Rész,  Fezejet

1  8,      I|      ez alak nem ember, hanem vadállat s tán ijedségnek sem szégyenlem
2  8,      I|    ellene a fegyvereket, s ha vadállat is, himje láttára meg kell
3  8,    III|      a földre, két ugrással a vadállat utolérte, s egyik iszonyú
4  8,    III|      ölében, ideges jobbját a vadállat torkába taszitá, s egy futó
5  8,    III| egymást, mig az utána kullogó vadállat, nagyokat, hangosakat ásitva
6  8,     VI|       csak lelke nincsen; egy vadállat emberi alakban. Ki fog ennek
7  8,     VI|    fel helyéről s a fenyegető vadállat szilaj szemeivel találkozva
8  8,     VI|   féljen tőle asszonyom. Ez a vadállat ön leányának anyja volt.