Rész,  Fezejet

  1  1        |           napfényt keresi, az boldog ember s okosan cselekszik, ha
  2  1,     II|              olyan tedd ide tedd oda ember voltam-e nektek úgy-e? Ma
  3  1,    III|          paraszt, fehér és rézszinű, ember és barom; hol a föld mindenki
  4  1,     IV|      boldogság érzete is bánt.~ ~Más ember más körülmények közt dicsekednék
  5  1,      V|             sűrű volt a köd, hogy az ember a hajó egyik végéről a másikra
  6  1,      V|         valamit? kérdé tőlem egy úri ember, kártyáját gusztálva.~ ~
  7  1,      V|          percztől fogva a becsületes ember az én contómra eszik iszik,
  8  1,      V|             valaki.~ ~Munkára minden ember! A szivattyúhoz! -~ ~De
  9  1,      V|              Egyszerre tódult minden ember a csónakok felé, kiki ölében
 10  1,      V|             mert ilyen alkalommal az ember épen olyan könnyen megláthatja
 11  1,     VI|           foglaltam helyet, a hol az ember table d’hote-nál eszik.
 12  1,     VI|           szokás sietni, hogy itt az ember este reggelizik és reggel
 13  1,     VI|        tovább olyan helyen, a hol az ember egy qualifieatióban van
 14  1,     VI|         terem; arany fövényen jár az ember s ha megszurja a fa oldalát,
 15  1,     VI|      vállalathoz, a mibe magam fajta ember kap. Lám ez a németbe oltott
 16  1,    VII|            mezei munka ideje van, az ember itt drága, egyébkor magunkra
 17  1,   VIII|              hol én vagyok, oda okos ember nem jár.~ ~Ha ez a levelem
 18  1,   VIII|  motiválhatta, amivel ilyen két nagy ember irányában, mint én és Friczi,
 19  1,   VIII|           ülve lötyögött egy kicsiny ember; ha gyalog jön, azt hiszem,
 20  1,   VIII|         barátom, mondék, charakteres ember megtartja a szavát! -~ ~
 21  1,   VIII|             zsarnokságnak, melyet az ember önmaga iránt gyakorol, mely
 22  1,   VIII|            helyre.~ ~Tudod, a mit az ember ohajt, arról előre ideákat
 23  1,   VIII|           azontul nem lesz különbség ember és ember között. -~ ~Ez
 24  1,   VIII|              lesz különbség ember és ember között. -~ ~Ez érdekes egy
 25  1,   VIII|          Következett az indigo.~ ~Az ember elővett egy bogyót, a minek
 26  1,   VIII|               nem a gyümölcsét;~ ~Az ember elbámult.~ ~No még csak
 27  1,   VIII|            magam vagyok a legokosabb ember; én ehez nem vagyok szokva.~ ~
 28  1,   VIII|              ugy terem a föld, ha az ember szánt-vet rajta, s amugy
 29  1,      X|            közőlünk. Mintha az egyes ember is az elhagyott hazának
 30  1,     XI|              orrát sem üthette ki az ember a szobából.~ ~Ilyen mulatság
 31  1,     XI|             vihar addig kerülgeti az ember házának tájékát, addig próbálgatja
 32  1,     XI|            is elég sok arra, hogy az ember nyomoruságosan elveszszen.~ ~
 33  1,     XI|          félmázsás kőfejsze. A derék ember szuszogott rettenetesen,
 34  1,     XI|             a szomszéd városba.~ ~Az ember majd kibujt bőréből örömében
 35  1,     XI|            egyéb, lehetsz becsületes ember s egygyel többen vagytok
 36  1,     XI|             Elég ugy-e, ha a szegény ember szereti a hazát, a gazdag
 37  1,    XII|          mondott vele. Az a balgatag ember én vagyok. És igy van az.
 38  1,    XII|             boldog lenni, nem akarok ember lenni, ha magyar nem lehetek,
 39  2,      I|          megtanultam belőle: hogy az ember kicsiny, parányi.~ ~Én jártam
 40  2,      I|           megtanultam tőlök, hogy az ember dicsősége felhőárnyék.~ ~
 41  2,      I|              leesik. Gondolkoztam az ember boldogságáról.~ ~A hallgatás
 42  2,      I|        fenhangon.~ ~….Gyakran, ha az ember mély erdők között jár, keresve
 43  2,      I|                 Éppen, mint midőn az ember aluszik, s a nagy csöndben
 44  2,      I|             repül, egyet visít, s az ember megálmodja halála óráját.~ ~*~ ~
 45  2,     II|           megházasodott.~ ~Ha fiatal ember nősül, élni ohajt; ha vén
 46  2,     II|            nősül, élni ohajt; ha vén ember vesz feleséget, halni készül.
