Rész,  Fezejet

  1  1,      I|            érezni! Milyen boldogság volna ez, ha lehetne. Hijába,
  2  1,     IV|           úgy él itt, mintha otthon volna, hazájának nevezi a földet,
  3  1,     IV|          egész kényelemmel élhetett volna a fővárosban, atyám e helyett
  4  1,      V|            Magam csak jól el lettem volna látva. Mindenről gondoskodtam
  5  1,      V|           gőzkatlant is be lehetett volna füteni, két tajték pípám
  6  1,      V|             nem.~ ~Én már szerettem volna, ha oda értünk volna.~ ~
  7  1,      V|      szerettem volna, ha oda értünk volna.~ ~Ismét kimentem véghetlenül
  8  1,      V|           az árbocz tetejében ültem volna; mint azt a kinlódást láttam;
  9  1,      V|       valami könyvet? Hogy ne adott volna, még magát is idadta ráadásul.
 10  1,      V|          nem hallottam hogy nyögött volna, no már bizonyosan hozzá
 11  1,      V|            mintha malomkövek lettek volna s azok is sokalnák az ott
 12  1,      V|           nem tudom, hogy mit ettem volna, de még azt sem, hogy nem
 13  1,     VI|        tartalmát.~ ~Nálunk lehetett volna ez a bor 12 váltókrajczár,
 14  1,     VI|           illetém?~ ~Hogy ne vertem volna meg, mikor visszafelelgetett! -~ ~
 15  1,     VI|        rontott, s mielőtt védhettem volna magamat, nekem esett, összecsókolt,
 16  1,    VII| pillangókkal párosodásukból eredtek volna. És e pompás növényzet között,
 17  1,   VIII|         Képzelheted milyen insultus volna reám nézve, ha valami hazámfia
 18  1,   VIII|            ha még annyi szemem lett volna is, mind oda irányozám a
 19  1,   VIII|           hogy férje nyakába rohant volna, mind csak engem nézett,
 20  1,   VIII|           mert, ha a képét csókolta volna meg, bizonyosan kiszurta
 21  1,   VIII|            meg, bizonyosan kiszurta volna a szemét azzal a plajbászszal,
 22  1,   VIII|          betéve az ajtót, hát ha ez volna a Noé bárkája, bele mennék-e
 23  1,   VIII|            otthon kőházat épitettem volna, szél és eső pedig ott jött
 24  1,   VIII| következtében bátran visszamehettem volna oda, a honnan jöttem, ha
 25  1,   VIII|        nekem jó pénzért el nem adta volna.~ ~Igy legalább módomban
 26  1,   VIII|     egyszernél többször beleszakadt volna a szántóvas a sok mindenféle
 27  1,   VIII|         fogtad el? mondám, megettük volna. -~ ~De majd elfogott engem
 28  1,      X|           hazának egy vándordarabja volna, egy eleven atom az imádott
 29  1,      X|         nemzetből.~ ~Mint szerettem volna nyakába borulni, s keblén
 30  1,     XI|           hogy ezen segiteni tudtam volna s a szegény fiut megfojtotta
 31  1,     XI|           mintha farkasoktól tanult volna énekelni.~ ~Végre az jutott
 32  1,     XI|            levegőbe bukfenczeztette volna, akkor meg nekem állt, hogy
 33  1,     XI|              Én pedig régen szöktem volna már innen, ha ut vezetne
 34  1,     XI|         sajátságos uj lelket öntött volna belénk, rég elfeledett érzelmeket
 35  1,     XI|      elhagyott hon szavát hallottuk volna; ez az én vérem, melyet
 36  1,     XI|           felelék.~ ~És ha találtál volna, most elégült volnál, nemde?
