Rész,  Fezejet

  1  1        |             vándoroljatok ki.~ ~Hisz mi az a hon? Föld, melyet másutt
  2  1        |           sem.~ ~Légy hidegvérű. Hát mi érdeme van arra e nemzetnek,
  3  1        |              gazdagabb valamennyi. S mi az a honszeretet? Lelki
  4  1,      I|          dolognak találná mindazt, a mi velünk történt, s mig atyám
  5  1,      I|            nem tudtam rá jönni, hogy mi? de érzettem, hogy ez igy
  6  1,      I|              a méla bús benyomást, a mi felőle lelkemben élt.~ ~
  7  1,      I|      rajzoltam s a mit kifeledtem, a mi az egésznek azt a méla bús
  8  1,     II|             legyek. Minden leszek, a mi akarok. Megveszek egy birodalmat
  9  1,    III|       férfival, mindenki lehet az, a mi akar, teheti azt, a mit
 10  1,    III| kiegyenlittetett.~ ~Légy boldog, - a mi azt teszi, hogy siess hozzánk.~ ~ ~ ~
 11  1,     IV|    dicsekednék azon sorssal, melyben mi vagyunk, én panaszkodom.~ ~
 12  1,     IV|         magát! Miért nem érezzük hát mi is?~ ~Német, frank, irlandi
 13  1,     IV|          Neki terhére van mind az, a mi őt örülni kényszeriti, fut
 14  1,      V|             ki ne szaladjon innen, a mi kétszáz átázott köpönyeg,
 15  1,      V|            Mindenhez, én az vagyok a mi akarok: ha kell müvészet,
 16  1,      V|            letették a karfa mellé.~ ~Mi az? kérdém kiváncsian.~ ~
 17  1,      V|           sem menekült meg belőle.~ ~Mi és még egy másik csónak,
 18  1,     VI|            köpködött jobbra balra, a mi alkalmat adott a negyediknek
 19  1,     VI|            percz mulva visszajött.~ ~Mi ez? kérdém megtekintve azt
 20  1,     VI|       leültetett, kérdezé hogy ki és mi vagyok?~ ~Mondám, hogy engem
 21  1,     VI|        messze, s meglehet, hogy mire mi megyünk, már akkorra gőzhajó
 22  1,    VII|        válogatni szoktak.~ ~Cselédet mi csak az esztendő azon szakában
 23  1,   VIII|       gondviselés munkája lesz, mert mi kivül vagyunk valamennyi
 24  1,   VIII|              lesz ott minden, a hova mi megyünk, mégis jónak láttam
 25  1,   VIII|           város állt három utczából, mi végre utóbb azt határozók
 26  1,   VIII|            privát rabszolgaságnak és mi a rabszolgaságot nem türjük.~ ~
 27  1,   VIII|     korlátolja a szabad akaratot, és mi semmi zsarnokságot, semmi
 28  1,   VIII|             poroszkált előttünk, mig mi lovainkat gyalog vezettük
 29  1,   VIII|              azzal a plajbászszal, a mi az orrába volt dugva. -~ ~
 30  1,   VIII|              azzal akadsz itt meg, a mi nincs, hanem azzal a mi
 31  1,   VIII|              mi nincs, hanem azzal a mi van. Kapsz földet, de annyi
 32  1,   VIII|            szomszéd genieknek, (mert mi mind geniek vagyunk a kik
 33  1,   VIII|           alig tudtam előle elfutni. Mi hal lehetett az? -~ ~Nem
 34  1,   VIII|           korsóval a vizre.~ ~Öcsém, mi itt állandó ostromállapotba
 35  1,   VIII|             Jancsit, hogy nézze meg, mi bántja a tyukokat, ő persze
 36  1,   VIII|    elszaggatni.~ ~Meg nem foghattam, mi bajuk. Végre vissza akarok
 37  1,      X|          sietett az ajtót feltárni s mi a belépőben Hurday Lászlóra
 38  1,      X|            egy idegen! egy ellenség! mi tárt karral fogadtuk őt,
 39  1,      X|     hirlapokban csak azt olvassuk, a mi hazánkról beszél, ajkainkra
 40  1,     XI|           hagytak meg egyebet mint a mi vas volt és kő.~ ~Ez időben
 41  1,     XI|     hideglelésből gyógyitottam ki, a mi itt mindennapi dolog, de
 42  1,     XI|             van dugva szárnak.~ ~Mig mi az udvaron a szövetségpipát
 43  1,     XI|            hogy bele is halok. Téged mi kényszeritett? Megszöktél
 44  2,      I|         hallgatás a holtak ajkain.~ ~Mi van a némaság könyvében
 45  2,    III|        emelni ajkaihoz, élvezni azt, mi a léleknek és szivnek legmagasb
