Rész,  Fezejet

1  2,      I|      Gyakran, ha az ember mély erdők között jár, keresve
2  3,     IV| feltúrva, alig két lábnyi mély és igen keskeny, itt letette
3  6,     II|  halavány teremtés, nagy, mély kék szemekkel, hosszú fürtös
4  6,     VI|   igaz, mondá a szenvedő, mély bánatos hangon. Megengedé,
5  7        |  nem utánam. A völgy igen mély volt. Mire a kiálló szikla
6  7,    XII|   ki több meleget belőle, mély, süket hallgatás lett úr
7  7,    XII|   kiket én nem ismerek, - mély örvénynyilásokat a földben,