Rész,  Fezejet

  1  1        |         hall lelkében semmi hangot, mely azt susogja: maradj, maradj!...
  2  1        |            az emléket és a reményt, mely a nemzet éltéhez van kötve? -
  3  1,      I|           czélzást kerülni látszik, mely e legfájdalmasabb hangot
  4  1,      I|          szemeiben láttam a könyet, mely ott ragyogott; észrevétlen
  5  1,      I|            soha, hogy van egy sziv, mely egy másik világrészen és
  6  1,    III|              egy kellemes völgyben, mely különösen szép fákkal bővelkedik,
  7  1,    III|           rögtön hozzá is fogtam, s mely évenkint körülbelül 200
  8  1,    III|       létező nyári pavillonjaimat!) mely hely épen legalkalmasabb
  9  1,    III|         épen alkudozásban vagyok, s mely rögtön megérkezendik, mihelyt
 10  1,    III|              Végül hagytam a javát, mely téged is kielégitend.~ ~
 11  1,    III|           vagyunk végtére a honban, mely álmainkat valósulni látja,
 12  1,     IV|     született, megáldaná a tengert, mely azt elnyelé. Miért hogy
 13  1,      V|         azon a faalkotmányon kivül, mely talpunk alatt ingadozik,
 14  1,      V|           hanem egy másik taszitás; mely ellenkező oldalról támadván,
 15  1,     VI|     iparkodtam az első harangszóra, mely a vellás reggelit jelenté
 16  1,     VI|             a gömbölyü hús darabot, mely még annyira élni látszott,
 17  1,     VI|            csigalépcsőhöz vezetett, mely a második emeletbe vitt
 18  1,    VII| megpillantom az idegen növényzetet, mely házunk körül tenyész. Pompás
 19  1,   VIII|          villa. Kezeinek egyikében, mely semmivel sem volt piszkosabb
 20  1,   VIII|        ember önmaga iránt gyakorol, mely korlátolja a szabad akaratot,
 21  1,   VIII|       vérpiros békahal forma féreg, mely ezrével rohant egyszerre
 22  1,   VIII|       szakadást kellett átugranunk, mely alatt száz lábnyi mélységben
 23  1,   VIII|            az átka az emberiségnek, mely gátolja, hogy egyformákká
 24  1,   VIII|          Még egy örömöm volt hátra, mely tapasztalataimat megkoronázza;
 25  1,   VIII|        szeretetreméltó teremtésnek, mely oly formán volt alkotva,
 26  1,   VIII|          hogy van itt egy üres ház, mely a státusé, azt megvehetem
 27  1,   VIII|     gunyhóhoz?~ ~Hát az a család, a mely benne lakott, a napokban
 28  1,   VIII|           fekete loboncsos állatra, mely egy szép mezőségen mintegy
 29  1,   VIII|           az ablakon, s a puskámat, mely a falnak volt támasztva,
 30  1,   VIII|           sikos hideg testet érzék, mely oly különös hatással volt
 31  1,     IX|         többek közt a czukornádnak, mely eddigelé csak fényűzési
 32  1,     IX|   alkalmazását ismerteté meg velem, mely azt a proletariusokra nézve
 33  1,     IX|     figyelemmel látszik viseltetni, mely sejthető hajlamnak netaláni
 34  1,      X|          azt a csillagot sem látom, mely fölötted ragyog!~ ~A seb
 35  1,     XI|           sincs.~ ~Egy egy zivatar, mely három napig folyvást tart,
 36  1,     XI|      citoyen Kurcz szavára ismerek, mely bebocsattatást kiván.~ ~
 37  1,     XI|              s nekem adta a magáét, mely szintén gyönyörü egy darab,
 38  1,     XI|            egy darabját a hazádnak, mely rád volt bizva. Mindennap
 39  1,     XI|    megtartotta azt a catoi szigort, mely alatt összeroskadt. Nem
 40  1,    XII|        kiapadhatatlan humorát, azt, mely a lélek legmélyebb keservéből
 41  1,    XII|         elpalástolni azt az érzést, mely előtt lelkem meghajol! Nem
 42  2,      I|       tündér-játéka a vizek fölött, mely órákig eljátszik magában,
 43  2,      I|           vihar-szakgatta gályarom, mely hajdan tarkára volt festve,
 44  2,      I|          facsarva helyéből, a vihar mely bordáit összezúzta fél oldalra
 45  2,      I|             a nehéz vitorlagerenda, mely rajtok keresztül fekszik,
 46  2,      I|          most is ott ül a fájdalom, mely több mint a halál fájdalma
 47  2,      I|        papagáj), egyetlen élő lény, mely lakosaiból életben maradt,
 48  2,      I|      hollandinak” neveznek, kivel a mely hajó találkozik, okvetlenűl
 49  2,      I|          hajó nem jár azon az úton, mely felől a szél fú, nem is
 50  2,      I|            Adamante” és ez arczról, mely ifju és halott, és e hajóról,
 51  2,      I|            és halott, és e hajóról, mely ormán Circe aranyzott mellképét
 52  2,     II|           Kinyitá a neszre ablakát, mely körül sürű szőllővenyigék
 53  2,     II|          apja kereskedőnek nevelte, mely egyedüli pálya azokra nézve,
 54  2,     II|      melyben a halvány szüzcsillag, mely eddig a gyermeksziv ismeretlen
 55  2,     II|            egyetlen lény szerelmét, mely éltében övé volt. - De jól
 56  2,    III|    alchymisták ismernek egy mérget, mely magában használva hatástalan,
 57  2,    III|       gyanutalan szívbe mint kigyó, mely a mezőn alvó száján belopózik?
