Rész,  Fezejet

  1  1,      I|             vele egyszer összejött, most magában zárkózott és hallgatag;
  2  1,      I|           mind szerelmesek voltunk, most egy keserű gúnyolódó, tele
  3  1,      I|          meglepetve láttam, hogy az most ki van egészitve.~ ~Idegen
  4  1,    III|           inkább az ajánlott hölgy, most már szeretett hitesem Urakatna,
  5  1,      V|       kádban még nem fürödtem, mint most, sem mineralwassert akkora
  6  1,      V|           annyit nem fizettem, mint most.~ ~Hamburgból két hajó indult
  7  1,      V|           véghetlenül unva magamat, most már a kapitány sem volt
  8  1,      V|           atya, anya, barátnéi, tán most is forrón imádkoznak érte,
  9  1,      V|            vagyunk a viharban.~ ~No most itt az itélet napja, gondolám
 10  1,      V|            a tengeri betegséget, de most egyszerre elállta minden
 11  1,      V|        gondolat támadt bennem, hogy most a lőporos hordókra senki
 12  1,      V|         kapitány nem engedte.~ ~Már most ide jutottam. Első dolgom
 13  1,     VI|        megenni és inni. De az éhség most rá fanyalitott. A harmadszori
 14  1,     VI|             csak az van hátra, hogy most én szolgáljak neki.~ ~Azt
 15  1,     VI|            itt a passusom.~ ~A biró most még kevésbbé tudta, hogy
 16  1,    VII|          édes csalódásomban, mintha most is otthon volnék, csendes
 17  1,    VII|          Akkor imakönyvembe tettem, most megszáradva neked küldöm
 18  1,   VIII|             le a lejtő aljába.~ ~No most merre megyünk? kérdem a
 19  1,   VIII|        beszélnek egymással? -~ ~Még most mindenki a saját nyelvén
 20  1,   VIII|             rajta, egy nagy szellem most épen egy nagyvilágnyelven
 21  1,   VIII|           iparkodott megczáfolni.~ ~Most rögtön meglátjuk a várost,
 22  1,   VIII|        buzával, kukoriczával, s már most legalább ott terem majd
 23  1,   VIII|          csörgőkigyóktól ijedezett, most már a bagolyfejü pille is
 24  1,   VIII|       confiscáltam az állat bőrét s most lóistrángokat szabtam belöle.~ ~
 25  1,   VIII|           minden külső állat.~ ~Még most élve irok a paradicsomból,
 26  1,      X|           öröm volt e találkozásban most! Atyám eléje sietett az
 27  1,     XI|              különben mit csinálnék most, ha mind e férfiakat magamon
 28  1,     XI|          soha sem kaptam kalauzt.~ ~Most megragadtam az alkalmat.
 29  1,     XI|               És ha találtál volna, most elégült volnál, nemde? Rosz
 30  1,     XI|             kik mehetnek, hol volna most a magyar nemzet? Nem tudsz
 31  1,     XI|             tartozik neki semmivel? Most jó ürügy van megfutni minden
 32  1,     XI|          válaszolni az öregnek. Még most is gondolkozom azokon, a
 33  1,     XI|            Megölte a kinozott sziv. Most már csak ketten szenvedünk.~ ~
 34  1,    XII|    kiszalasztani a számon, hogy bár most is ott ülhetnénk. Erre ő
 35  1,    XII|             itt legyen, egyedül én. Most már én sem leszek. El leend
 36  1,    XII|           egyebet kitörül elmémből; most már kötelességem visszatérni,
 37  1,    XII|           kötelességem visszatérni, most e határozatra nem csupán
 38  2,      I|         arczaik sápadt vonalain még most is ott ül a fájdalom, mely
 39  2,     II|           kényelmeket bírni, mikkel most elhalmoztatik? Van-e türelme
 40  2,     IV|            hogy miért nem hagyja őt most ez az asszony meghalni,
 41  3,      I|        tanultam meg imádkozni; - és most mégis imádkozom; itt lenn,
 42  3,     II|             ne mondd! - hiszen csak most beszélt még velem, s meg
 43  3,    III|       gazdag jövendője, és irigyei: most pedig semmije sincs, csak
 44  3,    III|            azt, s megszökött vele s most meg vagyok halva!” s ezt
 45  3,     IV|            lyánytól: „hová készülsz most menni kis árva?”~ ~A lyány
 46  3,     IV|        imádság tarta a viz szinén. „Most itt ülj meg s csendesen
 47  3,     IV|            szólt neki a lyánka, már most hagyj el; tovább nincs miért
 48  3,     IV|           nincs miért mennem”. -~ ~,Most akarsz-e elhajtani magadtól?’
