Rész,  Fezejet

  1  1        |              semmit többé, ki utánatok itt marad, - akkor... vándoroljatok
  2  1        |           másutt ingyen osztogatnak. - Itt ugyan őseid vérén zöldül
  3  1        |              de amott még gazdagabb; - itt ugyan minden lépten nemzeti
  4  1        |               idegen nép s ne maradjon itt más magyarnak, mint a bolondok,
  5  1        |         Beszélgessétek egymásnak, hogy itt az idő, melyben a nemzet
  6  1        |                s okosan cselekszik, ha itt hágy bennünket, kik el vagyunk
  7  1        |              épen soha sem.~ ~Álljanak itt úgy, a hogy egymás után
  8  1,      I|                     De édes testvérem, itt nem a szemekben, hanem a
  9  1,    III|            eddig is kedvencz helyük az itt keresztül hajókázó kereskedőknek,
 10  1,    III|              jeles élénkségnek örvend, itt levén egyik rakhelye a szomszéd
 11  1,    III|                téged is kielégitend.~ ~Itt vagyunk végtére a honban,
 12  1,    III|             álmainkat valósulni látja, itt van a boldog Ikaria, az
 13  1,    III|           mocsárokkal és szúnyogokkal: itt teremteni lehet, mert itt
 14  1,    III|              itt teremteni lehet, mert itt még üres a tér (a hol tudniillik
 15  1,    III|      feleségétől elválhatik, egyszóval itt a szabadság őshazája van,
 16  1,    III|           kapzsi birtokvágyóknak, hogy itt minden a statusé!~ ~Ezúttal
 17  1,     IV|           irlandi és olasz mind úgy él itt, mintha otthon volna, hazájának
 18  1,      V|                első helyre bevetődvén, itt már tisztességesebb arczokat
 19  1,      V|             csapva nagy büszkén mondá: itt a capitalis.~ ~Hát értünk
 20  1,      V|               gondja is nagyobb ennél. Itt is akadt bolondra: én reám;
 21  1,      V|          vagyunk a viharban.~ ~No most itt az itélet napja, gondolám
 22  1,     VI|            annyira szokás sietni, hogy itt az ember este reggelizik
 23  1,     VI|           salátát.~ ~Tudod, hogy én az itt elősorolt elementumokat
 24  1,     VI|               orvosságos üveget.~ ~Hát itt a bort talán a patikában
 25  1,     VI|                a bor 12 váltókrajczár, itt fizettem érte négy pengő
 26  1,     VI|          magyar eledelektől, mert azok itt csak nagy urnak valók.~ ~
 27  1,     VI|          commissióval, a sietség ellen itt nincs panasz.~ ~A szobák
 28  1,     VI|              melyik emeletben fogok én itt lakni?~ ~A legény azt felelte:
 29  1,     VI|               padláson nézett ki.~ ~Ez itt igy szokás, magyarázá ciceroném,
 30  1,     VI|          lépcsőt kell felmásznom, s ha itt vagy ott feledtem valamit,
 31  1,     VI|            elfoglalva. -~ ~Mit? hát ki itt az ur? én-e vagy kend? -~ ~
 32  1,     VI|                czimeim igen is vannak, itt a passusom.~ ~A biró most
 33  1,     VI| visszafelelgetett! -~ ~Az önbiráskodás itt tilos, viszonzá a biró,
 34  1,     VI|         tárgyakról. Ön roszul érezheti itt magát, ön földmiveléshez
 35  1,     VI|                alapitott, a mint ön az itt fekvő levelekből átláthatja,
 36  1,     VI|               s ott megtelepedünk.~ ~S itt egy csomó levelet nyomott
 37  1,     VI|               nagyszerü városokat, mik itt oly hirtelen támadnak a
 38  1,    VII|              nélkül terem a kenyér, az itt keserüen fog vissza sóhajtani
 39  1,    VII|              munka ideje van, az ember itt drága, egyébkor magunkra
 40  1,    VII|           egész éjjel vadászni járnak; itt egyébiránt a házi állatok
 41  1,    VII|            pompás növényzet között, ha itt ott egy törpe nyirfát vagy
 42  1,    VII|           megszáradva neked küldöm el. Itt nem lehet hazámbeli virágokat
 43  1,   VIII|              gondolni, hogy hol fogunk itt citoyen Kurczra ráakadni?~ ~
 44  1,   VIII|           további utat. -~ ~Ah! ti már itt vagytok, szólt a citoyen
 45  1,   VIII|          számokkal kifejeznem, mert az itt saját athmosphaera, egy
 46  1,   VIII|            galylyal a farkaikra.~ ~Már itt nem állhattam tovább.~ ~
 47  1,   VIII|             nevetett, biztositva, hogy itt a csörgőkigyó oly megszokott
 48  1,   VIII|              bölcs gondolat volt. Mert itt a milyen forró a nap, olyan
 49  1,   VIII|              dicsőült arczczal felelt, itt nem ismertetnek a nemzetiségek,
