IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] nyultunk 1 nyúlva 1 nyuszt 2 o 219 ó 7 o-e 1 obligát 1 | Frequency [« »] 245 én 225 el 219 minden 219 o 213 van 186 ott 184 mely | Jókai Mór Árnyképek Concordances o |
Rész, Fezejet
1 1, I| változáson ment keresztül, ő, az oly gyöngéd, oly nemes 2 1, I| húrt érinthetné keblében, ő satyrákat csinál azokból.~ ~ 3 1, I| világjavitó eszméje van. Ő egy majomtelepet fog Amerikában 4 1, I| érzékenyen szoritja meg kezét, ő a leghamisabb pathoszszal 5 1, I| az édes anyai nyelvre.~ ~Ő nevet magának és én sirok, 6 1, I| megszólitám:~ ~- Te könyezel.~ ~Ő megdöbbenve fordult hátra 7 1, III| ki a szomszéd l e g w a n o k k a l egy internationalis 8 1, V| hogy én vagyok a kapitány s ő megy el. Kivertem a pipámat 9 1, V| már.~ ~A tengeren: felelt ő laconice.~ ~Még nem értünk 10 1, V| valamimet neki ne adjam. Ő a világért sem kér semmit, 11 1, V| mint a részeg emberek, én ő rajta nevettem, a mint egyik 12 1, V| hajókötéltől a másikig ugrált, ő pedig Jancsin nevetett, 13 1, V| imádkoznak érte, mikor már ő testével a tengerfenék csodaférgeit 14 1, V| melybe a kapitány szállott.~ ~Ő volt az utolsó, a ki elhagyta 15 1, VI| s elkezdtünk alkudni.~ ~Ő kiválogatta, hogy mit tesz 16 1, VI| felesleges volt; felelt ő hidegvérrel, miután holnapreggel 17 1, VI| nem juthattam szóhoz, mire ő elkezdé, mennyire csodálatosan 18 1, VI| mennyire csodálatosan járt ő én velem, hogy mikor megakart 19 1, VIII| polgáraivá felvenni? mire ő sajátkezü válaszában felelt, 20 1, VIII| megtartja a szavát! -~ ~Erre ő szent meggyőződéssel viszonzá: „ 21 1, VIII| sürübbé változó rengetegben; ő profétai ihlettel veregetett 22 1, VIII| mondék, hid kellene ide. -~ ~Ő nagy komolyan szólt:~ ~Mentül 23 1, VIII| És czélszerü! felele ő. A legnagyobb zivatar el 24 1, VIII| citoyentől, ha nincsenek-e az ő statusában magyarok is? 25 1, VIII| embereknek feleségül adna, mire ő azt válaszolta, hogy még 26 1, VIII| értünk a citoyen hajlékához, ő mellém hajolva gyöngéd büszkeséggel 27 1, VIII| sugá fülembe: amott jön ő, hitvesem, Urakatna, a természet 28 1, VIII| bivalcsordák, a mik itt legelnek? ő elvitt magával, s valóban 29 1, VIII| nyargalásban.~ ~Senki sem, viszonzá ő, ezek a státus gulyái.~ ~ 30 1, VIII| citoyenhez tanácsot kérni.~ ~Ő egész nap gépeken calculál, 31 1, VIII| elfogott engem egy hal, monda ő, csunya nagy fejü állat, 32 1, VIII| meg, mi bántja a tyukokat, ő persze azt felelte, hogy 33 1, VIII| nem bántott. Bizonyosan ő ette meg tyukjaimat is. 34 1, IX| egészen megváltozott, mióta ő itt van, egymásra épitvén 35 1, IX| s köztünk szólván, - ő, mint a szépnemnek különös 36 1, X| körünkben tarthatjuk. Oh hisz ő is magyar, ott, a hol senki 37 1, XI| hogy kellően üdvözölhessem, ő szuszogott és kiáltott valamit, ( 38 1, XI| szerelmes, biztosita a citoyen, ő a természet legvadabb gyermeke, 39 1, XI| kiszivjuk.~ ~Pipát cseréltünk.~ ~Ő elvette az enyimet, utolsó 40 1, XI| itt a lovat, üljek fel az ő hátára.