Rész,  Fezejet

  1  1        |             egy rom vagy egy sir, - mit látsz rajtuk? kilátás van
  2  1,      I|         átlátszó kertet, mindent, a mit emlékem vissza tudott adni.~ ~
  3  1,      I|            ki igazgatták mindazt, a mit én hibásan rajzoltam s a
  4  1,      I|            én hibásan rajzoltam s a mit kifeledtem, a mi az egésznek
  5  1,      I|         szeretném, ha azt érezné, a mit én; de azt sem, hogy elfeledjen
  6  1,     II|         Jancsi hajdúm liberiáját, a mit otthon felejtettem; legalább
  7  1,    III|            a mi akar, teheti azt, a mit akar, párbajt vihat, feleségétől
  8  1,     IV|            velünk feledtetni azt, a mit feledni nem lehet.~ ~Boldogságot,
  9  1,      V|          gondoskodtam Hamburgban, a mit tanácsoltak, szabattam magamra
 10  1,      V|            előbb kimegyek.~ ~Van is mit félteni, hogy ez a gyöngy
 11  1,      V|        napra már annyira nem tudtam mit csinálni, hogy megszólitottam
 12  1,      V|      megvegyem. Én tudok mindent, a mit Bosco tudott, bort töltök
 13  1,      V|             ablakomat beszegezné.~ ~Mit csinálnak ott? kiáltok felriadva.~ ~
 14  1,      V|             vizet mind megihatod, a mit én kiszivattyúzok, gondolám
 15  1,      V|          felé, kiki ölében vitte, a mit féltett, a mit szeretett,
 16  1,      V|             vitte, a mit féltett, a mit szeretett, némelyik egy
 17  1,      V|            volt aztán az a fürdő, a mit nem recommendálnak az orvosok.~ ~
 18  1,      V|            különben nem tudom, hogy mit ettem volna, de még azt
 19  1,     VI|       gombos diszmentémet kivéve, a mit Jancsi, mikor minden veszni
 20  1,     VI|      alkudni.~ ~Ő kiválogatta, hogy mit tesz meg és mit nem tesz
 21  1,     VI|   kiválogatta, hogy mit tesz meg és mit nem tesz meg, s azután megmondta
 22  1,     VI| vendégeimmel vagyok elfoglalva. -~ ~Mit? hát ki itt az ur? én-e
 23  1,    VII|         ezer szóra, ezer tárgyra, a mit el nem feledek soha, csókjaim
 24  1,   VIII|             ott maradjunk. Nem volt mit tenni mást, mint citoyen
 25  1,   VIII|      megettünk és ittunk mindent, a mit magunkkal hoztunk, s már
 26  1,   VIII|            igért helyre.~ ~Tudod, a mit az ember ohajt, arról előre
 27  1,   VIII|         kibuvik, ha meleget érez.~ ~Mit! kiálték felugorva. Én csörgőkigyókkal
 28  1,   VIII|       közepében.~ ~Öcsém, mindaz, a mit Robinsonról regélnek, tréfa,
 29  1,   VIII|      helyéből.~ ~Már ekkor nem volt mit tennem, mint elszánnom magam
 30  1,   VIII|   elkészülnék, azt agyonlőhetem, de mit csináljak azzal a millió
 31  1,   VIII|          van egy másforma féreg is, mit maringoingnek hinak, ez
 32  1,      X|           némán megrázta kezét, s a mit oly régen nem láttam szemében,
 33  1,      X|           szemében, mosolygott, s a mit soha nem láttam, könyezett.~ ~
 34  1,      X|        otthon előttem. Gondolj reá, mit tennék akkor, ha azokat
 35  1,      X|       örömeim. Ilyen az a verőfény, mit az éjfélkor felmerülő nap
 36  1,     XI|             erősen katona, különben mit csinálnék most, ha mind
 37  1,     XI|       kezdte tudakolni, hogy hát én mit adok viszont nászajándékul
 38  1,     XI|   földbirtokos is voltál; földedet, mit ősöd vérrel vagy érdemmel,
 39  1,     XI|             szeretni, addig mig van mit szeretni.~ ~.....Egy szót
 40  1,     XI|           miket mondott. Nem tudom, mit teendek; de aligha meg nem
 41  1,    XII|          törődöm; mondjanak rólam a mit akarnak, de előtted bárha
 42  1,    XII|             táblabirói anecdotákat, mit itt ott gyüléseken, tisztujitásokon,
 43  1,    XII|     angyalnak földi üdve.~ ~Ejh! De mit mentegetem én szivem gyöngeségét!
