Rész,  Fezejet

  1  1        |           nyugotnak, hogy ne éljen ott, a hol ősei meghaltak s
  2  1        |          meghaltak s ne haljon meg ott, a hol született.~ ~Vándoroljatok
  3  1,      I|        egymáshoz szólni, fölkel és ott hagy bennünket; testvérem
  4  1,      I|         azt rajzokkal illustrálta. Ott volt: a majom mint hős,
  5  1,      I|            felőle lelkemben élt.~ ~Ott hagytam a képet cabineomban
  6  1,      I|        tanusitá, hogy a kinek keze ott járt, kegyelettel nyúlt
  7  1,      I|    szemeiben láttam a könyet, mely ott ragyogott; észrevétlen melléje
  8  1,     II|   Servustok öcsém!~ ~Mondtam, hogy ott hagylak benneteket, mint
  9  1,     II|        neked szólok, hanem azoknak ott), hogy a ki embernek született,
 10  1,     IV| magányosabb részébe az országnak s ott mezei gazdálkodással tölthesse
 11  1,      V|        majd benézek a fedezet alá, ott tán találok valami mulatságot.
 12  1,      V|         utolsó helyre benyitottam. Ott meg sem lehetett állapodni.
 13  1,      V|           körül voltak gyülekezve: ott kártyáztak.~ ~Még közibök
 14  1,      V|       hanem talán ez az asszonyság ott.~ ~Tengeri betegség az egész,
 15  1,      V|       Amerikába.~ ~Hát hogy fogunk ott megélni? kérdém tőle.~ ~
 16  1,      V|        előtt elbucsúztak tőle, kik ott álltak a parton, könyező
 17  1,      V|           valami tutajra menekült, ott meghalhat éhen vagy szomjan,
 18  1,      V|        beszegezné.~ ~Mit csinálnak ott? kiáltok felriadva.~ ~Vihar
 19  1,      V|        volna s azok is sokalnák az ott lételt, idáig csak nevettem
 20  1,      V|           a milyen fél deliriumban ott feküdtem, nem képzeltem
 21  1,      V|     hegyével a habokba, a kapitány ott állt az árboczban fogódzva,
 22  1,      V|           én értem nem jött senki, ott feküdtem tehetlenül a karzat
 23  1,      V|        megszabaditá, hanem engemet ott hagyott.~ ~Ezen pillanatban
 24  1,      V|           orvosok.~ ~Kétségtelenül ott veszek, ha valaki nem könyörűl
 25  1,      V|          Jancsit elcsapom, a miért ott hagyott; másik pedig az,
 26  1,     VI|          felmásznom, s ha itt vagy ott feledtem valamit, egész
 27  1,     VI|        átláthatja, elmegyünk oda s ott megtelepedünk.~ ~S itt egy
 28  1,     VI|             Már nincs nyugtom, mig ott nem leszek. Előre örülök
 29  1,    VII|           növényzet között, ha itt ott egy törpe nyirfát vagy egy
 30  1,   VIII|      nehány fogadott csősz, kiknek ott rendkivül kevés őrzeni valójok
 31  1,   VIII|        váltig állitotta, hogy lesz ott minden, a hova mi megyünk,
 32  1,   VIII|         minek ez? monda Jancsi, ha ott ezrével vannak a bivalyok
 33  1,   VIII|     megtanultunk annyit, hogy akár ott maradjunk. Nem volt mit
 34  1,   VIII|      Letelepedtünk egy üres házba, ott vártunk öt napig, azalatt
 35  1,   VIII|      tehenem beledült a sárba, azt ott szemem láttára ette meg
 36  1,   VIII|       szólt a citoyen, vigyázzatok ott egy lyukra, ne feküdjetek
 37  1,   VIII|           bevitt az erdő közepébe, ott mutatott egy dombot, sok
 38  1,   VIII|            sok szerencsét kivánt s ott hagyott a Kanahán kellő
 39  1,   VIII|           volna, szél és eső pedig ott jött be rajta, a hol akart.~ ~
 40  1,   VIII|  kukoriczával, s már most legalább ott terem majd valami, ha a
 41  1,   VIII|         lapos kősziklára, s a mint ott halásznék, egyszerre fölemelkedik
 42  1,   VIII|           a fához volt megkötve, s ott hevert a kötélen csüggve,
 43  1,   VIII|       derék állat nyugodtan hasalt ott keresztben, farkával veregetve
 44  1,   VIII|          ha megunja magát. Nem az, ott várt késő estig, meg sem
 45  1,   VIII|       szerencsémre nem vett észre. Ott benyultam az ablakon, s
 46  1,   VIII|        Helyesen mondá Jancsi, hogy ott jöhet az be ide a faházba
 47  1,      X|            idegen földön: ki tudna ott pihenni?~ ~Kezünkbe szoritjuk
 48  1,      X|   tarthatjuk. Oh hisz ő is magyar, ott, a hol senki sem az.~ ~Ilyenek
 49  1,     XI|         Azért hogy a haza szegény, ott kell-e azt hagyni mindjárt?
