Rész,  Fezejet

1  1,     VI|    mintha nem is volnánk ur és szolga, hanem csupán két szerződő
2  3,     IV|       letette hátáról terhét a szolga, átfogta derékon és a gödörbe
3  3,     IV|         azután az is eltűnt, a szolga dombot háritott fölé, azt
4  3,     IV|  maradsz!” szólt vállvonítva a szolga s minden további értekezés
5  3,     IV| lyányka, adsza kezedet.”~ ~S a szolga vezette a gyermeket a parti
6  5,     IV|      egy marék aranyat s azt a szolga kezébe nyomta.~ ~- Tudsz-e
7  7,     II|                    II.~ ~Úr és szolga. - Az egész világ egymásnak
8  7,     II|     nincs úr, kinek ura, nincs szolga, kinek szolgája ne volna.~ ~