Rész,  Fezejet

1  1,     VI|         ugyanoda és onnan.~ ~Jó napot pajtás.~ ~A mult levelemet
2  2,     IV|        öltözött nőt, ki éjet és napot viraszta a beteg ágya mellett,
3  3,     II| legveszélyesebb időben, negyven napot.~ ~Veszélyes idők azok,
4  7        |   tisztelettel kivántam neki jó napot, de nem fogadta el. Elmondám
5  7,      V|   megosztá vele falatját, s éjt napot átfáradott: hogy legyen
6  7,    XII|        az életet és a halált, a napot és éjszakát, a bölcsőt melyben
7  7,    XII|        kiégett. Rég elfelejté a napot, melyen született; el a
8  8,     VI|        Nem élt önnel egy boldog napot, önnek az üldözései elől