Rész,  Fezejet

1  1,    VII|  elfoglalja lelkemet, de te el fogsz komorodni rajta, ha megmondom,
2  6,      I|    innen néma méregkeverő; nem fogsz itt e kedves, eleven, napban
3  6,     II|     két havi távollét után nem fogsz megismerni, szólt féltréfásan
4  6,     VI|     ezentúl mindennapos örömem fogsz lenni. Gyalázatod voltam
5  7,      I| csillagok lehullanak, még élni fogsz?~ ~Kevélység daemona! Hiszed,
6  7,     IV|        másvilágon. Még egyszer fogsz anyai keblen pihenni, -