Rész,  Fezejet

1  1,     IV|     elhalmozó nép közűl. Úgy fáj nem szerethetnem azokat,
2  1,     IV|     megérdemlik: mint a hogy fáj szeretnem azokat, a kiket
3  7        |      szeret; kinek semmi nem fáj, kit semmi nem gyötör, joga
4  7,     IX| leszakasztanod? s tán ez nem fáj neki? Hiszen minden letört
5  8,    VII| nyugalmas állat, melynek nem fáj a lélek. Miért kellett lelkét
6  8,    VII|    el nekik mi bajom!... itt fáj valami, valami olyan nagyon,