Rész,  Fezejet

1  1,      V|        ismerősöknek. Azok is majd halálra nevették magukat rajta.
2  1,   VIII|           marhákat? kérdém, mikor halálra kifáradtunk a nyargalásban.~ ~
3  2,     II|           fogadja azt, ki nyugodt halálra várt; siratatlan halál,
4  4,      I|     hagyta magát vezettetni s egy halálra szánt ember sarkasticus
5  4,     VI|           a tompa dobszót, mely a halálra menők indulóját verte, s
6  7,     XI|          apja....~ ~Mint nézett a halálra itélt, mint nézett a távolba,
7  8,     VI| bitorolhatja, egy ember, ki nejét halálra üldözé, ki vele három napig