Rész,  Fezejet

1  1,    XII|  haldokló hangon s mosolyogva veté utána: - és igy megnyertem
2  2,      V|      nap épen utolsó sugárait veté a tengerre. S messze égöv
3  3,      V|      az örményhez, s fáradtan veté magát mellé a kőpadra.~ ~„
4  5,     II|  kétségbe esetten a lovak elé veté magát, hogy agyon gázolják. -
5  6,    III|   tompa elfojtott sikoltással veté magát vissza ágyába, a mint
6  6,     VI|       A nő indulatos sirással veté magát a haldokló keblére.~ ~
7  8,     VI| ajkain.~ ~A leány indulatosan veté le magát vánkosára.~ ~E
8  8,    VII|    ember rémséges sikoltással veté magát a leány keblére, nyomorultul