Rész,  Fezejet

1  3,    III|      Elmegyek!” felele az ősz, szomorúan ingatva sárral dobált fejét,
2  3,     IV| burkolva gyöngéd kis termetét, szomorúan elszorúlt hangon kérdé a
3  3,     IV|        járt volna rajta senki, szomorúan be volt nőve fűvel. A levegőben
4  3,     IV|      ki lassanként kezde annak szomorúan sötét arczulatával megbarátkozni,
5  3,     IV|       arczába nézett sokáig és szomorúan susogta: „tavaly még az
6  6,    III|  nyúlhat te hozzád, monda Diaz szomorúan. Üdvömet elvesztém örökre.
7  6,      V|  megnézve a hivatlan vendéget, szomorúan felele: „Igen is, arról