IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Árnyképek Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Rész, Fezejetgrey = Comment text
1 3, V | utazott a jóbarát, most 10 óra alatt hagyták hátra. 2 3, II | halavány kis lyány űl, alig 12-13 éves, szomorú, dalszerü 3 2, II | másikban elűl. Adamante volt 17-, Tamás 71-éves.~ ~Tizenhét 4 6, I | 1808-dik az év. Martius 18-dika van. A franczia hóditó 5 6, I | I.~ ~1808-dik az év. Martius 18-dika 6 7 | A REMETE HAGYOMÁNYA.~ ~1846.~ ~Mintegy két éve lehet, 7 1, III | campeche-fákból évenkint 2 millio dollárt vehet be 8 1, III | mely évenkint körülbelül 200 ezer mázsányi érczet fog 9 1, VIII | Ikaria, IX-dik esztendő 237-ik napján.~ ~Sokáig hallgattam, 10 8, VI | szobájába.~ ~Egy úri hölgy 35-40 év között, arczán hajdani 11 2, II | Adamante volt 17-, Tamás 71-éves.~ ~Tizenhét éves korában 12 1, II | eladtam Kirchthürmernek 80 ezer forinton. 40 ezer ugyan 13 1, VI | azzal szétfeküdvén ki az ablakba, ki a székekre, úgy hogy 14 6, I | feje, és keze oly hideg. Az ablakban végig leégtek a gyertyák. 15 2, III | volt, a nap besütött a zöld ablakfüggönyökön, a kertben énekeltek a madarak; 16 6, I | futó árnyékokat vetettek az ablakfüggönyökre. Olykor neki hevült ifjak 17 3, II | kétségbeesve rogyott össze az ablaknál, őrült bánattal susogva: „ 18 5, IV | tette.~ ~- Őrült vagy-e? ablakod a medvék udvarára nyilik.~ ~- 19 6, V | héj, orditá Diaz, vagy az ablakodon megyek be!~ ~A rivallgásra 20 5, III | kiültek a gavallérok az ablakokba s onnan a legkényelmesebb 21 6, IV | lámpa sincs meggyújtva, az ablakokban nincsen gyertyafény. Minden 22 1, VIII | chinai tetővel, szunyoghállós ablakokkal, ernyős, sátoros ereszszel, 23 7, XII | nehéz rostélyokat a keskeny ablakokra. Rabszolgahad, ki embervérrel 24 1, V | kiabálnának oda kinn s valaki az ablakomat beszegezné.~ ~Mit csinálnak 25 6, IV | Ciudad Rodrigo ostrománál ablakostul együtt.~ ~- No de hozott 26 6, III | szögleteit, az ágy melléket, az ablakrámákat.~ ~- Nincsenek önnek alkalmatlan 27 3, II | sokat!” - - A vihar a betört ablaktáblák üveg darabjait hajigálja 28 2, III | csikorgással végezé be, mintha ezer ablaküveget körmöltek volna végig egyszerre: 29 1, VIII | lóra. Citoyen Kurcz alig abrakolta meg paripáját s vezetett 30 4, I | csalhatlan valóság, a többi ábránd, rajongás, képzelet.~ ~Egy 31 2, III | változatai közt feledé ifju ábrándjai álomképeit, mik lelkében 32 6, II | változatait, a búskomor ábrándokat, a fájdalom óriási nyomását, 33 1, VII | aratásról beszélek. Nem ábrándozom többé, csupán álmomban. 34 1, VIII | czukornádnak? kérdé tőlem aggódó ábrázattal. -~ ~Ismerem bizony, nálunk 35 1, I | rajzolni. Egykori lakunkat ábrázolta az B. megyében, hol éltem 36 8, IV | guitarre húrjain, s az utolsó accord után bágyadtan ereszté le 37 6, II | az ismert induló legelső accordjaira felhangzó taps és éljenzaj 38 6, II | búcsudalát”.~ ~A legelső accordokra elcsendesűlt a szomszédteremek 39 5, II | udvaron le nem tették a delnő ácsorgó cselédei között.~ ~Az úrhölgy 40 8, II | sziklára szökelt. Minden izma aczélból látszott alkotva lenni. 41 6, II | asztalon lapok, könyvek, és aczélmetszetek voltak izletes rendetlenségben 42 3, III | A szegény agg Murányi Ádám pedig vénségére jutott azon 43 4, VI | neki magának halált volt adandó.~ ~Egy napon meglátogatta 44 4, II | Moncené hirtelen magára adatá öltönyét, s inte, hogy bocsássák 45 5, V | veszett fenevad ő maga volt. Ádáz szavai a viziszony titkos 46 7, IV | ha a szív kiégett?... Mit adhatsz nekem mindenható sors a 47 5, V | is az, mi régente volt.~ ~Adjatok hálát az Istennek ti, kik 48 1 | nincs?~ ~Vándoroljatok ki! Adjátok el földeiteket akárkinek, 49 1, V | forma német embert, ha nem adna-e olvasni valami könyvet? 50 8, V | fogadási dijt, kétszer annyit adnék érte, ha az enyim volna.~ ~ 51 1, I | e legfájdalmasabb hangot adó húrt érinthetné keblében, 52 1, XI | tudakolni, hogy hát én mit adok viszont nászajándékul leányaért.~ ~ 53 3, V | a török macedon hölgyek Adonisa, férfiak ellenében bátor, 54 7, VII | érted fiaid lakolni. Az adósságokat fizeti az örökös.~ ~Én is 55 4, IV | előtt áll, ily szemeket adott-e az Isten a férjgyilkosnak 56 5, I | tehén bőrével talált is adózni, hogy el ne veszhessenek.~ ~ 57 3, IV | Szivesen jó lyányka, adsza kezedet.”~ ~S a szolga vezette 58 4, V | ellen; de miután tudtára adták, hogy egy Duforet Angelikához 59 2, I | néma, oly mozdulatlan! Az aeqatori égető nap mumiákká száraztá 60 1, XI | leirásával restellem bántani aesthetikai érzelmeidet; elég annyit 61 1, I | mert tudom jól, hogy ez affectált éles gúny csak takarója 62 1, VIII | telepitvényt, egy egész hold volt affélével szépen beültetve.~ ~Én majd 63 1, V | kedvet csináljon. Eszem ágában sem lehet, hogy az a bunda 64 1, XI | rizsvetésemre, az oltványok ágaikkal lefelé s töveikkel felfelé 65 7 | rózsabokrot, mely indás ágaival a bérczhasadékból fejem 66 8, II | mindig alább hajlik, az ágak recsegnek.~ ~- Isten segits! 67 1, II | is értem.~ ~Notabene, az agarászi társulat diplomáját küld 68 3, II | vannak. Az ebek dühösen ágaskodnak rá. Már épen a csónak mellett 69 7 | mellett, bámulva a beléhajló ágat, mely lombjait a hüs kristályvizben 70 3, II | beteg az intézetben.~ ~Egy aggnő volt; őszhaja kúszáltan 71 1, IV | nekünk, őket az elszaporodás aggodalma bántja, minket az elfogyásé.~ ~ 72 3, II | reszketett, leszállt az ágyról, aggodalmason körültekinte. - „Ismered 73 1, V | ezen a hajón orvos? kérdem aggodalommal.~ ~Parancsol ön valamit? 74 3, V | Ne - ne félj, ne aggódjál. Azon segitve lesz, te jóbarátom 75 5, I | utánok, nem kénytelenek aggódni, hogy mi lesz belőlük, ott 76 3, IV | fenyőderekára s ott egy ágra lehajtva fejét oly ékes 77 1, VIII | csizmáinkon nehéz volt az agyag s el voltunk csigázva ugy, 78 1, VIII | falat csinálni deszka között agyagból polyvával.~ ~Egy hét alatt 79 1, XI | pingálva sáfránynyal és vörös agyaggal, az orra fel volt hasitva 80 7 | Terv tervet űzött zaklatott agyamban. Eszméim egymásra nőttek: 81 1, XI | Egy reggel, midőn épen ágyamban fekve, azon törném fejemet, 82 8, I | pillanatban azon eszme vett erőt agyamon, hogy ez alak nem ember, 83 3, IV | lázosan reszketve szállt le ágyáról s gyapjú shawljába burkolva 84 6, III | Serena szédülni érzé agyát.~ ~Diego azonban e megtámadásra 85 7, XIII | melyekben egykor laktanak; az ágyat, melyben feküdtek, fölkeresik; 86 1, XI | haldokolt, bátyám félrement ágyától, siralmas sarcasmussal mondva: 87 6, III | sikerült az egész háznépet agyba főbe verni s e közben félig 88 3, III | feküdjék a sírba, abba a hideg ágyba, a férgek közé. - „Elmegyek!” 89 3, III | lakhatik meg egy emberi agyban? Vagy egy őrült gondolatjai 90 3, IV | á l-ó r a p ó k vert az ágydeszkák között. - A lyányka egy 91 3, IV | keresett elő, mely anyja ágyfejénél volt a szalmába elrejtve 92 6, I | mig e gondolatölő munkában agyonfáradva zsibbadt el a lélek.~ ~Nyáron 93 1, VIII | még csak elkészülnék, azt agyonlőhetem, de mit csináljak azzal 94 1, VI | nekem esett, összecsókolt, agyonölelt s leült mellém.~ ~A kaputtól 95 3, III | isten menykövét, mely őt agyonüsse, ha valaha családja nyomorát 96 1, VIII | mig a puskaagygyal végkép agyonverém.~ ~A tigrissel még csak 97 3, II | reszketett, leszállt az ágyról, aggodalmason körültekinte. - „ 98 1, V | másik egy tizenkét fontos ágyúgolyót vart a lábaihoz, s azzal 99 6, I | Buen-Retiroi várfokról dörögnek az ágyúk üdvlövései. - Ez üdvözölt 100 1, V | segélylövéseket, melyek után az ágyukat a tengerbe hányták s erre 101 1, VIII | Annyi igaz, hogy ide ugyan ágyuval utánunk nem jön senki.~ ~ 102 5, III | emberek azoktól a komoly áhitatos szent arczoktól, a mik ihlett 103 6, III | hogy una mano lava la otra aj ambas la cara. (Egyik kéz 104 6, II | gróf Serenához fordulva. Ajándékba adtál bennünket egymásnak; 105 1, XI | este az elnöktől különös ajándékot kapott az öreg. Egy átalag 106 1, VIII | ha ezt a kastélyt nekem ajándékozod! -~ ~A citoyen nevetett, 107 1, V | csak azt látom, hogy neki ajándékoztam. Volt egy czifra alföldi 108 1, III | hogy a természet minden ajándokával meg legyünk áldva, épen 109 3, V | és nemes, s mi legfölebb ajánlá a helyzetek emberét, elszigetelt 110 4, IV | siettek rögtön szolgálataikat ajánlani a szép vádlott nőnek. Ő 111 4, III | megmaradóknak.~ ~- Uram, ön ajánlata engem megtisztel s ezt köszönöm. 112 4, IV | nőnek. Ő azonban megköszönte ajánlataikat s helyettük egy egyszerű 113 1, XI | tudtomra:~ ~- A nagy kaczika, ajánlataim által indittatva, elhatározá 114 6, II | hátra.~ ~Serena észrevevé az ajánlatból: hogy a jó tante halálig 115 3, IV | fogadtál.” - - „Köszönöm ajánlatodat, felelt a meghivónak, szivem 116 3, V | belől különféle kecsegtető ajánlatokkal visszacsalhassanak, de soha 117 1, V | voltak a váltóim, meg az ajánlóleveleim, másik oldalon egy kulacs, 118 3, IV | irántad, mert barátságodat ajánlottad s én viszont az enyémet, - 119 3, IV | apjához vezeté, örvendő hévvel ajánlván azt, mint kinek igen igen 120 8, III | beletakargatta a fiút, s arczát ajkához szoritva, lehelletével melegité 121 5, V | kezeik késeiket keresni, és ajkaik szitokkal telni meg.~ ~- 122 1, VII | szivvilágot szoriték benne ajkaimhoz. Akkor imakönyvembe tettem, 123 1, XI | szentséghez, s míg a nedv ajkainkat érinté, könyeink hullottak 124 1, X | a mi hazánkról beszél, ajkainkra önkénytelen jönnek a Kárpátok 125 6, III | merev szemeire s elsápadt ajkaira iszonyú volt tekinteni e 126 2, III | egyes rebegő szó hagyá el ajkait, értetlen álomhebegés hangja. 