IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Árnyképek Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Rész, Fezejetgrey = Comment text
2020 7, XII | emberért élt még a világ, ez egyért kimélte meg a földet az 2021 1, XII | ellentétben birta magában egyesitni a gyermeteg érzelgéseket 2022 1, III | csak nem is az amerikai egyesült statusok szabadságáé, hol 2023 6, II | a ki hét hónap előtt az egyetembe volt temetve?~ ~A társaság 2024 8, VI | kolostorba.~ ~- Természeteink nem egyeztek.~ ~- Jól van. - Nekem nincsenek 2025 1, VIII | emberiségnek, mely gátolja, hogy egyformákká lehessünk, de segitve lesz 2026 1, XI | lehetsz becsületes ember s egygyel többen vagytok otthon. De 2027 7 | zúgó erdőben, a záporeső egyhangúan vágott alá a vidékre, olykor 2028 8, V | övé lenne.~ ~Mindnyájan egyhangulag kiáltának fel, mindegyik 2029 8, VI | önnek leányát ismerék, nem egyhangúlag kiáltanának-e fel: hogy 2030 1, VIII | többi leányai is? -~ ~Együl egyig! biztosita a derék férfiu.~ ~ 2031 1, II | kere pesi Hurday László úr~ egyikéhez tekintetes nemes nemzetes 2032 3, IV | Egy téres falu. De a házak egyikén sem füstölt a kémény, utczáin 2033 1, VI | összeadták; én köszöntem egyiknek is másiknak is, egyik sem 2034 7 | benne. Ő bennem. Hanem azért egyikünk sem akasztotta fel magát, 2035 1, VII | fog vissza sóhajtani az egyiptomi bográcsok után.~ ~Ide, hol 2036 3, I | áldásnak, mely mindenre egyiránt kiömlik s én érzem, hogy 2037 4, I | szükséges tenni.~ ~Monce egykedvűleg ránézett párbeszélő társára 2038 5, I | bolondúlni, s mikor már egynémely annyira ment indulatában, 2039 1, XI | ugyancsak e polgártárst még egypárszor összeropogtatta s a levegőbe 2040 3, IV | alá: örmény, rácz, török egyptomi, oláh, magyar, bojár, zagyván, 2041 1, V | hajó úgy ropogott, mintha egyszeribe szétmenne minden eresztékeiből; 2042 1, VIII | nélkül, hogy egy fordulóban egyszernél többször beleszakadt volna 2043 4, V | titoktartására bizza? S nem sokkal egyszerűbb, valószinűbb volna-e azoknak, 2044 2, II | között. Fogadott leányát egyszerüen, pompa nélkül nevelé ismeretlenségében 2045 7 | fenyves rengetegben. Életmódom egyszerüsége mellett könnyen tehettem 2046 3, II | alacsony házikói kedves egyszerűségben fehérlenek elő a gyertyánfák 2047 5, II | tudtak összeférni, egész egyszerűséggel kirendelte őt a kastélyából, 2048 1, III | feleségétől elválhatik, egyszóval itt a szabadság őshazája 2049 1, VIII | Kaméhaméha többi leányai is? -~ ~Együl egyig! biztosita a derék 2050 6, IV | hiányzik közülünk, hogy együttlegyünk. Csoda dolgokat beszélnek 2051 5, III | rágyujtották a házat, ez is csak egyűgyű tréfa volt; hanem a legjobb 2052 8, III | szoritá.~ ~A medve azonban éhes boszúval rohant a leánynak, 2053 1, VIII | keresztül dugni, hogy ne ehesse a vetést.~ ~A szeretetreméltó 2054 2, I | ha a szélcsendet elúnta s éhező czápasereg nem kiséri bolyongó 2055 1, VI | nemhogy megenni és inni. De az éhség most rá fanyalitott. A harmadszori 2056 4, I | hozza napja fáradságát, éje nyugalmát, szerelmét, gyűlöletét, 2057 7, XII | szét a légbe, s magános éjeiben meg-megrázkódik, megmozdul, 2058 7, II | hold rabszolgája a földnek, éjeit világitja, meglánczolva 2059 3, IV | IV.~ ~Egész éjen át üvöltött az éjszaki szél, 2060 7, XII | ki nevét.~ ~Olykor éjnek éjén fölver álmaimból, hogy megmutassa 2061 7, XII | vendégnemszerető kopár ormain. Éjenkint a viharok látogattak el 2062 2, IV | gyászba öltözött nőt, ki éjet és napot viraszta a beteg 2063 7, XIII | oly hideg, mint a másik.