IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Árnyképek Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Rész, Fezejetgrey = Comment text
1018 7 | Ez előtt két évvel a beszkidi fenyves erdőben laktam.~ ~ 1019 8, I | oda éktelen orditással beszökik. E pillanatban valami csoda 1020 5, III | különösen, ha a zivatarok beszoriták őket a medvevadászatról, 1021 2, II | saját ágyába lefekteté, betakarta s egész éjjel ébren járt 1022 1, VIII | mentémet s iparkodtam egy rég betanult instellationalis dictiót 1023 7, IV | bús, könyező nőarcz, mely betegágyadnál éjeket virasztott át, a 1024 3, IV | mostam a válukban, ragályos betegeket ápoltam, holtakat temettem, 1025 1, V | akartak dobni a hajóból, mint beteget, de a kapitány nem engedte.~ ~ 1026 3, II | szólt nyugtalankodva a betegőrnek; - ollyan nehéz itt a levegő, 1027 3, IV | sziget tulsó partjára, mert a betegőrt látta távozni.~ ~Az Unna 1028 1, V | nő, a ki az éjjel tengeri betegségben meghalt.~ ~Az inam megrogyott 1029 1, XI | megmondá előttünk, hogy betegsége számára nem e világrész 1030 2, II | annak szeszélyeit türni, betegségében ápolója lenni? őt szeretni?~ ~ 1031 1, XI | megyek hozzád közel, mert betegséged rám ragad. Engem oda vont 1032 1, XI | azután a különbnél különbféle betegségek, a minőnek ti csak neveit 1033 1, V | csak nevettem a tengeri betegséget, de most egyszerre elállta 1034 5, II | birt rá ismerni a bánattól, betegségtől elnyomorodott leányra, s 1035 6, II | lelte, a kit keresett. Végre betekintett boudoirjába.~ ~- Ah ön ide 1036 3, V | Murányi Gábor átka betelt. Az ember, ki miatt apja 1037 6, III | vannak téve a vastáblák, betettük, hogy ki ne kelljen világitani 1038 1, VIII | Sárgalázban! kiálték betéve az ajtót, hát ha ez volna 1039 6, II | gyanusitatni, jogot érzett magában bétiseket mondani.~ ~- Tehát jőjjön 1040 7, IV | perczben, melyben megkivántad betölti. Akarsz felejteni? elfelejtesz 1041 2, I | olvasható nagy aranypiros betükben e név: „Circe.”~ ~Az egész 1042 6, III | elolvasni a zászlóra festett betüket.~ ~Ismét „la libertad”.~ ~ 1043 4, V | Tonners levelében csak kezdő betűjével van emlitve. Ki Mr. Tonnersnek 1044 1, I | azokra gondolnék, akkor betűk helyett könyeimet látnád 1045 1, V | azt a kinlódást láttam; beültem a kabinba s valahányszor 1046 1, VIII | hold volt affélével szépen beültetve.~ ~Én majd hanyatt estem 1047 5, II | a mennyit egy Sziberiát beutazott franczia említ, ki visszatértében 1048 1, VI | tégedet az enyimre.~ ~Ezzel bevágtam rá az ajtót s lementem a 1049 6, III | rögtön el lett volna árulva a bevájt fehér rovátkok által. Ezen 1050 6, III | magad fogod nevedet büszkén bevallhatni ismét. Akkor - újra találkozunk.~ ~- 1051 1, VI | minden órában egy evőkanállal beveendőt? Hozz legalább egy itczét.~ ~ 1052 6, II | öndalától lelkesülve, midőn azt bevégzé, főbe lőtte magát; karcsú, 1053 3, II | szigeten a vesztegház! ablakait beverte a szél, mely csukatlan kapuját 1054 3, II | keresztbe rakott pántokkal beverve, előtte éjjel nappal két 1055 1, VIII | mindenféle gyökérbe, azt szépen bevetettem buzával, kukoriczával, s 1056 8, III | termékennyé lett földet első évben bevetik tatárkával, másodikban zabbal, 1057 1, V | fúl meg.~ ~Az első helyre bevetődvén, itt már tisztességesebb 1058 1, VIII | sem érhettük utól, végre bevették magukat egy mocsárba, a 1059 1, VII | használhatóvá birnak tenni, s ha bevetteték, sövényt kell fonniok köröskörül, 1060 2, III | a neki szánt mérget mind bevevé, a szelenczét pedig elégette.~ ~..... 1061 4, III | a hölgy mellé, a szokott bevezetési formulák után igy szóla:~ ~- 1062 1, XI | megértve kinyult az ajtón s bevezette a nekem szánt mátkát, ki 1063 5, I | szokott a vállfűzőhöz, a midőn bevezették őket az úrnő elfogadó termeibe, 1064 1, VIII | fundus?~ ~Az én országfőnököm bevitt az erdő közepébe, ott mutatott 1065 5, V | hordó dugaszát.~ ~Azzal bevolt végezve az egész munka. 1066 7, XI | Fáklyavilág kisérte a bársonynyal bevont, aranyszegekkel kivert koporsót, 1067 4, IV | meggyilkolta magát, irodája bezáratott, vagyonai a hitelezők közt 1068 8, VI | az éj, ha a kastély lakói bezárták kapuikat s alunni mentek, 1069 8, VI | leány ez alatt ott maradt bezárva azon rejtett szobában, melynek 1070 7, XIII | melyböl kivannak zárva. Bezörgetnek a házak ablakain, melyekben 1071 1, VIII | tréfa, gyertek Ikariába; bezzeg nem azzal akadsz itt meg, 1072 3, II | sombokrok, mint bolyhos bibircsók merednek elő; tetején egy 1073 4, I | Taillard okoskodásait. Valami bibliai phrasisok fognak lenni, 1074 8, II | mindig világosabb, majd bibor, majd aranyszinű, az éj 1075 7 | sülyedő fényképe, a mint bíborszin fellegei közül utósugáráit 1076 1, XI | szintén ugorjam át, elővette a bicskáját, a kutyát leölte vele s 1077 6, III | kimenni. Fuvolájának egy réz billentyűjét ketté törte, s ennek élesebb 1078 6, II | játszva az eltakart láthatlan billentyűkön.~ ~A mellékteremben éltes 1079 6, III | Zsebébe nyúlt, a széttört réz billentyűt keresve... Nem volt ott, 1080 8, VI | hiszem, ön elég tapintattal bir azokat kitalálni.~ ~- Óh 1081 4, IV | arcza egy gonosztevőnek, ki birái előtt áll, ily szemeket 1082 4, V | kétségbeesés vonásaival fordult biráihoz.~ ~- Ah uraim, az irtózatos, 1083 4, IV | szigorú hangon mondá el a biráknak, hogy a vádlottra azon bűntetést 1084 5, III | termeteiket, arczaikat birálgatni, szemérmes elpirulásaikban 1085 1, V | sor, el is adom, meg is birálom, csupán azt nem teszem, 1086 4, V | Isten, légy tanúm, légy birám: hogy nem ismerem ez embert.... 1087 6, II | le ne szakitsa, melynek birását irigyelné az ember saját 1088 6, III | valami idegen vad állattal birkóznék.~ ~- Hijjába várunk, hijjába 1089 1, XI | hogy felhivjon bennünket birkózni.~ ~A szegény citoyen reszketve 1090 3, V | seressanok, és szétválaszták a birkozókat. „Hol van leányom?” kérdé 1091 3, III | átkok utó hangjait hordaná birkózva a felhők rémeivel és az 1092 1, XI | meg nekem állt, hogy én is birkózzam vele.~ ~De már engem, teringette 1093 1, VII | erdő nincsen, használhatóvá birnak tenni, s ha bevetteték, 1094 4, III | gondolat áll előttem, hogy birnom kell kegyedet. Én jó, szelid, 1095 1, II | mi akarok. Megveszek egy birodalmat s kikiáltom magamat benne 1096 4, VI | rögtön sietett a végrehajtó biróhoz.~ ~Az ég menydörgött, a 1097 4, V | lelkemet vesztem el belé és nem birok fölébredni ez iszonyú álomból. 1098 7 | sűtni, láthassak nála? nem birom meghatározni.~ ~Beléptemmel 1099 4, VI | Még az nap egy eskütt biróság alakittatott - h ö l g y 1100 8, VI | kezem alatt levő javaknak birtokában maradni.~ ~- De a leánynyal 1101 8, VI | okot adhat arra, hogy neje birtokát bitorolja, de jogot nem.~ ~- 1102 7 | rokonomnak, kit ott szép birtokkal áldott meg az isten, volt 1103 7, VII | az égben, minden világi birtokom a temető. Egy mohos siremlék 1104 1, VIII | s miután két ezer holdas birtokomban akadtam vagy tizenkét holdra, 1105 1, III | el van törülve s a hol a birtoktekintély zsarnokságától maga a természet 1106 1, III | által hirdetve a kapzsi birtokvágyóknak, hogy itt minden a statusé!~ ~ 1107 1, VIII | melyen a lovainkat csak ugy birtuk lejuttatni, hogy egész élő 1108 4, II | Angelika, lesűtve szemeit s nem birva szót adni azon eszmének, 1109 8, VI | egy ember neje vagyonát bitorolhatja, egy ember, ki nejét halálra 1110 8, VI | arra, hogy neje birtokát bitorolja, de jogot nem.~ ~- Fogok 1111 1, VIII | hol vannak azok az egész bivalcsordák, a mik itt legelnek? ő elvitt 1112 4, V | vagy maga Moncené asszony bizalmasabb barátnéja előtt, s ha bűntárs 1113 3, IV | törölte szemeiből s nyakát bizalmasan átkarolta.~ ~Végre egy erdőszélben 1114 4, IV | öntudatosan föltekinte, bizalomteljes arczát végig hordozá a körűlálló 1115 4, II | nélkül rá mert annyi kincset bizni.~ ~- De hát ki tudja azt? 1116 1, VI | régi antagonistám, s nem bizok olyan vállalathoz, a mibe 1117 3, III | barátja kapufélfájától s a bizománnyal együtt hűségesen megszökött. 1118 3, III | 60,000 forintot adott át bizományilag alpénztárnokának, ki régi 1119 1, V | ingereljem a szenteket, mert bizonyára nem sokára meglátandom őket.~ ~ 1120 8, VI | föltéve, hogy ön be tudná bizonyitani, hogy a leány az enyim, 1121 4, V | emlitése csak egy két értelmű bizonyiték lett volna ellene, s miután 1122 4, IV | védelem, egy semmivel nem bizonyitott gyanu ellenében, mint e 1123 4, IV | a vizsgáló orvosok azon bizonyitványa, miszerint a két halálos 1124 6, V | ülj le, és irj szépen egy bizonyitványt, melyben elismered: hogy 1125 3, V | belül magát mutatni; de bizott is benne, hogy senki elváltozott 1126 1, VIII | valaki utánam akar jőni, csak biztasd hogy siessen.~ ~ ~ ~ 1127 3, II | egyszerre taszit és vonz, biztat és ijeszt; nagyon szomorú 1128 8, III | kezdé észrevenni védelmezője biztatásait, s bár mennyire ijesztő 1129 4, I | angolúl nem, végtére sok biztatásra mégis rá hagyja magát venni, 1130 2, II | Amaz gyönyörteljes élettel bíztatja magát, nyugalmas meghalálozással 1131 8, III | s szólt hozzá ismeretlen biztató hangokat.~ ~A medve körülnyalta 1132 5, III | következett még; azzal legutoljára biztatta őket, az fogja bekoronázni 1133 2, IV | visszaadja a vakok szemvilágát, s bíztatta Tamást: hogy szánja el magát 1134 8, V | elhagyni ürügyhöz jutott, biztatva társait, hogy rögtön vissza 1135 3, III | III.~ ~Ne félj, bizton alhatol a szabad ég alatt, 1136 1, VIII | hozzájárulhatlanabb marad e hely, annál biztosabbak vagyunk minden kül megtámadás 1137 1, XI | neki lovaimat, teheneimet, biztositám, hogy ezt mind neki adom, 1138 4, V | egy levél titoktartására bizza? S nem sokkal egyszerűbb, 1139 6, III | boszújában szinte sirt. Maguk azt bizzák rám: hogy lessem ki, nem 1140 1, III | ennek megtorlásaúl már épen bloquirozni akartam fővárosukat, azonban 1141 2, III | simogatni. Lóra felborzolá bóbitáját s elkezde oly hangokat adni, 1142 2, I | bókokat csinál a légbe s bóbitájával játszik.