127 7, IV | egy csókot azon reszkető ajkakról, miknek érintése velőmet 128 6, II | szemekbe, mik a bűbájos idegen ajkáról lesék le a honszerelem ismert, 129 3, V | párkányról, átölelé s forró ajkával leszitta a lyány első istenitő 130 6, I | nyiltak meg a szomszédszobák ajtai, egyenkint mint találkoztak 131 3, V | csibukja, künn üldögélt majorja ajtajában a márvány padocskán s az 132 7, XII | elvezesse azon sötétlő ország ajtajáig, mit élő szem még nem látott 133 7, IV | Kiűztél e paradicsomból, ajtajára állitottad hideg angyalodat. 134 2, III | segélyért. A mint a mellék terem ajtaját benyitá, hirtelen egy ismert 135 3, IV | mellett, szobáik közepén, ajtajuk küszöbében, ott és ugy maradtak, 136 5, III | láthatólag nevettek az ájtatos sóhajtások helyén, mintha 137 1, VIII | kiállok nagy prosopopoeával az ajtóba, ime látok az utcza végéről 138 3, II | kapaszkodott.~ ~„Nem nyithatom ki ajtódat, mert a kulcsok a felügyelőnél 139 5, V | növekedő hőséget s a berakott ajtókon nem menekülhettek ki. Eleinte 140 1, V | felvánszorogva kinyitottam ajtómat s kibuktam a födözetre. 141 1, V | puff! nagyot csap valami az ajtómra, én a forró kávét a nyakamba 142 7 | menhelynél, s térdem az ajtónak feszitve, azt benyomtam 143 1, X | irlandi dalaikat, egyszerre ajtónk előtt egy ismerős harsány 144 6, III | átelleni falon ismét egy ajtóra talált, de az be volt zárva. 145 6, I | Megszokta az egykedvü sétát az ajtótól az ablakig, s ismét vissza. 146 5, II | készen.~ ~Feodora eleinte ájúldozni kezdett, éjjel nappal görcsei 147 4, V | megvolt illetődve, Arnould ájultan rogyott össze.~ ~Angelika 148 1, IV | a népkifejlődésnek semmi akadály nem áll útjában, egy gazdag 149 8, VI | földre, hogy munkájában ne akadályozza, s midőn vissza tért, nem 150 6, III | hogy a legvizsgább szem sem akadhatott volna rájuk.~ ~Negyedik 151 8, I | minthogy rá is lőttél. Ha rá akadok, tizet tészek egyre, hogy 152 3, IV | hogy oly nyiltan szólt, akadozva mondá: mindegy, akárhová.”~ ~ 153 1, VIII | Ikariába; bezzeg nem azzal akadsz itt meg, a mi nincs, hanem 154 1, XII | mindez engem meg nem tántorit akaratomban. Én visszamegyek.~ ~Nem 155 1, VIII | mely korlátolja a szabad akaratot, és mi semmi zsarnokságot, 156 1 | nekünk - jövője fényesebb akárhánynak, - gazdagabb valamennyi. 157 5, I | is.~ ~Történhetett azután akárhányszor, hogy egy egy fiatal orosz 158 2, IV | oly jótétemény volna. Mit akarhat még vele?~ ~Egy napon elkezde 159 6, III | Belépett. Mindegy volt neki, akárhova fog az vezetni; egy lépéssel 160 2, II | Megkérdé a lánytól: hogy akarja-e holtig e kényelmeket bírni, 161 5, V | Hát ti engedetlenségre akarjátok tanítani az asszonyokat? 162 4, III | hogy megtébolyodtam.~ ~- Ne akarjon ön minden reménytől megfosztani. 163 1 | Adjátok el földeiteket akárkinek, a ki legjobb árt ad értük, 164 5, IV | egész pohár, ilyen formán az akármely oldalra fektetik, megint 165 1, VI | szállás árára nézve mindegy, akármelyik emeletet foglalom lakásul?~ ~ 166 1, VI | boszontott még az, hogy akármennyit figyeltem a beszédjökre, 167 6, IV | Jacinto kezét nyujtva elé.~ ~- Akármibe. Egy országba! viszonzá 168 3, IV | majd én utánad mondom; csak akármilyet, megérti azt az isten.”~ ~ 169 8, VI | midőn beszélnének hozzá, akarnák mulattatni, leülne a földre, 170 6, I | mintha erővel csillagokat akarnának rá felrakni, a felküldött 171 4, IV | nőt ily ijesztgetésekkel akarni gyanú alá hozni. Ez iszonyatos.~ ~- 172 3, IV | miért mennem”. -~ ~,Most akarsz-e elhajtani magadtól?’ szólt 173 6, II | magáéba fűzve, te közel akartál bennünket egymáshoz vezetni, 174 1, VIII | bennünket, hogy ha odább akarunk menni, vegyünk kocsit, lovat 175 1, VIII | felelt a citoyen, ha be akarunk-e még ma vergődni a fővárosba, 176 1 | minden lépten nemzeti emlék akasztja meg pillantatod, kedves 177 3, III | ásatott el, még jó hogy nem az akasztófa alá. Eszébe jutott, hogy 178 3, II | néhol a folyamparton egy-egy akasztófát.~ ~A fenyves sziget északi 179 1, VIII | tenni, kapsz embert is, aki napszámban dolgozik, de 180 6, III | valaki, s a mint megöltem akikor, megölném most.~ ~- Oh ne 181 6, III | fehér rovátkok által. Ezen akkép segitett: hogy reggelenkint, 182 6, III | egyenkint magára szedte, akkint tűnt mind inkább ki a hasonlatosság 183 1, VIII | lábai lóggtak kétfelül, akkorák mintegy vasaló. Öltözete 184 1, XII | hazába. De nevessetek bár akkorát, hogy ide halljam, irjatok 185 6, II | társaság rendezve.~ ~Az akkori napok minden szinezetű és 186 3, V | válassz ki két gyors paripát aklainkból, - ne félj, én a tiéd maradok.”~ ~ 187 1, VIII | barmot be kell hajtanom az aklokba, s azokat jól bereteszelni 188 1, VIII | kifesziték egy gerendát az akol hátuljából s a házam háta 189 4, II | nyugalma, az arcz változatlan alabastroma, a szemek határozott tekintete 190 5, I | is hivatva, magasra vagy alacsonyra, magukat abban otthon találják, 191 5, IV | kivül volt.~ ~Kozima lassan aláforditá a fáklyát, és kioltotta 192 7 | jókor elérhetni, hol egy aláhajló sziklahomlok alatt száraz 193 3, IV | szüntelen figyeltek a fel- s aláhullámzó tömegre. Nem találták a 194 7, XII | szaladt végig az égen és aláhullt.~ ~Az ember leátkozta helyéről 195 6, V | vonakodónak.~ ~Az asszony is aláirta. Azzal don Diego eltevé 196 3, II | róla; a támadott nyiláson alája feszül, a léczezet szakadoz, 197 6, III | halkan a vad iszonyatos alakhoz fordulva, a nélkül, hogy 198 1, I | majomtelepet fog Amerikában alakitani; s ez új ivadékkal reformálandja 199 5, III | kurta nemességből otthon alakitott magának korhely társaságot, 200 4, VI | az nap egy eskütt biróság alakittatott - h ö l g y e k b ő l. Tizenkét 201 8, VI | szenvedélyes festő volt, alakittatta igy festőműhellyé, a platfond 202 3, II | mirigy-görcsök éktelenül kivettek alakjából; szemei mélyen beestek, 203 6, I | hangzott, a tánczolók tünékeny alakjai futó árnyékokat vetettek 204 8, II | éjszinüek, és a tó, mely alakjaikat visszaadja, olyan mint az 205 4, V | sem ismer, kinek arczára, alakjára senki itt Párisban nem emlékezik, 206 4, IV | jött, csekély jelentéktelen alakjával, ki midőn észrevevé a mindenünnen 207 5, IV | rimánkodásira, élettelen alakként zuhant le az asztal alá.~ ~ 208 6, III | szólt a kapus, ravaszul alákonyitva mozgékony pulykaorrát. Minden 209 1, IV | lelkére, másik még kinosabb alakoskodást: a világ csodálja a rómait, 210 4, VI | szoborrá meredve bámultak rá az alakra, ki mintha a sirból támadott 211 8, III | pillogásaikkal, túl a fényövön alaktalan köd borongott, s gomolygó 212 1, VIII | szerencsétlen, mindenféle szép alaku bogyót megkóstol s azoktól 213 8, V | látni az életerős izmok alakulásait, a vörösbársony nyugágyon 214 2, V | körül, - a fedezeten rémes alakzatok feküdtek tarka öltözetben, 215 1, IX | épitvén a legczélszerübb alakzatu villákat, kastélyokat és 216 7, X | kiáltozák, hogy a jövő menőket alamizsnavetésre boszantsák. Hm! ha mindazokat 217 7 | látnám azon havasokat, mikről alánéztem, látnám a vén fenyőt, mely 218 1, XII | Azt a száz aranyat…. alapitványul hagyom.... szegény kivándorlott 219 4, IV | önbizalommal folytatá.~ ~- A vád alappontjai ezek: hogy Monce úr idegen 220 1, VIII | zsirral lévén lakirozva, annak alapszinét ki nem találhatám, de vonásai 221 4, VI | a huissierek leszedék az álarczot, álhajat és álszakállat 222 4, VI | minden oldalról. „Le kell őt álarczozni”. Most csak rá ismerend 223 6, II | oda akárki. Azután ismét alászállt a dal, ellassult, haldokolva, 224 1, X | önkénytelen jönnek a Kárpátok alatti melodiák, és azután ugy 225 1, II | s olyan ötvenet vágatok alattvalóim talpára mindennap, mint 226 6, III | jelenetet nézte s a magasból alávilágitva, lekiálta.~ ~- Bocsássatok 227 2, II | higyjétek el, vannak szelid, alázatos characterek, kiknek azon 228 2, II | éves volt, szendeségben és alázatosságban még fogadott apját is fölül 229 7, X | szembe. - Az Isten szolgája alázatosságról beszélt, - nem hallák; hanem 230 8, VI | venyige fonadékon sebesen alázuhant. Soha sem vette őt észre 231 4, III | e büszke lélek meg lesz alázva a porig és keresni fogja 232 6, V | a rongyos faluba! kiálta Albin méltatlankodva.~ ~- Falura 233 2, III | III.~ ~Büvészek és alchymisták ismernek egy mérget, mely 234 6, III | a képe az, a kit maga az alcovenben látott.~ ~A szobaleány düledezett 235 6, II | fényernyőt a lámpa elé állitá, s alcovenja hímzett vapeur függönyei 236 6, II | nőcselédjét is kibocsátá magától, alcovenje hátterébe lépett, ott egy 237 6, III | egyedül vélte magát, az alcovenjébe ment, ott félrehúzta egy 238 6, III | magát. A szőnyeg ajtó az alcovenre nyilt. A hálóterem halavány 239 8, V | függönyök födének el egy tágas alcovent, földig lebocsátva.~ ~Darvai 240 2, II | fogott légyen, azon isten áldása volt. Vállalatai hirhedtek 241 1, IV | kényelem, becsülés és szabadság áldásai között őket irigylik s a 242 7, IX | alakján az életvisszaadás áldását? ki ne látná a virágok legpompásabbjain, 243 3, I | egyetlen atomja annak a köz áldásnak, mely mindenre egyiránt 244 3, I | nem adtál; adj neki annyi áldást, a mennyi csapást éreztettél 245 2, I | nem virágzik ki tőlök, áldatlanúl járják végig a kietlen kék 246 8, V | s mikor épen a huszadik áldomás poharat itta ki új vadja 247 6, IV | arany.~ ~- Azt megisszuk áldomásra.~ ~Don Jacinto élesen tekintett 248 2, II | egy kis gyermek angyallal áldotta meg, kiben ezentúl élte 249 5, IV | átlátni, mily borzasztó tréfa áldozataivá lőnek s kétségbeesve rohantak 250 4, I | kit óhajtva keres, kiért áldozatul hozza napja fáradságát, 251 7 | jőne fel a nap, s utóbb áldoznék le, mint másnak. Opticai 252 3, II | az élet.~ ~- ~ ~Véresen áldozott le a nap a folyam vizében, 253 1, V | belehajtottak a vizbe, más alélt nejét, gyermekeit.~ ~Csupán 254 8, III | összevissza, ki még mindig aléltan feküdt karjai között, s 255 1, VI | az ételeket és italokat, alét, portert, melasset, rhumot, 256 1, V | ajándékoztam. Volt egy czifra alföldi bundám. Magára vette, persze 257 6, III | az utcza túlsó végén az alguazilok szabályos lépteit hallaná 258 6, III | elkiáltá: „fussatok az alguazilokért”!