Rész,  Fezejet

  1  1        |        ismered? nem andalog-e emléked azon ház küszöbén, hol gyermekéveidet
  2  1        |                nem csengnek-e füledbe azon ismerős dallamok, mik a
  3  1,      I|           fejét, miknek czéltáblájaúl azon legfájósabb érzelmeket választotta
  4  1,      I|             eszméket.~ ~Majd előveszi azon férfiak arczképeit, kik
  5  1,    III|        érintkezések támadtak közte és azon kukoriczaföldet monopolizáló
  6  1,     IV|              a sziv.~ ~Sokat irhatnék azon benyomásokról, miket az
  7  1,     IV|          körülmények közt dicsekednék azon sorssal, melyben mi vagyunk,
  8  1,     IV|           fővárosban, atyám e helyett azon kegyet kérte ki magának,
  9  1,      V|             szólt ez hidegvérrel.~ ~S azon nem lehet segiteni? kérdém.~ ~
 10  1,      V|          egész láthatáron semmi sincs azon a faalkotmányon kivül, mely
 11  1,      V|         fúrjanak a fenekén másikat, s azon meg ereszszék ki s mérgesen
 12  1,      V|               szinére, kiúszott velem azon csónakig, melybe a kapitány
 13  1,     VI|            pajtás.~ ~A mult levelemet azon végzém, hogy Jancsit elcsapom, -
 14  1,    VII|          Cselédet mi csak az esztendő azon szakában tartunk, mikor
 15  1,   VIII|          felelt, biztositva bennünket azon rendkivüli kegyéről, miszerint
 16  1,   VIII|              volt leverve a földbe, s azon egy szarufa keresztbefektetve,
 17  1,   VIII|           csomóban lakunk), ki régóta azon rögeszmével küszködik, hogy
 18  1,   VIII|               zőld szemei szikráztak. Azon pillanatban, melyben nekem
 19  1,      X|              feledni fogunk mindent s azon vesszük észre magunkat,
 20  1,     XI|               magasságu volt a viz, s azon a salamandrák legelésztek,
 21  1,     XI|            midőn épen ágyamban fekve, azon törném fejemet, hogy milyen
 22  2,      I|             történeteket mondana neki azon elhagyott helyekről;.....
 23  2,      I|        himbolygása, de e hajó nem jár azon az úton, mely felől a szél
 24  2,     II|              bár mihez fogott légyen, azon isten áldása volt. Vállalatai
 25  2,     II|             beszaladgálta a félvárost azon örömhirrel, hogy az ég egy
 26  2,     II|          magaviselete a nők irányában azon köz-hitet terjeszté felőle,
 27  2,     II|           volt makacsul állva maradni azon szék mellett melyet egy
 28  2,     II|          alázatos characterek, kiknek azon érzelem beljutalma, melyet
 29  2,     II|             lénynek támadnia, ki mind azon élvet, melyet ő félszázados
 30  2,     II|             egyenlő számokban iraték, azon külömbséggel: hogy egyikben
 31  2,     II|         eszmétől. -~ ~Az apa megijedt azon gondolattól, hogy leánya
 32  2,     II|                s vele együtt elviszik azon egyetlen lény szerelmét,
 33  2,     II|        jóember volt, mint senki más s azon felül jóltevője és gazdag
 34  2,    III|           kínnal élvezni, keresse fel azon helyet, hol legjobban meg
 35  2,    III|               Nem volt ohajtása, mely azon perczben midőn sejteni hagyá,
 36  2,    III|              papagájt látott meg a nő azon legritkább fajból, mely
 37  2,    III|        ösztönészszel bír, hogy szinte azon gondolatra lehet jőni, mintha
 38  2,    III|         minden ízeiben remegett, csak azon keze nem reszketett, melylyel
 39  2,     IV|           hosszu hónapig. Minden este azon gondolattal hagyta magát
 40  2,      V|          hajóhoz közelebb menni s még azon éjjel kiütött a hajósok
