Rész,  Fezejet

1  3,    III|           Örömre kevés egy ember szive, miért hogy fájdalomra mégis
2  7,      I|           milyen fekete az ember szive.~ ~Az ember a természet
3  7,    VII|          fájdalma. Csak az ember szive viseli fúlánkod....~ ...
4  7,     XI|         A tenger hideg lény, sem szive, sem lelke, de megtudta
5  8,     II| kiáltásait beszéli, a sziv ember szive, és a lélek isten lehellete
6  8,     VI|        megismeré kedvese szavát. Szive dobogott, reszketett, midőn
7  8,    VII|        szemébe nézett, el-elállt szive verése az iszonyattól.~ ~