~ ~Serena összeborzadt. 259 6, IV | annak a fejét egy franczia álgyú, úgy hogy maga sem vette 260 6, III | az ujonczok. Napok mulva álgyuk előtt kelle állaniok.~ ~ 261 4, VI | huissierek leszedék az álarczot, álhajat és álszakállat s azon perczben 262 6, I | hogy most már nyugodtan fog alhatni. Lefeküdt. De az utczák 263 3, III | III.~ ~Ne félj, bizton alhatol a szabad ég alatt, vad fa 264 1, XI | Nem tudom, mit teendek; de aligha meg nem kisértem még egyszer 265 1, II | úgy-e? Ma megválasztottatok alispánnak azért, hogy hid legyek a 266 1, VIII | orrán száján ért le a lejtő aljába.~ ~No most merre megyünk? 267 2, V | kikötő márvány lépcsőzetének alján, épen a regemondó lábainál, 268 8, I | tudnék. A mint a zuhatag alját elkezdtem hajtani, hirtelen 269 7, X | sötét helyre vették magukat, alkalmasb helyet nem is választhattak 270 6, III | ablakrámákat.~ ~- Nincsenek önnek alkalmatlan látogatói? kérdé a fogolytól, 271 8, V | volna házából az ily órában alkalmatlankodót, de most szinte kapott az 272 2, II | jelentéktelen csekélységért alkalmatlanul hálálkodó önbecsmérlése 273 1, VI | neki, csak a többi legyen alkalmatos.~ ~A boltból egy facsiga 274 1, XI | országban ez a legkényelmesebb alkalmatosság, a melyen utazni lehet.~ ~ 275 1, III | polgárainak elveink szabad alkalmazása következtében a szomszédok 276 1, IX | czikk volt, egy oly ujabb alkalmazását ismerteté meg velem, mely 277 8, V | de most szinte kapott az alkalmon, hogy a társaságot elhagyni 278 5, I | Istentől rendelt idő és alkalom, kiházasitják tisztességesen 279 1, V | zivatar jelentve, mert ilyen alkalommal az ember épen olyan könnyen 280 6, II | legszembeszökőbben: mily sajátságos alkatrészekből volt e társaság rendezve.~ ~ 281 2, III | ki hosszu életének vég alkonyán kezdé a boldogság mennyei 282 7 | fák tetején ragyogni az alkonyati napsugárt, mely e lak belsejét 283 2, V | estebédjöket költék a piros alkonyatvilágnál.~ ~Egy a többek között merészen 284 3, V | a márvány padocskán s az alkonyodó ég piros felhőin s haza 285 4, VI | legtiszteltebb női közül alkotá e szokatlan törvényszéket, 286 1, III | hol nem grassál semmiféle alkotmány, hol még a családi fensőbbség 287 8, V | bánatpénzül.~ ~A társaság ez alku után még egyszer oly vig 288 1, VI | végébe nyomta s elkezdtünk alkudni.~ ~Ő kiválogatta, hogy mit 289 7, X | szegletben három kalmár alkudott, hátat forditottak az oltárnak, 290 1, III | melynek épitése iránt épen alkudozásban vagyok, s mely rögtön megérkezendik, 291 7, X | forditottak az oltárnak, úgy alkudtak. Kezeik és szemeik jártak. 292 3, IV | zagyván, vegyesen jön megy, alkuszik, vitatkozik, énekel, koldul 293 7, X | is választhattak volna az alkuvásra….~ ~Két hölgy haladt el 294 8, VI | fekvő helyzetében a két alkuvóra, gyilkos, embervesztő gondolatokkal 295 2, III | Ki ő? Kétségektől kínozva álla meg a madár előtt, mintha 296 3, IV | és kezem mindenkor készen állanak szolgálatodra, az én nevem 297 1, VIII | a vizre.~ ~Öcsém, mi itt állandó ostromállapotba vagyunk 298 6, III | mulva álgyuk előtt kelle állaniok.~ ~Egy egy szomorú legény 299 1, V | benyitottam. Ott meg sem lehetett állapodni. Valami kétszáz férfi, asszony, 300 1, V | kénytelen megenni, ez szomorú állapot.~ ~Egy reggel szokatlan 301 5, I | látni való, hogy a mugik állapota, a legnyugodalmasabb a világon, 302 1, VI | Lászlónak irnak.~ ~Kért, hogy állásomat, mesterségemet, vagy czimeimet 303 1, VIII | voltak nyujtva, egész füzér állatfogak lóggtak alá, s orra porczogóján 304 6, I | Hová lettél te leskelődő állatgyilkos? kezde a fogoly a pókhoz 305 6, I | napban repkedő, aranyszemű állatkákra leskelődni többé! - s ezzel 306 8, II | vizmedréből, s mintha valami állatontúli ösztön sugallta volna neki: 307 1, VIII | egy falka fekete loboncsos állatra, mely egy szép mezőségen 308 6, III | mintha valami idegen vad állattal birkóznék.~ ~- Hijjába várunk, 309 1, VIII | farkaikra.~ ~Már itt nem állhattam tovább.~ ~Messze megyünk-e 310 1, VIII | fölébresztett, végre nem állhatva tovább, tüzet gyujték, hogy 311 1, VIII | feszitve, szépen lenyult az állig, fülecskéiből, melyek tenyérnagyságra 312 4, IV | holttestet megvizsgálták, azt álliták, hogy a két lővés közől 313 4, IV | közvádló urnak tetszett állítani, másnap bukását ki kelle 314 3, V | inkább meggyőzte kedvese állitásának valóságáról. - Alig hagyá 315 4, V | az.~ ~- Elismeri a tanú állitását.~ ~- Hazudott, de lelke 316 6, V | falnak.~ ~Két egymás mellé állitott hágcsó előtt két ifju tiszt 317 1, VIII | ökröket, s ámbár Friczi váltig állitotta, hogy lesz ott minden, a 318 7, IV | paradicsomból, ajtajára állitottad hideg angyalodat. Adj vissza 319 7 | bizva. Legalább is lábbal állitottam volna az ég felé a szép 320 4, VI | addig rejtve tartott férfi állittatott vele szembe, a férfinak 321 1 | született, vagy épen soha sem.~ ~Álljanak itt úgy, a hogy egymás után 322 5, II | egyik hintó az ő számára álljon készen.~ ~Feodora eleinte 323 5, V | zendülőknek csak körül kellett állniok a kastélyt a golyók járásán 324 6, II | keresztűltekintve az előtte állók fejei fölött. Hegyes spanyol 325 4, IV | fejét csóválta s a körüle állókhoz oly fejmozgatásokkal látszott 326 1, VIII | épen az ajtóm előtt vett állomást. Azt hittem, hogy majd csak 327 6, II | meghasonlott kedély, a ki ott állongott a csodájára.~ ~- Ah, minő 328 1, VI | szállást, mintegy öt szobából állót, meg egy inast, a ki ételt 329 7 | záporzuhatagnak tökéletesen útjába álltam, s ez roszul biztatott.~ ~ 330 1, XI | szintén gyönyörü egy darab, állván az egy kokusdió héjából, 331 4, VI | halványan, fehéren állt a vérpad állványa mellett.~ ~Most az ég egy 332 8, V | indulatváltozaton ment keresztül; az álmadó epedés, midőn meglepeték, 333 2, III | reszketének.~ ~Beszélni kezde álmaiban.~ ~- Ah! sóhajta - nem hallod 334 1 | teremnek? nem jelennek-e meg álmaidban mindazok arczai, a kiket 335 1, X | viszik lelkemet haza, éjjel álmaim. Nem élünk, csak hervadunk 336 7, XII | Ilyen látások kisértenek meg álmaimban.~ ~De az ébrenlét semmivel 337 7, XII | Olykor éjnek éjén fölver álmaimból, hogy megmutassa az égen 338 2, III | mélyen aludt és álmodott, álmainak kinos jeleneteit árulá el 339 1, III | vagyunk végtére a honban, mely álmainkat valósulni látja, itt van 340 1, VI | sorba fogják adni, s nagy álmélkodással vettem észre, hogy a ki 341 2, V | körül, ki kaczagott, ki álmélkodott rajtok, némelyek estebédjöket 342 2, III | álmomban kisírtam.~ ~- Mondd el álmodat, szólt tréfásan a nő, én 343 2, I | ajtaján, - s ő viharos úton álmodja magát, sötét fergeteges 344 7, XII | Irtóztatókat szokott lelkem álmodni. Kétségbeejtő, gyötrő képeket, 345 2, III | Valami igen roszat kellett álmodnom, válaszola Rynn, nagyon 346 8, I | azon törtem a fejemet, hogy álmodtam-e vagy ébren láttam ez alakot.~ ~- 347 7, III | hanem lefekszik örökké tartó álmokat alunni, lelke pedig elbujdosik, 348 6, III | Igen, igen.... Rosz álmom volt.... Fel is keltem.~ ~- 349 4, I | elváltoztatott arczczal és álnév alatt a nantesi vagy bayonnei 350 4, V | féltik, előre megegyezett álnevek alatt levelezni? - De mit 351 4, I | a hova menni fog, leendő álnevét; legyen az például T o n 352 3, V | partjára értek. Lovaik kidűltek alóluk. A futók csónaka már akkor 353 4, V | birok fölébredni ez iszonyú álomból. Valami pokoli ármány dolgozik 354 2, III | hagyá el ajkait, értetlen álomhebegés hangja. Arcza égett, keble 355 6, I | előjöttek olykor a rettegett, az álomijesztő eszmék, iszonyú képek a 356 2, III | közt feledé ifju ábrándjai álomképeit, mik lelkében oly szépen 357 6, II | melynek utóhangjaiból aztán az álomlátások képei szövődnek odább.~ ~ 358 2, III | szólt tréfásan a nő, én majd álommagyarázód leszek.~ ~- Holtak szavait 359 7, XII | iszonyú lény, mily kinzó még álomnak is a te képed!~ ~- ~ ~Egykor 360 6, III | voltak eresztve. A halk álompihegés hangja tanusitá, hogy ott 361 3, III | forintot adott át bizományilag alpénztárnokának, ki régi lelki és testi 362 4, I | üzér számára megkivántató álruhákat s uti leveleket megszerezni, 363 4, VI | az álarczot, álhajat és álszakállat s azon perczben Angelika 364 4, VI | a huissiereknek, ezen ur álszakállt és vendéghajat visel.~ ~- 365 1 | a kiket szerettél? nem alszol-e csendesen, azt tudva, hogy 366 7, II | rabja a napnak. A nap az Altairnak, ez a Siriusnak, s igy a 367 3, V | bizonyos Tóváry Dánielt kért általadatni, ki ezelőtt négy évvel ide 368 4, I | lehet nevezni, s a mennyiben általán véve létezhetik a világon 369 6, IV | Buen-Retiro erősség van általuk megszállva.~ ~Madrid utczái 370 1, I | és szakáll nélkül, hosszú altdeutsch frakkban állitá elém; kedves 371 3, V | még egyszer. -~ ~Apa, ne aludjál! - Fuss - rejtsd el magad 372 1, V | következő éjjel nagyon roszul aludtam, a szél valami lyukat talált, 373 5, I | húsz ezer rúbelért; azon alúl nem használ semmi sóhajtás.~ ~ 374 5, IV | társaid már mind eldűltek és alusznak.~ ~- Mert részegek, felelt 375 2, I | Olykor leszáll a hosszan aluvókhoz s a körülök döngő aranyzöld 376 2, III | használva hatástalan, ártatlan alvószer; de ha egy cseppet belőle 377 6, II | teremek helyett kis szűk alvószoba fogadja el a fáradt lelket, 378 3, II | felkölteni. Meg-megöleli a halált alvót s arczát megczirógatja kicsinyke 379 6, II | nevet. Lehetetlen ezeket amalgamázni édes madame Rolandom.~ ~ 380 4, IV | miért nem tette ezt vagy amazt? Az átadott iratok kimagyarázandják 381 6, III | una mano lava la otra aj ambas la cara. (Egyik kéz a másikat 382 4, I | sphaerában nevelkedünk, legelső ambitio a hitel; magamforma ember 383 1, III | folyamot szabályoztatám.