Rész,  Fezejet

1  1,      V|    el. Reggelenként már oly félve hallgattam, ha nem hallatszik-e
2  2,    III|   gyékény hangoknak.~ ~Rynn félve, fendobogó szívvel figyelt
3  3,     IV|  menni kis árva?”~ ~A lyány félve tekinte föl rá, a nélkül,
4  5,      V|    csoport között.~ ~Malika félve húzódott apja háta mögé
5  8,    III| karjait nyakakörül fűzte, s félve rántotta föl mezitelen lábacskáit,
6  8,     IV|  nesztelen utczákon, bement félve, tétovázva egész a templomig,
7  8,     IV|    tekingetett rá vissza, s félve kerülte ki annak a holdvilágban