Rész,  Fezejet

1  1,      V| láttam; beültem a kabinba s valahányszor el akartam szenderülni,
2  1,   VIII|     hatással volt rám, hogy valahányszor elaludtam, mindig fölébresztett,
3  1,     XI|     g y i l k o l á s a. Ha valahányszor súlyos napjai voltak a magyarnak,
4  2,    III|   de csókot nem utánzott, s valahányszor Tamás e nevet sugá neki „
5  3,      I|     én velem; - vigadjon ő, valahányszor én szomorkodom. Úgy hulljanak
6  4,    III| csupán egy ember maradt, ki valahányszor munkaterhes idejéből egy
7  4,    III|     és remélni tanít; de én valahányszor boldog embereket látok,