Rész,  Fezejet

1  1,   VIII|         mulattatva szemünk közé mosolygó vampyrok, vadmacskák és
2  2,    III|   megpillanta Adamante nyájosan mosolygó arcza, ki őt fölkelteni
3  3,     IV|        árnyába lefeküdt s vadúl mosolygó arczát durva tenyerébe fektetve,
4  6,     II| észrevette az érkezőt, hirtelen mosolygó arczczal szökött fel zongorája
5  6,     II|       sötétarczú népszónok, vén mosolygó Hidalgok, s mind e különnemű,
6  6,     II|     férfi arczképe volt az, oly mosolygó arcz, szemei szinte élni
7  6,      V|       birta elhagyni a másikat. Mosolygó arczczal valami tréfás párbeszédet
8  7,   XIII|        halottan fekünni. Milyen mosolygó volt rajt a halál képe.