~ ~Én, biztositva 41 1, XI| látnom, s a mint tapasztalám, ő is örömest látott engem.~ ~ 42 1, XI| e m z e t ö n g y i l k o l á s a. Ha valahányszor 43 1, XI| szivtelennek azt mondhatni, hogy ő szabadelvü! Vannak erények, 44 1, XI| tengeri utat.~ ~ ~ ~L e o n a R ó z á h o z.~ ~Uj-Telep, 45 1, XI| L e o n a R ó z á h o z.~ ~Uj-Telep, 184-~ ~(Fekete 46 1, XI| Készen voltunk halálára, ő maga többször mondá előttünk: 47 1, XII| a veranda alatt Gézával, ő kötekedve hordta fel emlékembe 48 1, XII| most is ott ülhetnénk. Erre ő vállamra üt s azt kérdi: 49 1, XII| aranyba. -~ ~Kezet adtam rá.~ ~Ő bement a szobájába, egy 50 1, XII| hogy segitsek rajta.~ ~Ő halkal monda:~ ~Már ezen 51 1, XII| elállva. -~ ~Látja ön, szólt ő el-elmaradozó hangon, ez 52 2, I| zeng a s z é l b e s ü v ő l t ajtaján, - s ő viharos 53 2, I| s ü v ő l t ajtaján, - s ő viharos úton álmodja magát, 54 2, II| gazdagabb lőn; noha 54 év előtt ő is oly szegény talált fiu 55 2, II| bírta kiosztani, mintha ő tartotta volna szerencséjének, 56 2, II| jelenlételét észre se vegye; ő pedig képes volt makacsul 57 2, II| sem fordult meg soha: hogy ő iránta valaki érezni tudjon. - 58 2, II| hozzá szokva nem volt. És ő ezt jól tudá. Szelid, jámbor 59 2, II| legyen. Ugy kelle lennie. Ő gazdag volt, s napjai, mint 60 2, II| mind azon élvet, melyet ő félszázados élettől megvonva, 61 2, II| Az emberek vétkeztek: ha ő a templomba ment, mert nem 62 2, II| néztek az oltárra, hanem ő reá.~ ~Az öreg Rynn Tamás 63 2, II| y s z e r f öl v i l á g o s í t á a l á n y t : hogy 64 2, II| í t á a l á n y t : hogy ő n e k i n e m a p j a c 65 2, II| n e m a p j a c s a k g o n d v i s e l ő j e. Ez 66 2, II| s a k g o n d v i s e l ő j e. Ez volt a legelső botlás 67 2, III| eltanulta már ennek nevét? Ki ő? Kétségektől kínozva álla 68 2, III| hahotában s végűl elkezdé az „O du lieber Augustin” nótáját 69 2, III| sirok, pedig víz volt; j ó h o g y c s a k á l o m !~ ~ 70 2, III| j ó h o g y c s a k á l o m !~ ~Adamante nyugodtan, 71 2, III| elcsevegni feje fölött: „H á t s o h a s e m h a l n a k m 72 2, III| eszébe jutott már: hogy ő oly soká él!~ ~„H a n e 73 2, III| soká él!~ ~„H a n e m j ő a h a l á l, é r t e k e 74 2, III| t i a t h e á t n a g y o n.”~ ~Hát csakugyan ő!~ ~„ 75 2, III| y o n.”~ ~Hát csakugyan ő!~ ~„Szép volna egyszer z 76 2, III| egyszer z ö l d c z u k r o t tenni theájába.”~ ~- Irgalmas 77 2, III| kezéből s visszaadák életét. - O minő nyomorult életet adtak 78 2, III| kertben énekeltek a madarak; ő felemelte fejét és kérdezé: „ 79 2, IV| mondani. Azt mondá neki, hogy ő hallotta: mikép India belsejében 80 2, IV| szemei ismét meggyógyulnak, ő ismét egészséges lesz, s 81 2, V| Ha csöndes volt az idő, ő is hallgatott, szavát nem 82 2, V| Ha a zivatar megszünt, ő is rögtön lecsillapodott, 83 3, I| réműletében elfelejté hogy ő a természet királya s korlátlan 84 3, I| éreztettél én velem; - vigadjon ő, valahányszor én szomorkodom. 