Rész,  Fezejet

1  1,     VI|               Jó napot pajtás.~ ~A mult levelemet azon végzém, hogy
2  1,    VII|             melynek alakja, illata mult boldogságomra emlékeztet,
3  6,      I|            eszmék, iszonyú képek a mult emlékeiböl, s a jövendő
4  6,      I|      semmivé tevő gondolat; hogy a mult visszahozhatlan, a jövendő
5  6,     II|  lámpájához, naplóját elővevé, s a mult nap eseményeit néhány sorral
6  7,    XII| örökkévalóságból még egy percz sem mult el.~ ~Kiáltani akart az
7  8,      V|         észre, hogy két hosszú óra mult el, mióta Darvai ki ment