~ ~Ámde mindezek oly anyagi érdekű 384 1, VII | A ki azt hiszi, hogy Amerika az igéret földe, hol munka 385 1, VIII | szokott magának csinálni, amik rendesen másképen ütnek 386 1, VIII | tisztelet sem motiválhatta, amivel ilyen két nagy ember irányában, 387 6, I | börtönében maradt az adott amnestia után is, az ő bűnét ember 388 7 | fényes nappal is csak imigy amúgy látok. Itt vevém csak észre, 389 1, XII | volna a paradicsom, és abban ananászt teremne minden szálfü s 390 1 | névszerint ismered? nem andalog-e emléked azon ház küszöbén, 391 8, III | szemébe tolulni, lassan, andalogva mene az erdőbe vissza, valami 392 1, XII | emlékembe mindazon táblabirói anecdotákat, mit itt ott gyüléseken, 393 4, II | papirra lapidár betükkel Monce Angelica neve volt irva. Fölbontá 394 4, V | levél foglalatját~ ~„Kedves Angelikám.”~ ~Moncené az iszonyat 395 4, IV | elmondani.~ ~E perczben Angelikára tekinte s a mint annak nagy 396 4, V | észrevehetőleg reszketeg hangon Angelikától.~ ~- Semmi, viszonzá az.~ ~- 397 1, V | addig Amerikába ne jőj, mig Angliától New-Yorkig hidat, vagy tunelt, 398 5, II | megkeseríteni; mikor az Kozimával az angolkertben sétált, akkor szemközt jött 399 4, I | tud francziául, ő pedig angolúl nem, végtére sok biztatásra 400 6, VI | Jövök, jövök, édes angyal. Rebegé megtörő hangon. 401 7, XIII | arczodat oh megnyugtató angyala az emberiségnek? - A kit 402 5, IV | ajtót.~ ~„Az úr és az ő angyalai vigyáznak az igazra, hogy 403 3, I | tömlöczömet. Nagy isten, ismered angyalaid legszelidebbikét, kiért 404 8, I | pokolbeli daemon a legszebb angyalarczczal, egy holtnak hirdetett félisten, 405 7, XII | ülve, várva a halál bús angyalát, a ki majd elvezesse azon 406 4, IV | mint egy menyből leszállt angyalé.~ ~- Uraim.... vessetek 407 4, IV | ellenében, mint e megdicsőült angyali tekintet?~ ~A közönség, 408 2, II | hogy az ég egy kis gyermek angyallal áldotta meg, kiben ezentúl 409 3, V | hogy miért.~ ~,Elhagylak angyalom, örökre elhagylak.’~ ~„Oh 410 3, V | mellyben a vén Murányi. Csak annyiban nem telt be az átok, hogy 411 3, III | történetet hirdettek; valahány, annyiféle változtatással és hozzáadással, 412 4, III | meglátogathatá egykori úrnőjét; annyival inkább meglepé Angelikát, 413 1, VI | lelek, meg aztán Széki régi antagonistám, s nem bizok olyan vállalathoz, 414 1, VI | odaveszett a tengerbe, az antik gombos diszmentémet kivéve, 415 3, IV | falfelé, alugyál csöndesen, anyádat viszem temetni, ne nézz 416 1, III | szabályoztatám.~ ~Ámde mindezek oly anyagi érdekű dolgok, melyek a 417 5, I | bárányokra, bornyúkra ha az anyajuh és tehén bőrével talált 418 5, IV | vigadtak a násznépek, apák, anyák, testvérei a szerencsétlen 419 8, III | leány, hogy haza hoztál anyámhoz, ha apám kimegy az erdőre, 420 3, II | felé fordulva a kis lyány, anyámnak baja van.~ ~„Mi baja?”~ ~„ 421 7, IV | felkölteni.~ ~Anyucsók, anyaölelés....~ ~Hová lesz a szivárvány, 422 7, IX | nevelkednek föl, azt sziják anyatej helyett. Mennyivel szebb 423 4, VI | Moncené reményben van anyává leendni. Addig mig gyermeke 424 8, III | leánynak, hogy eressze haza anyjához, soha sem lesz rosz többet. -~ ~ 425 6, II | erről, hogy midőn közös anyjukat hallák említeni, mindenik 426 6, VI | A ház lakója, egy jó vén anyóka, kihozott neki egy zöld 427 7, IV | reggelenkint felkölteni.~ ~Anyucsók, anyaölelés....~ ~Hová lesz 428 3, II | vesztegintézeti betegőr vagyok, s apádat nem ismerem, de csak ugy 429 7, VI | Melynek heve s lángjai el nem apadnak,~ S csókolja a lyányt,~ 430 3, II | lehunyta, mint az.~ ~„Hát apádnak kije maradna akkor?”~ ~A 431 7, XII | mélyében, sötétzöld, ki nem apadó, fenéktelen tó, mely mindig 432 1, XI | nehány nap alatt mocsárrá apadtak a vizáradások, myriadjait 433 5, III | űlő helyében elvesztette apai anyai jussát egész a rajta 434 7, VII | Ha te nem, - vétkeztek apáid, s mint most te vezeklesz 435 5, IV | ott vigadtak a násznépek, apák, anyák, testvérei a szerencsétlen 436 3, II | körültekinte. - „Ismered apámat? - kérdé titkosan súgva 437 2, II | a gyermek addig szeret apát anyát, míg gyermek: de a 438 3, IV | vele kifelé, oly nyugodt apathiával, mintha csak egy köteg málhát 439 3, II | szoba szegletében, futó apjáért, s imádsága mindenható talizmánul 440 3, IV | a seressant kezén fogva apjához vezeté, örvendő hévvel ajánlván 441 3, III | nagyon keserűek. Nem ismert apjánál becsületesebb embert, ki 442 3, V | elhatárzá magában, hogy apjától megszökik. A szerelem elvette 443 5, V | Menyasszonyod az ablakon kiugrott, s apjával és násznépével el merészelt 444 2, II | szeszélyeit türni, betegségében ápolója lenni? őt szeretni?~ ~A 445 4, V | Angelika oda futott hozzá, ápolta, éleszté, kérte a huissiereket: 446 3, IV | válukban, ragályos betegeket ápoltam, holtakat temettem, eltemettem 447 1, IV | munkás boldogul, a szegény ápoltatik, a népkifejlődésnek semmi 448 6, III | s ennek élesebb végével aprónkint kikapargatá a kövek mellől 449 1, VI | van a cselédjével.~ ~Épen apropos érkezett erre hozzám Friczi.~ ~ 450 2, III | felnyitá a szelenczét, benne apróra tört zöld por volt látható, 451 5, I | ellátva őket mindenféle becses apróságokkal, a mi új gazdánknak annyira 452 6, II | szellemi gladiatort.~ ~Don Aquilez rögtön fölemelkedett s egy-két 453 1, VIII | miatt tehetetlenül. A bornyu árában aztán confiscáltam az állat 454 2, I | látszanak néhol az aranyozott arabeskek a párkányok alatt s a lőlyukaknál. 455 4, I | a késő éjszakáig. Innen árad szét öröm és kétségbeesés 456 3, IV | a kiütött halálvész, az áradás, mennyi szolgája a halálnak. 457 5, V | ne bánjék oly durván ifju arájával házassága első napján.~ ~- 458 6, I | futni, midőn a Spanyol nép Aranjuezben kitűzi a harczi zászlót, 459 4, II | mondott, hogy tele kell lennie arannyal.~ ~- Ah mire gondol?~ ~- 460 1, XII | sokat ér, de fogadjunk száz aranyba. -~ ~Kezet adtam rá.~ ~Ő 461 6, II | egy pillanatot vetett az aranyló nedvben felfutó gyöngyökre, 462 5, I | gazdájáé, és ha a leggazdagabb aranyművest Szentpétervárott, vagy a 463 2, I | forgatja fejét, meg-meglebbenti aranynyaljátszó szárnyát s a hangtalan csendbe 464 5, IV | menyasszony szelid susogása, az aranyok rekedt csördülése, emezeknek 465 5, IV | Péter egy ideig majd az aranyokra, majd menyasszonyára nézett, 466 2, I | még látszanak néhol az aranyozott arabeskek a párkányok alatt 467 2, I | oldalán még olvasható nagy aranypiros betükben e név: „Circe.”~ ~ 468 7, XI | kisérte a bársonynyal bevont, aranyszegekkel kivert koporsót, harsonák 469 8, II | világosabb, majd bibor, majd aranyszinű, az éj árnyékai lejebb húzódnak 470 7, IX | fehéret az egyik, másik aranyszinűt, vagy világos zöldet. Azt 471 7 | közül utósugáráit az ég aranytengeréből szétlövellé. Úgy tetszék 472 2, I | aluvókhoz s a körülök döngő aranyzöld legyeket kapkodja, azokkal 473 1, VI | értettem.~ ~De hát a szállás árára nézve mindegy, akármelyik 474 1, XII | is az özönvíz, és ott az Ararát hegye. -~ ~Géza mosolyogva 475 1, VII | kimángorlom, s ha látnál aratáskor a mezőn dolgozni, felgyürt 476 1, VII | előbbieknél. Főzésről és aratásról beszélek. Nem ábrándozom 477 1, IX | A siker, melyet elveink aratnak, óriási.~ ~Csak annyit irok, 478 7, VII | bűnt vetett, fájdalmat kell aratnia.~ ~Ha embert akarsz gyűlőlni, 479 1, X | minden tagja együtt volt, az aratók a mezőről tértek vissza, 480 6, II | Soha nagyobb hatást még nem aratott müvészeténél fogva, a dicsőség 481 3, IV | gyümölcs, minden gabona le volt aratva, le volt szüretelve tavasz 482 2, V | a hajós - a bomlott hajó árboczán egy tündéres zöld madár 483 2, I | vészmadár bátran mer leszállni árboczára, ha a szélcsendet elúnta 484 1, V | a kapitány ott állt az árboczban fogódzva, mellette a newfoundlandi, 485 1, V | gymnasticához, járok a kezemen, árboczokat balancirólok a fogamon, 486 1, V | vitorlaköteleket vagdalták széjjel. Két árboczot már kitört a vihar, a harmadik 487 1, VIII | keveset. No de ha itt ez az architectura van divatban, hát vegyük 488 6, III | különféle kifejezésteli arcz- és kézmozdulásokkal kisérve.~ ~- 489 4, I | üzérfajtát, képes az embernek az arczából olvasni. Kutatna, kérdezősködnék, 490 5, III | himvarrás, illett méltóságteljes arczához az a gyöngyös párta, melyet 491 6, III | meghalaványultál; milyen beesettek arczaid....~ ~- Megnőtt szakállam 492 2, I | költögeti, s kedves fejét arczaikhoz nyomja. Azután ismét, beteg 493 7, X | mindkettőn arany és drágakö, arczaikon vastag volt a kevélység. 494 2, I | szárnyaival szelet hajt arczaikra, orrával ruháikat rángatja, 495 5, V | halottszint adott a körűlállók arczainak.~ ~A zendülőknek csak körül 496 3, IV | nyakát átfűzve karjaival s arczait számtalan csókkal halmozva 497 6, III | bejött.~ ~A kapus boszús arczfintorgatással tömött egy marék burnótot 498 6, III | hasonlatosság közte és az arczkép között.~ ~Serena még is 499 8, VI | mindent, nejének utolsó arczképeig.~ ~- Roszul van értesülve 500 1, I | Majd előveszi azon férfiak arczképeit, kik iránt a honban vagy 501 3, V | felugrott, alatta egy férfi arczképet engedve látni, ki bajusz 502 8, V | visszanyerve hideg, tréfás arczkifejezését, szegény asszonyt úgy kitaláltam 503 6, III | ajtón titkolózó kéz- és arczmozdulatokkal.~ ~- Nos Dinita? valami 504 8, V | önkénytes bámulat váltá fel az arczokon.~ ~Egy gyönyörű nő alak 505 5, III | a komoly áhitatos szent arczoktól, a mik ihlett fenséggel 506 2, III | sikolt!.... Ah takard el arczomat, ne ismerjenek rám!.... 507 3, I | reménytelenűl, - térdeimmel és arczommal a nedves földre borúlva 508 6, V | harczi düh lángolt minden arczon, még a haldokló is azt kiáltá: „ 509 1, VIII | érintik, ez Ikaria.