~ ~Olykor leszáll 1143 4, II | adatá öltönyét, s inte, hogy bocsássák be a segédet, ki már az 1144 6, III | alávilágitva, lekiálta.~ ~- Bocsássatok őt szabadon.~ ~A cselédek 1145 8, IV | erdő szélére, s onnan haza bocsátá.~ ~Esténkint körül körül 1146 3, III | megszökött. Tömérdek körlevelet bocsátának ki utána, minek következtében 1147 6, I | is, az ő bűnét ember nem bocsáthatá meg.~ ~A fogoly hallá az 1148 7 | siettetett. Kezdék lefelé bocsátkozni. Olykor egy kő gördült meg 1149 8, VI | volt a legtetején, azon bocsátottak le az ő és medvéje számára 1150 3, IV | idején a városba be nem bocsáttatva, kénytelen volt ide künn 1151 1, XII | Géza mosolyogva szólt, bodor füstöt eresztve pipájából:~ ~ 1152 3, IV | szemei elől, egy gyalog bodza árnyába lefeküdt s vadúl 1153 7, IX | túdósok nem görögök és nem bölcsek, megtanulhatnának beszélni 1154 7, XII | a napot és éjszakát, a bölcsőt melyben ringattak, s a temetőárkot 1155 7 | legvénebb, ki legtávolabb van a bölcsőtől, hanem az, ki legközelebb 1156 1, VII | fonniok köröskörül, hogy a bölények rá ne menjenek; néha egész 1157 8, III | éjben elhangzik sikoltás, bömbölés és fütyölés, a szélzúgás 1158 8, III | gyermeksikoltás és vadállatok bömbölése hallatnék.~ ~Mint valami 1159 8, III | közben morogva, duzzogva, bömbölve, - és leghátul egy magas 1160 3, V | börtönre vettetett, ugyanazon börtönbe került, ugyanazon börtönben 1161 4, V | kétségbeesés dühével távozott el a börtönből. Az ajtóban még egyszer 1162 6, I | magát azon gondolathoz: hogy börtönéből csak a siron keresztül van 1163 6, I | külmozgalmak zaja felhatott börtönéig; a nélkűl, hogy tudná mi 1164 6, V | Néhány percz alatt a börtönelőtti ház előtt állt. Rútul meg 1165 6, III | vissza a kiállt veszély után. Börtönén kivül volt már. -~ ~Áthúzta 1166 6, III | legalább négy ölnyivel van most börtönénél magasabban s a kötélen túl 1167 6, III | épületet választott el a börtönépülettől. Annak csatornája egy messze 1168 6, I | feloszthatlan percz négy börtönfal közé szoritva; akkor kiült 1169 6, I | járt azalatt?~ ~Ez egész börtöni életrendszerét a rabnak 1170 6, I | áthatva. - Azért jöttél börtönömbe lakni, hogy látogatóimat 1171 6, III | azon ismeretlen hölgy, ki börtönömben naprúl napra gondoskodtál 1172 3, I | nyilásig nőni s kinőnék börtönömből! - - ~ ~Soha sem imádkoztam 1173 3, I | Van-e még élet oda künn?~ ~Börtönömnek nincsen ablaka; - sötét 1174 4, V | akkor nem félek jobban börtönömtől, nem a vérpadtól, mint azon 1175 4, V | esküttszék elé hivatott.~ ~Börtönőre, ki nagy részvéttel látszék 1176 7, XII | nehéz falakat, sziklábavájt börtönt, nehéz rostélyokat a keskeny 1177 4, II | világosan mutatják a legutóbbi börzeesemények által előidézett bukását.~ ~ 1178 1, XI | mérges kigyóknak, békáknak és bogaraknak; egy napon, hogy otthon 1179 6, I | kiszabaditá a faggatott bogarat, s valami könnyebbült érzéssel 1180 1, VIII | csináljak azzal a millió bogárral, miket a szüz természet 1181 8, VII | rémes sikoltozás s vadállati bőgés viszhangzott iszonyú tusában.~ ~ 1182 1, VII | vissza sóhajtani az egyiptomi bográcsok után.~ ~Ide, hol az emberi 1183 8, III | vérengző torkát feltátva, bőgve rohant zsákmánya elrablására. 1184 2, III | hányni s mikor belé fáradt, bohó komolysággal sohajta fel: „ 1185 7 | Most sajnálom. Sok ábrándos bohóság volt benne. A mennyire emlékemben 1186 5, III | körében minduntalan válogatott bohóságokon törték fejöket: különösen, 1187 3, IV | egyptomi, oláh, magyar, bojár, zagyván, vegyesen jön megy, 1188 7, VI | aranyszemű éjmadarak,~ A bőjti boszorka lihegve halad...~ 1189 8, VI | sinórt, felveté nehéz aranyos bojtjánál fogva az ablak keresztvasára 1190 8, I | kik teli heverik magukat bojtorjánnal, hanem szép fényes fekete, 1191 6, III | vállatvonitva, s mig gúnyolódó bókkal hajtá meg magát Diego előtt, 1192 2, I | hörg és összegubbad, vagy bókokat csinál a légbe s bóbitájával 1193 8, II | pillanatot vetett fel a bokorra, s azon perczben midőn az 1194 2, II | kiknek egy-egy ügyetlen bókot próbált mondani. Tudta hogy 1195 8, II | berkek sűrüjébe érve, ott a bokrok között eltűnt a vadász szemei 1196 8, VII | hogy félremegyek sirni a bokrokba s elveszek előlük, ne mondd 1197 6, II | megmásolhatlan fogadást. Mindenki boldogabb volt, mint egy órával elébb.~ ~ 1198 8, VII | emészteni.~ ~A tudás nem boldogit...~ ~Reszketve borult fenevad 1199 1, XII | Ha arra gondolok, hogy boldogsága kutforrásához én vezethettem 1200 1, I | gyanitsa, sejtse, hogy e boldogságaért én imádkoztam az éghez.~ ~ 1201 2, I | leesik. Gondolkoztam az ember boldogságáról.~ ~A hallgatás örök tanácsadó. 1202 6, VI | Éltem minden pillanata a te boldogságodnak lesz szentelve. Az Isten 1203 4, V | visszaadhatná nyugalmát, boldogságomat nekem, s egyetlen szó fölmenthetné 1204 1, VII | melynek alakja, illata mult boldogságomra emlékeztet, ezer szóra, 1205 2, II | És minő szép volt. Boldogságos isten! Az emberek vétkeztek: 1206 1, IV | mit feledni nem lehet.~ ~Boldogságot, jóllétet látunk köröskörül. 1207 2, II | Tamás jól számitott. Jól, de boldogtalanul.~ ~Félt hogy a leányt elviszik 1208 1, VI | némelyik a hurkák által boldogult, mire észrevettem magamat, 1209 1 | itt más magyarnak, mint a bolondok, kik szerelmesek a földbe, 1210 1, V | nagyobb ennél. Itt is akadt bolondra: én reám; nem mulik el nap, 1211 5, II | mérgezni magát, bevett valami bolondságot, a mivel azt nyerte, hogy 1212 5, I | engedte az öreg úrakat bolondúlni, s mikor már egynémely annyira 1213 1, V | még azt gondoltam, Friczi bolondult meg, az csinál velem valami 1214 5, III | Csarekoff annyira bele volt bolondulva, hogy az egész telet jószágán 1215 1, VI | többi legyen alkalmatos.~ ~A boltból egy facsiga lépcső vezetett 1216 1, VI | földszinten fölnyitott egy boltot s inte, hogy nézzek bele. -~ ~ 1217 5, V | lassankint átmelegité az épület boltozatait, elkezde a kastély termeiben 1218 3, III | által méltatlanná tette, boltsegédének szivesen befogadja.~ ~„Köszönöm 1219 3, III | a temetőből jön, a lápok bolygó tüzeí röpkednek előtte, 1220 3, II | oldalairól kajla sombokrok, mint bolyhos bibircsók merednek elő; 1221 7 | barna vizi kigyó.~ ~Egy ily bolyongásom alkalmával a zivatar véletlen 1222 6, V | kasul járt rajta, s a hogy a bomba kiütötte az egyik oldalát, 1223 6, V | azokon másztak fölfelé.~ ~A bombák, granátok pattogtak fejeik 1224 2, V | meséje végén a hajós - a bomlott hajó árboczán egy tündéres 1225 5, IV | szavakra az asztalok mellől, s bomlottan futott ki minden ember a 1226 3, IV | arczát, szőke haja fel volt bomolva, futott árkon és töviseken 1227 4, I | Londonban az a hivatásuk: hogy boncztudósok számára visszalopják a siroknak 1228 6, III | mellette elcsúszni.... Ki kelle bontania a vasat.... Zsebébe nyúlt, 1229 4, IV | valami titkos kéz által bontogatva, lassankint egy összevágó 1230 6, III | vitt véghez..... Keresztül bontotta börtöne falát.~ ~Ott hol 1231 4, IV | de melynek összevissza bonyolult fonalai, mintegy valami 1232 3, II | erősebben-erősebben; a hideg Bóra, az éjszaknyugati szél orditva 1233 2, II | szőllővenyigék fonódtak s a borág levelei között egy csinosan 1234 5, III | nem ittak, hanem úsztak a borban, ott nem verekedtek lakomázás 1235 2, I | facsarva helyéből, a vihar mely bordáit összezúzta fél oldalra fektette 1236 5, III | nézd csak, hogy nem fér a bőrébe!” „nézd csak, hogy nem tud 1237 8, VI | mulva végrendeletet tehet a bőréről.~ ~Az ifjú megnevette ötletét 1238 1, VIII | aztán confiscáltam az állat bőrét s most lóistrángokat szabtam 1239 5, I | bornyúkra ha az anyajuh és tehén bőrével talált is adózni, hogy el 1240 3, II | északi partján haragos zöld bórfenyő közűl tünik elő egy magános, 1241 7 | éjszaka. Egymásra boruló bórfenyők fogták el róla az eget, 1242 6, V | kövek, gerendák darabjaival boritá el egy pillanat alatt. A 1243 5, III | megette a pástétom külső boritékát, a mi nem emberi gyomornak 1244 1, XII | egész mellénye el volt már boritva vérrel.~ ~Én sietve odarohantam, 1245 3, IV | s munka közben levetett bőrködmönét felölté, s egykedvűen kérdé 1246 5, V | hordót a mint szétveté az égő borlél ereje, a kék folyóláng szétterjedt 1247 7, IV | édesebb a szerelemnél? A bornak pohara. Kábult gyönyörei 1248 1, VIII | jóllakás miatt tehetetlenül. A bornyu árában aztán confiscáltam 1249 1, VIII | csak, micsoda állat lett a bornyuból; oda megyek, hát a bornyum 1250 5, I | ügyel az apró bárányokra, bornyúkra ha az anyajuh és tehén bőrével 1251 1, VIII | bornyuból; oda megyek, hát a bornyum helyén egy roppant óriás 1252 1, VIII | gerendely, a mint elnyelte a bornyumat, a kötél kilógott a szájából, 1253 8, III | a fényövön alaktalan köd borongott, s gomolygó szürke gőz körűlhullámzotta 1254 7 | meredek sziklafal, csüggő borostyánindákkal, mögöttem - - - megdöbbenve 1255 8, II | előtte. Gazdag haját, mely borostyánindával volt csomóba felkötve, lebontja, 1256 5, IV | közéjök a szép Malika, épen a borozó asztal közepére, hogy minden 1257 7 | sziklahomlok alatt száraz bőrrel hittem végig nézhetni a 1258 5, V | egyszerre lángra kapott a borszesz; az első hordót a mint szétveté 1259 3, II | gyapot kelméi lúgban és borszeszben mosattak ki; még az erszényben 1260 7, IX | részegen találni: gyermekei is borszeszen nevelkednek föl, azt sziják 1261 5, IV | ő feje sem ingadozott a bortól; azt is megtanulta, hogy 1262 1, V | sem lehet.~ ~A sok kényes bőrű népség letakarodott lassankint 1263 7 | embert gyűlőlni, s lelke borújában keresni a magányt, mely 1264 7, VI | Hű lyánya előtt~ Térdelve borúl a szerelmes,~ És esküszik 1265 7 | mint az éjszaka. Egymásra boruló bórfenyők fogták el róla 1266 3, I | arczommal a nedves földre borúlva ismerem meg, hogy van isten 1267 1 | bátor arczczal fordulni a borús idő felé s csak a napfényt 1268 6, I | visszatért lelkébe az az undoritó borzadály, mely e sötét állatok iránt 1269 8, IV | rajta, akkor is oktalan borzadálylyal tekingetett rá vissza, s 1270 8, VI | hangokon.