~ ~Éjféleken bús szél keletkezik, mely 2064 1, X | Ilyen az a verőfény, mit az éjfélkor felmerülő nap a polusi éjszakára 2065 6, II | lármás éj után végre egy éjfélutáni órára egyedül marad. A teremek 2066 1, XII | angyalnak földi üdve.~ ~Ejh! De mit mentegetem én szivem 2067 6, III | semmi nyoma sem volt látható éjjeli munkájának.~ ~Az egymásután 2068 3, IV | hideg nem hagyták őt egész éjjen át alunni, és szemei ki 2069 2, I | van a midőn fölébred; az éjmadár ablakára repül, egyet visít, 2070 7, VI | Mit vonnak aranyszemű éjmadarak,~ A bőjti boszorka lihegve 2071 7, XII | mondta ki nevét.~ ~Olykor éjnek éjén fölver álmaimból, hogy 2072 8, IV | tudta hogy miért?~ ~Éjről éjre beljebb mert menni a kis 2073 8, IV | sem tudta hogy miért?~ ~Éjről éjre beljebb mert menni 2074 3, IV | viharra, mint az elmult éjszakáé. Az Unna átszakasztotta 2075 8, VI | halló füleiben az utólsó éjszakai zörej is elcsendesült, fölkelt 2076 4, I | a reggeli óráktól a késő éjszakáig. Innen árad szét öröm és 2077 8, II | még sötétebbé tennék annak éjszakáját.~ ~A tájak, az alakok körrajzai 2078 5, V | Kozimáé volt.~ ~És ettől az éjszakától számitott husz nap alatt 2079 3, IV | van, kettő keletnek, egy éjszaknak s jelenleg csukva mind a 2080 3, II | erősebben-erősebben; a hideg Bóra, az éjszaknyugati szél orditva vágtat alá 2081 7, XII | kisérve, mint a mágnes az éjszakot, hogy lelkem rángatódzik 2082 8, II | erdők fái, mind feketék, éjszinüek, és a tó, mely alakjaikat 2083 4, I | vagyonát.~ ~- Ön gondolkodóba ejt. De hátha nem találva a 2084 7, V | megosztá vele falatját, s éjt napot átfáradott: hogy legyen 2085 4, V | mely Taillardot kétségbe ejté, fordult hozzá.~ ~- Nem 2086 8, I | úgy hogy én megborzadva ejtém ki kezemből a fegyvert, 2087 6, III | valami szégyent találna ejteni családja nevén, veszitse 2088 4, IV | lövést maga a megholt nem ejthette magán, mert az elsőnél mindjárt 2089 3, IV | ágra lehajtva fejét oly ékes szolló zokogással sírt a 2090 5, III | hosszában aranyos pánthimzések ékesitnek, azon felűl van a kaftánka, 2091 5, I | vidám kőrök legragyogóbb ékességei és ezekért emelték ** nő 2092 1, VIII | hozzáfogék saját uri kezeimmel az ekeszarvához, s miután két ezer holdas 2093 8, II | pedig ott túl őrjöngött, őt ekként látva és hozzá nem juthatva.~ ~ ~ ~ 2094 3, V | lány összeszedte becsesebb ékszereit s elhatárzá magában, hogy 2095 4, I | pisztoly lövéssel úgy el éktelenítheti, hogy abban senkire sem 2096 4, II | meglátnia, arcza szörnyen el van éktelenitve, csaknem egész fejét összeszaggatá 2097 1, VII | alá száll fecsegni, annyit el-beszélek hozzá, mintha e vándormadár 2098 8, VII | a leány szemébe nézett, el-elállt szive verése az iszonyattól.~ ~ 2099 3, III | emberi fülhöz szóló hangokat; el-elbukik és ismét fölkel és sárt 2100 1, XII | elállva. -~ ~Látja ön, szólt ő el-elmaradozó hangon, ez a szegény leány 2101 2, III | hullámzott, majd néha hirtelen el-elmaradt sebes pihegése, mintha rögtön 2102 8, II | tóba, a kiálló sziklákat el-eltemette a feltorló hullám, úgy orditott, 2103 5, I | instructusa, melyet szaporit, elad, elpusztit, elajándékoz, 2104 2, IV | a mesés tervajánlatot.~ ~Eladá minden jószágát, fekvő vagyonait 2105 5, I | gázló malomba kűldheti s eladhatja a kinek tetszik. Ha tehát 2106 1, XI | egy idegennek engedted át. Eladtad egy darabját a hazádnak, 2107 1, II | Elmegyek Amerikába, jószágomat eladtam Kirchthürmernek 80 ezer 2108 5, I | szaporit, elad, elpusztit, elajándékoz, a hogy neki tetszik. A 2109 1, XII | félkarjára támaszkodott, másikkal elájult testvére kezét tartá.