~ ~Friczi arczra borult s meg akarta csókolni 510 2, I | névről „Adamante” és ez arczról, mely ifju és halott, és 511 2, III | Méla hallgatagsága, epedő arczszíne, önfeledt sohajai, nem kerülheték 512 4, II | mintha megijedt volna azon arcztól, mely onnan visszatekinte 513 7, X | pittyesztének, gúnymosolyra vonták arczukat, s büszkén, dölyfősen leültek 514 3, IV | kezde annak szomorúan sötét arczulatával megbarátkozni, s ilyenkor 515 1, I | minket vigasztalni kell. Arczunkon meg kell látszani a gyásznak, 516 6, II | feszesebb, erőszakolóbb arczvonalmait, s mig élv- és izgatottságtól 517 8, I | szokva. Termet, idomzatok, arczvonalok minden tökéletes rajta.~ ~- 518 3, IV | észrevenni, hogy a férfi arczvonásai minden vadságukat levetkőzék 519 5, IV | felelt a leány, kinek szilaj arczvonásait a fáklya veres fénye még 520 3, V | hajfürteivel s keletien hajlott arczvonásaival a török macedon hölgyek 521 8, IV | szemekkel, és ajkain s minden arczvonásán a kéj, a névtelen öröm kifejezésivel, 522 2, III | A tulajdonos pedig semmi árért sem akart megválni tőle. 523 3, IV | fel volt bomolva, futott árkon és töviseken keresztül a 524 4, IV | esküttbirák, - én Duval Armand, hivatalomnál fogva közvádló, 525 4, V | iszonyú álomból. Valami pokoli ármány dolgozik ellenem, melyre 526 4, V | bosszúból messzire tervezett ármányt kohol ellenem.~ ~- Épen 527 4, V | Az én nevem Taillard Armin, ugyanazon név, mely mister 528 4, IV | csapásának.~ ~Az elnök inte Arnouldnak, hogy lépjen elő a vádlott 529 3, IV | szemei elől, egy gyalog bodza árnyába lefeküdt s vadúl mosolygó 530 7, XII | merre ment; ismeretlen vad árnyakkal volt találkozása, kik holt 531 8, II | majd aranyszinű, az éj árnyékai lejebb húzódnak a völgybe, 532 8, IV | annak a holdvilágban vetett árnyékát, s azután sietett a falu 533 6, I | tánczolók tünékeny alakjai futó árnyékokat vetettek az ablakfüggönyökre. 534 3, IV | gyakran midőn a lyányka egy árnyékos fatövében elszenderült, 535 7, IX | melyre alkotva van, zöldűl, árnyékot tart, gyümölcsöt vagy virágot 536 8, VII | vigyáznak az alvóra, ki árnyékukba lefeküdt... Elmegyünk, - 537 2, I | fogja érni. Ez egy hajó árnyképe, melyen ködszerü emberi 538 6, I | magas, csillámló paloták árnyképei tünnek elő az elborult ég 539 3, III | fölébredt, az esővíz csurgott az árokba, az volt olyan hideg, de 540 3, III | rothadni meg abban a temető árokban, a hol az ő apja, szennyezett 541 3, III | egyik oldalát kimosta az ároknak, a halott ruhájának egyik 542 1, VIII | mint citoyen Kurczot minden áron bevárni.~ ~Letelepedtünk 543 6, III | be fog sorozni s elküld Arragoniába. Igy nyomodat vesztik, mig 544 4, V | részvétével, a közvádló arrogans arczával, s Angelika ügyetlen 545 1 | akárkinek, a ki legjobb árt ad értük, hadd jőjön helyetekbe 546 2, II | mezitelenűl hagyni; - az ártatlanság öltözetlenül jár.~ ~Még 547 4, IV | hozzá folyamodott, s nem ártott még ellenségének sem soha, 548 1, VIII | házakat, dolgos népséget, árukkal rakott piaczot, korlátos 549 2, III | álmainak kinos jeleneteit árulá el néha a léleknyomás alatt 550 6, IV | tegye, vagy magát el ne árulja.~ ~Egész éjjel nem tudott 551 1, VI | a bort talán a patikában árulják, minden órában egy evőkanállal 552 3, IV | ponyvasátrak, mik alatt örmények árulnak kimustrált szöveteket; csupa 553 3, III | átkával ellenségét és minden áruló barátot és minden hűtlen 554 8, II | menhelye, lőn ez egyszer árulójává, hosszú leeresztett haja, 555 6, III | munkája rögtön el lett volna árulva a bevájt fehér rovátkok 556 1, III | terményekben, hanem transito árunemüekben is igen jeles élénkségnek 557 3, III | váltott magának egyik lőpor árusnál a sírok országába; midőn 558 3, IV | Szegényke, oly egyedül oly árván maradt el ez idegen helyen!~ ~„ 559 4, IV | kiváncsiakkal; az üléseket árverezték, mint az operaházban valami 560 1, III | nyilatkozványai, a viharok, árvizek s baromfi pusztitó állatok 561 3, III | halállal, s a temető árkába ásatott el, még jó hogy nem az akasztófa 562 6, III | tevé ágyához, és nagyot ásitott, mintha fekünni menne s 563 8, III | vadállat, nagyokat, hangosakat ásitva tekingete föl a gyermekre, 564 5, V | haza! Ragadjatok kaszát, ásót, vasvillákat, reggelre hire 565 3, III | emberrel, ki egy gödröt ásott, saját sírja gödrét. Ráismert. 566 4, I | önhöz körűlbelől hasonlít, ássanak fel s hozzák önnek kereskedelmi 567 1, V | és testamentomot tégy s assecuráltasd az életedet. Mert az igaz, 568 4, IV | cselédségnek, egyenesen Moncené asszonyhoz utasitva. Másnap hire támadt, 569 6, IV | miért egy éjjel szegény asszonynál ott kaptak valami becsületes 570 4, V | Látta-e őt valaki Moncené asszonynyal beszélni? És mi az, mi ott 571 5, V | engedetlenségre akarjátok tanítani az asszonyokat? hogy pártját fogjátok egy 572 3, III | testvérét fölkeresni. Azon asszonyságnál, kihez a lyány szolgálatba 573 1, V | abba nem hagyta.~ ~Egy két asszonyszemély kendővel integetett visszafelé, 574 6, III | a három unokája között. Asszonyunkat azonban soha sem szerette, 575 3, III | ősz embernek, a ki maga ásta meg magának a sírt, s nyakán 576 3, II | összefaragott keresztet ástak, melyre a szent i s t e 577 6, III | a hölgy, amaz erőszakos asthmaticus hangon, mely a suttogó beszédben 578 7 | hozzáférhetlenné tevék az asylumot, ha a fergeteg nyakamon 579 4, II | nyugtalanul kelt föl öltöző asztala mellől, s zavarodottan állt 580 4, II | Tántorogva, szédelegve lépett asztalához, égő szemeiből kicsordultak 581 4, II | teremtett.~ ~Épen öltöző asztalánál ült, szokatlanul korán kelve. 582 5, I | leszámlálta volna a delnő asztalára, egy dáridó alkalmával, 583 5, IV | letűzte maga mellé, leült az asztalfő elé, a hol a háziasszonyok 584 1, VI | kandallótól s rohant az asztalhoz, a nélkül, hogy nekem valaki 585 5, IV | ugrottak fel e szavakra az asztalok mellől, s bomlottan futott 586 6, II | kinálgatása nélkül siettek az asztalokhoz.~ ~Itt lehete együtt látni 587 7, XIII | feküdtek, fölkeresik; az asztalról, melynél életökben ültek, 588 6, II | hidalgo fölkelt a kis kerek asztaltól, melyhez letelepedett s 589 4, I | kóborló nem sokára azután egy asztrakán-prémes úti köpenybe burkolt férfit 590 4, II | látott azelőtt; az ember nagy asztrakánprémes úti köpenyt viselt, kerek 591 4, V | önmagam előtt, ha önnek átadnám magamat.~ ~Taillard a kétségbeesés 592 6, VI | mint egy szörnyű álom, átadva a feledésnek, nevem tiszta, 593 1, XI | ajándékot kapott az öreg. Egy átalag igazi magyarországi bort.~ ~ 594 8, VI | óta ébredező lélek annyira átalakitá, hogy maga Darvai is megdöbbentnek 595 1, V | szaladjon innen, a mi kétszáz átázott köpönyeg, halzsiros bagaria, 596 6, III | lámpától volt homályosan átderengve. A tárgyak alig tüntek elő 597 6, III | Átpróbálta nyújtani az átellenben levő háztetőre. Odáig nem 598 3, II | fenyvessel benőve.~ ~Csaknem átellenében van egy kisded város, melynek 599 1, VIII | faomlatagokon kellett lovainkat átemelgetnünk, néhol hasoncsuszva jutottunk 600 6, III | Úgy látszék, hogy a lécz átérhet odáig. Örömmel tapasztalá, 601 7, V | vele falatját, s éjt napot átfáradott: hogy legyen vele mit megosztania. - 602 3, IV | hátáról terhét a szolga, átfogta derékon és a gödörbe hosszan 603 3, IV | rohanva - s annak nyakát átfűzve karjaival s arczait számtalan 604 3, IV | büzhödt posványokon kellett átgázolniok, mik tele voltak nadályokkal 605 1, XI | s a rézszinü Goliáth ugy áthajitotta a vállán, mint egy macskát; 606 7 | rávettem volna magamat az áthatolásra. Azonban a zápor nagy cseppekben 607 6, I | különös bosszúálló gyűlölettel áthatva. - Azért jöttél börtönömbe 608 1, VIII | kifejeznem, mert az itt saját athmosphaera, egy külön neme a levegőbeli 609 1, V | félteni, hogy ez a gyöngy athmosphera ki ne szaladjon innen, a 610 6, VI | minden öltözete. Egészen áthűtötte magát, a vizes öltönyök 611 6, III | Börtönén kivül volt már. -~ ~Áthúzta magához a veszélyes hidat, 612 1, XI | soha sem vette be. Orvosa átismeré baját s rég megmondá előttünk, 613 7 | szenvedések pohara nyújt, a lelket átjárja, nem mutatja többé az arcz 614 8, II | elrohanó vizesés nem hagyta őt átjönni, és a kitől még sem futott 615 6, III | veszélyes hidat, mellyen átjött, leoldá róla a kötelet, 616 2, V | mert hozzá közelíteni, mert átkait nem merte meghallani. Ki 617 7, V | miatta, hordozta az apa átkának és az anya könyhullatásinak 618 1, VIII | ideje, hogy egyik lábamat átkapja, s csak jó vastag csizmámnak 619 3, IV | szemeiből s nyakát bizalmasan átkarolta.~ ~Végre egy erdőszélben 620 3, III | megátkozá az őrült kétségbeesés átkával ellenségét és minden áruló 621 3, II | Mindenkinek, ki a határon átköltözik, itt kell kitölteni a veszteglési 622 3, IV | alunni.”~ ~S ezzel a betegőr átkötötte a halottat az ágy lepedővel, 623 3, III | de homloka égett. - Egy átkot kezdett mondani álmában. - 624 7, XII | mindenségnek.~ ~- ~ ~Egy apa fiát átkozta meg.~ ~Tele volt csillaggal 625 4, III | eltaszít magától, megleszek átkozva oly dolgokat cselekedni, 626 5, IV | menyasszonyok akkor kezdték csak átlátni, mily borzasztó tréfa áldozataivá 627 6, VI | hangon. Maradjon itt, mig átmegy a fejünk felett, ne menjen 628 3, I | kétségbeesett szív imádsága! - átmehetsz-e börtönöm vastag falain? 629 5, V | alulról jövő láng lassankint átmelegité az épület boltozatait, elkezde 630 2, III | ez nagyon is szép volna átmenetnek egyik életből a másikba! 631 8, V | reszketeg hangon szólva hozzá, átnyújt kezébe egy csomó aranyat: „ 632 4, IV | A birák kézbevették az átnyujtott iratot s helyeslő zúgással 633 4, IV | elhatározását? erre megfelel az átnyújtott mérleg áttekintése, s én 634 3, V | leemelte őt a párkányról, átölelé s forró ajkával leszitta 635 7, VI | borzadásról; és vállamra hajolt és átölelt:~ ~Hű lyánya előtt~ Térdelve 636 1, X | vándordarabja volna, egy eleven atom az imádott nemzetből.