Rész,  Fezejet

1  2,     IV|   mind ketten ismét igen igen boldogok.~ ~„Bizonyosan azt hiszi:
2  6,      I|   emberek örülnek, ujjongnak, boldogok; a nélkűl, hogy tudná miért?
3  6,     VI|      látni foglak, s azután - boldogok leszünk....~ ~Szenvedtél
4  6,     VI|  minden fájdalomnak, ezután - boldogok leszünk....~ ~Egyszer vétettem
5  6,     VI|      a csatatéren.... Ezentúl boldogok leszünk....~ ~Megbocsátott
6  6,     VI| kezdődik velünk, a melyben... boldogok leszünk.~ ~Öt év óta mindennapos
7  6,     VI|      pillanatig még, azután - boldogok leszünk”. S nem sokára megpillantá
8  6,     VI|       Te szeretsz. Azt hittem boldogok leszünk.~ ~Elhallgatott.
9  7,   VIII|     átkarolva, ajk ajkat ért, boldogok voltak! midőn egy döféssel