Rész,  Fezejet

1  1,     VI| europai elvbarátainak s mikből csoda dolgokat olvastam ki, s
2  1,   VIII|       fiut mindennap uj meg uj csoda éri, nem küldhetem száz
3  6,     IV|  közülünk, hogy együttlegyünk. Csoda dolgokat beszélnek az öreg
4  8,      I| beszökik. E pillanatban valami csoda lép elő a barlangból, csodának
5  8,      I|  Szép-e? kérdezé kaczérúl.~ ~- Csoda szép! magasztalá a vadász,
6  8,      V|        felkaczagott.~ ~- Semmi csoda hogy elfeledted, - mert
7  8,      V|  meglepő. -~ ~- Úgy igazán nem csoda, hogy nem emlékezem rá,