Rész,  Fezejet

1  3,     II|    tördelve imádkozik, majd istent hivó tekintettel emeli fel
2  3,     IV|    zokogott, anyját és a jó istent emlegetve, ki őt magához
3  4,      V|  vinni, hogy megtagadjam az Istent.~ ~- Oh épen nem pokolbeli
4  7,      V|     sóhaja, átok és áldás s Istent hivó eskü.~ ~Üres hang az
5  7,     XI| emberekhez és káromolták az Istent. Hát ha majd az egész világ
6  7,    XII|   és tagadta teremtőjét, az Istent.~ ~Nem álltak templomok
7  8,     VI| eddig csak titkon sejte, az Istent, kit eddig a kelő napsugárban