Rész,  Fezejet

  1  1,      I|    könyeimet látnád e papiron.~ ~- Már nyolcz napja, hogy hajón
  2  1,     II|            forinton. 40 ezer ugyan már feküdt rajta, de a többi
  3  1,    III|    legalkalmasabb leend kikötőnek, már eddig is kedvencz helyük
  4  1,    III|            az ajánlott hölgy, most már szeretett hitesem Urakatna,
  5  1,    III|       között, s ennek megtorlásaúl már épen bloquirozni akartam
  6  1,      V|             hogy sok fürdőn voltam már életemben, de akkora kádban
  7  1,      V|             mint én és a kapitány: már csak lemegyek én is, mert
  8  1,      V|        Jancsitól, hogy hol vagyunk már.~ ~A tengeren: felelt ő
  9  1,      V|           Nem ugyan hogy nem.~ ~Én már szerettem volna, ha oda
 10  1,      V|     véghetlenül unva magamat, most már a kapitány sem volt oda
 11  1,      V|        első helyre bevetődvén, itt már tisztességesebb arczokat
 12  1,      V|           jajgatása, mások azonban már hozzá voltak szokva.~ ~Én
 13  1,      V|        alól. -~ ~Hány órája jövünk már Jancsi?~ ~Tizenegy óta; -~ ~
 14  1,      V|          magammal, de negyed napra már annyira nem tudtam mit csinálni,
 15  1,      V|          úr vagyok. Nur courage!~ ~Már ez könnyű szivvel megy Amerikába;
 16  1,      V|        csillapult el. Reggelenként már oly félve hallgattam, ha
 17  1,      V|         nyögés. Nyolczadnap reggel már nem hallottam hogy nyögött
 18  1,      V|   hallottam hogy nyögött volna, no már bizonyosan hozzá szokott,
 19  1,      V|      forrón imádkoznak érte, mikor már ő testével a tengerfenék
 20  1,      V|          tengeren temessenek el.~ ~Már ekkor a sik tengeren voltunk.~ ~
 21  1,      V|         hajó feneke lyukat kapott, már négy lábnyira van benne
 22  1,      V|    vagdalták széjjel. Két árboczot már kitört a vihar, a harmadik
 23  1,      V|            kapitány nem engedte.~ ~Már most ide jutottam. Első
 24  1,     VI|           hogy Jancsit elcsapom, - már megint visszafogadtam.~ ~
 25  1,     VI| Gondolhatod, hogy ezt a mulatságot már nem vártam végig.~ ~Felmentem
 26  1,     VI|         nevezik azt az országot.~ ~Már nincs nyugtom, mig ott nem
 27  1,     VI|    meglehet, hogy mire mi megyünk, már akkorra gőzhajó is fog járni
 28  1,     VI|          lábát az üres földre s ma már városokat számlál.~ ~Hijába!
 29  1,    VII|        keményedik meg szivem is.~ ~Már ezen levelemben kevesebb
 30  1,   VIII|           mit magunkkal hoztunk, s már én bölcsen vissza akartam
 31  1,   VIII|         kiről nyolczszor lehámlott már az europai bőr. Tagjait
 32  1,   VIII|           további utat. -~ ~Ah! ti már itt vagytok, szólt a citoyen
 33  1,   VIII|            galylyal a farkaikra.~ ~Már itt nem állhattam tovább.~ ~
 34  1,   VIII|           de nem is félelmes.~ ~De már én csak kimentem onnan Jancsival
 35  1,   VIII|      bárkája, bele mennék-e lakni! már akkor csak inkább magam
 36  1,   VIII|           buzával, kukoriczával, s már most legalább ott terem
 37  1,   VIII|    csörgőkigyóktól ijedezett, most már a bagolyfejü pille is bekergeti
 38  1,   VIII|           sem mozdulva helyéből.~ ~Már ekkor nem volt mit tennem,
 39  1,     XI|      Jancsi beleveszett.~ ~Egyszer már makacs hideglelésből gyógyitottam
 40  1,     XI|       polypus támadt a torkában, s már annyira nem terjedt orvosi
 41  1,     XI|            is birkózzam vele.~ ~De már engem, teringette vadkirálya
 42  1,     XI|          pedig régen szöktem volna már innen, ha ut vezetne ki
 43  1,     XI|      Megölte a kinozott sziv. Most már csak ketten szenvedünk.~ ~
 44  1,    XII|           Midőn e levelemet kapod, már én akkor a tengeren vagyok,
 45  1,    XII|            megyek hát haza? -~ ~De már azt nem cselekszem, mondék,
 46  1,    XII|       hanem egész mellénye el volt már boritva vérrel.~ ~Én sietve
 47  1,    XII|         rajta.~ ~Ő halkal monda:~ ~Már ezen tul vagyunk. - Miért
 48  1,    XII|           legyen, egyedül én. Most már én sem leszek. El leend
 49  1,    XII|     egyebet kitörül elmémből; most már kötelességem visszatérni,
 50  2,     II|           Az öreg Rynn Tamás ekkor már 70-éves volt, s egyetlen
 51  2,    III|         beszélő állat is eltanulta már ennek nevét? Ki ő? Kétségektől
 52  2,    III|         késő éjjel jött meg, mikor már mindenki aludt a háznál.