~ ~A hölgyet lázas borzadás futotta át, a belső szemrehányás 1271 7, VI | enyelgő mesét mondott e titkos borzadásról; és vállamra hajolt és átölelt:~ ~ 1272 7, VI | szerelmem a leánynak, végig borzadt, elhalaványult. Olyan lett, 1273 5, V | Ukrania határaig, leirhatlan borzalmakkal fertőztetve be minden darab 1274 6, III | kellett. A nyavalyatörés borzalmával tekinte maga alá s pár tántorgó 1275 6, II | A szent hangok melegitő borzalommal lepték meg a sziveket. A 1276 1, V | Én tudok mindent, a mit Bosco tudott, bort töltök üres 1277 6, II | önfeledő táncz között. A mimosa bosquetek megett, mik a szögletekbe 1278 6, I | pókhoz beszélni, különös bosszúálló gyűlölettel áthatva. - Azért 1279 4, V | férjem vagy családom iránti bosszúból messzire tervezett ármányt 1280 4, V | és irt, nem valami kaján bosszuvágyból tette-e? Látta-e őt valaki 1281 2, II | Tamás soha életében nem boszankodott. Soha szomoru nem volt, 1282 5, V | fenn pedig a kastély ura boszankodva látta az ablakból, mint 1283 1, V | emberek egy részét épen boszantani látszék a hölgy jajgatása, 1284 2, III | felkaczagott gúnyos, hosszú, boszantó hahotában s végűl elkezdé 1285 7, X | menőket alamizsnavetésre boszantsák. Hm! ha mindazokat kicsuknák 1286 5, IV | Csarekoff.~ ~- Csak azért, hogy boszantsalak, semmi másért: szólt Kozima 1287 5, II | határt. Annyi esztendős boszontás után végre hozzá jutott 1288 1, VI | el, a minél sokkal jobban boszontott még az, hogy akármennyit 1289 7, VI | aranyszemű éjmadarak,~ A bőjti boszorka lihegve halad...~ S mint 1290 7, IV | édesebb a bor kelyhénél? A boszú pohara. Pohár gőzölgő ellenségvérrel 1291 6, I | bűnös, ki ellenét szerelmi boszúból ölte meg. Ez börtönében 1292 1, VIII | járták lovaink a vizet, bőszültté téve a pióczák, kigyók és 1293 5, II | annál inkább tölthette boszúját a leányon.~ ~Más ugyan szánalommal 1294 5, V | udvaráról, hol az ablakokból boszúlatlanul lövöldözték le őket. A kapuk 1295 6, III | mennyi bejött.~ ~A kapus boszús arczfintorgatással tömött 1296 8, V | Valóban ő az. Mormogá boszúsan a medvevadász, letéve a 1297 5, V | harczosokat elfogták, a boszúvágyó nemesség példás büntetést 1298 8, III | A medve azonban éhes boszúval rohant a leánynak, félretéve 1299 1, VIII | ostromállapotba vagyunk téve. Bot nélkül a szobából ki sem 1300 3, IV | ereszté s görcsös vándor botját kezébe véve, kérdé a gyermektől: „ 1301 8, VI | mennyire érdekében állhatott botlását a legmélyebben eltitkolni. 1302 4, IV | hallgatá gúnyos arczczal a botorkázó ügyvédi beszédeket, mintha 1303 3, III | ellenségednek, ki koldús botra jutott miattad; erdők fenevadai 1304 7, X | emberi arcz..... ~ ~Jaj a botránkozónak, de százszor jaj a botránkoztatónak!~ ~ ~ ~ 1305 7, X | botránkozónak, de százszor jaj a botránkoztatónak!~ ~ ~ ~ 1306 6, II | robbereikkel, mig a kis elegans boudoirban, hol egy asztalon lapok, 1307 6, II | keresett. Végre betekintett boudoirjába.~ ~- Ah ön ide rejté magát! 1308 1, III | mely különösen szép fákkal bővelkedik, úgy hogy csupa campeche-fákból 1309 8, III | mered csak elő az embermagos bozótbúl egy egy fekete fatörzs, 1310 1, VIII | óra hosszat mentünk oly bozótokon keresztül, a hol kertészkéssel 1311 8, I | rohanok utána, s tüskén, bozóton üldözöm, mig végre a medve 1312 8, III | s azt elrántva onnan, a bozótos tüskebokrok közé taszitotta 1313 3, IV | értek, tünt föl előttük Brieder város nyulánk minaretjeivel 1314 1, V | tengeren, mig egy utánunk jövő brigg fölszedett bennünket.~ ~ 1315 6, II | viszfényt vetett reá, szemeiből brilliantvillámok lövelltek szét, s félig 1316 3, V | ülteté, s útnak inditá őket Brozoliáni felé. Maga pedig bezörgetett 1317 2, III | tollai közé húzta fejét: „Brrrrrr! hideg van!” monda és lehunyta 1318 4, II | visszatekinte reá - halvány búbánatos képe önarczának.~ ~Kivülről 1319 3, III | érezvén kezében, érzékeny bucsút vőn barátja kapufélfájától 1320 7 | akartam minden szónélkül búcsút venni tőle, s oda léptem 1321 6, I | eljöttek az örülő barátok, a búcsuzó börtönőr, csak ő érte nem 1322 1, XI | szeresse. Másutt mindenütt bün ez érzelem, de ti nektek 1323 6, I | zászlóit lobogtatja a szél, a Buen-Retiroi várfokról dörögnek az ágyúk 1324 6, III | hogy rögtön elbocsátja. Buenas noches szép Dinita, el ne 1325 4, IV | magának egy ügyesen bemutatott büntény furfangos napvilágra hozatalából, 1326 5, V | büntetést követelt fejökre.~ ~A büntetés megadatott. A hirhedett 1327 7, XI | élet is van adva ráadásul e büntetéshez.~ ~Felhagyta az ember magát 1328 3, III | értéke sem lévén elégséges, büntetésül három esztendei börtönre 1329 7 | vezetett, hol szétterűlve, a bürkök töveit áztatni megállt, 1330 6, II | celebritásai, büszke Grandok, még büszkébb republicanusok, egy egy 1331 7 | szégyenlené azt, hogy boldog, s büszkélkedni akarna azon sivatag érzésben, 1332 6, VI | Gyalázatod voltam eddig, büszkeséged leszek ezentúl.~ ~. ~ ~Az 1333 7 | kutatja a fájdalmat, mintha büszkeséget akarna belőle magának szerezni, 1334 2, III | III.~ ~Büvészek és alchymisták ismernek 1335 3, IV | ellepték a mezöket. Olykor büzhödt posványokon kellett átgázolniok, 1336 8, IV | kaczagva, mint a vadgalamb búgása, mint a gerlicze nevetése, 1337 8, II | magát, kilencz helyen a bugyogó forrás smaragdszint játszik 1338 1, III | ezernyi csordákban legelésznek buja savanáinkon, a nélkül hogy 1339 7 | Eszméim egymásra nőttek: oly buján, mint tán a föld virágai 1340 2, I | nem ment vissza többet; a bujdokló rablókról, kik az égett 1341 2, I | rettegve, erdők, mocsárok közt bújdokolva s örül, hogy nem ugy van 1342 1, IV | küzdelme a nyomor, keserv, a bujdosás, mond meg neki, hogy túl 1343 7, XII | de nem talált rájok. Örök bujdosásra volt elkárhoztatva.~ ~És 1344 3, III | felhői közt elkárhozott lelke bujdosó maradjon világ romlásaig; 1345 7, XII | közt, e halott világban bujdostam én egy országból a másikba, 1346 6, III | minőn egy ember keresztűl bújhat.~ ~- Vagy hatot, vagy vakot! 1347 1, VIII | pofáját. Jancsi a padlásra bujt el ijedtében s én kiszorultam 1348 8, II | az eső leány, s szédült bukásában öntudatlanul ragadta meg 1349 4, I | reggelig ki kell mondanom bukásomat.~ ~- S ön ezt igen tréfás 1350 1, XI | összeropogtatta s a levegőbe bukfenczeztette volna, akkor meg nekem állt, 1351 3, II | s az megroskadva előre bukik és lovagját fején keresztűl 1352 6, III | ismét egy szőnyegajtóra bukkant, mely a folyosó tulsó felét 1353 1, VIII | alig félórai járás után rá bukkantunk egy falka fekete loboncsos 1354 3, IV | a feszületig, ott térdre bukott s eszméletlenül elterült 1355 5, II | a szakács tanuljon meg buktát sütni, a mit Kozima nagyon 1356 6, III | Megállj. Van még egy út, mely bűnbocsánatra vezet. Van egy gondolat, 1357 6, III | visszatérsz, az egész hon egy bűnbocsátó kezet nyújtand feléd, nőd 1358 1, V | ágában sem lehet, hogy az a bunda még valaha az enyém legyen.~ ~ 1359 6, V | ember hagyta magát vinni bundája gallérjánál fogva. Tudsz-e 1360 1, V | Volt egy czifra alföldi bundám. Magára vette, persze hogy 1361 3, III | mintha az egész emberiség bűne fekünnék rajta. - Nem sirt, 1362 5, V | ha Isten úgy akarja, hogy bűneik miatt meghaljanak, haljanak 1363 5, III | eljöttek felszaporodott bűneiket meggyónni?~ ~Talán észrevették, 1364 6, I | adott amnestia után is, az ő bűnét ember nem bocsáthatá meg.~ ~ 1365 7, VIII | Legyen ott, vétkeztem, bűnhődni fogok, de nem emberek kezétől. 1366 7, XII | vétek, az erény szégyen és bűnhödés tárgya, jutalmat kapott 1367 7, VII | embernek saját fájdalma, saját bűnhödése.~ ~S ti a sorsot meritek 1368 4, V | szóval négy ellen a vádlott „bűnösnek” találtatott.~ ~E szó kimondásakor 1369 4, IV | közönség a szép nőben csak egy bűnöst vélt látni, a nyugalmat 1370 4, V | bizalmasabb barátnéja előtt, s ha bűntárs volna az, kihez e levél 1371 4, IV | biráknak, hogy a vádlottra azon bűntetést kéri, mely szabva van a 1372 4, III | görnyesztenek, mintha megakarná őket bűntetni azért, hogy erősebbek merészeltek 1373 4, V | gyötrelemmé vált előttem e bűntitok miatt: ki kelle azt mondanom. 1374 4, IV | Többen, kik azon éjjel Monce bureauja előtt jártak, láttak egy 1375 4, I | hozzák önnek kereskedelmi bureaujába. Ön e hulla arczát két pisztoly 1376 4, IV | egy reggel kereskedelmi bureaujában meggyilkolva találtatott. - 1377 4, IV | egy embert láttak Monce úr bureaujából eltávozni és ismét egyet 1378 6, III | sem fog így rád ismerni: Burkolózzál e köpenybe; vedd e pénzt, 1379 6, III | magára könnyü selyem éji burkonyát s szeméremőrző vigyázattal 1380 6, III | összetartá keblén a tapadó éji burkonyt, melyen keresztűl még a 1381 6, III | arczfintorgatással tömött egy marék burnótot orrába, úgy rázva és taszigálva 1382 6, II | szenvedélyes változatait, a búskomor ábrándokat, a fájdalom óriási 1383 1, XI | nem soká kellett a magány buslakodásain tépelődnöm.~ ~Egy reggel, 1384 4, III | lak volt, avult, kopott bútorokkal, de tisztán tartva.~ ~- 1385 7 | teremnek, melyben több egyszerű bútoron kivül egy fonott karosszék 1386 1, VI | hogy keressen nekem egy butorozott szállást, mintegy öt szobából 1387 5, IV | szobájába, mely sem fűtve, sem bútorozva nem volt; ott reggelig majd 1388 1, XI | hangyák megették az egész butorzatomat, nem hagytak meg egyebet 1389 7, XIII | halotti lepedőjöket, s mennek búval bánattal bejárni a világot, 1390 8, II | fekete tükör, melyből a bűvész a jövendőket nézi.~ ~Csak 1391 3, II | magában a végőr s gubájába búvik s honn maradt családjára 1392 7, IV | határos örömök. Kergető láz. Bűvkorona, mely minden vágyadat azon 1393 7 | róla, szemeim rá voltak bűvölve. Féltem és mégis vonzódtam 1394 1, XI | vetéseimet megnézni.