~ ~ 637 7, IX | világ forog e porszemnyi átom körűl, melynek neve föld, 638 3, I | keskeny nyiláson, egyetlen atomja annak a köz áldásnak, mely 639 6, III | vele a házhéj csatornájaig. Átpróbálta nyújtani az átellenben levő 640 3, IV | elmult éjszakáé. Az Unna átszakasztotta gátjait, s az egész kosztaniczai 641 7 | nagy cseppekben kezdett átszivárogni a lombokon, s ez siettetett. 642 3, IV | is, mig egyedül maradva átszökhettem; nyilt vagyok irántad, mert 643 3, V | ki ezelőtt négy évvel ide átszökött. Egy stamboli ferman azonnal 644 4, IV | megfelel az átnyújtott mérleg áttekintése, s én nem találom rendkívűlinek, 645 1, X | csak hervadunk e földbe átültetve. Felfogadtuk, hogy feledni 646 1, VIII | széles szakadást kellett átugranunk, mely alatt száz lábnyi 647 4, II | perczben szégyenpirrá kezdett átváltozni.~ ~- Tudják már a városban 648 3, II | vizbe, az üldözött pedig átvergődve a török partra, megmenekült.~ ~ 649 4, II | kitörő fájdalomnak.~ ~Arnould átvette a szekrényt s tiszteletteljesen 650 4, IV | közvádlónak, az fölkelt, átvevé segédétől a szükséges irományokat 651 5, V | minden darab földet, melyen átvonult.~ ~A leghunyászabb nép a 652 1, V | kendőikkel integetve, tán atya, anya, barátnéi, tán most 653 3, V | nélküled elkárhozom. Lásd - atyád nagyravágyó, én koldús vagyok. 654 3, V | szépnek talált téged, s ez atyádnak hizeleg.’~ ~„A helytartó? 655 7, VII | legközelebb van, barát, atyafi, rokon, azután az ismeretlen 656 1, IV | szivességgel fogadnak bennünket; atyámat a tisztelet legőszintébb 657 1, V | praelegálni, vagy mopszlikat aufvartolásra tanitani; ha kell könyvet 658 2, III | elkezdé az „O du lieber Augustin” nótáját fütyülni.~ ~Rynn 659 3, V | fogoly szökött el innét az austriai határra, kit midőn a porta 660 1, VIII | nap, előjönnek az ikariai autochtonok, a mindenféle szinü és szagu 661 8, III | után a csalitos, harasztos avarban. Elől egy gyermek, ki a 662 4, III | szegényes kis lak volt, avult, kopott bútorokkal, de tisztán 663 3, II | l i a n faluban dühöng; azaz: dühöngött, mig az utolsó 664 7 | készakartva nyitvahagytam, azért-e, hogy szükség úgy hozván 665 4, IV | tökéletesen megegyezett azéval, kit ismét mások Moncené 666 8, VII | visszahökkent, oly elevenen volt azokban kifejezve a gyűlölet, az 667 1, I | keblében, ő satyrákat csinál azokból.~ ~Egyszer elém áll s elkezdi 668 6, II | Mindenki közelitni érzé magát azokhoz, a kik körüle álltak.~ ~ 669 1, VIII | villogó szemeik tüzéről, azokról a csodálatos szokatlan bájakról, 670 3, V | átszökött. Egy stamboli ferman azonnal ki küldé a keresőket, hogy 671 4, I | venni, elmegy ön után s azontúl senkinek sem fog eszébe 672 4, II | megragadva, azt könyeivel áztatá, s a könyeket csókjaival 673 7 | szétterűlve, a bürkök töveit áztatni megállt, fekete poshadt 674 2, I | sötét fergeteges éjben, ázva, rettegve, erdők, mocsárok 675 1, V | németek voltak, bajorok, badeniek.~ ~Az első helyen kevés 676 1, V | átázott köpönyeg, halzsiros bagaria, olajba főtt hal, foghagyma, 677 1, VIII | csörgőkigyóktól ijedezett, most már a bagolyfejü pille is bekergeti a házba, 678 5, III | elpirulásaikban gyönyörködni, bájaikban válogatni.~ ~S nem félnek 679 8, V | hermelinprémes öltözéke alig rejté el bájait, kar és vállak mintha tajtékból 680 1, VIII | azokról a csodálatos szokatlan bájakról, miket a költők oly csábitó 681 7, VII | földön minden lény a más bajával törődik, a más örömeinek 682 3, V | gyöngéden megcsókolá.~ ~„Mi bajod? kérdé a lyány, s ő is el 683 8, II | ekkor felé kétségbeesetten a bájoló fenevad. Félig hátra hajolva, 684 1, I | francziául úgy beszél mint egy bajor, s németül a berlini kiejtéssel, 685 1, V | Többnyire németek voltak, bajorok, badeniek.~ ~Az első helyen 686 8, VI | Itt erőszakot használni bajos.~ ~- Elvégzem én, nyugtatá 687 2, III | ki őt fölkelteni jött. A bájosan halovány nő leült az öreg 688 1, VI | fog rá érni, hogy velem bajoskodjék.~ ~Nagy szemeket mereszték. 689 1, XI | életből, magad után hagyva a bajt az ott maradóknak, ez a 690 6, V | Megnyerted a fogadást, bajtárs, kiálta Diego után, elhaló 691 6, V | hágcsóra lépne, odafordult bajtársához, s halk, de indulatteljes 692 6, IV | emberen. -~ ~- Jó estét bajtársak! szólt egy újon érkező tiszt, 693 6, IV | Poharat fiuk ennek a vitéz bajtársnak. Méltó, hogy közöttünk üljön. 694 1, VIII | Meg nem foghattam, mi bajuk. Végre vissza akarok menni 695 1, I | nyalka és neki igen jól illő bajuszát oda rajzolja viscount Palmerston 696 7, XI | kinyilt szemekkel bámúlt a bakóra.~ ~És a néptömeg? A néptömeg 697 1, VIII | Mindenikünk találkozott egy bakterral. Az enyim azt felelte, hogy 698 5, III | elől ment, a ki fútta a balalajkát, az oroszok kedvencz furulyáját, 699 1, V | járok a kezemen, árboczokat balancirólok a fogamon, kilencz golyót 700 1, XII | fordit bennünket ebbe a nagy Balatonba, egy hónap mulva megláttok.~ ~ 701 2, II | többé! -~ ~És gondolt egy balga tervet magában: -~ ~E g 702 1, III | ősi szokásokkal, emberi balitélettel, legfeljebb mocsárokkal 703 7, IX | meg a méregnövényen azt a baljóslatú sötét tekintetet? Ki ne 704 6, II | bár inkább nevezhetnék balkezének, mert szüntelen ügyetlenségeket 705 7, V | miatta, hordozta a sors balkezét miatta, hordozta az apa 706 3, II | Verjen meg az isten sulyos balkezével!”~ ~E pillanatban érte el 707 3, IV | férfi pedig a másik úton ballagott tovább a falu alatt, s miután 708 6, I | ott egyedül; - jobbról, balról, alulról, felülről eltávoztak 709 4, I | lehellete megrendíté a pénz bálvány oltárát; valahol háború 710 2, III | ragyogásnak, melyben mint oltárkép bálványoztatott. Nem volt ohajtása, mely 711 7 | oltottam akkor. Mint pokoli balzsam, úgy esett keservéhes lelkemnek. 712 3, III | annak önzéstelen hű szerelme balzsamával enyhitendő, e szende szerető 713 6, VI | ölében feküdt. Valami enyhitő balzsamot érze forró homlokára hullani. 714 1, VIII | keresztbefektetve, melyhez két oldalról bambusznád-kévék voltak támogatva.~ ~Nálunk 715 6, II | rajta, s az obligát csodálók bámulatára olykor batist kendőjét az 716 6, II | ülő divathölgyet, ki ismét bámulatot követelő arczczal játszott 717 1, IX | speculans, bátor vadász és bámulatra való épitész.~ ~A mióta 718 4, V | szerekért.~ ~Az emberek körüle bámulattól voltak szótalanok.~ ~Még 719 5, V | golyók járásán kivül, és bámulni azt a pokoli látványt, a 720 7, I | kiket a nép félistenekül fog bámúlni, s kiket a forduló év nem 721 4, VI | házak tetőit s lehajigálta a bámulók fejére, s az elsötétült 722 4, IV | utczák is el voltak foglalva bámulókkal, kiváncsiakkal; az üléseket 723 7, XI | levágott fő kinyilt szemekkel bámúlt a bakóra.~ ~És a néptömeg? 724 5, V | Hát ti nyomorultak, mit bámultok reám? Nem tudjátok-e hogy 725 7 | hazudni; mert tudja, hogy bánataért még ki is nevetik.~ ~Most 726 3, III | leguzsorásbikával, számot vetett, bánatát, fájdalmait, mint egyik 727 6, VI | Öt év óta mindennapos bánatom voltál, ezentúl mindennapos 728 6, II | rejtő függönyt, s kezeit bánatosan összetéve, az előtt megállt.~ ~ 729 8, V | fizetek kétszáz aranyat bánatpénzül.~ ~A társaság ez alku után 730 5, II | eleinte nem birt rá ismerni a bánattól, betegségtől elnyomorodott 731 7 | kórómaradványaikkal van tele s bánja, hogy helyettök nem csicsókát 732 5, V | közbeveték magokat, hogy ne bánjék oly durván ifju arájával 733 5, IV | könyörgött neki, hogy ne bánjon igy vele.~ ~Csarekoff azután 734 1, V | Férje az asztalnál épen bankot adott.~ ~Az emberek egy 735 4, I | kisértem azt a két hamis banqueroutirt s nem volna kedvem azon 736 3, IV | tetőből álló pajták, hol bánsági gabona van letöltögetve 737 2, II | ügyfeleivel, senkit meg nem bánta, senkit meg nem csalt, és 738 4, V | nőnek nem történt semmi bántalma, egyedűl én vagyok a vétkes.~ ~- 739 7, XI | szörnyeinek, hogy azt ne bánthassák s kiveté őt sértetlen a 740 3, III | miattad; erdők fenevadai nem bánthatnak téged; dögmirigy nem ragadhat 741 7 | oly különös, oly titkos, bántó hatással volt reám, hogy 742 8, VI | kölykeinek, a medvekölykek nem bántották, megszerették, a vén medve 743 5, I | gazda, a ki ügyel az apró bárányokra, bornyúkra ha az anyajuh 744 4, III | Pedig kegyednek vannak jó barátai, kiknek módjukban volna 745 1, IX | derék férfiu egyike legjobb barátaimnak, mondhatni hódolóimnak, - 746 1, IX | berlini elvbarátaihoz.~ ~Barátim!~ ~A siker, melyet elveink 747 1, XII | ellenségeivel kibékült, s legjobb barátjaival haragot tart?~ ~Többet nem 748 3, III | vadállatok nevezték testvérnek, barátnak, szeretőnek egymást, s marták, 749 1, V | integetve, tán atya, anya, barátnéi, tán most is forrón imádkoznak 750 4, V | Moncené asszony bizalmasabb barátnéja előtt, s ha bűntárs volna 751 6, I | mindegyikért eljöttek az örülő barátok, a búcsuzó börtönőr, csak 752 7 | jövök naponként össze, egyik barátomnak, másik ellenségemnek nevezi 753 4, I | véve létezhetik a világon barátság.~ ~Taillard rögtön sietett 754 4, I | tervet, kivel régóta jó barátságban élt, a mennyiben egy üzér 755 4, I | ügyvéde között létező viszonyt barátságnak lehet nevezni, s a mennyiben 756 3, IV | nyilt vagyok irántad, mert barátságodat ajánlottad s én viszont 757 1, X | találtuk helyét, kedves barátunknak neveztük, boldog volt, a 758 2, I | hagy maga után a vízben barázdát; az egész csak test nélküli 759 6, III | fejében volt már a tollas barét. Megölelte szeretőjét. Hihetőleg 760 2, II | jámbor lélek volt, de nem bárgyu, elfogadott mindent, nem 761 7, XII | mutat rám, felém fordúlva, bárhova kerüljek, s kisérve, mint 762 6, I | elő, egy horgonyra kötött bárka; lámpa ragyogvánnyal szegélyezve; 763 1, VIII | ajtót, hát ha ez volna a Noé bárkája, bele mennék-e lakni! már 764 3, V | engedve látni, ki bajusz és barkó nélkül, fodrozott hajjal, 765 3, IV | öltözött férfi hosszú fekete barkós arcczal rohant elő. - „Gizelám!” 