 41  3,      I|             elásott növény fel fognék azon nyilásig nőni s kinőnék
 42  3,      I|               és fogadásokat hazudott azon lénynek, kit boldog perczeiben
 43  3,     II|              halottnak, fejét lehajtá azon vánkosra, melyen a halott
 44  3,    III|           Ádám pedig vénségére jutott azon szép tapasztaláshoz, hogy
 45  3,    III|              irónia volt a sorstól; - azon nyakkendőre, melyen megfúlt,
 46  3,    III|            koldús létére elég vakmerő azon köttetésre emlékezni, mihez
 47  3,    III|              a ci-devant flam uramnak azon emberbaráti ajánlatot tenni,
 48  3,    III|          elment testvérét fölkeresni. Azon asszonyságnál, kihez a lyány
 49  3,    III|               nem fogott ott meghalni azon tömlöczben, a hol az ő apja,
 50  3,      V|             egy rugócskát nyomott meg azon, a kő felugrott, alatta
 51  3,      V|                 ne félj, ne aggódjál. Azon segitve lesz, te jóbarátom
 52  3,      V|           ember, hiszen ő pogány?”~ ~,Azon könnyü segiteni.’~ ~„Kereszténnyé
 53  3,      V|            mindenütt a futók nyomába. Azon utat, mellyen egykor hét
 54  4,      I|                nem igen.~ ~- A course azon egy óra óta, hogy ön ezen
 55  4,      I|      banqueroutirt s nem volna kedvem azon becstelenséget osztani,
 56  4,      I|          önbecsülete meg volna mentve azon hir által, hogy ön magát
 57  4,      I|         pénzértékét magához véve, még azon éjjel meglehetősen elváltoztatott
 58  4,      I|           levélben megirandja ön neki azon helyet, a hova menni fog,
 59  4,      I|             az például T o n n e r s, azon időt, melyben ismét irni
 60  4,      I|        köpenybe burkolt férfit látott azon ház hátulsó kapuján kisurranni,
 61  4,     II|              neje ismert szépség volt azon időkben.~ ~Arcza egyike
 62  4,     II| meg-megdöbbent, mintha megijedt volna azon arcztól, mely onnan visszatekinte
 63  4,     II|             igen büszke volt rá, hogy azon ur minden tétovázás nélkül
 64  4,     II|             este velem töltetett meg, azon ürügy alatt, hogy rablóktól
 65  4,     II|         szemeit s nem birva szót adni azon eszmének, mely lelkét még
 66  4,     II|             Még nem.~ ~- Égesse ön el azon mérleget, tegye pénzzé hozományomat,
 67  4,     II|             tartom önt figyelmeztetni azon leverő körülményre, miszerint
 68  4,    III|               járt a messze világban, azon nagy űrben, mi isten és
 69  4,    III|            Ezen értelemben senkit. Ha azon halál, melylyel első férjem
 70  4,    III|          nekem mindannyiszor megjelen azon rettentő alak, melynek elundokitott
 71  4,     IV|         lehetett ideje.~ ~Többen, kik azon éjjel Monce bureauja előtt
 72  4,     IV|               napvilágra hozatalából, azon élethalálra menő sakkjátékból,
 73  4,     IV|           meggyilkolva találtatott. - Azon éjszakán többen hallák a
 74  4,     IV|           hirlelt öngyilkossága ellen azon körülmény, hogy irodájában
 75  4,     IV|           lehetett a vizsgáló orvosok azon bizonyitványa, miszerint
 76  4,     IV|         asszony lakására ment, s hogy azon ember Moncenénak egy szekrény
 77  4,     IV|      közvádlónak.~ ~- Ismeri-e madame azon embert, ki amaz éjjel önnek
 78  4,     IV|            biráknak, hogy a vádlottra azon bűntetést kéri, mely szabva
 79  4,     IV|   legiszonyatosabb bűnnel vádoltatik, azon bűnnel, hogy férjét megöleté;