 49  3,     IV|           kúszált volt és bozontos, most tömött fürtökben feküdt
 50  3,      V|   kipusztult család koldus ivadéka; most pedig halálos ellensége
 51  3,      V|      magamra, s innen maradtam.”~ ~,Most egy nevezetes török status
 52  3,      V|            Hisz ezt meg kell tenni, most, most mindjárt, - haladéktalan.”~ ~,
 53  3,      V|           ezt meg kell tenni, most, most mindjárt, - haladéktalan.”~ ~,
 54  3,      V|            napig utazott a jóbarát, most 10 óra alatt hagyták hátra.
 55  4,      I|            ön azt hiszi, hogy ha én most e pénzösszegekkel megszökném,
 56  4,     IV|         hogy a legfontosabb személy most érkezik. A karzatok arczai,
 57  4,     IV|            mindig szép, érdekes, de most kétszerte szebb és érdekes
 58  4,     IV|          szemeiket törülték.~ ~- És most uraim, vessenek önök egy
 59  4,      V|     eltitkolnia.~ ~- Nos asszonyom, most az egyszer tán nem mutattam
 60  4,      V|           haláltól? nyögé Angelika, most meg volnék mentve az élettől.”~ ~-
 61  4,      V|             védencznőm terheltetik, most már nemcsak élete, hanem
 62  4,      V| meggyaláztassam s hallgatni tud még most is midőn ennyire jutottam,
 63  4,      V|           hozzá, mint férjéhez, még most is hű hozzá s készebb meghalni,
 64  4,     VI|          vérpad állványa mellett.~ ~Most az ég egy irtózatosat harsant,
 65  4,     VI|        viszonzá Angelika nyúgodtan. Most látom őt először.~ ~- Kérem,
 66  4,     VI|             Le kell őt álarczozni”. Most csak rá ismerend a megátalkodott.~ ~
 67  5,      I|      elgondolá, hogy a ő leánya már most palotában fog lakni és selyem
 68  5,     II|          akkor kocsikázhasson ki.~ ~Most tehát a gróf tudtára adá,
 69  5,    III|           előtt?~ ~Ki gondolt volna most erre? a szép orosz hajadonok
 70  5,     IV|     teremeibe.~ ~Mint rendesen, úgy most is Kozima jött a vendégek
 71  5,     IV|            vidám társainak:~ ~- Már most oltsátok ki a lámpákat.~ ~
 72  5,     IV|            parancsom ellen ide jőni most? kérdé dühösen Csarekoff.~ ~-
 73  5,      V|       meggyújtá fáklya gyanánt.~ ~- Most kinek lesz bátorsága ezeket
 74  5,      V|          jobbágyok örökváltsága még most sem jött létre. Sorsuk most
 75  5,      V|         most sem jött létre. Sorsuk most is az, mi régente volt.~ ~
 76  6,      I|             épület, hogy úgy ki van most világitva? Mint tánczolnak
 77  6,      I|            mellette levő szobákban, most azok is úgy elnémultak.
 78  6,      I|       utczák moraja. Azt hivé: hogy most már nyugodtan fog alhatni.
 79  6,      I|     Lefeküdt. De az utczák zaja még most is füleiben zúgott. Lelkében
 80  6,     II|           máskor oly jókedvü arczán most oly hontalan roszkedv, vagy
 81  6,     II|        bennünket egymáshoz vezetni, most jer tekints szélyel és számitsd
 82  6,     II|          tartott; mint külön vonják most is magukat. Egyik szögletben
 83  6,     II|             az Infantadoé mosolyog. Most meglátják egymást. Nem kerülhetik
 84  6,     II|          szót, s azzal elfordulnak. Most ismét a béke emberének képe
 85  6,     II|             Azon férfiak közül, kik most elhagyák termeit, egy sem
 86  6,    III|             méltóságos úr. Érti már most?~ ~- Annyit értek: hogy
 87  6,    III|            hatot, vagy vakot! mondá most magában elhatározottan,
 88  6,    III|        fűtőzni. A kémény és tűzhely most elhagyatva állt.~ ~A fogoly
 89  6,    III|    félóránál, de a kivett vas darab most igen hasznos eszközzé vált
 90  6,    III|          oda, honnan megszökött?... Most harmadszor megkisértse az
 91  6,    III|          legalább négy ölnyivel van most börtönénél magasabban s
 92  6,    III|           földre ereszkedett volna, most agyonzúzza magát. Igy azonban
 93  6,    III|             lebocsátkozhassék.~ ~De most hova?~ ~Az utczára nem szökhetett
 94  6,    III|       előtünt az úrnő párnái közül. Most már éber lélekjelenléttel
 95  6,    III|             r e d e t i j e voltam, most szökevény vagyok.~ ~A nő
 96  6,    III|             javultam semmit. Lelkem most is olyan vad, mint volt
 97  6,    III|           megöltem akikor, megölném most.~ ~- Oh ne szólj igy!~ ~-
 98  6,    III|          ereklyéűl tartogattam meg, most vedd hasznukat. - S ezzel
 99  6,    III|           életet vagy a halált.~ ~- Most siess e házból kijuthatni.