 50  1,   VIII|            ismertetnek a nemzetiségek, itt nincs német, nincs magyar,
 51  1,   VIII|            Kurcz gazda mondá, hogy van itt egy üres ház, mely a státusé,
 52  1,   VIII|                lakni keveset. No de ha itt ez az architectura van divatban,
 53  1,   VIII|                bezzeg nem azzal akadsz itt meg, a mi nincs, hanem azzal
 54  1,   VIII|              mind geniek vagyunk a kik itt egy csomóban lakunk), ki
 55  1,   VIII|            szent Dávid, megköszönöm ha itt a paradicsomban éhen meg
 56  1,   VIII|              egész bivalcsordák, a mik itt legelnek? ő elvitt magával,
 57  1,   VIII|          korsóval a vizre.~ ~Öcsém, mi itt állandó ostromállapotba
 58  1,   VIII|               a gyalogsághoz tartozik, itt az is röpül, mikor leülsz
 59  1,     IX|          egészen megváltozott, mióta ő itt van, egymásra épitvén a
 60  1,     XI|             szobából.~ ~Ilyen mulatság itt minden esztendőben kétszer
 61  1,     XI|    hideglelésből gyógyitottam ki, a mi itt mindennapi dolog, de végre
 62  1,     XI|            ebből aztán enni kell, mert itt a kutya szent állat, és
 63  1,     XI|                inté a kaczika: hagyjam itt a lovat, üljek fel az ő
 64  1,    XII|            táblabirói anecdotákat, mit itt ott gyüléseken, tisztujitásokon,
 65  1,    XII|                 de nem vallom be; s ha itt vagyok, itt megőszülök,
 66  1,    XII|            vallom be; s ha itt vagyok, itt megőszülök, itt meghalok,
 67  1,    XII|                vagyok, itt megőszülök, itt meghalok, de vissza képpel
 68  1,    XII|             sem fordulok többet, bárha itt volna is az özönvíz, és
 69  1,    XII|             hangon, ez a szegény leány itt hervad miattam. Otthon jegyese
 70  1,    XII|            kikért örökké visszasohajt, itt nincsen senkije, a kiért
 71  1,    XII|               nincsen senkije, a kiért itt legyen, egyedül én. Most
 72  1,    XII|              magyar nem lehetek, és ha itt volna a paradicsom, és abban
 73  2,     II|                ismerete vén volt: hogy itt az idő, melyben a halvány
 74  2,    III|              Jer, rejtsük el magunkat, itt meglát az isten. Még itt
 75  2,    III|               itt meglát az isten. Még itt is meglát…. Fekete az éj,
 76  3,      I|               és most mégis imádkozom; itt lenn, a tömlöcz fenekén,
 77  3,     II|               ki a határon átköltözik, itt kell kitölteni a veszteglési
 78  3,     II|             epitaphium volt felvágva: „Itt nyugszanak hatvanketten.” -~ ~
 79  3,     II|               nő aluszik.~ ~„Ki él még itt?” hangzik mogorván az ajtón
 80  3,     II|              valakije, a kinek örömére itt kell maradnia. - „Vigy ki
 81  3,     II|             betegőrnek; - ollyan nehéz itt a levegő, nyisd fel az ajtót; -
 82  3,     II|                el van temetve.”~ ~„Hát itt a benyilókba nem mehetnék?
 83  3,    III|                 a barátot, a szeretőt. Itt találkozott egy ősz öreg
 84  3,     IV|           lábnyi mély és igen keskeny, itt letette hátáról terhét a
 85  3,     IV|              sír körűl, ne hagyjuk ugy itt, mint a ki magát akasztotta
 86  3,     IV|                    Ugy - istenem van - itt maradsz!” szólt vállvonítva
 87  3,     IV|             tulsó part felé. „Ne hagyj itt!” sikolta utána a lyányka
 88  3,     IV|              tarta a viz szinén. „Most itt ülj meg s csendesen viseld
 89  3,     IV|                török-dalmát határra.~ ~Itt a férfi kiemelte a lyánykát
 90  3,     IV|            kérdé a gyermektől: „vannak itt talán rokonaid, ismerőid?
 91  3,     IV|        feszületnél kétfelé vált az út; itt elbocsátá a lyányka a férfi
 92  3,     IV|             tetted azt kétszeresen, én itt lakom közel majoromban,
 93  3,      V|               miatt s négy év óta élek itt mint szökevény, mialatt
 94  3,      V|             után, mikor feljön a hold, itt ablakom alatt, válassz ki
 95  4,      I|               karját Monceé alá öltve, itt úgy sincs mit várni többé,
 96  4,      I| resurrectionsman-ek tanyájához, kiknek itt is mint Londonban az a hivatásuk:
 97  4,     II|               szó ez volt: „föltáma”…. Itt megvolt szakadva és kihuzva.~ ~
 98  4,     II|               Monce ur első segéde van itt, úrnőjével rögtön akar beszélni.
