Rész,  Fezejet

1  1,      I|      kedélyébe mind szerelmesek voltunk, most egy keserű gúnyolódó,
2  1,     IV|   megismerének, kikhez utasitva voltunk, legmegelőzőbb szivességgel
3  1,      V|        Már ekkor a sik tengeren voltunk.~ ~Öcsém a mennyország szép
4  1,   VIII|        nehéz volt az agyag s el voltunk csigázva ugy, mint a ki
5  1,   VIII|       Ez nap a citoyen vendégei voltunk. Urakatna asszonyság főzött.~ ~
6  1,     XI|      füvei termenek irt. Készen voltunk halálára, ő maga többször
7  5,    III| Istenesen éltünk, templomban is voltunk.”~ ~Épen semmi gondjuk sem