766 8, VII | ne félj. - Elmegyünk a barlangba, a zúgó viz mellé, leszünk 767 8, I | ez alatt egyre orditott a barlangban, de nem jött elő, hanem 768 8, I | pillanatban valami csoda lép elő a barlangból, csodának nevezem, mert 769 8, I | gyilkosság. Ő visszafutott előlem barlangjába, én pedig az egész úton 770 8, I | üldözöm, mig végre a medve barlangjához érve, oda éktelen orditással 771 4, IV | mintha az volna eszében, hogy bármennyire erölködik mind a kettő igazat 772 4, II | hogy minden gyanút, melly bármi alacsony vétekkel vádolhatná, 773 4, III | mutogatásul; beszélhet ön velem bármiről, bárminő fájdalmas emlékről, 774 1, VIII | nélkül. Szürkületkor minden barmot be kell hajtanom az aklokba, 775 1, VII | felgyürt ingujjal, karjaim barnára égetve a naptól, nem ismernél 776 3, IV | feküdt vállaira s naptól barnult arcza tiszta caucasi vonásain 777 1, III | fehér és rézszinű, ember és barom; hol a föld mindenki számára 778 1, III | nyilatkozványai, a viharok, árvizek s baromfi pusztitó állatok által hirdetve 779 1, VIII | ingóságait, szerszámait, és baromfiait nekem jó pénzért el nem 780 2, II | fogva Adamante selyem és bársony öltönyben kezde járni, gyémántokat 781 7, XI | láttam. Fáklyavilág kisérte a bársonynyal bevont, aranyszegekkel kivert 782 2, III | leült az öreg ágya szélére, bársonypuha kezeit végig vonta homlokán, 783 3, IV | magát a várost meneteles bástyafal köriti, mellyen három kapu 784 6, IV | tudott aludni, lement a vár bástyái alá, oly közel, hogy az 785 3, II | düledezett puszta vár, melynek bástyáin és legmagasabb tornya tetején 786 6, V | pattogtak fejeik fölött, a bástyákon álló lövések minden golyója 787 6, III | kaput. Akkor aztán lefut a bástyalépcsőn; ha utána lőnek és találják, 788 6, V | elkapta a szél, Diego már a bástyaormot fogta meg kezével, s visszatekinte 789 6, V | hágcsófoknyira voltak már a bástyaoromtól, mindkettő erőfeszitéssel 790 6, II | csodálók bámulatára olykor batist kendőjét az elefántcsont 791 7 | nyirkos sziklát, haladhattam bátortalan léptekkel, az ázott mohos 792 6, IV | Ki az a te don Eustaquio bátyád? kérdé Jacintotól közönyösen, 793 6, IV | a fogamat: don Eustaquio bátyámnak megint nevenapja lesz.~ ~ 794 3, III | reggelenként kifesteni.~ ~Testvér bátyja Murányi Gábor épen akkor 795 3, III | szemeit lesütötte s nem tudta bátyjának becsületes tekintetét kiállani. - „ 796 4, I | álnév alatt a nantesi vagy bayonnei postával elutazik, ott hajóra 797 8, III | kietlen tájékon.~ ~Szakadékos bazalthegyek oldalában egy leégett erdő 798 1, I | mintha tévedésből tenné, be-becsusszant egy egy tót felsóhajtást, 799 1, VI | vellát bele szúrom.~ ~Ez beafsteak! felelt a pinczér.~ ~Jól 800 3, II | iszonyu nyomástól.~ ~Az éj beáll, de nem a nyugalom. Képtelen 801 8, II | mélyen, sziklák lábainál, beárnyékozva kietlen fenyő rengetegtől, 802 5, I | Gróf Csarekoff azonban bebizonyitá, hogy még sem vesztette 803 8, VI | És ha én e leányt, miután bebizonyitám, hogy az öné, nőül venném?~ ~- 804 4, IV | mérleget, mely ezt csalhatlanul bebizonyitja. Ama szomorú napon, midőn 805 1, XI | ügyességét s hasznavehetőségét bebizonyitsa előttem, beleugrott, s nagy 806 3, III | egy ember, kit keblembe bebocsáték, kilopta onnan azt, s megszökött 807 1, XI | Kurcz szavára ismerek, mely bebocsattatást kiván.~ ~Kinyitva a mesterséges 808 8, II | szabadúlni, annál inkább bebonyolitá magát sűrű, hosszú hajfürtjeivel.~ ~ 809 6, VI | fel az ég, hanem egészen beborult s lassú országos eső kezdett 810 7 | énekelni, a fris esőszag becsapott az ajtón s elverte a dohos 811 4, IV | egyet Moncené asszony lakán becsengetni, ebből sehogy sem az tünik 812 4, I | bekanyarodva egy háznál becsöngetett, s miután a kapusnak valamit 813 3, V | akasztott ember fia, s egy becstelen leány testvére és egy kipusztult 814 4, I | s nem volna kedvem azon becstelenséget osztani, a mi őket folytonosan 815 4, V | gyalázatéhoz. Gondoljon ön azon becstelenségre, mely a vérpadi halálhoz 816 1, IV | szerencsétlenebbek, kik kényelem, becsülés és szabadság áldásai között 817 2, II | gazdagságát s az emberek becsülését. - Maga a szerencse is különösen 818 4, V | már nemcsak élete, hanem becsülete ellen is van intézve. A 819 7, VII | meg szenvedéseidben; ez becsületedre válik. Minden gyümölcsnek 820 4, IV | külvárosba, mert holt férje becsületeért mindenét föláldozá, s önkezeivel 821 4, V | szavába kerülne lelkemet, becsületemet, életemet megmenteni, s 822 1, V | egyedül volt emberszeretet és becsületérzés az egész nép között s ez 823 3, III | keserűek. Nem ismert apjánál becsületesebb embert, ki teljes életében 824 1, III | a pénz, a tekintélyek, a becsületesség, hazafiuság s más efféle 825 2, II | szorgalma, lelkéhez nőtt becsületessége s józan értelme szerzék 826 6, III | életnek, az emberiségnek, a becsületnek és nekem.... Ez a csatatér. 827 1, VIII | aranyat és ezüstöt semmire se becsüljék, e napokban összebeszélve 828 1, II | hol megtudják az embert becsülni. Én megélek, fogadom, majd 829 1, V | fért egymástól.~ ~Az ajtót becsukni! ordita rám egyszerre tizenkettő, 830 1, VIII | fegyverszünetet. Engemet magasra becsűl; a mióta a czukornádjára 831 4, II | gazdagság nélkűl is, de becsűlet nélkül nem. A világ soha 832 4, I | hogy a kinek fogalma van becsűletről, átláthatja, hogy illy helyzetben 833 8, VII | vihar tördeli a fákat s bedúdol az ablakon, mintha valaki 834 1, V | talált, melyen keresztül bedúdolt hozzám, a hajókötelek szüntelen 835 6, III | róla a kötelet, a léczeket beeresztette a házhéj ablakán s a kötél 836 1, VIII | pofacsontok, gyönyörü kicsiny beesett szemek, a legszeretetreméltóbb 837 6, III | meghalaványultál; milyen beesettek arczaid....~ ~- Megnőtt 838 3, II | alakjából; szemei mélyen beestek, homlokán és arczain veres 839 6, II | melylyel legvígabb napját befejezte:~ ~„Ma is boldogtalan voltam. 840 6, III | gyertyája füstjével mindig befeketité.~ ~A kivájt kőport pedig 841 1, V | el. Kivertem a pipámat s befeküdtem a kabinba, Jancsinak meghagytam, 842 1, VIII | hozzákötöttük a fákhoz s magunk befeküdtünk a pavillonba.~ ~Kérlek benneteket, 843 1, VIII | a legszeretetreméltóbb befelé görbülő pisze orr, s alatta 844 3, IV | azt kinyitni nem tudta, befeszíté. A kis lyány vérben volt, 845 3, III | boltsegédének szivesen befogadja.~ ~„Köszönöm uram; isten 846 6, V | Falura kivánkozott.~ ~- Befogod a szád vén spion! Nem don 847 5, II | rendbeli hintó volt számára befogva, hogy a mely perczben eszébe 848 1, V | De hisz könnyű lesz azt befoltozni, mert van miből, gondolám 849 1, VIII | éjjel az embernek a bőre alá befurja magát, megdühödik tőle.~ ~ 850 6, I | frank uralom alól.~ ~A hir befutja az országot; a főváros örömünnepet 851 7, X | elrongyolt öltözetet visel, beh üres maradna e ház!...~ ~ 852 7 | hogy a növekedő lángfényt behagyva sűtni, láthassak nála? nem 853 8, IV | körül körül járta a falut, behallgatózott kiváncsi figyelemmel a kis 854 6, III | beragasztotta kenyérpéppel, azt behintette kőporral, s gyertyája füstjével 855 5, IV | kitüntetésben részesültek, hogy őket behitták a kastély belső teremeibe.~ ~ 856 8, II | szökésre készen várta azt, behorgasztott ujjait a csatára készülő 857 8, III | körül szaglászni. A gyermek behunyta szemét, lélekzetét elfojtá, 858 8, V | virágú sárga selyemmel volt behúzva, a szoba mélyén hasonló 859 2, I | Adamante! Adamante”! s ismét behúzza fejét, sohajtva hörg és 860 1, VI | hát voltaképen? utóbb is beirt notabilitásnak.~ ~Azután 861 7, XIII | s mennek búval bánattal bejárni a világot, melyböl kivannak 862 3, V | sietett a helytartóhoz, bejelentendő, hogy hitét bizonyos okoknál 863 1, VIII | ette meg valami vérpiros békahal forma féreg, mely ezrével 864 1, XI | elő a mérges kigyóknak, békáknak és bogaraknak; egy napon, 865 4, I | onnan egy mellékutczába bekanyarodva egy háznál becsöngetett, 866 1, V | czirógatni a fejét, úgy bekapta a kezemet, alig tudtam kijönni 867 1, XI | kötényét tele hozva eleven békával, melyekkel nem szünt meg 868 1, VI | adja, hogy a városnegyed békebirája igen örülne, ha személyesen 869 1, VI | vele mentem, bérkocsin a békebiró lakára hajtattunk, ki is 870 3, II | az ablakból.~ ~A betegőr bekémlelt ajtaja rostélyán s látá, 871 1, VIII | már a bagolyfejü pille is bekergeti a házba, s ha valami madarat 872 3, I | mekkorát egy lánczszem bekeríthet! Csak egyetlen napsugár 873 1, VIII | pamphleteket készit az örök békéről, minél ismét jobb szeretném, 874 8, I | maradtak az ebek?~ ~- Hagyjatok békét, kiált mérgesen az érkező, 875 1, V | Hallottam, hogy azután megint bekiáltott valaki.~ ~Munkára minden 876 6, VI | A legelső parasztházhoz beköszönte. Egy ital vizet kért égető 877 7, XI | még mindig remélt, végre beköték szemeit, és nem láta többé 878 1, V | kiszedni, én kiszedem, ha kell bekötni, én bekötöm, s még ha rá 879 1, V | kiszedem, ha kell bekötni, én bekötöm, s még ha rá kerül a sor, 880 1, V | s a kinok dühöngése után bekövetkezett a haláltóli félelem.~ ~E 881 5, III | biztatta őket, az fogja bekoronázni a többit.~ ~A farsangi hetek 882 6, III | keresztűl a szoba minden részébe belátni. A hogy asszonyom egyedül 883 5, I | úr a milliomosok sorából belebolondúlt valamelyikébe e gyönyörű 884 1, VIII | millióitól; egy tehenem beledült a sárba, azt ott szemem 885 1, V | hanem a legtöbbnek a torkába belefagyott a hang, s az egypár, a ki 886 3, II | hullám. - A hat serezsán belefúlt a vizbe, az üldözött pedig 887 7 | csermely mellett, bámulva a beléhajló ágat, mely lombjait a hüs 888 1, V | ládát, melyet a többiek belehajtottak a vizbe, más alélt nejét, 889 2, II | velök nem született volna: beléhalnának.~ ~Gyermekkorában nagy pusztitást 890 1, V | De tán csak nem lehet belehalni!