 50  1,     XI|        magad után hagyva a bajt az ott maradóknak, ez a n e m z
 51  1,     XI|             állj a másikra és hass ott; ha nem lehetsz egyéb, lehetsz
 52  1,    XII|         akart elereszteni köréből, ott kellett velük maradnom.
 53  1,    XII|    táblabirói anecdotákat, mit itt ott gyüléseken, tisztujitásokon,
 54  1,    XII|           számon, hogy bár most is ott ülhetnénk. Erre ő vállamra
 55  1,    XII|            volna is az özönvíz, és ott az Ararát hegye. -~ ~Géza
 56  2,      I|           halomra akad; mintha egy ott lakó szellem illyenkor egész
 57  2,      I|        sápadt vonalain még most is ott ül a fájdalom, mely több
 58  2,      I|         lakosaiból életben maradt, ott ül, körül forgatja fejét,
 59  2,    III|           ragyognak.... Az a fehér ott az én csillagom,..... ama
 60  2,    III|    csillagom,..... ama sötét vörös ott a tiéd..... ne közelíts,
 61  2,      V|        vakkoldus ült, kit rendesen ott lehete látni esténként,
 62  3,      I|         perczeiben megtagadott. Én ott sem imádkoztam. - Mikor
 63  3,      I|        rólunk ostorodat!” - én még ott sem tanultam meg imádkozni; -
 64  3,     II|           az ártatlan gyermeklyány ott imádkozott a szoba szegletében,
 65  3,    III|          pedig keblébe rejté, hogy ott feküdjék az szivén, nehezebben,
 66  3,    III|         apja halálának, nem fogott ott meghalni azon tömlöczben,
 67  3,    III|       tömlöczben, a hol az ő apja, ott rothadni meg abban a temető
 68  3,     IV|           további értekezés nélkül ott hagyta a lyánykát. Ez egy
 69  3,     IV|         visszament a vesztegházba; ott néma és hallgatag volt minden,
 70  3,     IV|      vizfelé hajló fenyőderekára s ott egy ágra lehajtva fejét
 71  3,     IV|        vezess el a legelső faluig, ott majd egy szekeret fogadok,
 72  3,     IV|          elindult a faluba magának ott szekeret fogadni. - A férfi
 73  3,     IV|            keresztül a feszületig, ott térdre bukott s eszméletlenül
 74  3,     IV|       közepén, ajtajuk küszöbében, ott és ugy maradtak, nehéz halálszaggal
 75  3,     IV|            keblére hajtá le fejét, ott aludt el; ha zivatar érte
 76  4,      I|      csökkenő papirokban.~ ~A mint ott egykedvűen dudorászik, valaki
 77  4,      I|        bayonnei postával elutazik, ott hajóra ül s meg nem pihen,
 78  4,     II|     asszonyom.~ ~És Angelika ismét ott látta maga előtt a rejtelmes
 79  4,     IV|           fordult védenczéhez, itt ott a hölgyek szemeiket törülték.~ ~-
 80  4,      V|        törvénynek meg van engedve, ott a hol gyanút lát, nemcsak
 81  4,      V| asszonynyal beszélni? És mi az, mi ott végül legsúlyosabb vádul
 82  4,     VI|        felfüggesztetik.~ ~Taillard ott fenn a vesztőhelyen kétségbeesetten
 83  4,     VI|            egy folyosóra vezették, ott egy kis ajtó nyilt meg előtte,
 84  5,      I|     aggódni, hogy mi lesz belőlük, ott van a gazda, a ki ügyel
 85  5,      I|            selyem viganót visel.~ ~Ott nevelőket, énekmestert,
 86  5,      I|           ottan ez a szokás; hátha ott épen ezt tartják a legillendőbbnek. -
 87  5,     II|     érkezett meg a kastélyba, a ki ott rögtön otthon látszott magát
 88  5,     II|           tudta hová viszik, a mig ott az ismerős udvaron le nem
 89  5,    III|     életében. Ha kizárta az ajtón, ott hált a küszöbön a hideg
 90  5,    III|           de százával lakott nála, ott nem ittak, hanem úsztak
 91  5,    III|             hanem úsztak a borban, ott nem verekedtek lakomázás
 92  5,    III|           agyon ütögették egymást, ott nem csak ölelgették a szép