 58  2,    III| bálványoztatott. Nem volt ohajtása, mely azon perczben midőn sejteni
 59  2,    III|             azon legritkább fajból, mely az emberi hangokat oly híven
 60  2,    III|             r a volt az, a papagáj, mely ezt mondá.....~ ~Tamás megdöbbenve
 61  2,    III|          igazitó nyomot nem talált, mely az éjjel hallottakkal egybefüggésben
 62  2,    III|       összerázkodék, csak keze nem, mely egy sima hideg szelenczét
 63  2,      V|         hajósok között a sárga láz, mely a legénység egy harmadát
 64  3,      I|        atomja annak a köz áldásnak, mely mindenre egyiránt kiömlik
 65  3,      I|           volna csak a fájdalom az, mely örökkön örökké éljen? Oh
 66  3,     II|             csillaptalan nyomással, mely a tornyokban a harangokat
 67  3,     II|          hatalmát a láthatlan elem, mely nőttön nő, mintha a kapellai
 68  3,     II|            ablakait beverte a szél, mely csukatlan kapuját szilajon
 69  3,     II|             annak minden vonásiban, mely egyszerre taszit és vonz,
 70  3,     II|       serezsán hajtotta a csónakot, mely a menekülőt üldözé, ki ereje
 71  3,    III|             a legrövidebb országút, mely más világra vezet, s már
 72  3,    III|        magát és az isten menykövét, mely őt agyonüsse, ha valaha
 73  3,    III|          felejteni és azt a földet, mely alatta megnyiljon és őt
 74  3,    III|         kárhoztatja, s az a nyomor, mely a szétdúlt boldogság méhéből
 75  3,    III|         rohanni a széllel szemközt, mely kúszált hajába és tépett
 76  3,    III|         magában az első kakas-szót, mely a kisértőt hazaküldé hideg
 77  3,     IV|          elálltával erős dér esett, mely leforrázott mindent a mi
 78  3,     IV|           kis ládikát keresett elő, mely anyja ágyfejénél volt a
 79  3,     IV|          majd egy szekeret fogadok, mely odáig vigyen, a hol már
 80  3,     IV|         gyermeket a parti ösvényen, mely mintha rég nem járt volna
 81  4,      I|         éjszakára az irodai lakból, mely saját magán lakától egészen
 82  4,     II|        megijedt volna azon arcztól, mely onnan visszatekinte reá -
 83  4,     II|            szót adni azon eszmének, mely lelkét még a halálnál is
 84  4,     II|   visszanyujtá neki a kis czédulát, mely a pénz közé volt téve.~ ~-
 85  4,    III|        lehetend kegyeddel beszélni, mely a könyeket épen nem veszi
 86  4,    III|      keresni fogja a kétségbeesést, mely eszét elvegye, és egyik
 87  4,     IV|        irást nem hagyott maga után, mely öngyilkosságát indokolhatá,
 88  4,     IV|              egy leplet föltakarva, mely alatt a zöld asztalra téve
 89  4,     IV|      vádlottra azon bűntetést kéri, mely szabva van a férjgyilkosokra.~ ~
 90  4,     IV| sajátkezűleg készité el a mérleget, mely ezt csalhatlanul bebizonyitja.