85 3, I| porba. Tedd olly fényessé az ő életét, mint mily sötéten 86 3, II| Unna túlpartján fekvő B r o z o l i a n faluban dühöng; 87 3, II| túlpartján fekvő B r o z o l i a n faluban dühöng; 88 3, II| s vele együtt csak h á r o m é l ő. -~ ~A többinek 89 3, II| együtt csak h á r o m é l ő. -~ ~A többinek nem fájt 90 3, II| ajkaihoz az olvasót.~ ~„Ő az!” kiálta fel tompa sohajszerű 91 3, III| hinni a komának, s miután az ő rovására elveszett összeg 92 3, III| tiszta lelkű volt volna mint ő; ki megőszült fejével a 93 3, III| ember, mikor fölébred; de ő nem felejté el, hogy mit 94 3, III| azon tömlöczben, a hol az ő apja, ott rothadni meg abban 95 3, III| temető árokban, a hol az ő apja, szennyezett névvel 96 3, III| enyészni el a földről, mint az ő családjából minden ivadék; 97 3, III| lesz földönfutó, mint az ő apjának gyermekei; ha a 98 3, III| fogják azt utolérni, mint az ő apjának gyermekeit. -~ ~ 99 3, III| z á t n e m l á t t a s o h a, k i r ő l n e m t ud 100 3, III| l á t t a s o h a, k i r ő l n e m t ud t a, h o g 101 3, III| r ő l n e m t ud t a, h o g y m e r r e v a n; csak 102 3, III| v á r y D á n i e l s h o g y n e j e é s l e á n 103 3, III| el maga előtt T ö r ö k o r s z á g határszéléhez 104 3, IV| ha rájok esteledett, az ő keblére hajtá le fejét, 105 3, IV| zivatar érte őket utol, az ő kezei takarták be a zápor 106 3, IV| vesztik üldözőim; nevem: S z o m o r L ő r i n c z.”~ ~ 107 3, IV| üldözőim; nevem: S z o m o r L ő r i n c z.”~ ~Az apa 108 3, IV| üldözőim; nevem: S z o m o r L ő r i n c z.”~ ~Az apa szivéről 109 3, IV| esett le, mondhatta volna ő is, hogy: „hazudsz - neved 110 3, IV| neved M u r á n y i G á b o r” de ő nem tudta azt, s 111 3, IV| r á n y i G á b o r” de ő nem tudta azt, s apja vonásait 112 3, V| barátja volt.~ ~Karámnak hitta ő magát; - a népség boldog 113 3, V| szerető sziv minden dobbanása ő róla beszélt; szemének egy 114 3, V| gondolá: „K i t u d j a , h o g y e z v a l a h a én v 115 3, V| g y e z v a l a h a én v o l t a m ?”~ ~Nem képzelé, 116 3, V| Olly valószinü volt. Ő nem tudhatta, hogy a jó 117 3, V| bajod? kérdé a lyány, s ő is el kezde sirni, bár nem 118 3, V| Az a rút ember, hiszen ő pogány?”~ ~,Azon könnyü 119 3, V| vagy csak ezután fogok! - O Lőrincz, - mint szeretnék 120 4, I| vivienne utczai templom az ő temploma, - a börze.~ ~Harangszó 121 4, I| álnevét; legyen az például T o n n e r s, azon időt, melyben 122 4, I| irni fog neki, még pedig az ő családi neve alatt, s mikor 123 4, I| fogják, hogy menjen hozzá. Ő vonakodni fog, hogy az út 124 4, I| szót sem tud francziául, ő pedig angolúl nem, végtére 125 4, II| Bátorság és bizalom.” „T o n n e r s.”~ ~Egyéb semmi. 126 4, II| általa? s mi oka lehet annak ő róla gondoskodni.