~ ~A buzám tetejében, melyet lapályra 1395 5, III | násznagyok és nyoszolyóasszonyok búzát hintettek reájuk, hogy úgy 1396 1, VIII | gyökérbe, azt szépen bevetettem buzával, kukoriczával, s már most 1397 1, VIII | csudálkoznám rajta, ha a buzavetésem helyén spanyolnádat látnék 1398 3, V | börtönében élte utolsó perczéig buzgón imádkozott. Ha tudta volna, 1399 8, I | orditással rohant rájok, s buzogányával, mit úgy forgatott kezében, 1400 2, II | alvó forrás fölfakad, s buzogni kezd visszafojthatlanúl, 1401 1, XI | eltöltötte valami vadállati bűzzel.~ ~Fölkeltem előtte, hogy 1402 6, II | év előtt fiatal spanyol caballero vett nőül. Egy szelid, halavány 1403 7, X | festeném őt, mint mikor a Cabbalistákat és a Farizeusokat korbácscsal 1404 1, I | csűggedten mentem vissza a cabineba, s a mint a félbe hagyott 1405 1, I | élt.~ ~Ott hagytam a képet cabineomban s nehéz szivvel mentem ki 1406 1, I | és hallgatag; egész nap cabinjában ül s mathematikai könyveket 1407 2, IV | kiséretében elutazott.~ ~Cadixban egy hajót kifogadtak, a 1408 2, V | V.~ ~Egy este a cadixi kikötőben Indiákról jött 1409 1, VIII | kérni.~ ~Ő egész nap gépeken calculál, mikkel a holdba lehet fölrepülni, 1410 6, II | bájos, édes rokonhangon Camoensnek egyik halhatatlan költeményét: „ 1411 1, III | bővelkedik, úgy hogy csupa campeche-fákból évenkint 2 millio dollárt 1412 6, II | helyett inkább a „la hija del campo”-t; ah azt ön pompásan szokta 1413 1, XI | mint egy macskát; s miután Cannibal herczeg nagy nevetés közben 1414 1, VIII | legmérgesebb fajából a cobra capellának; szerencsémre jól volt lakva, 1415 1, V | nagy büszkén mondá: itt a capitalis.~ ~Hát értünk valamihez, 1416 4, IV | összehivattak.~ ~A közvádló éleseszű captiosus ember volt, ki csodálatos 1417 6, III | lava la otra aj ambas la cara. (Egyik kéz a másikat mossa, 1418 6, II | hangon, és a legtisztább castellan kiejtéssel mondá spanyolul: „ 1419 7 | Ez lett embergyűlöletem catechismusa. Később eszem megtérvén, 1420 1, XI | perczig megtartotta azt a catoi szigort, mely alatt összeroskadt. 1421 3, IV | naptól barnult arcza tiszta caucasi vonásain bátorság és szenvedély 1422 1, VI | magát, egyik jól lakott a cáviarral, másik a kocsonyával, némelyik 1423 4, I | egykedvűen dudorászta a „dans ce fossée cessony de vivre” 1424 6, II | minden szinezetű és véleményű celebritásai, büszke Grandok, még büszkébb 1425 1, VIII | nőve tüskével, miszerint e ceremóniát kénytelen volt akkorra, 1426 4, I | dudorászta a „dans ce fossée cessony de vivre”t, s nem ügyelt 1427 2, II | vannak szelid, alázatos characterek, kiknek azon érzelem beljutalma, 1428 1, VIII | meggyőződéssel viszonzá: „és a charakter egy neme a privat zsarnokságnak, 1429 1, VIII | türjük.~ ~De barátom, mondék, charakteres ember megtartja a szavát! -~ ~ 1430 1, IX | igen jeles földész, nagy chemicus, szerencsés speculans, bátor 1431 3, III | nagykereskedő, elég jószivü volt a ci-devant flam uramnak azon emberbaráti 1432 1, VI | itt igy szokás, magyarázá ciceroném, földszint a bolt, első 1433 1, XI | hátára.~ ~Én, biztositva a citoyent, hogy mentül előbb visszajövök, 1434 1, XI | irtóztató orkánok, a minőkről civilizált embernek fogalma sincs.~ ~ 1435 1, VIII | a legmérgesebb fajából a cobra capellának; szerencsémre 1436 1, VII | körüldongva, körülrepkedve tarka colibriktól, mik olyanok, mintha a madaraknak 1437 7 | teteme nem érinteték.~ ~E combinatiot csak később értem rá tenni. 1438 1, VIII | indigenáknak személyesen comitivául szolgálni, ezt még az a 1439 1, VI | óra alatt készen volt a commissióval, a sietség ellen itt nincs 1440 1, VIII | tehetetlenül. A bornyu árában aztán confiscáltam az állat bőrét s most lóistrángokat 1441 1, V | kapadohányfüstből szerencsésen conglomerálódott.~ ~A ki ezt kiállja, az 1442 4, V | szakasztá félbe Duval, a consulatus utján rögtön fölszólittatott 1443 3, V | Lőrincz s rögtön folyamodtak a consulhoz, kiadatásomért.’~ ~Az örmény 1444 1, V | a becsületes ember az én contómra eszik iszik, az én dohányomat 1445 1, V | nagyméltóságosan, oda mentem hozzá conversálni s a mint meg akartam czirógatni 1446 7 | mondhatnám, mintha valami nagy conversatiom lett volna az emberekkel, 1447 6, II | sylpheket elfoglalni hizelgő coquetteriával, mig ismét tova szálltak.~ ~ 1448 6, II | tőled „a maurok búcsudalát Cordovától”, ez est örömei semmi kivánni 1449 6, III | jelentsd magadat Cuesta Coronelnél, ő mint önkénytest be fog 1450 1, VIII | vadmacskák és csörgőkigyók egész corporatioitól, kiket minden lépten nyomon 1451 4, IV | a per folyamához tartozó corpus delicti, s csak a közvádló 1452 8, VI | csöndesen végig ment a corridor tetején, s az odáig felfutó 1453 6, I | ablakába, s szomszédaival a Cortes összehivásáról beszél.~ ~ 1454 5, I | alkalmával, mig az úrnő maga a cotillont járta, a szép Feodorát leszökteté 1455 1, V | év mulva úr vagyok. Nur courage!~ ~Már ez könnyű szivvel 1456 4, I | hiszem, nem igen.~ ~- A course azon egy óra óta, hogy ön 1457 6, II | arczkifejezéssel. Egyszerű fehér creppruha volt rajta, melybe gyöngéd 1458 6, II | le, politizáló férfiak, critizáló dámák, kik egyenesen nem 1459 1, VIII | bájakról, miket a költők oly csábitó szépen irnak le, s mikről 1460 7, VIII | világból. Szeretőmet és csábitóját megöltem.~ ~Épen egymást 1461 8, I | is sok ember szeretőjét csábitottam már el, még csak medveét 1462 3, II | robogását és a vér-ebek dühös csahaját engedve hallani.~ ~„Istenem, 1463 1, V | lábáról, taszigálva hosszú csáklyákkal a hajókat, a miknek neki 1464 3, II | a csónakot, beléugrik, a csáklyával egyet taszit rajta, a láncz 1465 5, I | árvái, tán egy egy magasabb családbeli hölgy eltitkolandó gyermeke; 1466 1, III | hiuságomnak hizelegne, fejedelmi családdal jönni rokoni összeköttetésbe, 1467 3, III | el a földről, mint az ő családjából minden ivadék; ha annak 1468 3, II | gubájába búvik s honn maradt családjára és meleg tűzhelyére gondol. 1469 7, V | szeretett.~ ~Elhagyta érte családját, a fénykört, melyben született, 1470 4, I | szét öröm és kétségbeesés családokra és országokra. Az ige, melly 1471 4, V | irántam, vagy férjem vagy családom iránti bosszúból messzire 1472 3, III | i Á d á m egy becsületes családos öreg ember, mintegy 60,000 1473 2, II | Tamás mind ez időig nőtelen, családtalan volt. Ifjusága sanyar és 1474 1, X | felé, midőn a közteremben családunk minden tagja együtt volt, 1475 7 | van és ő ragad magával.~ ~Csalatkoztunk: én is a világ is. Én benne. 1476 7, XIII | ott. És hinni és meg nem csalatni. Nem vonzatni a föld felé 1477 4, I | innen széthangzik az egyedűl csalhatlan valóság, a többi ábránd, 1478 4, IV | el a mérleget, mely ezt csalhatlanul bebizonyitja. Ama szomorú 1479 7 | sziklához ragasztva, a legsűrübb csalit közt rejtetten, egy magányos 1480 2, I | s véletlenűl a sürű vad csalitban egy elpusztult házra, egy 1481 8, III | három alak fut egymás után a csalitos, harasztos avarban. Elől 1482 1, VIII | végeztünk mindent, a hogy a Csallóközben szokás vert falat csinálni 1483 7 | le, mint másnak. Opticai csalódás volt az egész. Gyakran ott 1484 1, VII | gyakran ugy képzelem édes csalódásomban, mintha most is otthon volnék, 1485 4, VI | adhatja a halált.~ ~Az ember csalódik. Ne játszatok a halállal.~ ~- ~ ~ 1486 8, VI | melynek önkénytelen vágyait a csalogányhangokból leste el, s a néma sóhajtás 1487 1, V | midőn egyszerre puff! nagyot csap valami az ajtómra, én a 1488 4, IV | elborzadást az öntudat belső csapásának.~ ~Az elnök inte Arnouldnak, 1489 2, III | hallod a denevér szárnyának csapását?..... A fekete éjszakában 1490 3, I | neki annyi áldást, a mennyi csapást éreztettél én velem; - vigadjon 1491 8, I | neki, azután csodálkozva csapja össze kezét, s a mint a 1492 8, II | tajtékzó habjai tombolva csapkodnak fel a sziklákra. A tamarikfa 1493 1, V | vihar, a habok keresztűl csapkodtak a hajón, a kapitány káromkodott, 1494 1, VIII | magamat hirtelen gálába csapni, előszedtem a prémes mentémet 1495 5, IV | rakott asztal, két végén csapra ütve volt két nagy hordó, 1496 1, XI | teringette vadkirálya csak nem csapsz a földhöz, ha még egyszer 1497 6, III | szemtelen vigyorgást, s úgy csapta pofon a vén faunust, hogy 1498 1, V | a négy falához, mint egy csaptatóba jutott egér.~ ~Oda kinn 1499 5, IV | rejtett.~ ~A vendégurak Csarekoffal együtt hahotával kaczagtak 1500 5, IV | fenyegető tekintetet vetve Csarekoffra.~ ~A gróf felkaczagott.~ ~- 1501 5, V | verekedés támadt a palota csarnokaiban. A parasztok kaszái, cséphadarói 1502 6, IV | fogadást. Soha sem jutott csata előtt eszembe az a gondolat, 1503 8, I | sarkalni, a medve nem áll velök csatába, hanem fut sebesen fölfelé 1504 6, IV | mindig ő nyargal elől a csatában. Mondtam én, hogy „vas a 1505 6, IV | lássék arczán az indulatok csatája, mely e pillanatban egész 1506 8, I | terem ajtaja, s a sárosan, csatakosan belépőt egyszerre háromszorosan 1507 8, II | behorgasztott ujjait a csatára készülő keselyű körmeihez 1508 6, III | becsületnek és nekem.... Ez a csatatér. A zászlók ki vannak tűzve, 1509 6, VI | vérfoltját saját vérem mosta le a csatatéren.... Ezentúl boldogok leszünk....~ ~ 1510 6, V | szétfutottak Madridból a csatazaj elől, odahagyták házaikat; 1511 8, I | felől egy lovag közelit, csatlósával a kastély felé, ez ifju 1512 5, V | volt ebben az órában már. A csatlósok, hajdúk a pitvarban hevertek 1513 7 | mi ez emlékekhez hiven csatolva van: míndazon ragyogó ifju 1514 6, III | derekára kötve, a másikat a csatorna egy kiálló vaspántjára hurkolta 1515 1, XI | és nyitva voltak az égnek csatornái negyvennap és negyvenéjjel 1516 6, III | Lemászott vele a házhéj csatornájaig. Átpróbálta nyújtani az 1517 2, I | fenődnek, hallatnak az evezők csattanásai, a hajó himbolygása, de 1518 2, III | hangjától a legszenvedélyesebb csattanásig s az egészet egy óriási 1519 5, V | akkor a háta mögött egy éles csattanó hang, s a nagy erős férfi 1520 1, VIII | választók.