 91  4,     IV|             tekintet?~ ~A közönség, mely Arnould szavait mindinkább
 92  4,      V|  rágalmaitól. Ön tartogatja e szót, mely engem boldoggá tehetne,
 93  4,      V|          fogom azt előbb kimondani, mely önt megmentené.~ ~- Uram,
 94  4,      V|           mint azon fekete szivtől, mely ily pokoli kegyetlenségre
 95  4,      V|          nyugodt mosolylyal arczán, mely Taillardot kétségbe ejté,
 96  4,      V|             ön azon becstelenségre, mely a vérpadi halálhoz van kötve.~ ~-
 97  4,      V|      Taillard Armin, ugyanazon név, mely mister Tonners levelében
 98  4,     VI|            hallani a tompa dobszót, mely a halálra menők indulóját
 99  4,     VI|            szokatlan törvényszéket, mely Angelika fölött volt itélendő.~ ~
100  4,     VI|              Közel volt már az idő, mely Angelika gyermekének életet,
101  4,     VI|        vallja meg önkényten vétkét, mely miatt el van itélve.~ ~-
102  4,     VI|        szólt a félelmetes suttogás, mely szájról szájra kelt a megdöbbent
103  5,     II|             számára befogva, hogy a mely perczben eszébe jut, akkor
104  5,     II|             többé ukrániai várában, mely ismét új örömök tanyája
105  5,    III|           tréfát kellett kitalálni, mely a vendégurak kedvét új pezsgésbe
106  5,    III|          tenyérnyi pálmavirágokkal, mely egész térdig csügg a sok
107  5,     IV|          legtávolabb eső szobájába, mely sem fűtve, sem bútorozva
108  5,      V|           kékes, zöldes láng fénye, mely olyan halottszint adott
109  6,      I|         mint egy óriási égő korona, mely a fekete éjben, hol ég és
110  6,      I|            azon lelkesülés hangját, mely börtöne magányáig felhatott.
111  6,      I|        kivülről valami emberi hang, mely szétriassza lelke kisérteteit?
112  6,      I|           az az undoritó borzadály, mely e sötét állatok iránt az
113  6,      I|        Végre észrevevé a hasadékot, mely a fal és a kürtőcső mellett
114  6,     II|            minden érzelemcsendület, mely a húrok alól kiszabadúlt,
115  6,     II|        honolni. A szelid őrjöngést, mely e dalban szerte ömlik, s
116  6,     II|           fájdalom óriási nyomását, mely alatt az erős lélek sir,
117  6,     II|            senkinek, de a fájdalom, mely tőle jött, sokszor édesebb
118  6,     II|         föltűnést adtak kűlsejének, mely egyike volt azoknak, a miknek
119  6,     II|             az egész vendégsereget, mely eddig a többi teremekbe
120  6,     II|             a d a o s t r o m á t”, mely csak kéziratban forgott,
121  6,     II|             azon jóltevő érzületet, mely elszokta fogni az embert,
122  6,     II|        emlék, egy egy elévült vágy, mely messze messze ered, távol
123  6,    III|      hosszúságú kötelet húzott elő, mely finom czérnából a legnagyobb
124  6,    III|           Már látta a világosságot, mely a szük nyiláson a csillagos
125  6,    III|       túlnan volt egy szűk sikátor, mely egy palotaszerű épületet
126  6,    III|          egy szőnyegajtóra bukkant, mely a folyosó tulsó felét zárta.
127  6,    III|          tántorodott vissza. A kép, mely előtte állt, őrült iszonyattal
128  6,    III|        fönséges volt az a nyugalom, mely a segélytelen veszély pillanatában
129  6,    III|       erőszakos asthmaticus hangon, mely a suttogó beszédben az indulatot
130  6,    III|            Megállj. Van még egy út, mely bűnbocsánatra vezet. Van
131  6,    III|            vezet. Van egy gondolat, mely megtisztít. Van egy mód,
132  6,    III|            megtisztít. Van egy mód, mely visszaád az életnek, az
133  6,    III|       csókokkal halmozá el a kezet, mely megmutatta neki az égbevezető
134  6,     IV|        arczán az indulatok csatája, mely e pillanatban egész lényét
135  6,      V|             egy irtózatos roppanás, mely mérföldekre megrendité az
136  6,     VI|     találtam föl helyette. Nevemet, mely a tied is, melyet kimondani
137  6,     VI|     érdemrend. - Alatta egy irat, - mely téged illet. - Mutasd fel
138  7        |        borújában keresni a magányt, mely oly sivár legyen, mint gondolatai;
139  7        |         hozott gyümölcsöt. A telek, mely őket megtermé, most fonnyadt
140  7        |     alánéztem, látnám a vén fenyőt, mely alatt a vad madár kiáltásait
141  7        |            és a havasi rózsabokrot, mely indás ágaival a bérczhasadékból
142  7        |       hallanám a titokszerű hangot, mely a csendes rengetegben olykor
143  7        |           bámulva a beléhajló ágat, mely lombjait a hüs kristályvizben
144  7        |           nincsen kétszer tavasz. A mely virága ennek elnyilik, nincs
145  7        |           elnyilik, nincs napsúgár, mely azt újra virágzásba hozza.~ ~
146  7        |        dicső. Elkisértem a patakot, mely hüs bércz alól eredt, tisztán
147  7        |             az alkonyati napsugárt, mely e lak belsejét is türhetőleg
148  7        |       elverte a dohos penészszagot, mely idebenn úgy fojtá a lélekzetet.