~ ~Mig 127 4, IV| ajánlani a szép vádlott nőnek. Ő azonban megköszönte ajánlataikat 128 4, IV| helyet, a hova leüljön s ő szeliden foglalta el helyét, 129 4, IV| beszélni róla idegenek előtt s ő maga nem sokára eltűnt ismerősei 130 4, IV| bukását ki kelle mondania; ő sajátkezűleg készité el 131 4, IV| asszonynak e titkot fölfedém, ő kért, hogy hagyjam ezt titokban, 132 4, IV| megbizottja lehete, kit ő külde a kérdéses pénzzel 133 4, IV| uraim! Ezért hallgatott ő, ha férje halálának okait 134 4, IV| jöttek vissza, hogy a v á d l o t t , b i z o n y i t v 135 4, IV| a v á d l o t t , b i z o n y i t v á n y o k e l 136 4, IV| b i z o n y i t v á n y o k e l é g t e l e n s é 137 4, V| nem ismerem.”~ ~- Lám ő ismeri kegyedet; ime egy 138 4, V| rendkivűl sokkal tartozunk, ő tanácsolt és segitett mindenekben.... 139 4, V| veled, csókol ezerszer.~ ~T o n n e r s.”~ ~Angelika a 140 4, V| Épen nem asszonyom. Ő esküvel állitá, hogy ön 141 4, V| mindenben ártatlan s az ő vétkéről nem tud semmit. 142 4, V| segitettem neki, az első lövést ő tevé, a másodikat én. Mr. 143 4, V| azon perczben is, midőn az ő fejére mondták ki a halált, 144 4, VI| alakittatott - h ö l g y e k b ő l. Tizenkét matrona, a város 145 4, VI| Angelika gyermekének életet, ő neki magának halált volt 146 4, VI| támadott volna föl, hirdetni, h o g y a z e m b e r i é s 147 5, I| könnyelmű tudott lenni, mint ő.~ ~Különösen kitűntek azonban 148 5, I| kezdve halálaig.~ ~A mugik az ő gazdájának fundus instructusa, 149 5, I| hogy mesterember legyen, az ő urának megegyezésével lehet 150 5, I| egy órában megszólitja az ő földesura, hogy adja át 151 5, I| férjet adjon; mert a mugik az ő urának jószága, s kötelessége 152 5, I| kell vallani róla, hogy ő igen gondos asszonyság volt 153 5, I| szépséggel biró fiatal leányka, ő azokat rendesen kiválogatá 154 5, I| örűlt, ha elgondolá, hogy a ő leánya már most palotában 155 5, I| akkor elviheti a leányt, az ő jószága lesz az, - testestűl 156 5, II| mennyire fellehetett ingerűlve ő ellene, de méginkább a magát 157 5, II| inas, szobaleány mind az ő rendeletére állt és szaladt, 158 5, II| szolgálja s egyik hintó az ő számára álljon készen.~ ~ 159 5, II| hitte volna, ha mondja, hogy ő a hajdani szép Feodora, 160 5, II| szépségét, a mi nem is az ő szépsége volt, hanem az 161 5, III| s mosolygva csúszott az ő urának lábaihoz s lecsókolta 162 5, III| szót: k y r i e e l e i s o n ! és melleiket megűtni, 163 5, III| k ö r ö m f a l a d é k o t ,* még majd bort is iszik 164 5, IV| haragját, de mit tartott ő egy leány haragjától, egy 165 5, IV| paraszt ember fejének való, ő nem olyan gyakorlott az 166 5, IV| birta a versenyt uraival.~ ~Ő is tudott már úgy inni, 167 5, IV| azok, ha nem jobban. Az ő feje sem ingadozott a bortól; 168 5, IV| másikban a fáklya. Mindenki ő reá figyelt e pillanatban; 169 5, IV| pillanatban; és a midőn mindenki ő vele volt elfoglalva, akkor 170 5, IV| szörnyűködésre vált a kaczaj, akkor ő kezdte rá a nevetést, hogy 171 5, IV| az ajtót.~ ~„Az úr és az ő angyalai vigyáznak az igazra, 172 5, V| ez az egy veszett fenevad ő maga volt. Ádáz szavai a 173 6, I| adott amnestia után is, az ő bűnét ember nem bocsáthatá 174 6, I| az örvendő világot. Csak ő volt rab, csak ő nem érté 175 6, I| világot. Csak ő volt rab, csak ő nem érté azon lelkesülés 176 6, I| kiszabadult valamennyi, csak ő maradt hátra, egyedűl a 177 6, I| egy lánczcsörrenés. Csak ő maradt ott egyedül; - jobbról, 178 6, I| a búcsuzó börtönőr, csak ő érte nem jött senki.