 93  5,    III|    öltözetet, úgy hagyták elfutni, ott a ki leűlt kártyázni, egy
 94  5,    III|       szűzek vőlegényeikkel, kiket ott az Isten szolgája szertartásos
 95  5,     IV|          IV.~ ~Az udvarba érkezve, ott várta már őket a mindenféle
 96  5,     IV|            sem bútorozva nem volt; ott reggelig majd kihűtheti
 97  5,     IV|            hajából, s úgy állt meg ott, hosszú leeresztett fekete
 98  5,     IV|            Az udvaron még akkor is ott vigadtak a násznépek, apák,
 99  5,      V|        vagytok a tieiteknek, s nem ott van-e az asszony helye,
100  5,      V|            a hol a férj jelen van, ott a nőnek nem szabad félni
101  5,      V|         hallá senki. Felette pedig ott állt Kozima, fehér alsó
102  5,      V|            ostromlott kastélyra.~ ~Ott minden ittas volt ebben
103  6,      I|        sirtak! hogy nevettek! mind ott mentek el ajtaja előtt,
104  6,      I|      lánczcsörrenés. Csak ő maradt ott egyedül; - jobbról, balról,
105  6,     II|          meghasonlott kedély, a ki ott állongott a csodájára.~ ~-
106  6,     II|        alcovenje hátterébe lépett, ott egy fekete damaszttal letakart
107  6,     II|       arczképe miniatur festésben, ott is fekete papirral letakarva.~ ~
108  6,    III|        asszonyom magára maradt, én ott maradtam az ajtóban, az
109  6,    III|        magát, az alcovenjébe ment, ott félrehúzta egy rámáról a
110  6,    III|             melyet soha sem vettem ott észre, s ime egy szép -
111  6,    III|          bontotta börtöne falát.~ ~Ott hol a kályhacső a falba
112  6,    III|     hirtelen föltalálta magát, egy ott heverő tőkét fölállitott
113  6,    III|     billentyűt keresve... Nem volt ott, azt börtönében feledte....
114  6,    III|           kémény legtetejéhez ért, ott kettős keresztvas állt ismét
115  6,    III|         Bemászott a padlásablakon, ott hosszú léczeket talált a
116  6,    III|       tulsó háztetőre vetve magát, ott lerogyott, annak érczcsatornáját
117  6,    III|         esett erővel ragadta meg s ott feküdt, mig az őrjárat léptei
118  6,    III|            volna meg; azonkivül az ott járó őr is észrevehette
119  6,    III|          bele.~ ~Néhány pillanatig ott állt határozatlanul, nem
120  6,    III|  álompihegés hangja tanusitá, hogy ott alszik valaki.~ ~E szobából
121  6,    III|            Iróasztalom nyitva van, ott találand ön pénzt. - Vagy
122  6,    III|           meghalni. Ollyan soká él ott az ember; s a halál is rút
123  6,    III|            ember; s a halál is rút ott, mint az élet. Ki kelle
124  6,    III|       halálba és elhozom azt, vagy ott maradok, a hol az terem.~ ~
125  6,    III|     gyorsszekeret, eredj Toledoba. Ott jelentsd magadat Cuesta
126  6,    III|            vezetett le az udvarra; ott elbucsúzott tőle, megszoritá
127  6,    III|           maga az ajtóban maradva, ott várt mig férje az udvarra
128  6,     IV|         távolabb, a Tajo partjain, ott fény van és élet. Száz meg
129  6,     IV|          neki megyek. Megjárom, ha ott hagyom a fogamat: don Eustaquio
130  6,     IV|           éjjel szegény asszonynál ott kaptak valami becsületes
131  6,      V|     vetettek a sötét égre....~ ~És ott, hol legnagyobb volt a veszély,
132  6,      V|     legvadabbúl lobogtak a lángok, ott csoportosult össze legtöbb
133  6,      V|        maga mellett.~ ~Don Jacinto ott állt néhány hágcsófokkal
134  6,      V|     futotta végig az utczákat, itt ott lőttek még rá, másutt éljenezték,
135  6,     VI|  eszméletlenül esik le róla. -~ ~ ~Ott volt már, a hova vágyott.
