Rész,  Fezejet

1  3,     IV|       A hideg szél elálltával erős dér esett, mely leforrázott
2  4,     IV| hordozá a körűlálló tömegen s erős, előbbi szavaitól egészen
3  4,      V|     Uraim, esküttbirák, kezdé erős szilárd hangon, a vád, melylyel
4  5,     IV|        egyikben ser, másikban erős pálinka. A kegyelmes úr
5  5,      V|       csattanó hang, s a nagy erős férfi azon pillanatban halálnak
6  6,     II|       nyomását, mely alatt az erős lélek sir, a gyönge megőrül,
7  7,    XII|  nincsen Isten.~ ~És az ember erős hittel mondá: „van Isten”