 37  1,     XI|              mindannyiszor elmentek volna a hazából, a kik mehetnek,
 38  1,     XI|        hazából, a kik mehetnek, hol volna most a magyar nemzet? Nem
 39  1,    XII|          fordulok többet, bárha itt volna is az özönvíz, és ott az
 40  1,    XII|       magyar nem lehetek, és ha itt volna a paradicsom, és abban ananászt
 41  1,    XII|       ország czimerében olyan vörös volna is a vértől, mint maga az
 42  2,     II|           olyat a mit meg nem adott volna, és ha nem teljesithette
 43  2,     II|        kiosztani, mintha ő tartotta volna szerencséjének, ha más azokat
 44  2,     II|        felőle, mintha nőkerülő lett volna; társaságokban a kiállhatlanságig
 45  2,     II|     érdemlett kitüntetést elfogadta volna.~ ~Ötvennégy évig nem bírta
 46  2,     II|            őt valaki szeretné, hogy volna rajta mit szeretni. Szivében
 47  2,     II|              ha velök nem született volna: beléhalnának.~ ~Gyermekkorában
 48  2,    III|           oh hisz ez nagyon is szép volna átmenetnek egyik életből
 49  2,    III|         sejteni hagyá, ne teljesült volna. Az egykor oly takarékos
 50  2,    III|           egy elátkozott emberlélek volna rejtve. - Adamante rendkivül
 51  2,    III|      pihegése, mintha rögtön elhalt volna alatta minden élet, s ajkai
 52  2,    III|          ezer ablaküveget körmöltek volna végig egyszerre: s ötöt
 53  2,    III|    hallottakkal egybefüggésben lett volna. Egy párszor titokban Lórát
 54  2,    III|          helyett, hogy utána mondta volna: szüntelen azt válaszolta
 55  2,    III|         gondolatja hangját hallotta volna kimondatni. Ah, tehát másnak
 56  2,    III|            Hát csakugyan ő!~ ~„Szép volna egyszer z ö l d c z u k
 57  2,     IV| mindkettőjökre nézve oly jótétemény volna. Mit akarhat még vele?~ ~
 58  2,      V|           hollandival.” Meg is mert volna rá eskünni. Látta mint hajtá
 59  2,      V|            a nélkül: hogy megmondta volna mi bántja?.... ...Ha a zivatar
 60  3,      I|          koporsószegből kovácsolták volna s végei egy durva kőbe vannak
 61  3,      I|    csillagok el fognak múlni, miért volna csak a fájdalom az, mely
 62  3,     II|       hatvanan lehettek; ki győzött volna azoknak külön sírt ásni?
 63  3,    III|            szomszéd városba kellett volna által vinni. Az ember igen
 64  3,    III|            jutott, hogy tán illendő volna testvérétől is elbúcsúzni,
 65  3,    III|      jellemű, oly tiszta lelkű volt volna mint ő; ki megőszült fejével
 66  3,    III|              Hátha még lelkét látta volna a rémnek, azt az őrült,
 67  3,     IV|          csak egy köteg málhát vitt volna hátán; a holott lábai, kezei
 68  3,     IV|            mely mintha rég nem járt volna rajta senki, szomorúan be
 69  3,     IV|              azután mintha megbánta volna, hogy oly nyiltan szólt,
 70  3,     IV|         kőterhe esett le, mondhatta volna ő is, hogy: „hazudsz - neved
 71  3,      V|           egy intésével elcsalhatta volna őt magával a föld utolsó
 72  3,      V|      arczára nem ismerhet. Ha tudta volna, hogy előtte egy nappal
 73  3,      V|         buzgón imádkozott. Ha tudta volna, hogy ezek miatt jutott
 74  4        |       szivből, ember a szóból.~ ~Ki volna olly merész, hogy kivegye
 75  4,      I|       vonított, mintha azzal akarta volna tudtára adni; hogy a kinek
 76  4,      I|           hamis banqueroutirt s nem volna kedvem azon becstelenséget
 77  4,      I|               Tehát önbecsülete meg volna mentve azon hir által, hogy
 78  4,     II|     meg-megdöbbent, mintha megijedt volna azon arcztól, mely onnan
 79  4,    III|           barátai, kiknek módjukban volna kegyed sorsát jobbra változtatni.~ ~-
 80  4,    III|             vagyok.~ ~- És ha mégis volna ember, ki lelkét, vagyonát,
 81  4,    III|           és légy te az enyém; - ha volna ilyen ember?~ ~- Csak ezt
 82  4,    III|             oly rettenetes nem lett volna, tán én sem lennék különböző
 83  4,     IV|             ember, a ki nem ismerte volna, haláláról sokáig és sok
 84  4,     IV|              Mintha észre sem vette volna a körüle levő néptömeget.~ ~
 85  4,     IV|             s kiért örömest meghalt volna? Mi oka lehetett volna erre?
 86  4,     IV|      meghalt volna? Mi oka lehetett volna erre? Szerette férjét s
 87  4,     IV|       öngyilkos két lövést tehetett volna magára, melyeknek mindegyike
 88  4,     IV|       ügyvédi beszédeket, mintha az volna eszében, hogy bármennyire
 89  4,      V|             értelmű bizonyiték lett volna ellene, s miután a kérdés
 90  4,      V|       barátnéja előtt, s ha bűntárs volna az, kihez e levél irva van,
 91  4,      V|             a helyett, hogy sietett volna azt tenni, engedte, hogy
 92  4,      V|            igazat mondott. Ha tudta volna valaki: hogy ki az a Mr.