 47  2,     II|       melynek egyik elve az: hogy az ember saját magának jelenlételét
 48  2,     II|              azelőtt! Jól tudá, mert ember ismerete vén volt: hogy
 49  2,     II| elhalmoztatik? Van-e türelme egy vén ember súlyos napjait megosztani,
 50  2,     II|            felül jóltevője és gazdag ember. - Azt pedig senki sem mondá
 51  2,     II|           kárhozat, minden átok, mit ember saját fejére idézhet s melyből
 52  2,    III|              Minden gyönyört, mit az ember egy 70-éves életből félre
 53  2,    III|   gondolkodott: hogy mért nem tud az ember meghalni, ha egyszer megvénült?
 54  3,     II|          tömlöcz folyosóját látná az ember, őröket és vártákat, s néhol
 55  3,     II|              hideg és fekete lesz az ember, ha meghal!” - s kis kezeivel
 56  3,     II|           tompa sohajszerű hangon az ember, és szemei villogtak; oda
 57  3,    III|             becsületes családos öreg ember, mintegy 60,000 forintot
 58  3,    III|        kellett volna által vinni. Az ember igen jó barátja volt a vén
 59  3,    III|         60,000 katona forintot. - Az ember minden nyom nélkül eltűnt.~ ~
 60  3,    III|    útiköltséget vinni.”~ ~S a fiatal ember kezde gondolkozni róla,
 61  3,    III|       kisértetei-e? Örömre kevés egy ember szive, miért hogy fájdalomra
 62  3,    III|            nézd: nincsen szivem, egy ember, kit keblembe bebocsáték,
 63  3,    III|          Álmait el szokta feledni az ember, mikor fölébred; de ő nem
 64  3,     IV|          szólt titkolózva. Kérlek jó ember, vezess el a legelső faluig,
 65  3,      V|          rendületlen. - Ki hinné? ez ember négy év előtt seressan volt
 66  3,      V|            előbb pedig egy akasztott ember fia, s egy becstelen leány
 67  3,      V|        mindjárt, - haladéktalan.”~ ~,Ember - értetted-e, hogy mit mondtam? -
 68  3,      V|                A helytartó? Az a rút ember, hiszen ő pogány?”~ ~,Azon
 69  3,      V|   hálószobája ajtaján.~ ~„Ébredj fel ember, ellopták leányodat.”~ ~
 70  3,      V|          mind a ketten. Elfeledte az ember, hogy neki nem szabad a
 71  3,      V|        Murányi Gábor átka betelt. Az ember, ki miatt apja börtönre
 72  4        |      HALÁLITÉLET.~ ~Az Isten lát, az ember sejt; Isten olvas a szivből,
 73  4        |               Isten olvas a szivből, ember a szóból.~ ~Ki volna olly
 74  4,      I|          királytól a koldusig minden ember; - kit imád, kit óhajtva
 75  4,      I|       vezettetni s egy halálra szánt ember sarkasticus mosolyával várta
 76  4,      I|          ambitio a hitel; magamforma ember túlélheti azt, ha gyilkosság
 77  4,      I|             hogy az uj kérő nem szép ember, első férjének árnyéka sem
 78  4,      I|           Veszélyes pillanatokban az ember igen röviden szokott gondolkozni.
