Rész,  Fezejet

1  3,    III| fájdalomra mégis oly tág?!~ ~Lefeküdt a temető árkába, de nem
2  3,     IV|     egy gyalog bodza árnyába lefeküdt s vadúl mosolygó arczát
3  6,      I|   már nyugodtan fog alhatni. Lefeküdt. De az utczák zaja még most
4  6,      I|    utczákon, mint annyian.~ ~Lefeküdt ágyába, a gyertyák elaludtak,
5  6,    III|    még mindig hallaná; azzal lefeküdt ágyára és várta, mig éjszaka
6  8,    III|      az irányt, mert sokszor lefeküdt a leány utjában, mintha
7  8,    VII|     az alvóra, ki árnyékukba lefeküdt... Elmegyünk, - vissza oda,