 44  1,    XII|   mentegetem én szivem gyöngeségét! mit iparkodom elpalástolni azt
 45  2,      I|      különös énekkel álmodik utána: mit tündérek és daemonok kara
 46  2,     II|             nem lehete tőle olyat a mit meg nem adott volna, és
 47  2,     II|          szeretné, hogy volna rajta mit szeretni. Szivében soha
 48  2,     II|            halálnak vize lesz-e az, mit abból inni fog: az a jövendő
 49  2,     II|            Ez volt a legelső botlás mit Rynn Tamás 72 éves életében
 50  2,     II|       minden kárhozat, minden átok, mit ember saját fejére idézhet
 51  2,    III|     legmagasb öröme, bírni mindent, mit a legmerészebb fiatal sziv
 52  2,    III|           másikba! Minden gyönyört, mit az ember egy 70-éves életből
 53  2,    III|       lelkei a pokolban..... Hallod mit mond a halálmadár?....~ ~„
 54  2,    III|          mire fölébredett. Legelső, mit megpillanta Adamante nyájosan
 55  2,    III|              s azt kérdé tőle, hogy mit álmodott?~ ~- Valami igen
 56  2,     IV|         nézve oly jótétemény volna. Mit akarhat még vele?~ ~Egy
 57  3,      I|       istene! - Vedd vissza tőlem a mit adtál, - vedd el tőlem ezt
 58  3,      I|          neki mind azt az örömet, a mit nekem nem adtál; adj neki
 59  3,     II|             hallgatózva a lyány.~ ~„Mit se félj! szól a betegőr -
 60  3,     II|           kis lyány, de nem hitte a mit mondott; hanem remegve közelite
 61  3,     II|  kitekintett.~ ~A férfi sem hitte a mit mondott; hanem a folyosó
 62  3,    III|           de ő nem felejté el, hogy mit fogadott az ősz embernek,
 63  3,     IV|             síránk reszkető hangon, mit a bérszolga dörmögve monda
 64  3,     IV|       laktalan helység háztetőire. „Mit láttál?” kérdé tőle a férfi; „
 65  3,     IV|             lyányhoz; felejtsd el a mit láttál. Szomorú napok jártak
 66  3,      V|            Ember - értetted-e, hogy mit mondtam? - leányodat veszteném
 67  3,      V|                 Iszonyú való mind a mit mondtam. Rabneje leszesz
 68  4,      I|         illy helyzetben nincs egyéb mit tenni.~ ~- Jőjön velem,
 69  4,      I|            alá öltve, itt úgy sincs mit várni többé, és valami okossabbat
 70  4,      I|          egy neménél az üzletnek, a mit nem ön talált föl először.~ ~-
 71  4,     II|        hajlandó vagyok azt hinni, a mit a kapus mondott, hogy tele
 72  4,     II|           gondolat.~ ~Ki volt az? - Mit akart? - És miért?~ ~ ~ ~
 73  4,    III|             függesztve, várta, hogy mit fog az ügyvéd neki mondani?~ ~
 74  4,    III|           cselekedni, mikről legyen mit beszélni az utánam megmaradóknak.~ ~-
 75  4,    III|             önt, mindent, mindent a mit elvesztett, visszaszerzek
 76  4,    III|            soha nem is gondolt, s a mit ha önnek megneveznék, megrendülne
 77  4,     IV|      zavarban jött, nem tudta, hogy mit intett neki, úgy hogy a
 78  4,     IV|             önre nézve ijedelmessé, mit mi igen természetes és legkisebb
 79  4,     IV|           kérdéses pénzzel nejéhez? mit tán hitelezői elől akart
 80  4,     IV|            elől akart elrejteni, de mit Moncené asszony azoknak
 81  4,      V|      összerázkódott, a meglepetést, mit Duval kérdése idézett nála
 82  4,      V|         hallgatott azon levélkéről, mit amaz ijedelmes napon kapott
 83  4,      V|             van: Azon medaillonban, mit kebleden viselsz, megholt
 84  4,      V|      elvenni? elvenni a becsületet, mit visszaadni nem lehet, elvenni
 85  4,      V|            hogy ez ember mindazt, a mit mondott és irt, nem valami
 86  4,      V|       ellene? Egy hajfűrt emlitése, mit Moncené asszony keblén rejtve
 87  4,      V|       álnevek alatt levelezni? - De mit folyamodom én szőrszálhasogató
 88  4,      V|     szivében a feltörekvő félelmet, mit ez ember látása okoza benne,
 89  4,      V|         Emlékezzék ön rá asszonyom, mit mondtam önnek előbbi találkozásunkkor.