~ ~Még egy hosszu csavargás után elértünk az igért helyre.~ ~ 1521 3, III | a világ nagy méltatlanul csavargóknak nevez, s kik fülek, vagy 1522 1, XI | legvastagabb jegenyét ugy csavarja guzsnak, mint én egy fűzfavesszőt; 1523 2, II | alig 54 éves, egy éjjel csecsemő sirás verte fel álmából. 1524 7, XI | volt.~ ~Emeletes házban csecsemősirás hallatszott, ajtók és ablakok 1525 1, VI | melyen alul nem szegődik; csekélység biz az, annyi fizetésem 1526 5, III | jelenlévők közűl? - tartoztak a csekélységek közé, ha valaki megsokalta 1527 2, II | szerénysége, minden jelentéktelen csekélységért alkalmatlanul hálálkodó 1528 5, II | nem tették a delnő ácsorgó cselédei között.~ ~Az úrhölgy eleinte 1529 8, VI | asszonyom. Láthatja hogy cselédeim gyász livreet viselnek.~ ~- 1530 6, III | Vagy attól tart ön, hogy cselédeimet találom hivni? Megálljon. 1531 6, III | kapusnak; ez felkölté a cselédeket s midőn Diego az ajtóhoz 1532 1, VII | is válogatni szoktak.~ ~Cselédet mi csak az esztendő azon 1533 6, III | udvart.~ ~Dinita, a grófnő cselédje észrevevé, hogy úrnője hálószobájában 1534 6, III | önöknek, mind úrnőnk többi cselédjeinek külön bért fizetni, hogy 1535 1, VI | egy qualifieatióban van a cselédjével.~ ~Épen apropos érkezett 1536 1, III | hol egyenlő joga van a cselédnek a gazdával, az asszonynak 1537 5, II | Kozima nagyon szeret, a cselédség fele őt szolgálja s egyik 1538 4, IV | aranynyal telt szekrényt adott a cselédségnek, egyenesen Moncené asszonyhoz 1539 1, VI | a hálószoba, padláson a cselédszoba, ez igy legkényelmesebb.~ ~ 1540 3, V | visszacsalhassanak, de soha sem hittem cseleiknek.’~ ~„Azt velem is megpróbálták, 1541 4, III | megleszek átkozva oly dolgokat cselekedni, mikről legyen mit beszélni 1542 1, XII | haza? -~ ~De már azt nem cselekszem, mondék, soha többet! Ha 1543 5, III(*)| helyen azokat a dirib-darab csemegéket, miket valaki a vendégség 1544 2, I | aranynyaljátszó szárnyát s a hangtalan csendbe méla hangon e nevet kiáltja: „ 1545 6, II | nejét.~ ~- Egy pillanatnyi csendet kérek. Szólt az egybegyűlt 1546 8, II | kapaszkodott meg egy egy csenevészett tamarik vagy gyalogfenyő 1547 6, II | szépidomú kezét, s édes csengésű hangon, és a legtisztább 1548 1, VI | fanyalitott. A harmadszori csengetésre egyszerre felugrott valamennyi 1549 6, III | orczát).~ ~A szobalyány csengetést hallott, s elhagyta a kapus 1550 1, VI | kend nem hallotta, hogy csengettem? orditék reá, reszketve 1551 1, VI | az én inasom nem jön, a csengetyühuzót is összetéptem, még sem 1552 8, II | nyilik minden nyomon. Kékellő csengetyűk, piros havasi rózsák rengnek 1553 1 | gyermekéveidet eljátszottad? nem csengnek-e füledbe azon ismerős dallamok, 1554 8, IV | ismét közelebb. A tiszta csengő férfihang érzelgő ömledező 1555 5, V | csarnokaiban. A parasztok kaszái, cséphadarói nem sokat értek a kard és 1556 6, VI | a beteg üterét, - valami cseppeket adott be neki.~ ~Serena 1557 6, VI | mázos korsót. Diaz az utólsó cseppig kiitta, a mi benne volt. 1558 1 | cseréljen az, a ki hazát cserél~ Tompa.~ ~ Vándoroljatok 1559 1 | Vörösmarty.~ ~ Szivet cseréljen az, a ki hazát cserél~ Tompa.~ ~ 1560 2, IV | pénzzel és drágakövekkel cserélte be, s egy reggel 72-éves 1561 1, XI | pipáját kiszivjuk.~ ~Pipát cseréltünk.~ ~Ő elvette az enyimet, 1562 6, III | kémény tetején, a házhéj cserepein egyik szelelő ablakig kúszott 1563 6, I | egyenként sorban számlálni a cserepeket, mig e gondolatölő munkában 1564 6, IV | sejteni, rhumot égetett egy cseréptálban.~ ~Ha jól megnézzük, ismerősünkre 1565 3, II | megbontja a háztetőt, néhány cserépzsindelt mint falevelet söpőr le 1566 7 | fekünném a halkan zúgó bérczi csermely mellett, bámulva a beléhajló 1567 1, V | meginni, az asztal előttem, a csésze a kezemben, midőn egyszerre 1568 1, VI | legényem a theát töltögette a csészékbe.~ ~Hát kend nem hallotta, 1569 2, III | Fehér elefánt csont! - csevegé Lóra - fehér szelencze, 1570 3, V | süveggel, szájában füstölő csibukja, künn üldögélt majorja ajtajában 1571 7 | bánja, hogy helyettök nem csicsókát termett, vagy más hasznos 1572 8, IV | gyümölcsöt s csudálatos csigahéjat, mit a tengerszem mélyén 1573 2, I | ütöttek tanyát, szivárványos csigahéjjaik tarkállanak a verőfényben. 1574 1, VIII | másikig, melynek alsó ajka egy csigahéjra ki lévén feszitve, szépen 1575 1, VI | A kulcsárné ismét egy csigalépcsőhöz vezetett, mely a második 1576 1, VIII | volt az agyag s el voltunk csigázva ugy, mint a ki várat ostromolt.~ ~ 1577 2, I | parancsszava, hallik a hajókötelek csikorgása, a mint a póznákhoz fenődnek, 1578 2, III | egészet egy óriási fülijesztő csikorgással végezé be, mintha ezer ablaküveget 1579 3, II | magános kút elszabadult vedrét csikorogva lógázza a kút ostornál fogva; 1580 6, II | egyedül marad. A teremek csilárfényét fölváltja az éji lámpa fátyolozott 1581 7, XII | függött a fekete égen, holt csillaga a kerek mindenségnek.~ ~- ~ ~ 1582 7, XII | szemeiből.~ ~És az ég millio csillagai közűl egy megindult e szó 1583 4, II | eltévelyegtek vele, az eszmék csillagforgásai közé, s mentűl tovább vitték, 1584 7, XII | átkozta meg.~ ~Tele volt csillaggal az ég, tele volt hóval a 1585 7 | ott talált a feljövő éj csillagképeivel, mélázva, merengve, a mint 1586 2, III | Az a fehér ott az én csillagom,..... ama sötét vörös ott 1587 2, II | gyermeket ismerhete fel a kétes csillagragyogásnál. -~ ~Rynn Tamás soha életében 1588 8, II | éjszakában, a fekete-kék csillagzatos éggel csodás ellentétben.~ ~ 1589 1 | legszentebb remények utolsó csilláma is kihamvadt kebletekben, - 1590 6, I | rengő fénytengerben magas, csillámló paloták árnyképei tünnek 1591 3, II | a hegyekről, folytonos, csillaptalan nyomással, mely a tornyokban 1592 1, V | betegség, soha egy órára sem csillapult el. Reggelenként már oly 1593 1, VIII | magát, megdühödik tőle.~ ~A csimaz Europában a gyalogsághoz 1594 1, VIII | azt agyonlőhetem, de mit csináljak azzal a millió bogárral, 1595 1, V | többi utazóknak jó kedvet csináljon. Eszem ágában sem lehet, 1596 1, XI | erősen katona, különben mit csinálnék most, ha mind e férfiakat 1597 1, V | mesterségektől sem rettenek vissza, csinálok varróvánkosokat, tűtartókat, 1598 6, II | kedves kis... papagályt csináltál.~ ~- Azt hiszi ön?~ ~A két 1599 6, V | s elkezde sirni. Én nem csináltam semmit, én egy puskát sem 1600 4, IV | ügyeket, valódi szenvedélyt csinálva magának egy ügyesen bemutatott 1601 2, II | borág levelei között egy csinosan fonott kosárkát pillanta 1602 6, V | don Diego rögtön nyakon csípett, s odaczipelt az irathoz. „ 1603 8, I | Ne felejtsd el, viszonzá csipősen a vadász, hogy medvéje is 1604 5, IV | volt poharaikból keveset csippentgetni, nemsokára mégis úgy eláztak 1605 4, II | segédet, ki már az ajtó előtt csiszolta nyugtalanul talpait.~ ~A 1606 1, V | sipka volt, lábamon kaucsuk csizma térden felül. Vettem dohányt 1607 1, VIII | mindenféle tüske rajzolt reá, csizmáinkon nehéz volt az agyag s el 1608 1, VI | seregelve, egyik lehúzta csizmáit s a talpait fölrakta a kandalló 1609 1, VIII | le a régi embert, midőn csizmáitok e határt érintik, ez Ikaria.~ ~ 1610 1, V | dohányomat szíja, s az én csizmámat viseli. De nem sajnálom 1611 1, VIII | átkapja, s csak jó vastag csizmámnak köszönhetem, hogy azt ketté 1612 1, V | daguerreotypon kezdve a csizmatisztitásig. Nekem egyenlő feladat a 1613 2, III | fertője az égető nyári naptól csoda-állatokat fogamzik, - mint a c a d 1614 1, V | ő testével a tengerfenék csodaférgeit táplálja. Öcsém ez borzasztó 1615 1, VI | mire ő elkezdé, mennyire csodálatosan járt ő én velem, hogy mikor 1616 1, IV | kinosabb alakoskodást: a világ csodálja a rómait, ki karját égeté 1617 8, V | hanem medvéjét is.~ ~A csodálkozás hangjai szólalnak meg mindenfelől.~ ~- 1618 6, IV | Lehetetlen! kiálta fel az csodálkozással, a mint jobban megnézte 1619 8, I | mosolyogva int neki, azután csodálkozva csapja össze kezét, s a 1620 6, II | verve le rajta, s az obligát csodálók bámulatára olykor batist 1621 7 | Félóráig ültem ott, s maig is csodálom, hogy e fél óra alatt meg 1622 8, I | csoda lép elő a barlangból, csodának nevezem, mert más nevet 1623 6, I | megtanult beszélni szépről, csodásról, nemesről. -~ ~Néhol „viva”!- 1624 8, V | kiváncsiabbak voltak látni a csodát s unszolák Darvait, hogy 1625 2, IV | India belsejében van egy csodatévő szent forrás, melynek vize 1626 5, III | nem vagyok jó uratok.~ ~A csődült népség örömkiáltással üdvözlé 1627 4, I | vesztenivalók a hanyathomlok csökkenő papirokban.~ ~A mint ott 1628 4, I | nap alatt húsz száztólival csökkentek alá.~ ~A sok járókelő között, 1629 2, I | ember aluszik, s a nagy csöndben egy h á r f a h ú r e l 1630 2, III | ugy hallatszának a néma csöndös éjben, mint melyek haldokló 1631 1, VI | csak tréfál velem. Délután csöngetek, valamire volt szükségem, 1632 5, IV | susogása, az aranyok rekedt csördülése, emezeknek sárga fénye, 1633 1, VIII | biztositva, hogy itt a csörgőkigyó oly megszokott házi állat, 1634 1, VIII | az sem lehetetlen, hogy csörgőkigyó-tanya, s az mindjárt kibuvik, 1635 1, XI | paradicsomtól, minden muskitóival és csörgőkigyóival egyben.~ ~Jelenleg Uj-Telepen 1636 1, VIII | vampyrok, vadmacskák és csörgőkigyók egész corporatioitól, kiket 1637 1, VIII | Mit! kiálték felugorva. Én csörgőkigyókkal háljak egy födél alatt, 1638 1, VIII | Eleinte csak a tigrisektől és csörgőkigyóktól ijedezett, most már a bagolyfejü 1639 3, I | elalszom; s mikor lánczaim csörrenése fölver, akkor fölébredek. 1640 6, II | győzedelmet.