Rész,  Fezejet

1  1,      I|     nem adja vissza azt a méla bús benyomást, a mi felőle lelkemben
2  1,      I|      mi az egésznek azt a méla bús tekintetet megadá, oda volt
3  2,      I|     fejét kezeikhez dörzsöli s bús, rekedt hangon kiáltja; „
4  2,    III|       hét alatt Adamante ismét bús, szorakozott kezde lenni.
5  2,      V|   lopózzék és kilesse, halálos bús komorság fogott el, elveszté
6  6,     II|   ajkairól beleszólt a sóhaj a bús, a lelkesitő zengeménybe.
7  7,     IV| szétfútta a szél? Az a nyájas, bús, könyező nőarcz, mely betegágyadnál
8  7,    XII|        ott ülve, várva a halál bús angyalát, a ki majd elvezesse
9  7,   XIII|      mint a másik.~ ~Éjféleken bús szél keletkezik, mely fölveri