Rész,  Fezejet

1  2,     II|            minden kárhozat, minden átok, mit ember saját fejére
2  2,      V|            merte meghallani. Ki ez átok közől egyet meghallott,
3  3,     II|      susogva: „Nincsen sors!”~ ~Az átok nem fogott. Nem lehetett
4  3,    III|           tapasztalás; üdv helyett átok, irigyek helyett szánakozók;
5  3,      V|            annyiban nem telt be az átok, hogy Tóváry leánya, Gizela,
6  6,     VI|          tied is, melyet kimondani átok volt, és viselni gyalázat,
7  7,      V| villámdörgése s a szenvedő sóhaja, átok és áldás s Istent hivó eskü.~ ~