~ ~A poharak zajosan csörrentek össze.~ ~A toaszt a democratának 1641 1, VIII | kivettem.~ ~Csak az egyik csöve volt golyóra tőltve, vigyáznom 1642 7, VI | Megérzette-e előre?...~ ~A második csók ismét visszahozta arcza 1643 7, XIII | emberi lélek, midőn az első csókban lelkének másik felét magához 1644 7, IV | Az anya teje, a szerető csókja, a bor lángja és az ellenség 1645 6, VI | homlokára hullani. Az ő csókjai voltak azok.~ ~- Diaz! én 1646 1, VII | mit el nem feledek soha, csókjaim alatt hervadott el, egy 1647 4, V | vérfoltjait, hanem a házasságtörő csókjainak nyomát is fölkeresni; de 1648 2, IV | az életfris ajkak forró csókjait égni, s félt: hogy vaksága 1649 3, V | leszitta a lyány első istenitő csókját, - még egyszer kebléhez 1650 3, IV | karjaival s arczait számtalan csókkal halmozva el, - őrült szeretettel 1651 2, III | madárra. Ez ismét ujra kezdé a csókokat hányni s mikor belé fáradt, 1652 6, III | hol az terem.~ ~Szólt és csókokkal halmozá el a kezet, mely 1653 4, V | elődbe megyek. Isten veled, csókol ezerszer.~ ~T o n n e r 1654 2, III | későn ebédeltél,” s hizelgve csókolá, az őszfürtös homlokot, 1655 3, IV | kendőjébe kötött földet csókolgatta és lassúdan sírdogált. Az 1656 4, V | magad eljönnél, azt hadd csókoljam helyetted.~ ~Sziszegő zúgás 1657 2, III | hangváltozatokon, végre a csókolózás minden nemeit kezdé utánozni 1658 7 | kristály, partjain virágokkal csókolózott, a hol csöndesen folyt, 1659 3, II | beszélt még velem, s meg is csókolt.”~ ~„Nem fog megcsókolni 1660 1, VIII | lábát.~ ~No mert, ha a képét csókolta volna meg, bizonyosan kiszurta 1661 7, VI | elveszte pirját, midőn első csókom szempillájára nyomtam.... 1662 7 | elvitték belőle, csupán egy csomag megsárgult, megfoltosult 1663 8, II | mely borostyánindával volt csomóba felkötve, lebontja, az végig 1664 1, VIII | geniek vagyunk a kik itt egy csomóban lakunk), ki régóta azon 1665 2, I | észrevétlen futással ezüst csónakában, s távol, igen távol gyönyörüen 1666 1, V | mellett, Jancsit láttam egy csónakba lépni. Utána kiáltottam, 1667 1, VI | is benne vagyok, s csak a csónakban vette észre, hogy üres a 1668 1, V | szinére, kiúszott velem azon csónakig, melybe a kapitány szállott.~ ~ 1669 1, V | Egyszerre tódult minden ember a csónakok felé, kiki ölében vitte, 1670 3, V | függtek az előttök törő csónakon. Csak nem egyszerre ért 1671 6, III | munkáját, gyanitva: hogy e csőnek valahol egy kéménybe kell 1672 3, I | kétségbeesett haldoklók csoportjai nyavalyogtak, kik a dögvész 1673 6, V | legvadabbúl lobogtak a lángok, ott csoportosult össze legtöbb ember, nem 1674 6, II | féltréfásan Serena, s a csoportozat közé nyúlva, a szép nyúlánk 1675 3, IV | juhok, tevék és bivalyok csordáival, mik innét hajtatnak fel 1676 1, III | melyek két-három ezernyi csordákban legelésznek buja savanáinkon, 1677 8, VII | A merre járt mindenütt csordástul járó fenevadak üldözék kocsiját, 1678 4, IV | Angelika arczán végig csordult a köny, szemeiben, mik feltekintének 1679 3, IV | lyánka szemeibe, hogy könyei csordultak ki rája.~ ~A lyánka kezdé 1680 5, IV | Kozima, s a karjain alá csorgó vér tanusitja, minő küzdelmei 1681 1, VIII | egyéb, mint nehány fogadott csősz, kiknek ott rendkivül kevés 1682 1, VIII | Nálunk a pásztorok és csőszök szoktak ilyen pavillonokat 1683 7, IX | föld, hanem e paránycseppet csóválja maga körül a nap. Még rájövünk, 1684 5, II | elmondottak felett fejet találnak csóválni, csak annyit mondhatok rá: 1685 4, IV | kiadott.~ ~Duval ur fejét csóválta s a körüle állókhoz oly 1686 6, I | szaladva a falon, a vaskemencze csőve mellett, hol az a falba 1687 8, II | éjszakában elenyészik.~ ~A havasi csucs mindig világosabb, majd 1688 8, II | tengerek alatt jár.~ ~A magas csúcs hófedett alakja rózsaszinűen 1689 8, II | már a Tátra legmagasabb csúcsán piroslik a hajnal fénye, 1690 8, II | szökésével az alatta meredő csúcsok felett a hullámzó tó medréig, 1691 8, IV | piros erdei gyümölcsöt s csudálatos csigahéjat, mit a tengerszem 1692 1, VIII | belőle. Én legalább nem csudálkoznám rajta, ha a buzavetésem 1693 3, III | a halott ruhájának egyik csücse kimaradt a sírból. Az ifju 1694 5, III | pálmavirágokkal, mely egész térdig csügg a sok ránczba szedett kurta 1695 2, V | újjaikon a gyűrűket, s ismét csüggedten suttogá magában: még nem 1696 6, II | azok nem mi leszünk.~ ~A csüggesztő hatást, mit a gróf toasztja 1697 2, V | elveszté mosolygását, álmatlan, csüggeteg lett, s elhalt a nélkül: 1698 7 | oldalt meredek sziklafal, csüggő borostyánindákkal, mögöttem - - - 1699 1, VIII | s ott hevert a kötélen csüggve, a jóllakás miatt tehetetlenül. 1700 5, III | mind a kettőt hátra engedik csüngni; magas gyöngyös párta fogja 1701 1, XI | lógott alá, övéből köröskörül csüngöttek üstökeiknél fogva a fejbőrök, 1702 1, VIII | emberi kéz utakkal meg nem csufitotta. -~ ~No hát csak férjhez 1703 3, III | fejével a tömlöczben halt meg, csufosan, önkezei adta halállal, 1704 1, I | kitalálni.~ ~Estenden egész csűggedten mentem vissza a cabineba, 1705 3, II | ablakait beverte a szél, mely csukatlan kapuját szilajon vagdalja 1706 3, II | végőr, fejére levont fekete csuklája alól tekintgetve ki az őrzött 1707 3, IV | egy éjszaknak s jelenleg csukva mind a három. - A városon 1708 1, V | esve, findzsa, tányér és csupor minden hegyibem hull, magam 1709 6, III | Toledoba. Ott jelentsd magadat Cuesta Coronelnél, ő mint önkénytest 1710 7 | megpróbálok néhányat közülök curiosum gyanánt ide feljegyezni.~ ~ ~ ~ 1711 1, XI | akkor hallok nagy tappogást, czammogást az ajtóm előtt s citoyen 1712 1, V | az embert el nem nyelte a czápa, vagy a vizbe nem fult, 1713 2, I | szélcsendet elúnta s éhező czápasereg nem kiséri bolyongó útját, 1714 5, III | vallási rendet szigorúan tartó czár számon kéri eltöltött napjaikat, 1715 4, II | De igen, ide egy kis czédula van szúrva a belsejére, 1716 4, II | visszanyujtá neki a kis czédulát, mely a pénz közé volt téve.~ ~- 1717 8, VI | Ez éji vándorlásainak czélja rendesen azon kis házikó 1718 7, IX | óriások, mindenik megfelel a czélnak, melyre alkotva van, zöldűl, 1719 6, VI | közt megálltam.... Most már czélnál vagyok, - láttalak, - öleltél. - 1720 8, I | elfogott, fegyveremet ragadtam, czéloztam és rálőttem. Reszkető kezem 1721 4, I | arról, hogy ön még él. E czélra ön irand egy levelet feleségéhez, 1722 1, VIII | lehet, miután a házak igen czélszerüen nélkülöznek minden ajtót 1723 1, I | persiflageokon töri fejét, miknek czéltáblájaúl azon legfájósabb érzelmeket 1724 2, I | némileg babonás, minden czéltalanul bolyongó elhagyott hajóhoz 1725 2, I | kiséri bolyongó útját, megy, czéltalanúl tévelygve a végtelen oczeánon, 1726 1, I | atyám minden szót, minden czélzást kerülni látszik, mely e 1727 8, I | nekem két kézre is adna mit czepelni. Rögtöni meglepetésemet 1728 8, III | vadleánynyal együtt zsákmányát czepelve hátán ismét be a rengetegbe.~ ~ ~ ~ 1729 6, III | kötelet húzott elő, mely finom czérnából a legnagyobb fáradsággal 1730 6, III | lábnyomnyira, midőn a vékony czérnakötél középen ketté szakadt. Ha 1731 1, VIII | hinak, ez hosszu mint a czérnaszál és szőrös s ha éjjel az 1732 6, III | melyhez úgy jutott a rab, hogy czérnát kért magának azon ürügy 1733 1, VI | hajitotta, elnyelte valami czethal.~ ~Igy tudni hazudni csakugyan 1734 2, I | hallik; a villám is némán czikázik át a meg ritkúlt légben. - 1735 4, VI | néha, ha a villám végig czikázott benne.~ ~És az égdörgés, 1736 1, IX | eddigelé csak fényűzési czikk volt, egy oly ujabb alkalmazását 1737 1, VI | el.~ ~Mesterségem nincs, czimeim igen is vannak, itt a passusom.~ ~ 1738 1, VI | állásomat, mesterségemet, vagy czimeimet mondjam el.~ ~Mesterségem 1739 1, XII | négy fejér folyam az ország czimerében olyan vörös volna is a vértől, 1740 7, XI | gyertyákat osztogattak és halotti czimereket és fátyolt minden kisérőnek. 1741 4, I | másikat Duforet Angelikához czimezve, kilenczórakor elindult 1742 4, V | arczán rázkódott össze e czimzet hallatára.~ ~„Remélem: hogy 1743 4, V | egy Duforet Angelikához czimzett levele fölfogatott, zavarba 1744 8, II | magát rajta, vagy hol a czinóber zegzúgos erei látszanak, 1745 5, IV | ingválig, még pillangós czipőit is, még a szalagokat is 1746 1, VIII | termetének egyéb részei gyönyörü czirádákkal voltak tetovirozva, bőre 1747 1, V | conversálni s a mint meg akartam czirógatni a fejét, úgy bekapta a kezemet, 1748 8, VII | vihogva bújt hozzá közelebb, czirógató kezeit nyalogatva, s nyugtalan, 1749 1, VIII | Ismerem bizony, nálunk cziroknak híják és seprüket csinálnak 1750 2, II | panaszkodott felebarátjaira, nem czivakodott ügyfeleivel, senkit meg 1751 6, I | s enyelegtek, énekeltek, czivakodtak. Télen kis vaskemenczéje 1752 1, VIII | rágjam meg, nem valóságos czukornád-e?~ ~Nádnak elég nád, hanem 1753 1, VIII | elbámult.~ ~No még csak a czukornádat óhajtottam látni; ide adott 1754 1, III | sikeres kisérleteket tettem a czukornáddal, s hogy a természet minden 1755 1, VIII | magasra becsűl; a mióta a czukornádjára ismertem, minden szavam 1756 1, VIII | Nádnak elég nád, hanem czukornak nagyon émelygős, hol terem 1757 8, III | elrablására. A leány büszke daczczal tett egy lépést felé, s 1758 5, II | találkozott, miken uraik ellen daczoló jobbágyokat vittek a fenyitő 1759 8, I | maszkirozott fenevad, egy pokolbeli daemon a legszebb angyalarczczal, 1760 7, I | élni fogsz?~ ~Kevélység daemona! Hiszed, hogy e csillagos 1761 7, IV | Oh az én lelkemen a bor daemonának nincs többé ereje; nincs 1762 2, I | álmodik utána: mit tündérek és daemonok kara zeng a s z é l b e 1763 1 | multakra gondolsz s nem dagad-e önérzettől, ha a jövőre 1764 1, V | festészet minden nemeihez, a daguerreotypon kezdve a csizmatisztitásig. 