 90  4,      V|             a halált.~ ~- Van önnek mit mentségére felhozni? kérdé
 91  4,     VI|            itélendő.~ ~A határozat, mit e törvényszék hozott, ez
 92  5,      I|          mindenek előtt tudni, hogy mit jelent orosz nyelven ez
 93  5,      I|     kereskedő, lehet mesterember; a mit pedig ezen az úton nyer,
 94  5,      I|          kivel úrnője azt teheti, a mit akar, férjhez adhatja az
 95  5,      I|           fogadott leányai közűl, a mit némelyek tán nem megvetendő
 96  5,     II|        tanuljon meg buktát sütni, a mit Kozima nagyon szeret, a
 97  5,     II|           be tréfás levelét, hogy a mit néhány év alatt rá költött
 98  5,     IV|       észrevevé Kozima haragját, de mit tartott ő egy leány haragjától,
 99  5,     IV|       hajjal.~ ~- Még volt valami a mit magammal hoztam, s magammal
100  5,      V|            volt az a szijkorbács, a mit olyan jól ismernek már az
101  5,      V|                 Hát ti nyomorultak, mit bámultok reám? Nem tudjátok-e
102  5,      V|       fogságra, sanyargattatásra, a mit annyiszor szenvedtetek igaztalanul,
103  5,      V|             verte. A legelső kés, a mit szivében megforgattak, Kozimáé
104  6,     II|            itt mindent ráhagynak, a mit mondok. Nincs kivel disputálnom.”~ ~-
105  6,     II|       édesebb volt minden kéjnél, a mit asszony adhat. Ugy kellett
106  6,     II|                A csüggesztő hatást, mit a gróf toasztja előidézett,
107  6,     II|     jutottál. Ma is sírtam azért, a mit szenvedsz miattam és miattad.
108  6,     II|             megbocsátottam azért, a mit vétettél ellenem és magad
109  6,    III|           Nem ér semmit.~ ~- De hát mit tudom én, hogy mi ér valamit?
110  6,    III|            van lefestve, szerelmes; mit tudom én, hogy mi kell maguknak
111  6,    III|          meg a dolgot, jó Dinita. A mit mondok, úgy hiszem titokban
112  6,    III|          hozzá s azzal punctum.~ ~- Mit beszél Dinita! kiálta közbe
113  6,    III|           nyögni hallották önt.~ ~- Mit hallottak? kérdé a fogoly
114  6,    III|       pillanatig gondolkozott, hogy mit tegyen? Nem volt egyéb hátra;
115  6,    III|        eszébe: hogy hisz a kötél, a mit keres, vele van, ruhái alatt
116  6,    III|        rárohanjon?~ ~- Istenem, hát mit akar ön? kérdé a nő megdöbbenve,
117  6,    III|       túlvilági üdv ahhoz képest, a mit benned elveszték! Oh mennyit
118  6,    III|            mint ezt észrevette.~ ~- Mit akar az asszony! kiálta
119  6,     IV|            a többiek mellé.~ ~- Ah, mit mondasz? szólt emez, a tréfából
120  6,      V|             is, arról a pofléről, a mit tavaly ilyenkor volt szerencsém
121  6,      V|           görbe attól a poflétől, a mit tavaly kaptál, vigyázz,
122  6,      V|    megszeppent ember mindent irt, a mit don Diego tolla alá mondott.