 79  4,     II|              az éjjel egy ismeretlen ember adta át a kapusnak, kit
 80  4,     II|          soha sem látott azelőtt; az ember nagy asztrakánprémes úti
 81  4,     II|             rögtön akar beszélni. Az ember arcza igen illetődöttnek
 82  4,     II|            nem tesz semmit. Élhet az ember gazdagság nélkűl is, de
 83  4,    III|          elmaradtak tőle, csupán egy ember maradt, ki valahányszor
 84  4,    III|         biztatá a jövendők felől. Ez ember volt Arnould, férjének régi
 85  4,    III|              nagy űrben, mi isten és ember között van s előbb összekelle
 86  4,    III|        vagyok.~ ~- És ha mégis volna ember, ki lelkét, vagyonát, életét
 87  4,    III|              enyém; - ha volna ilyen ember?~ ~- Csak ezt jött ön hozzám
 88  4,    III|           szelid, emberekkel jóltevő ember voltam, mielőtt kegyedet
 89  4,     IV|              urat alig volt Párisban ember, a ki nem ismerte volna,
 90  4,     IV|          közvádló éleseszű captiosus ember volt, ki csodálatos műélvezettel
 91  4,     IV|           lakására ment, s hogy azon ember Moncenénak egy szekrény
 92  4,     IV|         birákhoz fordúlva, hogy ezen ember a kit nem ismerünk, a kinek
 93  4,     IV|       találom rendkívűlinek, hogy az ember azon eszmét, a mi elől a
 94  4,     IV|            két alak egy és ugyanazon ember lett légyen, miután arczát
 95  4,     IV|            feltéve, hogy e rejtélyes ember mind két helyen ugyanaz
 96  4,     IV|       legyőzöttnek mondá magát.~ ~Ez ember az oszlopok egyike mellől
 97  4,     IV|          valót egyik sem tudja.~ ~Ez ember - Taillard.~ ~ ~ ~
 98  4,      V|          kútfejére nem találok. Azon ember ki e levelet irta, valami
 99  4,      V|                  Különös, hogy ez az ember mégis oly titkokat tud,
100  4,      V|         szentelé; és elvenni azt egy ember pokoli rejtélyességű levele
101  4,      V|            Ki áll jót arról, hogy ez ember mindazt, a mit mondott és
102  4,      V|               hanem elégtételt!~ ~Az ember haragja dörgött a végszavakban.
103  4,      V|     hallgatva ment odább.~ ~Csak egy ember arcza mutatott örömöt, elégedettséget.~ ~
104  4,      V|         örömöt, elégedettséget.~ ~Ez ember - Taillard.~ ~* ~ ~Egy estve
105  4,      V|          feltörekvő félelmet, mit ez ember látása okoza benne, hogy
106  4,      V|           minthogy őt elárúlja.~ ~Az ember szóról szóra igazat mondott.
107  4,     VI|              é s z t ö r p e.~ ~- Ez ember Monce!.... szólt a félelmetes
108  4,     VI|                     Az Isten lát, az ember sejt. Isten olvas a szivből,
109  4,     VI|               Isten olvas a szivből, ember a szóból.~ ~A ki adja az
110  4,     VI|            az adhatja a halált.~ ~Az ember csalódik. Ne játszatok a
111  5,      I|                 Ha a mugik feleséges ember, és nincsenek gyermekei,
112  5,      I|          mint bizonyos, hogy tizezer ember közt mindig akad egy két
113  5,      I|          hanem a gróf maga is kedves ember levén az udvarnál, semmit
114  5,      I|             mugik leányokkal, minden ember azt mondá, hogy nagyon jól
115  5,    III|            ki közel járt hozzá.~ ~Az ember olyan, hogy a jóból is megúnja
116  5,    III|           ilyen hosszú tél idején az ember úgy sem tudja mivel tölteni
117  5,    III|              inasa; az udvarból való ember. Nagy szerencse ám az egy
118  5,     IV|         mulatság nem szegény paraszt ember fejének való, ő nem olyan
119  5,     IV|            megtanulta, hogy mikor az ember iszik, akkor legjobb hallgatnia,
120  5,     IV|           bomlottan futott ki minden ember a kastély udvarából, a faluig
121  5,      V|             földön. Kelj fel! -~ ~Az ember kötelességének tartá felkelni
122  5,      V|              és állj egyenesen.~ ~Az ember egyenesen állt, és nem volt
123  6,      I|         amnestia után is, az ő bűnét ember nem bocsáthatá meg.~ ~A
124  6,      I|            szabadult-e ki annyi ezer ember, hogy úgy vigad? Börtön
125  6,      I|            tánczolnak ide át! Minden ember olyan boldog.”... A fogoly
126  6,     II|              tánczolni?~ ~- Arra vén ember vagyok úrnőm. Felele a megzavarodott
127  6,     II|         melynek birását irigyelné az ember saját magától is.~ ~Mindenki
128  6,     II|           jobbját.~ ~- Kicsoda ez az ember? kérdé a gróf félretekintve,
129  6,     II|              mert hiszen sirt minden ember.~ ~Az összezördült pártfelek
