Rész,  Fezejet

1  1,      I|     látszani a gyásznak, melyet belől viselünk. Ha látnál bennünket,
2  3,      V|  elleneim, hogy a magyarhatáron belől különféle kecsegtető ajánlatokkal
3  6,      V|         nyitá fel az ajtót. Még belől elkezdett szabódni: hogy
4  6,     VI|        gondolatokkal volt lelke belől elfoglalva, mint hogy a
5  7,   XIII| fájdalom is az életé. Határidon belől nincs szenvedés, csak boldog
6  8,    III|         az égen. E fényes körön belől ezüstkéknek látszott az
7  8,    VII|   nagyon, valami féreg emészt - belől, szivemben, úgy kinoz, úgy