Rész,  Fezejet

1  3,    III|      bűne fekünnék rajta. - Nem sirt, hisz a tüz hányó hegy oldalából
2  3,      V|       kezébe temetve keservesen sirt.~ ~„Mi lelt?”~ ~,Oh!, -
3  4,     II|   párkánjára hajtotta arczát és sirt hangosan, szabad útat engedve
4  6,     II|         köny pörög, mert hiszen sirt minden ember.~ ~Az összezördült
5  6,    III| szobaleány, s boszújában szinte sirt. Maguk azt bizzák rám: hogy
6  7,     XI|      ősz öreg ember feküdt, nem sirt, csak nyögött, szemei véresek
7  7,    XII|      Nem lehetett a kerekföldön sirt ásni, melyben már egykor
8  8,    VII|          összecsókolgatá fejét, sirt, töredezett emberi szavakat