~ ~Négy 179 6, II| S e r e n a d e R e y n o s tulajdona volt, kinek 180 6, II| szerelem. Örömet nem adott ő senkinek, de a fájdalom, 181 6, II| toaszt a democratának szállt. Ő állt elébe. Röviden, mint 182 6, II| magaslelkű hölgyet, mint ő.~ ~A felköszöntés don Jacintónak 183 6, II| don Jacintónak szállott. Ő is fölemelé poharát, egy 184 6, II| költeményét: „G r a n a d a o s t r o m á t”, mely csak 185 6, II| G r a n a d a o s t r o m á t”, mely csak kéziratban 186 6, III| idebenn vigyázzuk, ezalatt ő ki tudja hol éli világát?~ ~- 187 6, III| Hát én azt hiszem, hogy ő abba, a ki oda van lefestve, 188 6, III| valaki nyögne, vagy c s í s z o l n a valamit a szobában.~ ~- 189 6, III| kifeledte számitásából azt, hogy ő legalább négy ölnyivel van 190 6, III| látszék. Egy szédülés, és ő agyonzúzza magát. A hajlékony 191 6, III| ezt suttogá: „é n m e g b o c s á t o t t a m n e k 192 6, III| é n m e g b o c s á t o t t a m n e k e d”.~ ~- 193 6, III| magadat Cuesta Coronelnél, ő mint önkénytest be fog sorozni 194 6, III| hirtelen fölkiálta egy hang: „t o l v a j”! s utána több lárma 195 6, IV| ismerősünkre találunk benne, ő azon democrata, kivel Serena 196 6, IV| vérontás felett, s mégis mindig ő nyargal elől a csatában. 197 6, IV| lett volna a feje, akkor ő vitte volna el a golyót, 198 6, IV| Szegény asszony; hisz ő is ember.~ ~Diegonak félre 199 6, IV| azelőtt, és mindazt ismét ő miatta.~ ~ ~ ~ 200 6, V| megköszönte alázatosan, hogy nem ő maga vette magának ezt a 201 6, VI| forró homlokára hullani. Az ő csókjai voltak azok.~ ~- 202 6, VI| hogy ismét lássalak; azt h o g y b o l d o g u l é l 203 6, VI| lássalak; azt h o g y b o l d o g u l é l j e n e 204 6, VI| lássalak; azt h o g y b o l d o g u l é l j e n e g y b 205 7 | azt, most kívűlem van és ő ragad magával.~ ~Csalatkoztunk: 206 7 | is a világ is. Én benne. Ő bennem. Hanem azért egyikünk 207 7, VI| szivemen kivül látni, csak az ő arczát kelle néznem és láttam 208 7, XII| a csillag meghalt, de ő élve maradt. Versenyt futott 209 8, I| többé, hanem gyilkosság. Ő visszafutott előlem barlangjába, 210 8, II| miket vad zerge viselt ő előtte. Gazdag haját, mely 211 8, III| el nem kapja előle. Most ő belőle is vadfiú lesz, gondolá 212 8, IV| lelkek feljőnek a földre, ő, a léleknélküli test a szellemet 213 8, V| fogadott anyja a leánynak. Ő nevelte fel.~ ~A vendégek 214 8, V| gyertyafényhez.~ ~- Valóban ő az. Mormogá boszúsan a medvevadász, 215 8, V| mindegyik azt állitá, hogy ő volt.~ ~- Kérem, protestált 216 8, VI| azon bocsátottak le az ő és medvéje számára eledelt.~ ~ 217 8, VI| gazdagon lőn visszaadva. Ő a leánynak lelket adott, 218 8, VI| bámulva kiáltana fel, ez ő! ez ikertestvére a megholtnak, 219 8, VII| mondani akarná neki: hogy ő e nyelvet nem érti, beszéljen