Rész,  Fezejet

1  2,    III|    félév óta volt nős és mint hitte, boldog. Nejének szépsége
2  3,     II|      szól a kis lyány, de nem hitte a mit mondott; hanem remegve
3  3,     II|    kitekintett.~ ~A férfi sem hitte a mit mondott; hanem a folyosó
4  3,    III| kedvese, ki által üdvözültnek hitte magát, szebbnél szebb reményekkel
5  4,     IV|   mindenki előre legyőzöttnek hitte.~ ~* ~ ~A tárgyalás napján
6  5,     II|   leányra, s talán magának se hitte volna, ha mondja, hogy ő
7  5,     IV|       torkaszakadtából, s azt hitte, hogy az a sikoltás, a mi
8  8,    III|   újra lehunyta szemeit s azt hitte, hogy valami soha nem látott