Rész,  Fezejet

1  3,    III|        megdicsőültek honába és elment testvérét fölkeresni. Azon
2  3,    III| gondolt halálos ellenségére.~ ~Elment atyja sírjához. - A temető
3  6,      V|       mint a nyárfa levél.~ ~- Elment innen lakni - Sacedonba.~ ~-
4  7,      V|        van-e élet a síron túl? Elment a lyány oda, s én nem mentem
5  7,      V|     oda, s én nem mentem vele. Elment és engemet látogatni nem
6  8,    III|      sem lesz rosz többet. -~ ~Elment anyja szava ellen málnát
7  8,      V|      és már most e leánytól is elment minden kedvem. Nem nézhetnék
8  8,      V|      vagyok, lefekszem”. Azzal elment.~ ~- Tudtam! orditá, poharát