Rész,  Fezejet

1  1,      V|    vigyen el engemet is, rám sem hallgatott; később megláttam Friczit,
2  2,      I|         közől hordja martalékát; hallgatott a sivatag, néhány kő hervert
3  2,      V|        csöndes volt az idő, ő is hallgatott, szavát nem lehete venni;
4  4,     IV|     megbukott. Igen uraim! Ezért hallgatott ő, ha férje halálának okait
5  4,      V|             Angelika szándékosan hallgatott azon levélkéről, mit amaz
6  5,      V|  lenyújtani.~ ~A megriadt népség hallgatott.~ ~- Jerünk mi ketten Malika.~ ~
7  7        |     gazdám még mindig ott ült és hallgatott. Gondolám: aluszik, s még
8  7,      V| ragyogott az égen, láthatta jól, hallgatott az egész mindenség, hallhatta