Rész,  Fezejet

1  2,     II|         egy élő teremtés, kit a sors hozzá azért téveszte: hogy
2  3,     II|      bánattal susogva: „Nincsen sors!”~ ~Az átok nem fogott.
3  3,    III|        hamuval s gondolkodott a sors igazság kiszolgáltatásáról.~ ~
4  4,     II| töprenkedve fejtegeté magában a sors által oda vetett rejtélyt,
5  4,    III|    rettentő csapással tetézte a sors, oly csapással, minőt csak
6  7,     IV|        adhatsz nekem mindenható sors a kinokért, miket fejemre
7  7,      V|     homlokán miatta, hordozta a sors balkezét miatta, hordozta