1765 8, IV | férfihang érzelgő ömledező dala vonta őt közelebb - közelebb 1766 1, X | szomoru melodiáju irlandi dalaikat, egyszerre ajtónk előtt 1767 5, IV | sikoltás, a mi a tivornya dalán keresztűl tör néha, csak 1768 8, IV | keriti.~ ~Az ifju elvégzé dalát, ujjai még egyszer végig 1769 6, II | szelid őrjöngést, mely e dalban szerte ömlik, s annak szenvedélyes 1770 1 | csengnek-e füledbe azon ismerős dallamok, mik a mezők virágaival 1771 1 | ismerős hajlékot, az édes dallamot, a kedves arczokat, az emléket 1772 3, V | év előtt seressan volt a dalmat partokon, próbaköve minden 1773 3, IV | hajtatnak fel részint Magyar Dalmatiába, részint Havasalföldre, - 1774 2, I | éjszakán; a csendes ábrándos dalokról, miket vízhordó hajadonok 1775 5, IV | Alant az udvaron a násznép dalolt torkaszakadtából, s azt 1776 5, V | csak néhány diadalmas úr dalolta még tivornyadalait a kastély 1777 3, II | alig 12-13 éves, szomorú, dalszerü sirással ül a halott mellett, 1778 3, II | tetőkre, azok zuhognak, vagy a dámvadat verték ki erdejéből s azt 1779 2, II | karjain dúczolva s apró danácskákat dúdolva neki, mig elaludt, 1780 8, IV | pengése és emberi nyelv danája...... Előtte ismeretlen 1781 3, V | kormányszék tőle bizonyos Tóváry Dánielt kért általadatni, ki ezelőtt 1782 1, X | mezőről tértek vissza, s danolgaták szomoru melodiáju irlandi 1783 8, V | czimborák tovább ittak és danoltak.~ ~ ~ ~ 1784 1, XI | a fejszéjét forgatva s danolva, mintha farkasoktól tanult 1785 4, I | egykedvűen dudorászta a „dans ce fossée cessony de vivre” 1786 1, VIII | vasaló. Öltözete egyetlen darabból állott a szeretetreméltó 1787 1, V | térve láthatám, még egy darabig ingadozott az elhagyott 1788 3, II | betört ablaktáblák üveg darabjait hajigálja be a szobába, 1789 6, V | és hulló kövek, gerendák darabjaival boritá el egy pillanat alatt. 1790 1, XI | engedted át. Eladtad egy darabját a hazádnak, mely rád volt 1791 6, III | visszakellett mennie börtönébe azon darabka rézért.... Ugyanazon úton, 1792 6, II | zongoránál, a legmüvésziebb darabokat verve le rajta, s az obligát 1793 1, VI | megtekintve azt a gömbölyü hús darabot, mely még annyira élni látszott, 1794 5, I | volna a delnő asztalára, egy dáridó alkalmával, mig az úrnő 1795 5, I | fiatal legyen, addig ** nő dáridóiban mind a legválogatottabb 1796 5, III | fővárosi tánczvigalmak, dáridók, az egyforma felpiperézett 1797 5, III | hordhat neki haza a nagy dáridókból k ö r ö m f a l a d é k 1798 8, V | látni a csodát s unszolák Darvait, hogy a leányt mutassa meg 1799 8, VI | megvetés, gyűlölet. Ez jött Darvaival.~ ~Darvai udvariasan kinálta 1800 1, VIII | a mennyországból fogom-e datálni?~ ~Notabene: ha valaki utánam 1801 1, VIII | beszéljek egyszerre.~ ~A dátumról láthatod, hogy nem erről 1802 1, VIII | meggazdagodásról hegedült szent Dávid, megköszönöm ha itt a paradicsomban 1803 8, VI | ellen nincs ellenvetése.~ ~- Dehogy nincs. Azt tudhatja kegyed, 1804 6, IV | hogy „vas a feje”.~ ~- Dejszen ha vas lett volna a feje, 1805 6, II | helyett inkább a „la hija del campo”-t; ah azt ön pompásan 1806 8, II | szemekkel; mozdulatai vadak, délczegek, mint leopárdé; a nap, ég, 1807 1, VI | vasárnap volt. A legény délelőtt elvégezte egész napravaló 1808 3, V | A jóbarát, egy karcsu deli férfi, tűzszemeivel, fényes 1809 6, II | főbe lőtte magát; karcsú, delí őztermete felmagasult ilyenkor, 1810 3, IV | óvakodva hajtotta tutaját a déli part felé s hosszas vergődések 1811 6, I | örömünnepet ül, Madrid egy éji délibáb, hol a rengő fénytengerben 1812 1 | magaddal fogod-e vihetni? a délibábos rónákat, az ismerős hajlékot, 1813 1, XI | szent állat, és annak a husa delicatesse. -~ ~De majd teszek én arról, 1814 4, IV | folyamához tartozó corpus delicti, s csak a közvádló által 1815 1, V | ijedelemnek.~ ~Én a milyen fél deliriumban ott feküdtem, nem képzeltem 1816 5, I | s elégszer találkozott a Delnővel, kitől a szép leánykát elszöktette, 1817 2, I | csak néha rémlik meg forró délutánokon a fata morgana tündér-játéka 1818 6, II | karját a makacsúl ülve maradó democratáéba öltve. Valakivel megakarom 1819 6, II | a gróf ezzel elhagyott democratájához sietett, kivel don Godoy 1820 6, II | csörrentek össze.~ ~A toaszt a democratának szállt. Ő állt elébe. Röviden, 1821 4, IV | férjét.~ ~Valami titkos, démoni ellenség kimondta a vádat, 1822 4, III | az őrjöngésig ragadott; a demoniakus őrjöngés egy ily pillanatában 1823 7 | vegyülve a virágos pázsit fris demutszagával; - ha fekünném a halkan 1824 3, IV | hideg szél elálltával erős dér esett, mely leforrázott 1825 6, III | fölállt székére, a kötelet dereka körül övezte, kiszedte egyenkint 1826 5, III | szironyok lebegnek, karcsu derekaikat feszes vállfűző szoritja, 1827 3, IV | le volt szüretelve tavasz derekán.~ ~S a nap mosolygva néze 1828 6, III | ablakig kúszott alá s leoldá derekáról a kötelet.~ ~Nagyon megcsalta 1829 3, IV | rebegé a gyermek s arczát a deres fübe temetve sírt keservesen, 1830 6, VI | venni. Egész addig sokkal derültebb gondolatokkal volt lelke 1831 8, II | vagy a hála kifejezésihez, derűl föl rajta, keblén összeteszi 1832 6, III | dicsekedhetett. Az öreg don Desiderio nem győzte végit várni jóslatának, 1833 3, IV | gyapjús harák, jegyzett deszkaládák, szurkos ponyvákkal leterigetve, 1834 5, IV | tekintetet vetett az egész dévaj társaságra, sötét szemeit 1835 4, IV | lőn elhalmozva. Védenczét diadal közt kisérte ki a nép.~ ~ 1836 6, I | kalapok hintálnak a légben, a diadalivek zászlóit lobogtatja a szél, 1837 8, II | tündöklő hét szinével s diadalivként hajol a vizzuhatag egyik 1838 6, VI | volt, és viselni gyalázat, diadalkiáltás közt hallottam kimondatni. 1839 8, VI | megnevette ötletét s aztán gúnyos diadallal nyújtá kezét a megalázott 1840 1 | emléke; egy halom, - egy diadalmező, - egy rom vagy egy sir, - 1841 3, IV | beszentelő pópa, az éneklő diákok, a szemfedő, a viasz-gyertyák 1842 1, II | Velem ugyan többet sem dibdáb ügyvéd uram, sem pitypoty 1843 6, III | senki egy kegyével sem dicsekedhetett. Az öreg don Desiderio nem 1844 4, IV | Legelső föllépténél olyasmivel dicsekedhetik ön, a mivel kollegái kevesen, 1845 1, IV | ember más körülmények közt dicsekednék azon sorssal, melyben mi 1846 7, XII | ember és annak kevélysége.~ ~Dicsekvés lett a vétek, az erény szégyen 1847 2, IV | kik nem győztek előtte dicséretekkel halmozni egy gyászba öltözött 1848 5, III | irigység is kénytelen volt őt dicsérni.~ ~De ki is választá számára 1849 6, VI | tiszta, lelkem nyugodt, hazám dicsö. Egy egészen új élet kezdődik 1850 2, I | megtanultam tőlök, hogy az ember dicsősége felhőárnyék.~ ~Én jártam 1851 5, III | hogy nem tud hova lenni dicsőségében!”~ ~Csarekoff úr udvarában 1852 6, III | hozzám, hogy felemeljen! te a dicsőségen keresztűl nyújtod felém 1853 6, VI | százszor kerestem föl a halált, dicsőséget találtam föl helyette. Nevemet, 1854 6, III | nagyon messze vagyunk a dicsőségtől.~ ~- De én megkérdem valakitől, 1855 4, IV | arcza azon perczben oly dicsőültnek látszék, mint egy menyből 1856 1, VIII | betanult instellationalis dictiót emlékezetbe hozni, hogy 1857 1, VI | azután megmondta a szabott dijat, melyen alul nem szegődik; 1858 8, V | medvevadász, letéve a fogadási dijt, kétszer annyit adnék érte, 1859 6, I | I.~ ~1808-dik az év. Martius 18-dika van. 1860 6, I | 1808-dik az év. Martius 18-dika van. A franczia hóditó sereg 1861 3, II | mik a két ladikot, mint dióhéjat hajigálták hol fel, hol 1862 6, V | hátratántorodott ijedtében. „Valgame Dios! Don Diego”!~ ~- Hol a feleségem?~ ~ 1863 1, II | Notabene, az agarászi társulat diplomáját küld utánam, meg Jancsi 1864 1, III | a fenforgó viszály mégis diplomatiai úton kiegyenlittetett.~ ~ 1865 5, III(*)| hiják sok helyen azokat a dirib-darab csemegéket, miket valaki 1866 1, I | sértő kaczaj csak a bánat disharmoniája.~ ~Nem rég ábrándozva egy 1867 6, II | mit mondok. Nincs kivel disputálnom.”~ ~- Lesz mingyárt. Rögtön 1868 6, II | kopaszhomlokú úrral, ki disputáló társat keresett szembesitetni, 1869 6, I | kivilágitott nagy város, a diszelgő menetek, a hullámzó tömegek, 1870 5, I | megelégedve legyenek, amannak diszére váljanak; és a midőn eljön 1871 1, VI | tengerbe, az antik gombos diszmentémet kivéve, a mit Jancsi, mikor 1872 6, V | pillanat mulva don Diego a disztéren állt, hol Wellington herczeg 1873 1, VIII | viczispán sem kap akkora diurnumot.~ ~Két három citoyen a szomszéd 1874 1, VIII | itt ez az architectura van divatban, hát vegyük meg!~ ~Többek 1875 6, II | tánczszünetek közt néha egy éltesebb divathölgy foglalt helyet a zongoránál, 1876 6, II | meglátta a zongoránál ülő divathölgyet, ki ismét bámulatot követelő 1877 5, I | zongorának még akkor nem volt divatja) nyelvtanitókat rendeltek 1878 1, XI | szent legyen ez önzés, és a divatrajongások semmi faja meg ne foszszon 1879 3, III | fölkel és sárt és követ dobál az égre. - A pásztor eltakarja 1880 3, V | gondolatja, a szerető sziv minden dobbanása ő róla beszélt; szemének 1881 2, I | azok hallanak, kik sziveik dobbanását meg tudják érteni.~ ~Én 1882 1, V | bizonyos, hogy ki akartak dobni a hajóból, mint beteget, 1883 2, III | meglát…. Fekete az éj, szivem dobog, a csillagok az ablakon 1884 3, III | föld futó lépések alatt dobogna s a rohanó lég iszonyú átkok 1885 8, VI | megismeré kedvese szavát. Szive dobogott, reszketett, midőn közelitni 1886 1, V | engemet fölkapva keresztül dobott a karfán bele a tengerbe.