 46  2,    III|              összerezzent e szóra. - Mi ez az Agathodaemon? - Tehát
 47  2,      V|         nélkül: hogy megmondta volna mi bántja?.... ...Ha a zivatar
 48  3,      I|       korlátlan zsarnoka mindennek a mi él, s térdre húllt és fogadásokat
 49  3,     II|         lyány, anyámnak baja van.~ ~„Mi baja?”~ ~„Nem akar szólni,
 50  3,     II|             van még élő e lakban?~ ~„Mi ketten.”~ ~A lyányka ijedten
 51  3,     II|         engedve hallani.~ ~„Istenem, mi ez?” - Kérdi hallgatózva
 52  3,    III|              tekintetét kiállani. - „Mi történt veled?” - A lyány
 53  3,    III|        hűtlen szeretőt, és mindent a mi él és lehelletével vesztegeti
 54  3,     IV|           mely leforrázott mindent a mi zöld, a mi viruló volt;
 55  3,     IV|     leforrázott mindent a mi zöld, a mi viruló volt; minden levél
 56  3,      V|              füstöt fujt szeme közé, mi minden esetre feltünő gyöngédség
 57  3,      V|      érzelmeiben gyöngéd és nemes, s mi legfölebb ajánlá a helyzetek
 58  3,      V|          temetve keservesen sirt.~ ~„Mi lelt?”~ ~,Oh!, - kétségbe
 59  3,      V|             gyöngéden megcsókolá.~ ~„Mi bajod? kérdé a lyány, s
 60  4,      I|            becstelenséget osztani, a mi őket folytonosan üldözé,
 61  4,      I|            az emberek látni akarnak, mi előtt meggyőződnének.~ ~-
 62  4,      I|              kellene fölhajhászni, a mi nem nagy mesterség s megbízni,
 63  4,      I|            fog ütni vele, én leszek, mi ismert renoméemnél fogva
 64  4,     II|             van irva.~ ~- Nyisd fel, mi van benne.~ ~- Oly nehéz,
 65  4,     II|                 De hát ki tudja azt? Mi oka lehetne valakinek nekem
 66  4,     II|             figyelmeztetik általa? s mi oka lehet annak ő róla gondoskodni.~ ~
 67  4,     II|       Moncené megijedt. „Az istenért mi történt?” kiálta.~ ~- Madame,
 68  4,     II|             fél.~ ~- Irgalmas Isten! mi oka lehetett?~ ~- Az ok,
 69  4,    III|           világban, azon nagy űrben, mi isten és ember között van
 70  4,    III|             nem veszi igénybe.~ ~- A mi a lelkemé, az az enyém uram.
 71  4,    III|            nem fogok semmit mutatni, mi önnek kellemetlen leend.~ ~
 72  4,    III|            ön előtt titok legyen az, mi bensőmben véghez megy, szeretem
 73  4,     IV|              halott feje.~ ~- Isten! mi az? kiálta föl visszaborzadva
 74  4,     IV|          önre nézve ijedelmessé, mit mi igen természetes és legkisebb
 75  4,     IV|         kiért örömest meghalt volna? Mi oka lehetett volna erre?
 76  4,     IV|              az ember azon eszmét, a mi elől a halál karjaiba veti
 77  4,     IV|            Hanem halljuk tovább.~ ~A mi azon körülményt illeti,
 78  4,      V|            Ah uraim, az irtózatos, a mi itt velem történik, eszemet,
 79  4,      V|             őt ez életben, és ez az, mi önt gyanúba keveri.~ ~Angelika
 80  4,      V|             asszonynyal beszélni? És mi az, mi ott végül legsúlyosabb
 81  4,      V|      asszonynyal beszélni? És mi az, mi ott végül legsúlyosabb vádul
 82  5,      I|    mindenféle becses apróságokkal, a mi új gazdánknak annyira szükséges;
 83  5,      I|            kénytelenek aggódni, hogy mi lesz belőlük, ott van a
 84  5,      I|         tartják a legillendőbbnek. - Mi fehérnek képzeljük az angyalt,
 85  5,     II|         húszezer értékű szépségét, a mi nem is az ő szépsége volt,
 86  5,     II|           elmondásával keseriteni, a mi a martalékul esett leánynyal
 87  5,     II|          szemei elől. Ki tudná, hogy mi lett azután belőle.~ ~Csarekoff
 88  5,    III|          pástétom külső boritékát, a mi nem emberi gyomornak való,
 89  5,    III|             jutott untig való; hanem mi csak úgy másokon, messziről
 90  5,    III|            tenni minden malasztot, a mi onnan felűlről jő!~ ~A templom
