Rész,  Fezejet

1  3,      V|              Mi lelt?”~ ~,Oh!, - kétségbe kell esnem’! - szólt a jóbarát
2  3,      V|   mormogá meredezve.~ ~,Csak egy kétségbe esett módom van még a megmenekülhetésre,
3  3,      V|   nagylelkűvé tette; megölelte a kétségbe esett barátot, összecsókolta
4  4,      V|          arczán, mely Taillardot kétségbe ejté, fordult hozzá.~ ~-
5  5,     II|   választottjával kikocsikázott, kétségbe esetten a lovak elé veté
6  6,    III| lerogyott, annak érczcsatornáját kétségbe esett erővel ragadta meg
7  7,    III|       hátra vannak, s mint esnék kétségbe, mikor már csak perczeket