Rész,  Fezejet

1  2,    III|       mint fáradtan karszékébe rogyott, ősz fejét tenyerébe temetve,
2  2,      V|      hosszut sóhajta és holtan rogyott össze.~ ~- Jól járt szegény;
3  3,     II|         A betegőr kétségbeesve rogyott össze az ablaknál, őrült
4  4,     II|       előtt.~ ~A segéd zokogva rogyott a padlat szőnyegére a nő
5  4,      V|        kezeit az égnek emelve, rogyott térdre az asszony, fájdalmas
6  4,      V|     illetődve, Arnould ájultan rogyott össze.~ ~Angelika oda futott
7  4,     VI|      az emberre és karjai közé rogyott.~ ~De a birák és a vádló
8  5,      V| pillanatban halálnak halálával rogyott össze, oly rögtön, oly szótalanul,