Rész,  Fezejet
1  1,     XI|        Engem oda vont magához a haldokló. Arczán erőt látszott venni
2  1,    XII|        ön menni Hunniába? szólt haldokló hangon s mosolyogva veté
3  2,    III|      csöndös éjben, mint melyek haldokló ajkairól válnak el. Ijedten
4  6,      I|      embernek oly roszul esik e haldokló rovar e hangját hallani.~ ~-
5  6,      V|    lángolt minden arczon, még a haldokló is azt kiáltá: „előre”!
6  6,     VI| indulatos sirással veté magát a haldokló keblére.~ ~Diego mindig
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2010. Content in this page is licensed under a Creative Commons License