 91  5,     IV|         hitte, hogy az a sikoltás, a mi a tivornya dalán keresztűl
 92  5,      V|            reám? Nem tudjátok-e hogy mi történik a kastélyban? Nem
 93  5,      V|       pirultok-e a gyalázat miatt, a mi fejetekre száll le? Nem
 94  5,      V|        népség hallgatott.~ ~- Jerünk mi ketten Malika.~ ~És a két
 95  5,      V|             azt a pokoli látványt, a mi elöttük kifejlődött.~ ~A
 96  5,      V|            létre. Sorsuk most is az, mi régente volt.~ ~Adjatok
 97  6,      I|             arczok; senki sem tudja, mi történt vele, minden sziv
 98  6,      I|      börtönéig; a nélkűl, hogy tudná mi az? Látta hogy az emberek
 99  6,      I|     ismeretlen volt előtte minden, a mi azonkivül történt.~ ~Kikönyökölt
100  6,      I|              lassu beszélgetést.~ ~,,Mi történhetett itt? Hogy annyian
101  6,      I|            székre, gyermekes dühvel, mi lélekállapotának volt természetes
102  6,     II|          embereket, szólt Serenához, mi alatt úgy tett, mintha egy
103  6,     II|     mondatban felköszönte mindent, a mi az összegyűltek előtt becses
104  6,     II|              Meglehet, hogy azok nem mi leszünk.~ ~A csüggesztő
105  6,    III|              bennünket játszani. Mig mi idebenn vigyázzuk, ezalatt
106  6,    III|            De hát mit tudom én, hogy mi ér valamit? szólt kifakadva
107  6,    III|        szerelmes; mit tudom én, hogy mi kell maguknak egyéb?~ ~-
108  6,    III|           lábai épségét koczkáztatá, mi további menekülését gátolta
109  6,    III|         Üdvömet elvesztém örökre. De mi nekem a túlvilági üdv ahhoz
110  6,    III|       Köszönöm. Köszönöm. Serena! Óh mi rég volt, midőn e nevet
111  6,     IV|              lehetni, s megtudhatni: mi történt feleségével?~ ~Annyit
112  6,     VI|              nyomort, büntetést, s a mi több volt mindezeknél: a
113  6,     VI|             utólsó cseppig kiitta, a mi benne volt. A távolból már
114  7        |        ellenségemnek nevezi magát; a mi nekem mindegy.~ ~Ez előtt
115  7        |             eszme föltámadna bennem, mi ez emlékekhez hiven csatolva
116  7        |             szépen kitakaritották, a mi elvihető volt, elvitték
117  7,      I|              hazudj! ha élni akarsz, mi gondom rád.~ ~Te féregóriás!
118  7,      I|         börtöne vagy, s mindennek, a mi szennyes indulat, rabszolgája.~ ~
119  7,     IV|           első és utolsó szerelem.~ ~Mi édesebb a szerelemnél? A
120  7,     IV|         gyönyöre még irtózatosabb.~ ~Mi édesebb a bor kelyhénél?
121  7,      V|             kiállta érte mind azt, a mi az életben és a halálban
122  7,      V|         engemet látogatni nem jár.~ ~Mi nyomot hágy a légben az
123  7,     VI|          Mért borzadozol~ Szép Emma, mi bánt?...~ Künn a hideg éjben~
124  7,     VI|               nem igaz...~ Szép Emma mi bánt?~ Mért borzadozol?....~ ~
125  7,    VII|            legméltóbb, tenmagadat?~ ~Mi jogotok nektek az embert
126  7,    VII|        gyűlölni. Gyűlölök mindent, a mi él. Gyűlölöm, ki hozzám
127  7,    XII|            majd ledobnak, mindent, a mi él és mozog, azon kebeltől,
128  7,    XII|             mindent kiirtott róla, a mi él. Erdők, virágok és az
129  7,   XIII|              csöndes álmak..... ~ ~S mi volna abban rosz?~ ~Oly
130  7,   XIII|           semmi fájdalom súlyától.~ ~Mi volna abban rosz?~ ~- ~ ~
131  8,     II|          legyen ember!~ ~...És ime - mi alak jelenik meg a vadrózsák
132  8,     II|           Azonban épen a sűrű berek, mi annyiszor volt menhelye,
133  8,    III|      szaggatott szavakban rebegé: „a mi házunk”! - „édes anyám”!~ ~
134  8,      V|         végig gazdag hajfürtei. De a mi mindennél megragadóbb volt,
135  8,     VI|              szembeszökőleg mindent, mi nejére emlékeztetné, eltávolita
136  8,    VII|            előlük, ne mondd el nekik mi bajom!... itt fáj valami,