Rész,  Fezejet

1  1,     IV|  világ csodálja a rómait, ki karját égeté el; ők sziveiket égetik
2  2,    III| megfordult álmában, kinyujtá karját s ajkaihoz ölelve fehér
3  4,      I| Jőjön velem, szólt Taillard, karját Monceé alá öltve, itt úgy
4  6,     II|      velem, monda a házi nő, karját a makacsúl ülve maradó democratáéba
5  6,     II|    áll, s egyszerre kiemelte karját, mig a gróf nevetve tolta
6  6,     II|   szép, monda Jacinto Serena karját magáéba fűzve, te közel
7  6,     II| Rolandom.~ ~A grófnő kivonta karját Jacintoéból, a gróf ezzel
8  6,    III|     Az elforditott arczczal, karját visszatartólag terjeszté