 53  2,    III|           egyszer megvénült? Mikor már senki sem szereti, mikor
 54  2,    III|            másnak is eszébe jutott már: hogy ő oly soká él!~ ~„
 55  2,    III|         járt alatta kezével, újjai már épen fejecskéje alatt voltak.
 56  2,    III|        kérdezé: „Hát soha sem lesz már reggel? meddig fog még ilyen
 57  3,     II|           azután, hogy a túlparton már nem talált tenni valót a
 58  3,     II|     tizenegy utazó, - harmadik nap már nem maradt egyéb élve, mint
 59  3,     II|      nyugszanak hatvanketten.” -~ ~Már a negyedik nap csak egy
 60  3,     II|          napra mekkorát sem. Akkor már teljesen megszünt a ragály,
 61  3,     II|             Alig hunyta le szemét, már szaga van, s a kezek megfeketülnek.~ ~
 62  3,     II|           benne szomszédaink, - ma már csendesen vannak. Tán elutaztak.”~ ~„
 63  3,     II|           felé vonszolni s üldözői már nem messze vannak. Az ebek
 64  3,     II|        ebek dühösen ágaskodnak rá. Már épen a csónak mellett van.
 65  3,     II|    letekintve az üldözöttre, kinek már ekkor nem lehete látni arczát.~ ~
 66  3,     II|    közelebb értek a menekülőhöz, s már nem lövöldöztek rá, alig
 67  3,    III|          mely más világra vezet, s már épen bezörgetett az élet
 68  3,    III|          lyány szolgálatba állott, már nem találta őt, az asszonyság
 69  3,     IV|       kereszt. - Egy repedt harang már korán reggeltől fogva kongott
 70  3,     IV|           mely odáig vigyen, a hol már valaki vár reám.”~ ~„Szivesen
 71  3,     IV|       hunyta el.~ ~Abban a faluban már egy lélek sem élt. A házak
 72  3,     IV|        Isten, szólt neki a lyánka, már most hagyj el; tovább nincs
 73  3,      V|            alóluk. A futók csónaka már akkor a folyam közepén evezett.
 74  4,     II|         bocsássák be a segédet, ki már az ajtó előtt csiszolta
 75  4,     II|     kezdett átváltozni.~ ~- Tudják már a városban ez eseményt?
 76  4,    III|       kegyed fájdalmai annyira tán már enyhűlve vannak, hogy minden
 77  4,     IV|          az öngyilkos, a másodikra már nem lehetett ideje.~ ~Többen,
 78  4,      V|    mindenekben.... Tán ideje lenne már elhiresztelned ismerőseid
 79  4,      V|       védencznőm terheltetik, most már nemcsak élete, hanem becsülete
 80  4,      V|            lelkem eléggé elszokott már az élettől s hozzá szokott
 81  4,     VI|           lehet.~ ~* ~ ~Közel volt már az idő, mely Angelika gyermekének
 82  5,      I|         elgondolá, hogy a ő leánya már most palotában fog lakni
 83  5,      I|         úrakat bolondúlni, s mikor már egynémely annyira ment indulatában,
 84  5,      I|          őrűlésig fejlődni s mikor már annyira ment, hogy egészen
 85  5,    III|      elkoptatott mulatságok voltak már az ifju Oroszország inyének;
 86  5,    III|         közé, ha valaki megsokalta már a tivornyát és megszökött,
 87  5,    III|               Milyen jó dolga lesz már Malikának! mondogatják a
 88  5,     IV|         udvarba érkezve, ott várta már őket a mindenféle jó süteményekkel
 89  5,     IV|            a vigalom teremébe, hol már akkor szólt a zene, kerűlt
 90  5,     IV|         asztalnál, mikor a többiek már mind alatta henteregnek.~ ~
 91  5,     IV|    versenyt uraival.~ ~Ő is tudott már úgy inni, a hogy azok, ha
 92  5,     IV|            Nem látod, hogy társaid már mind eldűltek és alusznak.~ ~-
 93  5,     IV|     Csarekoff vidám társainak:~ ~- Már most oltsátok ki a lámpákat.~ ~
 94  5,     IV|       rajta. Mire oda tekintettek, már kivül volt.~ ~Kozima lassan
 95  5,      V|           a mit olyan jól ismernek már az engedetlenkedők.~ ~-
 96  5,      V|         ittas volt ebben az órában már. A csatlósok, hajdúk a pitvarban
 97  6,      I|            hóditó sereg elfoglalta már Spanyolországot, a király
 98  6,      I|          Spanyolországot, a király már Mexicóba készül futni, midőn
 99  6,      I|            miért? Négy év óta volt már börtönében, s ismeretlen
100  6,      I|        moraja. Azt hivé: hogy most már nyugodtan fog alhatni. Lefeküdt.