 80  4,     IV|            kell megmentenem. Monce ur azon pillanatban, midőn magát
 81  4,     IV|           magát meggyilkolá, nem volt azon kifogyhatlan hitelü űzér
 82  4,     IV|          rendkívűlinek, hogy az ember azon eszmét, a mi elől a halál
 83  4,     IV|          józan megfontolást valakitől azon pillanatban, midőn magát
 84  4,     IV|          Hanem halljuk tovább.~ ~A mi azon körülményt illeti, hogy
 85  4,     IV|             És valóban Angelika arcza azon perczben oly dicsőültnek
 86  4,     IV|               órai tanácskozmány után azon határozattal jöttek vissza,
 87  4,      V|       Angelika szándékosan hallgatott azon levélkéről, mit amaz ijedelmes
 88  4,      V|            Kérem, még utóirat is van: Azon medaillonban, mit kebleden
 89  4,      V|        melynek kútfejére nem találok. Azon ember ki e levelet irta,
 90  4,      V|              és azt kérdé: „Reménylem azon nőnek nem történt semmi
 91  4,      V|       keresztűl.~ ~- Minő külseje van azon embernek?~ ~- A személyleirás
 92  4,      V|             hol van a lefolyt életben azon folt, melyre a vádló ujra
 93  4,      V|    börtönömtől, nem a vérpadtól, mint azon fekete szivtől, mely ily
 94  4,      V|            gyalázatéhoz. Gondoljon ön azon becstelenségre, mely a vérpadi
 95  4,      V|              voltak szótalanok.~ ~Még azon perczben is, midőn az ő
 96  4,     VI|              álhajat és álszakállat s azon perczben Angelika ijedelmes
 97  5,      I|              azért kezdtem beszédemet azon, hogy „valahány ház, annyi
 98  5,      I|           tetszik húsz ezer rúbelért; azon alúl nem használ semmi sóhajtás.~ ~
 99  5,     II|             elkényeztetett leány csak azon panaszkodott, hogy nincsen
100  5,    III| legkényelmesebb lesből lövöldöztek az azon járó-kelőkre.~ ~Mindennap
101  5,    III|               pánthimzések ékesitnek, azon felűl van a kaftánka, nyuszt
102  5,     IV|           vőlegények és menyasszonyok azon kitüntetésben részesültek,
103  5,      V|             hang, s a nagy erős férfi azon pillanatban halálnak halálával
104  6,      I|            két szál gyertya kitéve.~ ~Azon sötét épület... a börtön.
105  6,      I|             volt rab, csak ő nem érté azon lelkesülés hangját, mely
106  6,      I|              óta hozzászoktatta magát azon gondolathoz: hogy börtönéből
107  6,      I|                s a jövendő sötétéből, azon semmivé tevő gondolat; hogy
108  6,      I|        kürtőcső mellett támadt, a pók azon menekült ki.~ ~A fogoly
109  6,     II|           igényt a tánczolhatásra, de azon esetre, ha mégis valakinek
110  6,     II|          lehetett a szép háziasszony; azon korban, midőn az europai
111  6,     II|            átlátszó alabastrom kezek, azon dalt költve hangra, melynek
112  6,     II|              fél a magánytól, ismerik azon jóltevő érzületet, mely
113  6,     II|            komoly, méltóságra mutató. Azon férfiak közül, kik most
114  6,    III|          bajuszú, magashomlokú úr van azon a képen festve, sötét palástban,
115  6,    III|         közelitni talál, akárki, a ki azon képhez nem hasonlit, azt
116  6,    III|           nekünk. De a mig asszonyunk azon kép előtt sóhajtozik, addig
117  6,    III|              koronkint egy pár pajkos azon járó mérges nagyokat ütött
118  6,    III|             hogy czérnát kért magának azon ürügy alatt, mintha harisnyákat
119  6,    III|               összetartó vakolatot.~ ~Azon a helyen a füst megkapta