149  7,      I|            most lábaddal tapodsz, s mely most olyan sötét, ember
150  7,     IV|        nyájas, bús, könyező nőarcz, mely betegágyadnál éjeket virasztott
151  7,     IV|          érzést azon szenvedélyből, mely egykor kéj miatt őrültté
152  7,     IV|             Kergető láz. Bűvkorona, mely minden vágyadat azon perczben,
153  7,      V|               Ha lesz egy másvilág, mely egy új hazát igér, s ennek
154  7,      V|              Ha lesz egy más világ, mely szebb hazát, szebb világot
155  7,    VII|        Tudtok emlékezni azon kézre, mely most benneteket ver, s nem
156  7,    VII|         mást. Emlékeztetek a kézre, mely tőletek mindent visszavesz,
157  7,    VII|             visszavesz, s nem arra, mely mindent adott. A tövis magjából
158  7,     XI|             bámuló néptömeg felett, mely ellepte a mezőt, és nézett
159  7,     XI|          kunyhókban emberek laktak, mely emberek a hozzájok folyamodó
160  7,    XII|         köveket dobált fel az égre, mely egykor mennykövekkel sújtolá. -
161  7,    XII|            és mozog, azon kebeltől, mely fölnevelt, a sir férgeig,
162  7,    XII|         fölnevelt, a sir férgeig, a mely meg fog rágni, s szivembe
163  7,    XII|          maradott lakója a földnek, mely élethagyottan, holdsápadtan
164  7,    XII|           nem apadó, fenéktelen tó, mely mindig sima, soha hulláma
165  7,    XII|             a kigyó levágott farka, mely naplementig életben marad.~ ~
166  7,   XIII|      Éjféleken bús szél keletkezik, mely fölveri a holtak álmait,
167  8,      I|     szégyenlem nevezni azon érzést, mely ekkor elfogott, fegyveremet
168  8,     II|        feketék, éjszinüek, és a tó, mely alakjaikat visszaadja, olyan
169  8,     II|             kigyózó fehér habsugár, mely örök zúgással rohan le a
170  8,     II|             ő előtte. Gazdag haját, mely borostyánindával volt csomóba
171  8,     II|            égő szivárvány közepett, mely glóriaként fogja őt körül; -
172  8,     II|              csak a bűbájos alakot, mely bele vezeti. -~ ~Az pedig
173  8,     II|        visszatartva a zuhatag felé, mely itt két egyenlő magasságú
174  8,     II|          egy szakadékot képezett, a mely messziről elég keskenynek
175  8,     II|        köszörűlte a rohanó zuhatag, mely ezredek óta váj magának
176  8,     II|       ragadta meg annak egyik ágát, mely egy pillanatra meggátolta
177  8,     II|         küzdve a haragos hullámmal, mely hol fölveté, hol elmerité
178  8,    III|             egy egy fekete fatörzs, mely csak félig égett le s melynek
179  8,    III|          nem találva tárgyat sehol, mely vele megküzdjön, a rémes
180  8,     IV|             énekest, mint a tigris, mely prédáját keriti.~ ~Az ifju
181  8,      V|            a szenvedélyteljes arcz, mely egy futó pillanat alatt
182  8,    VII|        porczellan kosarkát vett el, mely pástétomdarabokkal volt
183  8,    VII|             merően a leány arczára, mely az ugrásra kész tigrist
184  8,    VII|            tigrist megszokta kötni, mely a vadállatokat megigézi,