101  6,     II|           utczák zaja elhallgatott már. Néha zördült még meg a
102  6,     II|         lélekben, pedig köröskörűl már minden oly csöndes, csak
103  6,    III|          derék méltóságos úr. Érti már most?~ ~- Annyit értek:
104  6,    III|         zászló előtt, fejében volt már a tollas barét. Megölelte
105  6,    III|       Ismét „la libertad”.~ ~Tehát már küzdenek is érte....~ ~A
106  6,    III|            éjjel?~ ~- Köszönöm; ma már jobban vagyok.~ ~A porkoláb
107  6,    III|  kongásáról: hogy a tulsó szobától már csak egy tégla vastagságú
108  6,    III|        Néhány ölnyi magasra jutott már fáradságos küzdelemmel,
109  6,    III|     lehetett képes kifesziteni.... Már látta a világosságot, mely
110  6,    III|          után. Börtönén kivül volt már. -~ ~Áthúzta magához a veszélyes
111  6,    III|            úrnő párnái közül. Most már éber lélekjelenléttel fordult
112  6,    III|          hallani fogja e hangot.~ ~Már hallá, hogy az ajtóhoz ért
113  6,    III|        hallatszott elő.~ ~Diegonak már sikerült az egész háznépet
114  6,     IV|           pajtás.~ ~- Ugy látszik: már te sem ismersz? szólt az
115  6,     IV|        meggyujtva a tűznél.~ ~- De már abban megelőzlek pajtás.
116  6,     IV|          én láttalak volna tégedet már valahol.~ ~- Az meglehet,
117  6,     IV|          tudom kiverni a fejemből. Már most csak azért is neki
118  6,      V|       szoritá meg Diaz kezét, most már jól ismert rokonáét, s valamit
119  6,      V|       néhány hágcsófoknyira voltak már a bástyaoromtól, mindkettő
120  6,      V|     perczben elkapta a szél, Diego már a bástyaormot fogta meg
121  6,      V|        Diego eltevé az iratot.~ ~- Már most üssön belétek a menykő.~ ~
122  6,      V|      tisztelem. A fülét odaigértem már a Muzeumnak; hát csak iparkodjék
123  6,     VI|          mi benne volt. A távolból már lehete hallani a közelgő
124  6,     VI|             A sötét, fekete felhők már a fél eget elfoglalták;
125  6,     VI|           megtörő hangon. A paripa már az első házakhoz ért. Don
126  6,     VI|            le róla. -~ ~ ~Ott volt már, a hova vágyott. Midőn fölnyitá
127  6,     VI|            közt megálltam.... Most már czélnál vagyok, - láttalak, -
128  7        |            még fiatal voltam, most már nem vagyok az. Hála istennek,
129  7        |          verte.... Lenn a völgyben már alkonyat volt, távol harangszó
130  7        |            csúszott lábaim alatt s már hallám a mögöttem zuhogni
131  7,    III|         mint esnék kétségbe, mikor már csak perczeket kellene számlálnia...~ ~
132  7,    XII|     kerekföldön sirt ásni, melyben már egykor halott ne lett volna,
133  7,    XII|          követ letenni, hol egykor már város ne lett volna.~ ~És
134  7,    XII|       sötétlő fellegek között, hol már csillag sem jár, hol a világnak
135  8,      I|       ijedten hátra tántorodék. De már e sikoltás emberi hang volt,
136  8,      I|            medvéket ijeszteni vagy már jó, nem nőket szelidíteni.
137  8,      I|       ember szeretőjét csábitottam már el, még csak medveét nem.
138  8,     II|         égnek, emberek alszanak, s már a Tátra legmagasabb csúcsán
139  8,     II|         tájak, az alakok körrajzai már látszanak de még minden
140  8,     II|            hosszú hajfürtjeivel.~ ~Már hallá a futva közelgő vadász
141  8,     II|      gyalogfenyő bokor.~ ~A vadász már közelgett a menekülni nem
142  8,     II|          Ernő, - az ifju üldöző, - már látta oda fenn mint válnak
143  8,     II|           s azon perczben midőn az már szakadni készült terhével
144  8,    III|   másodikban zabbal, a harmadikban már nem teremne semmit, akkor
145  8,    III|           málnát szedni az erdőre, már tele szedte szilkéjét, midőn
146  8,    III|          faluból, csak akkor vette már észre, midőn egy ugrásra
147  8,     IV|       kigyuladt, ajkai reszkettek. Már egészen az erkély alá ért.
148  8,      V|          soha sem láttam volna, és már most e leánytól is elment
149  8,     VI|    kapuikat s alunni mentek, mikor már élesen halló füleiben az
150  8,     VI|         gondolatai születtek volna már birta azokat, ha e szót