120  6,    III|              omla be.~ ~Ha valaki van azon teremben, úgy terve meghiúsult,
121  6,    III|        visszakellett mennie börtönébe azon darabka rézért.... Ugyanazon
122  6,    III|           benyitotta az egyik ajtót s azon keresztűl egy sötét szobába
123  6,    III|            annak tábláján ismét ugyan azon képet látta. Odanyúlt. Vonagló
124  6,    III|             jobban reszketett. Szemei azon vadállati ijedelemmel voltak
125  6,    III|          legyek hozzád.~ ~- Te voltál azon ismeretlen hölgy, ki börtönömben
126  6,    III|              van egy kis szögletajtó, azon észrevétlenül kimehetsz
127  6,     IV|        ismerősünkre találunk benne, ő azon democrata, kivel Serena
128  6,      V|              szókat súgja fülébe:~ ~- Azon ember, kit Serena testvérednél
129  6,      V|       távollétre engedelmet....~ ~Még azon órában lehete látni, a mint
130  6,     VI|            rebegé az.~ ~És meghalt.~ ~Azon időben nagyon könnyen haltak
131  7        |         boldog, s büszkélkedni akarna azon sivatag érzésben, melynek
132  7        |              ekkor nincsen semmi joga azon sötét arczhoz, melyet visel,
133  7        |                  Ha most visszamennék azon tájra, tán újra eszembe
134  7        |           eszembe jutnának. Ha látnám azon havasokat, mikről alánéztem,
135  7        |       megakartam azt rázni.~ ~Az alak azon perczben, melyben hozzáértem,
136  7        |            elhamvadt, egykori alakját azon perczig megtartva, mig porráomló
137  7,     IV|            adj vissza, egy pillanatot azon időkből, midőn megtudtam:
138  7,     IV|     angyalodat. Adj vissza egy érzést azon szenvedélyből, mely egykor
139  7,     IV|          tenni, adj vissza egy csókot azon reszkető ajkakról, miknek
140  7,     IV|       Bűvkorona, mely minden vágyadat azon perczben, melyben megkivántad
141  7,    VII|           káromolni? Tudtok emlékezni azon kézre, mely most benneteket
142  7,    VII|      benneteket ver, s nem emlékeztek azon kézre, melylyel ti vertetek
143  7,    XII|            mindent, a mi él és mozog, azon kebeltől, mely fölnevelt,
144  7,    XII|         angyalát, a ki majd elvezesse azon sötétlő ország ajtajáig,
145  7,    XII|     megmutassa neki leendő lakhelyét, azon helyet, hol ezután élni
146  8,      I|       egyszerre háromszorosan üdvözli azon kaczaj közt tett kérdés,
147  8,      I|              leányának. E pillanatban azon eszme vett erőt agyamon,
148  8,      I|     ijedségnek sem szégyenlem nevezni azon érzést, mely ekkor elfogott,
149  8,      I|                én pedig az egész úton azon törtem a fejemet, hogy álmodtam-e
150  8,     II|              hevesen magához ragadva, azon pillanatban vérpiros ajkára
151  8,     II|               vetett fel a bokorra, s azon perczben midőn az már szakadni
152  8,     IV|             utczán a vadleány, mintha azon órában, midőn a testnélküli
153  8,     IV|              perczben megragadva érzé azon kezet s egy forró arczhoz
154  8,     VI|              alatt ott maradt bezárva azon rejtett szobában, melynek
155  8,     VI|             ablaka volt a legtetején, azon bocsátottak le az ő és medvéje
156  8,     VI|        vándorlásainak czélja rendesen azon kis házikó volt, hol a kis
157  8,     VI|        gondolni rá, mily öröm lesz az azon ifjúnak, ki, mielőtt lelkének
158  8,    VII|               oroszlán kalitkájába, s azon nyugodt tekintetet feszitve
159  8,    VII|             leány után.~ ~Az úrnő még azon éjjel eltávozott az iszonyú