~ ~ 1887 4, VI | A gyászmenet a szomorú dobszó mellett az úton, melyen 1888 4, VI | közepett lehete hallani a tompa dobszót, mely a halálra menők indulóját 1889 7 | megtérvén, az egészet a tűzbe dobtam. Most sajnálom. Sok ábrándos 1890 6, V | Diego tolla alá mondott. A documentumban úgy összevissza gazemberezte 1891 3, III | fenevadai nem bánthatnak téged; dögmirigy nem ragadhat te rád, a felhők 1892 7, X | vonták arczukat, s büszkén, dölyfősen leültek egymással szembe. - 1893 8, III | s azután magát megadta, dömmögve-czammogott a leány után, ki az ölébe 1894 8, III | gerliczenevetés, s az a döngés, mellyel az őzek hivogatják 1895 2, I | hosszan aluvókhoz s a körülök döngő aranyzöld legyeket kapkodja, 1896 6, I | A légy oly szánalmasan döngött a halálos tusa közt. Az 1897 6, III | pillanat alatt jobbra balra dönté őket, mig azoknak, kiknek 1898 1, VIII | hordja, a földingás le nem dönti, a villám soha bele nem 1899 3, III | egy kosár szalma pernyét döntött rá megismertető jelül, s 1900 3, III | hamut, melyet apja tetemeire döntöttek, megátkozá az őrült kétségbeesés 1901 1, V | Végre hat lövést hallottam dördülni, a segélylövéseket, melyek 1902 7, XII | meg-megrázkódik, megmozdul, mélyen dörg - s elcsendesül.~ ~- ~ ~ 1903 4, V | elégtételt!~ ~Az ember haragja dörgött a végszavakban. Utána általános 1904 3, II | sötéten.~ ~„Vihar lessz!” dörmögi fázósan magában a végőr 1905 3, IV | hangon, mit a bérszolga dörmögve monda utána, süvegét durva 1906 6, I | a Buen-Retiroi várfokról dörögnek az ágyúk üdvlövései. - Ez 1907 2, I | rángatja, fejét kezeikhez dörzsöli s bús, rekedt hangon kiáltja; „ 1908 2, II | szobájában kezeit örömteljesen dörzsölve, s minden fordulónál le-lehajolva 1909 3, V | arczát megveregeté, vagy dohány füstöt fujt szeme közé, 1910 1, V | félpofájába igazitva a rágott dohánycsomót, phlegmatice monda:~ ~Az 1911 1, V | zapfenstreichot, a kátránybűzt még a dohányfűst sem birta előlni, s ha a 1912 1, V | contómra eszik iszik, az én dohányomat szíja, s az én csizmámat 1913 7 | becsapott az ajtón s elverte a dohos penészszagot, mely idebenn 1914 3, III | s kik fülek, vagy körmök dolgában jó távolról találtak hasonlítani 1915 3, IV | imádságot? szólt a férfi, a mint dolgát elvégezte a sír körűl, ne 1916 5, III | észrevették, hogy illendő a szent dolgokról megemlékezni, illő, hogy 1917 5, I | látogatták, s tánczvigalmait egy Dolgorucki és egy Potemkin herczegnőé 1918 1, VIII | utczákat, hatemeletes házakat, dolgos népséget, árukkal rakott 1919 4, III | mig kezei napi munkáján dolgoztak, lelkével szerte járt a 1920 1, V | neki mentünk, s iszonyúan dolgozva mindenféle kötelekkel és 1921 5, III | mellett, kinek zsinóros dolmányáról még az idegen is megtudhatja, 1922 1, I | s felöltözteté őt magyar dolmányba; viszont Sz...t bajusz és 1923 1, XII | im az ifjut egy pamlagra dőlve találom, félkarjára támaszkodott, 1924 3, IV | keresztet sírjelül oda tüzte a domb fejéhez.~ ~A lyányka ez 1925 1, XI | salamandrák legelésztek, egy domboldalba levő hat hold földem, melyet 1926 3, IV | letöltögetve s a dugárusok domboldali pinczéi, miket a kitűzött 1927 1, XI | lefutott kertestül együtt a dombról s rámászott a rizsvetésemre, 1928 6, I | megmenekülés örömében vigan dongva repkedte körűl a szobát.~ ~ 1929 1, I | I.~ Leona Rózához.~ ~Dower, 184- év.~ ~Isten veled, 1930 5, III | versenyt ivott a férfiak dőzs-asztalánál, s mikor valamennyien kótyagósak 1931 7, XIII | ragyogott rajtok arany és drágakő és a büszkeség arcza! Mily 1932 7, X | ragyogott mindkettőn arany és drágakö, arczaikon vastag volt a 1933 2, IV | fekvő vagyonait pénzzel és drágakövekkel cserélte be, s egy reggel 1934 4, V | figyelemmel várta az irtózatos dráma kifejlődését.~ ~Egyszer 1935 1, II | nemes nemzetes és vitézlő druszáinak.~ ~Hamburg, 184-~ ~Servustok 1936 2, III | hahotában s végűl elkezdé az „O du lieber Augustin” nótáját 1937 2, II | addig hizelge neki, karjain dúczolva s apró danácskákat dúdolva 1938 1, I | az az oka, hogy a szemek duczrendszere meggyengült!~ ~- De édes 1939 2, II | dúczolva s apró danácskákat dúdolva neki, mig elaludt, s akkor 1940 4, I | A mint ott egykedvűen dudorászik, valaki hátulról vállára 1941 4, I | dugott kézzel, egykedvűen dudorászta a „dans ce fossée cessony 1942 3, II | r o z o l i a n faluban dühöng; azaz: dühöngött, mig az 1943 1, V | erőt vett rajtam, s a kinok dühöngése után bekövetkezett a haláltóli 1944 3, II | n faluban dühöng; azaz: dühöngött, mig az utolsó lakót is 1945 3, II | hajcsimbókok alul, szájából dül a pálinka gőz.~ ~„Segits!” - 1946 5, IV | jó fiúk, hogy egymásután dülöngéltek az asztal alá, a nemes urak 1947 7 | merengve, a mint végig dültem a gyopárfödte bérczen, s 1948 6, III | gouvernanteot, gardedameot, duennát soha sem tűrt maga mellett. 1949 6, III | De hát ki ez az úr? dünnyögé a kapus.~ ~- Azt én tudom. 1950 5, III(*)| vendégség maradványaiból félre dug.~ ~ 1951 3, III | a másikba át nem vihető dugárukat lerakta, útlevelet váltott 1952 3, IV | gabona van letöltögetve s a dugárusok domboldali pinczéi, miket 1953 5, V | a legközelebb álló hordó dugaszát.~ ~Azzal bevolt végezve 1954 6, V | Diego rákiálta: „a másik elé dugd, emezzel úgy is látsz”. 1955 1, VIII | orrán szoktak keresztül dugni, hogy ne ehesse a vetést.~ ~ 1956 2, III | semmit; sipolt, gyalult, dugókat pattantott szájával, de 1957 4, I | előcsarnokban s zsebébe dugott kézzel, egykedvűen dudorászta 1958 6, V | szemüvegét még meglevő szeme elé dugta, s úgy nézett föl elleneire. 1959 8, II | fekete vizmedencze, bele dűledező vén fenyőfák usztatják benne 1960 7, XII | miket kivülem senki nem lát, dúlt arczokat, kik engemet ismernek, 1961 5, I | leánykát elszöktette, az eleget dúlt-fúlt, perlekedett, hanem a gróf 1962 1, VIII | szánt-vet rajta, s amugy Dunántuliasan hozzáfogék saját uri kezeimmel 1963 5, V | néhány óra mulva egyes hangos durranás jelenté, hogy ismét egy 1964 8, III | s futása közben morogva, duzzogva, bömbölve, - és leghátul 1965 1, XII | bele nem fordit bennünket ebbe a nagy Balatonba, egy hónap 1966 1, I | nem állhatott; velünk csak ebéd idején jön össze, akkor 1967 2, III | hogy tegnap igen későn ebédeltél,” s hizelgve csókolá, az 1968 1, VI | Ujabb öt percz mulva aztán ebédeltem, elköltvén mellette négy 1969 1, VI | emeletben a salon, másodikban az ebédlő, harmadikban a hálószoba, 1970 5, III | úgy nyargalászott rajta, ebédnél sem válogatta a finom ételeket, 1971 8, I | Rögtöni meglepetésemet még ebeim is oszták, elhallgatva egy 1972 8, VI | gyermekeket ragadoz, s a vadászok ebeit agyon verdesi.~ ~Az úrnő 1973 6, II | homlokán úgy reszkettek az ébenfekete fürtök. Szótlan ajkairól 1974 7, II | szolgája ne volna.~ ~A koldus ebet tart: hogy legyen kinek 1975 8, II | éjszakát.~ ~Hirtelen, mint egy ébredő istenség, kivillanik a nap 1976 1, V | Egy reggel szokatlan zajra ébredtem fel. Mintha nagyon sokat 1977 2, III | melyet bűbájos szem tekintete ébreszte fel, vagy véletlenül lopta 1978 1, III | Gazdaságunk fő főnemét azonban eddigelő a bivalyok teszik, melyek 1979 1, VII | vagyunk szorulva.~ ~Én főzök, edényeket takaritok, a szobákat tisztogatom, 1980 3, II | kezével, mondja neki: „anyám, édesanyám! kis lyányod hí, a kis Gizella, 1981 7, XIII | felét magához szija, örökké édesen élvezni ott. És hinni és 1982 7, IV | Egy utolsó kép, ez utolsó édesség - a halál percze.~ ~ ~ ~ 1983 2, II | éveit álmatlan szorgalom és edző küzdelmek foglalák el, s 1984 1, VI | tisztitani, dohányt vágni ’s más efféléket értsen.~ ~Egy óra alatt 1985 1, V | tunelt, vagy vasutat vagy más effélét nem épitenek, akkor is előbb 1986 3, I | künn?~ ~Piroslik-e még az égalja a hajnal költekor? Énekelnek-e 1987 7, III | éjszakába, a véghetetlen égbe..... Miért nem tudja: hol 1988 6, III | mely megmutatta neki az égbevezető utat.~ ~- De igy nem lehet 1989 2, I | emelkedett ki a sötétkék égből, a félhold tündérhajósként 1990 4, VI | czikázott benne.~ ~És az égdörgés, a viharorditás közepett 1991 6, II | hajnallott végig, szemei egében futó csillagok villantak 1992 6, II | ajkai rebegtek; szemei egén mintha felhők vonultak volna 1993 1, V | mint egy csaptatóba jutott egér.~ ~Oda kinn orditott a vihar, 1994 8, VI | majd legközelebb só helyett egérkővel fogom neki megfűszerezni 1995 7, IV | hová lesz a csillag, ha egéről lefut? Hát a szerelem hová 1996 6, II | arcza kigyulladt, a belső égés lángja viszfényt vetett 1997 4, II | megijeszté.~ ~- Még nem.~ ~- Égesse ön el azon mérleget, tegye 1998 4, IV | hogy hagyjam ezt titokban, égessem el a mérleget, s saját hozományát 1999 1, I | láttam, hogy az most ki van egészitve.~ ~Idegen kéz vonásai ki 2000 1, I | mit kifeledtem, a mi az egésznek azt a méla bús tekintetet 2001 2, III | igézetes méreg olthatlan égetését kezdi édes kínnal élvezni, 2002 1, IV | karját égeté el; ők sziveiket égetik ki, de hasztalan, mert a 2003 6, VI | s a megszorult nap heve égetően sütött alá.~ ~Don Diego 2004 1, VII | ingujjal, karjaim barnára égetve a naptól, nem ismernél reám.~ ~ 2005 8, II | fekete-kék csillagzatos éggel csodás ellentétben.~ ~De 2006 1 | nem érez egyebet, mint az éghajlat változását, ki visszatekinthet 2007 2, V | veté a tengerre. S messze égöv alatt csendes oczeánon pusztult 2008 7, XI | láttam égni. - Kiknek házaik égtek, őrülten futottak alá fel 2009 1, IV | vigasztalnak! Az egész úton derült egünk volt, mindenki sajnál bennünket, 2010 6, II | Aquilez rögtön fölemelkedett s egy-két elmés és ragyogó mondatban 2011 1, VIII | dolgozik, melyen minden nemzet egyaránt megértsen, s azontul nem 2012 2, III | mely az éjjel hallottakkal egybefüggésben lett volna. Egy párszor 2013 6, II | csendet kérek. Szólt az egybegyűlt férfiakhoz; azok helyet 2014 6, II | virágkoszorúval egymáshoz kötve, egybeolvasztva.~ ~- A szándék szép, monda 2015 4, III | hozzám e hideg indulatnál egyébbel nem viszonozhatom.~ ~- Kegyed 2016 1 | hogy az emberek mindenütt egyenlők s hogy az mindegy az emberiségre 2017 1, III | van a boldog Ikaria, az egyenlőség földe, hol mindenki egyforma, 2018 4, IV | routin nélkűl. A harcz nagyon egyenlőtlennek látszék.~ ~Voltak, kik sajnálták 2019 3, II | határszélre.~ ~Apró lovakon egyenruhás harambasák járják a vártákat