123  6,     VI|       megengedé, hogy a gyalázatot, mit rád tetéztem, letisztitsam;
124  7        |      megjőnek, mikor a keserű ital, mit a szenvedések pohara nyújt,
125  7        |         saját orromat sem láttam, a mit ugyan fényes nappal is csak
126  7        |        érzette volna azt a vigaszt, mit félelmes éj után a viradó
127  7        |            ott egy szegletbe vetve, mit én gondosan felszedtem s
128  7,      I|             föld virágait letépd.~ ~Mit adtál te a természetnek,
129  7,     IV|         lesz, ha a szív kiégett?... Mit adhatsz nekem mindenható
130  7,     IV|           ellenségvérrel megtöltve, mit a tajtékzó ajk szilaj átkok
131  7,      V|        átfáradott: hogy legyen vele mit megosztania. - Viselte a
132  7,     VI|          Olyan lett, mint a szobor, mit sírkövekre, kezében tört
133  7,     VI|                S rémes szekerében,~ Mit vonnak aranyszemű éjmadarak,~
134  7,    VII|             sem jobb a másiknál, ki mit szenved, magáért szenvedi.
135  7,     IX|           ki a földből; hogy legyen mit leszakasztanod? s tán ez
136  7,    XII|       Olykor nehéz füst üli ormait, mit a vihar kanyargva kapkod
137  7,    XII|            sötétlő ország ajtajáig, mit élő szem még nem látott
138  7,    XII|               Vad, gyötrő sejtelem, mit látogatsz meg annyiszor?~ ~ ~ ~
139  7,   XIII|            fejűnket. És azt a kéjt, mit érez az emberi lélek, midőn
140  8,      I|           kérdezék összevissza.~ ~- Mit én tudom! Valami emberi
141  8,      I|             nekem két kézre is adna mit czepelni. Rögtöni meglepetésemet
142  8,      I|       rohant rájok, s buzogányával, mit úgy forgatott kezében, mint
143  8,     II|           szól teremtett lényeihez, mit az erdei madár s minden
144  8,     II|      életnél becsesebb tulajdon az, mit most védenie kell; mielőtt
145  8,     II|            hosszú leeresztett haja, mit meglepetésében elmulaszta
146  8,    III|           nagy széles fényes gyűrű, mit a bűbájos égi vándor maga
147  8,    III|         leégett erdő helye látszik, mit az itteni gazdálkodási mód
148  8,     IV|            s csudálatos csigahéjat, mit a tengerszem mélyén keresett
149  8,     IV|           test a szellemet keresné, mit a természet elfeledett bele
150  8,     VI|         Megtanulta ismerni mindazt, mit eddig csak titkon sejte,
151  8,     VI|            rá. Nagyon rövid leend a mit önnek mondani akarok.~ ~-
152  8,     VI|             Annál hosszabb leend, a mit én szándékozom kegyednek
153  8,     VI|         előtt mindazt elmondanám, a mit a szerencsétlen gyermek
154  8,     VI|             tudhatja kegyed, hogy a mit én magam örököltem, azt
155  8,     VI|         szeplő arczán sem hiányzik. Mit gondol ön, ki ez a leány?~ ~-
156  8,     VI|               kegyed nem tudja hogy mit akarok mondani. Az úrhölgy,
157  8,     VI|             az ijesztgetett nő.~ ~- Mit gondol ön? ha egy napon
158  8,     VI|          gyermeke.~ ~- Az istenért, mit cselekszik ön? sikolta fel
159  8,     VI|            akarja fogni a hangokat, mit veje mondott, hogy a leányhoz
160  8,     VI|               A dacz győzött.~ ~- S mit akar ön uram a leánynyal?
161  8,     VI|              hogy a leány az enyim, mit nyerne vele? meggyalázna
162  8,     VI|            emberek rágalmazzák.~ ~- Mit akar ön - mit akar ön?~ ~-
163  8,     VI|      rágalmazzák.~ ~- Mit akar ön - mit akar ön?~ ~- Mindenek előtt
164  8,     VI|         maradni.~ ~- De a leánynyal mit akar ön tenni? arra feleljen.~ ~-
165  8,     VI|     reszkető kezét vejének nyujtva, mit az gúnyos mosolygással vont
166  8,    VII|     kétségbeesés.~ ~Eszébe jutott a mit valaha állati ösztönről
167  8,    VII|       érthető hangon kiálta rá:~ ~- Mit akarsz?~ ~Az embert az ijedtség