Rész,  Fezejet

1  1,      V|         Itt is akadt bolondra: én reám; nem mulik el nap, hogy
2  1,    VII|     égetve a naptól, nem ismernél reám.~ ~Atyám és bátyám szántanak,
3  1,   VIII| Képzelheted milyen insultus volna reám nézve, ha valami hazámfia
4  3,     IV|      vigyen, a hol már valaki vár reám.”~ ~„Szivesen jó lyányka,
5  4,    III|  szoborhidegen.~ ~- Emlékezzék ön reám. Fognak önre következni
6  5,      V|         nyomorultak, mit bámultok reám? Nem tudjátok-e hogy mi
7  7        |       titkos, bántó hatással volt reám, hogy szinte remegtem tőle;