100  6,     IV|            hátha megfogok halni? és most nem tudom kiverni a fejemből.
101  6,     IV|             kiverni a fejemből. Már most csak azért is neki megyek.
102  6,      V|         éjjel, én voltam. Ismersz-e most?~ ~Don Jacinto elértőleg
103  6,      V|             szoritá meg Diaz kezét, most már jól ismert rokonáét,
104  6,      V|    elismered: hogy az a férfi, a ki most egy éve Serena grófnőnél
105  6,      V|           ijedelmén. - Te! az orrod most is görbe attól a poflétől,
106  6,      V|           eltevé az iratot.~ ~- Már most üssön belétek a menykő.~ ~
107  6,     VI|  mindezeknél: a te távollétedet. De most vége minden fájdalomnak,
108  6,     VI|           templomot. Még egy percz. Most a kastély udvarán van. Le
109  6,     VI|             szenvedélyesen a hölgy. Most lettél csak az enyim, nem
110  6,     VI|           enyim, nem veszthetlek el most.~ ~- Néhány óra előtt százan
111  6,     VI|       golyózápor közt megálltam.... Most már czélnál vagyok, - láttalak, -
112  6,     VI|              láttalak, - öleltél. - Most a szélnek egy lehellete
113  7        |            Akkor még fiatal voltam, most már nem vagyok az. Hála
114  7        |      bánataért még ki is nevetik.~ ~Most a legvigabb fiú vagyok azok
115  7        |       talpig idegen az egész vidék. Most ha két napig ott kellene
116  7        |        világ, magammal hordtam azt, most kívűlem van és ő ragad magával.~ ~
117  7        |             akasztotta fel magát, s most igen szépen megférünk egymással.~ ~
118  7        |          telek, mely őket megtermé, most fonnyadt kórómaradványaikkal
119  7        |             is megszabadultam.~ ~Ha most visszamennék azon tájra,
120  7        |             egészet a tűzbe dobtam. Most sajnálom. Sok ábrándos bohóság
121  7,      I|      gondolj rá: hogy e por, melyet most lábaddal tapodsz, s mely
122  7,      I|            lábaddal tapodsz, s mely most olyan sötét, ember volt
123  7,      I|            gázolni fog rajtad, mint most te gázolsz rajta, büszkén
124  7,    VII|          emlékezni azon kézre, mely most benneteket ver, s nem emlékeztek
125  7,    VII|             vétkeztek apáid, s mint most te vezeklesz értök, úgy
126  7,   VIII|           szivembe égeté magát! még most is ha elsötétül, olykor
127  7,     IX|                               IX.~ ~Most itt lakom e kietlen vadonban.
128  7,    XII|      kiégtek égre támadt lángjai, s most ottan áll a tengersivatag
129  7,   XIII|         milyen elbizottak. Koldusok most, egyik oly hideg, mint a
130  7,   XIII|            tanultam meg azokat, bár most felejteni tudnám.~ ~Az embert
131  8,     II|          becsesebb tulajdon az, mit most védenie kell; mielőtt elfutott
132  8,    III|         égett le s melynek derekára most a vadszeder futott köröskörül.~ ~
133  8,    III|            leánynyal, ha rosz volt. Most az eszébe jutott, összetette
134  8,    III|        vadleány el nem kapja előle. Most ő belőle is vadfiú lesz,
135  8,      V|          találtam feje alatt fekve. Most vánkosul szolgál számára.~ ~-
136  8,      V|            sem láttam volna, és már most e leánytól is elment minden
137  8,      V|         órában alkalmatlankodót, de most szinte kapott az alkalmon,
138  8,     VI|             a szót vesztegetném, ha most ön előtt mindazt elmondanám,
139  8,    VII|         kellett lelkét föltalálnia? Most a lélek meg fogja őt emészteni.~ ~
140  8,    VII|           megsúgta a leánynak, hogy most ellensége van hozzá közel,
141  8,    VII|  lélekjelenlétére van szükség, hogy most roszkor lépett az oroszlán