 93  4,     VI|            mintha a sirból támadott volna föl, hirdetni, h o g y a
 94  5,      I|    indulatában, hogy tán képes lett volna feleségűl venni szerelme
 95  5,      I|         húszezer rúbelt leszámlálta volna a delnő asztalára, egy dáridó
 96  5,     II|            s talán magának se hitte volna, ha mondja, hogy ő a hajdani
 97  5,     II|          mulatságos levelet nem irt volna neki, melyben a legszivesebb
 98  5,     II|         ugyan szánalommal tekintett volna erre a könyörtelenűl letépett
 99  5,    III|      sóhajtások helyén, mintha övék volna a napok hosszú rende; pedig
100  5,    III|             ura előtt?~ ~Ki gondolt volna most erre? a szép orosz
101  5,    III|             hogy milyen jeles tréfa volna az, ezt a frigyet még a
102  5,     IV|          mintha ezer meg ezer szeme volna, melylyel mindenfelé tud
103  5,     IV|             kezéből, s mintha siket volna menyasszonya rimánkodásira,
104  6,      I|           mindenkinek közel barátja volna, mosolygva köszönget jobbra
105  6,     II|         egén mintha felhők vonultak volna végig csöndes repűléssel;
106  6,    III|              minthogy kivilágitotta volna ablakait.~ ~- ~ ~Madrid
107  6,    III|            e munkája rögtön el lett volna árulva a bevájt fehér rovátkok
108  6,    III|     legvizsgább szem sem akadhatott volna rájuk.~ ~Negyedik hónapra
109  6,    III|      egyenesen a földre ereszkedett volna, most agyonzúzza magát.
110  6,    III|         további menekülését gátolta volna meg; azonkivül az ott járó
111  6,    III|             járó őr is észrevehette volna.~ ~Utoljára is arra határozta
112  6,    III|           juttatá, hogy ezen könnyű volna neki az erkélyről lebocsátkoznia
113  6,    III|      lebocsátkoznia s akkor csak az volna még a kérdés, hogy az őr
114  6,    III|           találkozás nem ijesztette volna meg, de e kép elsápasztá
115  6,    III|        meghalni. Hijába is maradtam volna tovább, nem javultam semmit.
116  6,     IV|            mind egy mezőre szálltak volna le pihenni.~ ~Egyike körül
117  6,     IV|                 Dejszen ha vas lett volna a feje, akkor ő vitte volna
118  6,     IV|         volna a feje, akkor ő vitte volna el a golyót, nem az őtet,
119  6,     IV|         tetszik, mintha én láttalak volna tégedet már valahol.~ ~-
120  6,     VI|        zivatar között magára tudott volna gondolni.~ ~A zápor és mennydörgés
121  7        |       valami nagy conversatiom lett volna az emberekkel, beszélni
122  7        |         lángoló fejemben. Megtudtam volna az egész világot javitani!
123  7        |       Legalább is lábbal állitottam volna az ég felé a szép mindenséget,
124  7        |           nem hiszem, hogy rávettem volna magamat az áthatolásra.
125  7        |          holtteteme, kisértete lett volna egy igazi háznak, melyből
126  7        |            hogy valami ijesztő lett volna rajta, oly különös, oly
127  7        |   mennydörgő vihar. Örömest szöktem volna, de féltem, hogy les, s
128  7        |        megvilágitá.~ ~Ki ne érzette volna azt a vigaszt, mit félelmes
129  7,      I|            mindeneket üldöz, király volna a neve!~ ~Fehér arcz. Sötét
130  7,     II|           szolga, kinek szolgája ne volna.~ ~A koldus ebet tart: hogy
131  7,     IX|            az első napon? hadd halt volna meg éhen a hatodikra....~ ~
132  7,      X|         helyet nem is választhattak volna az alkuvásra….~ ~Két hölgy
133  7,    XII|           már egykor halott ne lett volna, nem egy követ letenni,
134  7,    XII|            egykor már város ne lett volna.~ ~És kietlen, puszta volt
135  7,   XIII|          csöndes álmak..... ~ ~S mi volna abban rosz?~ ~Oly szép hazában
136  7,   XIII|             fájdalom súlyától.~ ~Mi volna abban rosz?~ ~- ~ ~Szomoru
137  8,      I|           Beszélj okosabban.~ ~- Jó volna, ha tudnék. A mint a zuhatag
138  8,      I|             a helyett hogy megették volna, felnevelték. Ha szoptatós
139  8,     II|         állatontúli ösztön sugallta volna neki: hogy nem az élet,
140  8,     II|      védenie kell; mielőtt elfutott volna, előbb egyszerű öltözetét
141  8,    III|        kergette meg a fiút, megette volna őt is, ha a vadleány el
142  8,      V|             adnék érte, ha az enyim volna.~ ~A vendégek odahagyták
143  8,      V|              mintha soha sem láttam volna, és már most e leánytól
144  8,      V|        beszélni.~ ~Máskor kiverette volna házából az ily órában alkalmatlankodót,
145  8,     VI|       lelkének gondolatai születtek volna már birta azokat, ha e szót
146  8,     VI|              nőül venném?~ ~- Képes volna ön azt tenni? kiálta fel
147  8,     VI|            senki.~ ~- Nemde különös volna az, folytatá Darvai, ha
148  8,     VI|           nappal, mintha édes anyja volna... nem olyan roszak a vadállatok
149  8,    VII|         fenevad társait? Örülhetett volna tovább is a napsugárnak
150  8,    VII|           napsugárnak ott, lehetett volna nyugalmas állat, melynek
151  8,    VII|          mintha mind összebeszéltek volna, s néhol majd itt, majd