130  6,     II|             halk kettyegésivel.~ ~Az ember levetkőzi feszes, gátoló
131  6,    III|              volt látható, minőn egy ember keresztűl bújhat.~ ~- Vagy
132  6,    III|    megdöbbenve, midőn látta, hogy az ember nem akar megmozdulni, s
133  6,    III|      meghalni. Ollyan soká él ott az ember; s a halál is rút ott, mint
134  6,     IV|          azért kérdezem, hogy miféle ember lehet az, a kinek kétszer
135  6,     IV|     végrendeleténél fogva ez a derék ember tavaly Serena hugomtól minden
136  6,     IV|           Szegény asszony; hisz ő is ember.~ ~Diegonak félre kelle
137  6,      V|           csoportosult össze legtöbb ember, nem oltani: szitani a tűzet,
138  6,      V|        szókat súgja fülébe:~ ~- Azon ember, kit Serena testvérednél
139  6,      V|          rimánkodék a nagy vörösképü ember, s elkezde sirni. Én nem
140  6,      V|        szobádba, mindent tudok. - Az ember hagyta magát vinni bundája
141  6,      V|              azután elmosolyodott az ember ijedelmén. - Te! az orrod
142  6,      V|             az idén.~ ~A megszeppent ember mindent irt, a mit don Diego
143  6,     VI|                  Megbocsátott Isten, ember; megbocsátottál te is. Multam,
144  6,     VI|         Isten adta, mondá magában az ember.~ ~Don Diego szinte lebukott
145  7        |       lélekállapot az, hogy mikor az ember boldog, úgy keresi, kutatja
146  7        |        hittem, hogy fel fog kelni az ember s mellém ül, megszólit vagy
147  7        |       Kérdezősködtem a környékben az ember felől, de egyebet sem birtam
148  7        |          minthogy valaha itt egy vad ember élt, ki senkitől sem kért
149  7,      I|              sziv.~ ~Milyen fehér az ember arcza, milyen fekete az
150  7,      I|              arcza, milyen fekete az ember szive.~ ~Az ember a természet
151  7,      I|          fekete az ember szive.~ ~Az ember a természet mostoha gyermeke.~ ~
152  7,      I|             s mely most olyan sötét, ember volt egykor, olyan mint
153  7,      I|        egykor, olyan mint te vagy, s ember lesz egykor olyan, mint
154  7,    III|                III.~ ~Ha tudhatná az ember: mikor fog meghalni?~ ~Ha
155  7,     IV|                 Mennyi keserű van az ember éltében.~ ~Ha mind azt fölakarná
156  7,    VII|             e két szóval a világ. Az ember azt hinné: e földön minden
157  7,    VII|              meg e fájdalma. Csak az ember szive viseli fúlánkod....~ ...
158  7,    VII|            bérczei. Miért nem tud az ember emlékei fölé is ily köd
159  7,     IX|             Embert alig látok, kinek ember alakja van is itt, vesztegetve
160  7,     IX|              a viharok ellen, mig az ember, ez a világ mészárosa, ez
161  7,     XI|          büntetéshez.~ ~Felhagyta az ember magát vinni a vérpadra,
162  7,     XI|             a vérpadhoz egy ősz öreg ember feküdt, nem sirt, csak nyögött,
163  7,     XI|          jutott azt mondani, hogy az ember halála nem volt természetes
164  7,    XII|             a föld minden határa. Az ember mindent kiirtott róla, a
165  7,    XII|              léteztek többé, csak az ember és annak kevélysége.~ ~Dicsekvés
166  7,    XII|           föld népe.~ ~Csak egyetlen ember élt még, kinek lelkében
167  7,    XII|               nincsen Isten.~ ~És az ember erős hittel mondá: „van
168  7,    XII|              hóval a föld. A vén ősz ember fehér haját lobogtatta a
169  7,    XII|            az égen és aláhullt.~ ~Az ember leátkozta helyéről fia őrcsillagát.~ ~- ~ ~
170  7,   XIII|              te rajtad túl nem üldöz ember embert. Rövid fájdalom elöz
171  7,   XIII|         fújja az alvó termeken....~ ~Ember vigadj! ki tudja meddig
172  8,      I|        Darvai Ernő szép szőke fiatal ember, ki az alatt, mig társai
173  8,      I|            agyamon, hogy ez alak nem ember, hanem vadállat s tán ijedségnek
174  8,      I|         elhozom a leányt, úgy is sok ember szeretőjét csábitottam már
175  8,     II|  mindenségnek legyen királya, legyen ember!~ ~...És ime - mi alak jelenik
176  8,     II|           kiáltásait beszéli, a sziv ember szive, és a lélek isten
177  8,     VI|   igazságszolgáltatás, miszerint egy ember neje vagyonát bitorolhatja,
178  8,     VI|           vagyonát bitorolhatja, egy ember, ki nejét halálra üldözé,
179  8,    VII|     elmegyünk a leégett erdőbe, hova ember nem mer jőni, futni, nyargalni
180  8,    VII|         társnéja arczán a hangot, az ember rémséges sikoltással veté