 99  4,     II|             tegye pénzzé hozományomat, itt e szekrényben talál ön egy
100  4,    III|             tisztán tartva.~ ~- Kegyed itt rendkivűl szegény állapotban
101  4,     IV|       tekintettel fordult védenczéhez, itt ott a hölgyek szemeiket
102  4,      V|                 Remélem: hogy Mr. T…. (itt a név nem volt kiirva) felvilágositása
103  4,      V|              uraim, az irtózatos, a mi itt velem történik, eszemet,
104  4,      V|                arczára, alakjára senki itt Párisban nem emlékezik,
105  4,     VI|          változik meg arczán! suttogák itt amott a jelenlevők. Csodálatos
106  4,     VI|               hangon M. Duval. Ezen úr itt miszter - Tonners.~ ~- Meglehet,
107  5,      I|                annyi szokás.~ ~Nálunk, itt a jó Magyarországban szokás
108  5,     II|                sorok kegyes olvasói az itt elmondottak felett fejet
109  5,     II|           elpusztult, de az úrhölgynek itt is csak az jutott eszébe,
110  5,    III|               a hajadonok szépe, java; itt lehet felettük szemlét tartani,
111  5,    III|                e mindazok számára, kik itt tréfálnak Istennel, csak
112  5,     IV|               a kastélyban. Mindnyájan itt fogunk veszni!~ ~A félittas
113  6,      I|      beszélgetést.~ ~,,Mi történhetett itt? Hogy annyian örülnek. Tömlöczből
114  6,      I|            néma méregkeverő; nem fogsz itt e kedves, eleven, napban
115  6,      I|           támadt.~ ~- Ha te kimehettél itt, miért ne mehetnék én is
116  6,      I|                miért ne mehetnék én is itt ki!~ ~E gondolat gyökeret
117  6,     II|        hiányzik egyéb; ezek a gyerekek itt mindent ráhagynak, a mit
118  6,     II|                Óh még többen is vannak itt idegenek, a kiket két havi
119  6,     II|              siettek az asztalokhoz.~ ~Itt lehete együtt látni az egész
120  6,    III|         hallja-e meg valaki?~ ~- Nincs itt senki.~ ~- Az ablakon keresztűl?~ ~-
121  6,    III|         hallott valamit?~ ~- Az őr, ki itt az ajtó előtt jár, mondta:
122  6,    III|             neki, nem fogok zajt ütni. Itt kulcsaim. Fogja. Amott a
123  6,    III|                összeborzadt. Ha férjét itt kapják, veszve van. Hirtelen
124  6,     IV|             Ciudad Rodrigoi sánczokon, itt is az akarok lenni, szólt
125  6,      V|             futotta végig az utczákat, itt ott lőttek még rá, másutt
126  6,      V|              mint csak illett.~ ~- Van itt még valaki? kérdé don Diego,
127  6,     VI|                jámbor hangon. Maradjon itt, mig átmegy a fejünk felett,
128  6,     VI|           töredezőbb hangon mondá:~ ~- Itt - keblemen - az érdemrend. -
129  7        |                csak imigy amúgy látok. Itt vevém csak észre, hogy jó
130  7        |                elhagyatva; ki lakhatik itt? Egyetlen ajtó volt a házon,
131  7        |             kikutatni, minthogy valaha itt egy vad ember élt, ki senkitől
132  7,     IX|                             IX.~ ~Most itt lakom e kietlen vadonban.
133  7,     IX|              kinek ember alakja van is itt, vesztegetve van belé a
134  8,     II|      visszatartva a zuhatag felé, mely itt két egyenlő magasságú sziklafal
135  8,     II|                szilárd kőben, hol csak itt ott kapaszkodott meg egy
136  8,    III|              nyirfát ezüst leveleivel, itt ott mered csak elő az embermagos
137  8,    III|               hegyoldalban elszórva.~ ~Itt a medve aggodalmasan leűlt
138  8,      V|             kezébe egy csomó aranyat: „itt bánat pénzed, úgymond, a
139  8,      V|               pénzed, úgymond, a leány itt marad.... Mulassatok czimborák....
140  8,     VI|                ezen szobába, mert épen itt van az, lássa s győződjék
141  8,     VI|          kezdtek róla, hogy a vadleány itt ott megjelenve ijesztgeti
142  8,     VI|            engedend a leányhoz nyúlni. Itt erőszakot használni bajos.~ ~-
143  8,    VII|            mondd el nekik mi bajom!... itt fáj valami, valami olyan
144  8,    VII|              iszonyattól.~ ~Érzé, hogy itt teljes lélekjelenlétére
145  8,    VII|     összebeszéltek volna, s néhol majd itt, majd amott meglátta a szilaj