~ ~Az orvos vállat vonitott, 891 1, V | kezemmel a függő ágyamat s beleharapva eláldottam a világot olyan 892 8, II | alakja könnyü rózsapirral belehelve, égő arczával s felemelt 893 1, XI | sajátságos uj lelket öntött volna belénk, rég elfeledett érzelmeket 894 8, II | tamarikfa gyökerei alig voltak belenőve a sziklahasadékba, s a fergeteg 895 2, III | lélekzete elfuladt.... Belépe. A nő aludt. Fehér vánkosai 896 8, III | zöldülő bokor, s a földet belepő kékes hamu körűl tövises 897 4, II | nyugtalanul talpait.~ ~A belépő arcza zavart, nyugtalan 898 4, VI | az átalános hallgatás a belépőre látszott várni.~ ~A huissierek 899 7 | nem birom meghatározni.~ ~Beléptemmel úgy vevém észre, hogy a 900 4, V | rá Moncené.~ ~A terembe belépve, azt ezúttal szokatlanul 901 1, XI | ez azzal volt elfoglalva, belerugtam a kutyát a tüzbe, ugy hogy 902 1, VIII | fordulóban egyszernél többször beleszakadt volna a szántóvas a sok 903 5, I | jeles fiatal orosz gróf beleszeretett a gyönyörű lyánykába; az 904 6, II | fürtök. Szótlan ajkairól beleszólt a sóhaj a bús, a lelkesitő 905 8, III | odavetett fényes, vidrabőrt, beletakargatta a fiút, s arczát ajkához 906 6, V | iratot.~ ~- Már most üssön belétek a menykő.~ ~A házaspár megköszönte 907 6, III | reszketéssel nyitá fel a könyvet, beletekinte és e sorokat olvasá benne:~ ~ „ 908 3, III | paradicsomából temető lett, belétemetve a lehunyt remények, nehéz 909 3, II | ugrással eléri a csónakot, beléugrik, a csáklyával egyet taszit 910 1, XI | hasznavehetőségét bebizonyitsa előttem, beleugrott, s nagy örömmel uszott vissza, 911 1, XI | időszakot, hanem szegény Jancsi beleveszett.~ ~Egyszer már makacs hideglelésből 912 3, III | imádkozik. -~ ~Ez időtájban több belföldi hírlapok sajátszerű igaz 913 8, IV | hogy miért?~ ~Éjről éjre beljebb mert menni a kis helységbe, 914 2, II | characterek, kiknek azon érzelem beljutalma, melyet ha tetetniök kellene, 915 1, V | azzal megfogták két felűl s belóditották a tengerbe.~ ~Majd utána 916 3, II | láncz elszakad, s a csónak belódul a habok közé.~ ~„Utána!”~ ~ 917 2, III | mely a mezőn alvó száján belopózik? Egy cseppet e méregszenvedélyből 918 2, IV | ő hallotta: mikép India belsejében van egy csodatévő szent 919 4, II | kis czédula van szúrva a belsejére, melly ismét önnek szól.~ ~ 920 7 | alkonyati napsugárt, mely e lak belsejét is türhetőleg megvilágitá.~ ~ 921 8, II | isten lehellete maradt e belűl!~ ~Ott megáll a zuhatag 922 1, III | új közbeeső postaállomás bélyegével ellátva találod veendni.....~ ~ 923 7 | Féltem és mégis vonzódtam bemenni e házba, s mig keblem vitt, 924 6, II | sietve, azt kézen fogta, s bemutatá a társaságnak:~ ~- Don Jacinto 925 4, IV | csinálva magának egy ügyesen bemutatott büntény furfangos napvilágra 926 1, XI | fejedelme, monda az öcsém, bemutatva a vadembert, ki köröskörül 927 1, V | Neki indultam, hogy majd benézek a fedezet alá, ott tán találok 928 6, III | zárta. Az is nyitva volt. Benézett. A szobában nőcselédek aludtak, 929 2, III | a csillagok az ablakon benéznek, a halálmadár sikolt!.... 930 1, VIII | ráakadni?~ ~Minden házba benéztünk, sehol egy lélek sem volt, 931 5, V | rémes orditozás támadni; a bennlevők érzék a nőttön növekedő 932 1, I | egyedül azt a különbséget téve bennük, hogy R.-G.-nak nyalka és 933 1, XI | elfeledett érzelmeket kezde bennünk föléleszteni, mintha az 934 7 | tövises küszöb, a fűvel benőtt födél, s körül sehol ösvény, 935 3, III | kisasszony oly szent és benső érzelemmel vonzódék az ifjúhoz, 936 4, III | előtt titok legyen az, mi bensőmben véghez megy, szeretem önt, 937 1, X | termő földéből, de gyökerei benszakadtak. Nappal gondolataim viszik 938 7, XII | miket egykor szűlt és ismét benyelt, a pyramidokat rég eltemette 939 3, II | van temetve.”~ ~„Hát itt a benyilókba nem mehetnék? Még tegnap 940 2, III | mint a mellék terem ajtaját benyitá, hirtelen egy ismert hang 941 1, VI | rohanok fel a lépcsőkön, benyitok a szobájába, s csakugyan 942 6, III | melyikhez közelebb volt, benyitott.~ ~Ismét egy másik hálószobában 943 6, III | neki?~ ~Végre is vaktában benyitotta az egyik ajtót s azon keresztűl 944 1, V | mulatságot. Az utolsó helyre benyitottam. Ott meg sem lehetett állapodni. 945 4, IV | beszámitás alá nem jövő benyomásnak találunk önre nézve. Kérjük 946 1, IV | sziv.~ ~Sokat irhatnék azon benyomásokról, miket az itteni dolgok 947 1, I | adja vissza azt a méla bús benyomást, a mi felőle lelkemben élt.~ ~ 948 7 | az ajtónak feszitve, azt benyomtam és beléptem. Az ajtót készakartva 949 6, III | E határozott szándékkal benyúlt az erkélyablak nyitott redőnyein 950 1, VIII | szerencsémre nem vett észre. Ott benyultam az ablakon, s a puskámat, 951 1, V | szobámba s tajtékzó szájjal beordit, mig szeme egyszerre tizenkét 952 2, II | melyben gondosan letakarva és bepólálva kis, hathónapos, gyermeket 953 6, III | dolgozott, a vájt hasadékokat beragasztotta kenyérpéppel, azt behintette 954 5, V | nőttön növekedő hőséget s a berakott ajtókon nem menekülhettek 955 3, V | az örmény és barátja; a berber lovak versenyt futottak 956 7 | Elkisértem a patakot, mely hüs bércz alól eredt, tisztán mint 957 3, II | kiáltás hallik a távoli erdős bérczek között, majd egyes lövések, 958 7 | végig dültem a gyopárfödte bérczen, s az éj egyhangú sötétéből 959 7 | rózsabokrot, mely indás ágaival a bérczhasadékból fejem fölé hajolt, halavány 960 7 | kapaszkodva végre a legmagasb bércztetőre jutottam, honnét megjelenő 961 7 | vidékek lakóit, mig fenn a bércztetőről még látható volt a leáldozó 962 8, II | üldözni.~ ~Azonban épen a sűrű berek, mi annyiszor volt menhelye, 963 8, II | összefogva, oldalvást kiugrott a berekből s keresztben futott el a 964 1, VIII | volt a házunk.~ ~Otthon a béresek laktak ilyenben, itten ez 965 1, VIII | az aklokba, s azokat jól bereteszelni s tövissel körülrakni, mert 966 5, V | küldje el mezitláb a farkasok berkébe, inkább verje agyon, csak 967 8, II | tőle. A leány nemsokára a berkek sűrüjébe érve, ott a bokrok 968 1, VI | Én rögtön vele mentem, bérkocsin a békebiró lakára hajtattunk, 969 1, III | Citoyen Kurz egy elvbarátjának Berlinbe.~ ~Icaria. 184-~ ~Barátom! 970 1, VI | van egy jó barátom, egy Berlinből emigrált franczia, citoyen 971 5, IV | felszakittatott a terem ajtaja s berohant rajta, fáklyával kezében 972 1, XII | kétségbeesett sikoltását.~ ~Ijedten berontok, s im az ifjut egy pamlagra 973 3, IV | síránk reszkető hangon, mit a bérszolga dörmögve monda utána, süvegét 974 6, III | többi cselédjeinek külön bért fizetni, hogy valami hasznára 975 8, I | abban a pillanatban a csodás bestia vadállati orditással rohant 976 7 | őszültem. A zápor kioltá a besütő tűzvilágot, s a mint fogyott 977 2, III | fényes reggel volt, a nap besütött a zöld ablakfüggönyökön, 978 3, IV | között. Az őrházak sok helyen beszakadoztak, a háztetők fel voltak tépve 979 2, II | hogy őt megnézze; másnap beszaladgálta a félvárost azon örömhirrel, 980 3, V | tajtékzó ménje hátáról; ez beszaladt az udvarra, a lovag pedig 981 4, IV | természetes és legkisebb beszámitás alá nem jövő benyomásnak 982 8, VI | mordulással szólva bele az emberi beszédbe.~ ~Az asszony ijedve szökött 983 6, III | asthmaticus hangon, mely a suttogó beszédben az indulatot fejezi ki.~ ~ 984 4, IV | elfogúlt, elfojtott vala, midőn beszédéhez kezde, inkább hasonlitott 985 4, IV | arczczal a botorkázó ügyvédi beszédeket, mintha az volna eszében, 986 5, I | hiszen épen azért kezdtem beszédemet azon, hogy „valahány ház, 987 4, IV | jogtudós nem vagyok; szép elmés beszédet nem tudok tartani, én csak 988 4, IV | itéletet.~ ~E szavakkal végzé beszédét Arnould s a mint elvégzé 989 1, VI | akármennyit figyeltem a beszédjökre, úgy hadartak, úgy össze 990 4, III | Taillard készűlve volt a beszédre s széket téve magának a 991 1, V | Vihar lesz, az ablakokat beszegezik, hogy a viz be ne jőjön 992 1, V | kinn s valaki az ablakomat beszegezné.~ ~Mit csinálnak ott? kiáltok 993 1, V | találok vendéglőst, a kihez beszegődöm, esztendő mulva magam nyitok 994 1 | kénytelenek azt szeretni. Beszélgessétek egymásnak, hogy itt az idő, 995 6, I | hangjai elnyelék a lassu beszélgetést.~ ~,,Mi történhetett itt? 996 6, III | voltak téve. A kapus egyedül beszélgetett feleségével, egy vén vörösorrú 997 5, III | más egyéb nagyurak fognak beszélgetni vele, s nem hajtják robotra, 998 4, III | nem hordom mutogatásul; beszélhet ön velem bármiről, bárminő 999 4, V | megláthatta, kitudni? Nem beszélhetett-e róla Monce úr, vagy maga 1000 8, II | azok egyszerű kiáltásait beszéli, a sziv ember szive, és 1001 5, I | Nálunk ez a szokás.~ ~Beszélik, hogy az oroszbirodalom 1002 8, I | róla, hogy micsoda?~ ~- Beszélj okosabban.~ ~- Jó volna, 1003 1, VIII | azért, hogy annál többet beszéljek egyszerre.~ ~A dátumról 1004 8, VII | hogy ő e nyelvet nem érti, beszéljen vele a régi, ismert hangon.~ ~ 1005 1, VI | ezt, szólt az én geniusom, beszéljünk komolyabb tárgyakról. Ön 1006 6, II | levett czukor figuráról beszélne neki, melyet kezében tartott; 1007 3, IV | hozzá?~ ~„Nem szabad róla beszélnem - szólt titkolózva. Kérlek 1008 8, VI | ikertestvére a megholtnak, ki midőn beszélnének hozzá, akarnák mulattatni, 1009 4, II | kelle magát, csak szemeivel beszélnie, hogy minden gyanút, melly 1010 2, III | Agathodaemon? - Tehát e beszélő állat is eltanulta már ennek 1011 6, IV | Szóllalt meg akkor egy hang a beszélők háta mögött. Az egy fiatal 1012 2, III | szakgatott, mint lázban beszélőké. A férj azt hive: hogy neje 1013 5, I | társaságokban ezt az esetet beszélték a legsikerűltebb tréfa gyanánt.~ ~ ~ ~ 1014 5, II | Tehát a gróf sok ideig beszéltetett még magáról e jeles tréfája 1015 8, VI | Megengedem. Úgy is utoljára beszélünk egymással. - Leányom a kolostorban 1016 6, III | fogja családja becsületét beszennyezni. Érti Dinita, hogy mikép? 1017 3, IV | Hol bizony? és a koporsót beszentelő pópa, az éneklő diákok,