136  7        |  kalapjaikat valaha félreviselték; ott vagyok, hol legtöbb zajjal
137  7        |      laktam.~ ~Egy rokonomnak, kit ott szép birtokkal áldott meg
138  7        |           vidék. Most ha két napig ott kellene tanyáznom, megenne
139  7        |           akkor két hónapig laktam ott, s e két hónap volt legszebb
140  7        |    csalódás volt az egész. Gyakran ott talált a feljövő éj csillagképeivel,
141  7        |         jövendőt olvastam. Gyakran ott lepett a bérczei mögül feljövő
142  7        |         megragad.~ ~Félóráig ültem ott, s maig is csodálom, hogy
143  7        |             Házi gazdám még mindig ott ült és hallgatott. Gondolám:
144  7        |  megfoltosult irott papirt hagytak ott egy szegletbe vetve, mit
145  7,      V|    megnyilik, oda is veled megyek, ott sem hagylak el.~ ~Ezt mondtam
146  7,    VII|       egyetlen seb, de legfájósabb ott, hol enkezeim pusztitának
147  7,   VIII|          kezemet, hiába, a vérfolt ott maradt, mint egy örökké
148  7,   VIII|          és soha le nem megy róla. Ott lesz az rajt, mikor majd
149  7,   VIII|            örökbiró eleibe. Legyen ott, vétkeztem, bűnhődni fogok,
150  7,     XI|      homokkal hinté tele, s a mint ott fetrenge, a népség összerugdalta
151  7,    XII|        töröl ki emlékemből, de mik ott ragadnak szivemben, ujabb,
152  7,    XII|        bágyadtan, erőtlenűl maradt ott ülve, várva a halál bús
153  7,   XIII|       szija, örökké édesen élvezni ott. És hinni és meg nem csalatni.
154  8,      I|       hanem még a kutyákat is mind ott hagyta.~ ~Erre megnyilik
155  8,     II|         még ködös éjszaka van, még ott tán egy óra múlva lesz reggel.~ ~
156  8,     II|             és úgy tetszik, mintha ott összejőnének s még sötétebbé
157  8,     II|        lehellete maradt e belűl!~ ~Ott megáll a zuhatag előtt.
158  8,     II|      harmatába fürösztve, s a mint ott áll a hófehér köd közepében,
159  8,     II|            a berkek sűrüjébe érve, ott a bokrok között eltűnt a
160  8,     II|       kétszeres erővel sietett azt ott lephetni, mielőtt újra kiszabadithatná
161  8,     II|        szilárd kőben, hol csak itt ott kapaszkodott meg egy egy
162  8,     II|       tomboló örvény vészei közűl, ott leült egy terebélyes fa
163  8,     II|     kiterité a forrón sütő napra s ott maradt eldűlve a virágos
164  8,     II|            sem futott odább, hanem ott maradt őt nézve, soha nem
165  8,     II|         száritgatott.~ ~Amaz pedig ott túl őrjöngött, őt ekként
166  8,    III|      nyirfát ezüst leveleivel, itt ott mered csak elő az embermagos
167  8,    III|        fog-e lélekzeni? E perczben ott termett a magas, csodás
168  8,    III|            el onnan, kosárkáját is ott hagyva, a medve először
169  8,    III|            mutatott ház küszöbéig, ott letette, megölelte, a gyermek
170  8,    III|          eb mindig nyomban üldözé, ott sebesen, mint egy vadmacska,
171  8,     IV|        elébe ment az erdő széleig, ott eljátszogatott vele a leány,
172  8,     IV|       tétovázva egész a templomig, ott visszarettent a nagy tornyos
173  8,     IV|           lopódzott odáig, hogy az ott ülő észre nem vevé jelenlétét.
174  8,      V|   szaglálva utána jött, egy reggel ott találtam feje alatt fekve.
175  8,      V|            épület tulsó szárnyába, ott egy keskeny csigalépcső
176  8,      V|           fölmentek az ivóterembe, ott sokáig tivornyáztak, ittak
177  8,      V|         rút, mint az éjszaka.~ ~Az ott maradtak elfoglalták üresen
178  8,      V| medvevadász felugrott az asztalra, ott tánczolt a poharak között,
179  8,     VI|        magáról.~ ~A leány ez alatt ott maradt bezárva azon rejtett
180  8,     VI|          anyja és nagyanyja laktak ott egyedül. Az öreg asszony
181  8,     VI|            tért, nem találta többé ott, a kosárka, melyben kihozta,
182  8,     VI|          róla, hogy a vadleány itt ott megjelenve ijesztgeti az
183  8,    VII|            tovább is a napsugárnak ott, lehetett volna nyugalmas
184  8,    VII|         vad méhet, a kék virágot - ott találjuk újra.... A kék
185  8,    VII|      valaki ijesztgetve fenekednék ott künn, a pórnő azzal ijesztgeti
186  8,    VII|  ijesztgeti fiát: „jó légy, hallod ott künn a vadleányt, ha rosz