~ ~ 2110 1, V | függő ágyamat s beleharapva eláldottam a világot olyan czifrán, 2111 3, I | börtönöm falán fáradtan elalél, - akkor elalszom; s mikor 2112 3, IV | oda ment hozzá, felemelte elalélt fejét, halavány arczába 2113 8, II | kivillanik a nap az útját elálló ormok mögül, az éjszaka 2114 4, V | közepett, és szava s lélekzete elállt az irtózatos rejtély előtt.~ ~- 2115 1, V | betegséget, de most egyszerre elállta minden izemet úgy, hogy 2116 5, V | hatni kezdettek az öregekre. Elálltak Malika védelmétől s biztatni 2117 3, IV | volt elég. A hideg szél elálltával erős dér esett, mely leforrázott 2118 1, XII | ezt? kérdém én irtózattól elállva. -~ ~Látja ön, szólt ő el-elmaradozó 2119 6, III | kiálta fel a szobaleány, elálmékodva. De hát hol van?~ ~A kapus 2120 3, I | fáradtan elalél, - akkor elalszom; s mikor lánczaim csörrenése 2121 6, I | Lefeküdt ágyába, a gyertyák elaludtak, sötétben maradt.~ ~„Megszabadulni”! 2122 1, VIII | volt rám, hogy valahányszor elaludtam, mindig fölébresztett, végre 2123 4, V | készebb meghalni, minthogy őt elárúlja.~ ~Az ember szóról szóra 2124 6, III | szövetségünkben van; a legelső lépését elárulnák.~ ~E perczben valaki halkan 2125 4, IV | szánalmas gyöngeséget látszott elárúlni, hangja elfogúlt, elfojtott 2126 6, II | arcza, nagy szellemi erőt eláruló homloka, villogó szemei, 2127 7, X | vérehullóan, elhagyva, elárulva: - úgy festeném őt, mint 2128 3, I | érzem, hogy mint a pinczébe elásott növény fel fognék azon nyilásig 2129 8, II | mélységbe, mindkét lábával egy elasticus lökést adott testének, s 2130 3, III | vesztegeti az isten levegőjét. Elátkozá magát és az isten menykövét, 2131 3, III | öngyilkos halott, a szerelem, elátkozottal eltemetve. Ki hinné: mennyi 2132 5, IV | csippentgetni, nemsokára mégis úgy eláztak a jó fiúk, hogy egymásután 2133 5, V | pitvarban hevertek torkig elázva, csak néhány diadalmas úr 2134 1, VIII | pisze orr, s alatta egy elbájoló száj egyik fültől a másikig, 2135 4, I | gyászt, itteni ismerőseinél elbeszélendi: hogy őt Philadelphiában, 2136 7 | könnyen tehettem ezt. Órákig elbirtam nézni a pókot, a mint mesterséges 2137 7, XIII | kölcsönvett lelki erejükben milyen elbizottak. Koldusok most, egyik oly 2138 3, IV | kétfelé vált az út; itt elbocsátá a lyányka a férfi kezét, 2139 6, III | lehet róla: hogy rögtön elbocsátja. Buenas noches szép Dinita, 2140 1, VI | élni látszott, hogy tán elbődül, ha a vellát bele szúrom.~ ~ 2141 7 | lélekállapotban olykor naphosszant elbolyongtam az úttalan fenyves rengetegben. 2142 3, II | látszanak elő, homlokát elboritó hajcsimbókok alul, szájából 2143 4, IV | megátalkodottságnak hivé s az elborzadást az öntudat belső csapásának.~ ~ 2144 5, IV | szerencsétlen menyasszonyoknak; azok elborzadva látták, mint hullott egyszerre 2145 3, III | illendő volna testvérétől is elbúcsúzni, tán annak is lesz valami 2146 6, III | vezetett le az udvarra; ott elbucsúzott tőle, megszoritá kezét s 2147 1, V | megsirassák; a kik egy hét előtt elbucsúztak tőle, kik ott álltak a parton, 2148 7, III | álmokat alunni, lelke pedig elbujdosik, mezitelen, vezértelen a 2149 3, II | a nap a folyam vizében, elbukó fényképe, mint égő tűzoszlop 2150 1, V | körülcsapta az örvény s a hajó elbukott, helyét a tengerfenékről 2151 6, II | hol könyveket lát. De igy elbúni! Nem szokott ön tánczolni?~ ~- 2152 8, IV | hangok..... Ismeretlenek, de elbűvölők. Hallgatózott.... Félénken, 2153 3, V | szemének egy intésével elcsalhatta volna őt magával a föld 2154 2, III | s addig hizelge neki mig elcsalta vágyainak titkát, s másnap 2155 7, XII | megmozdul, mélyen dörg - s elcsendesül.~ ~- ~ ~Másszor azt álmodám: 2156 6, II | A legelső accordokra elcsendesűlt a szomszédteremek zajos 2157 2, III | e szókat kezdé többször elcsevegni feje fölött: „H á t s o 2158 4, I | alatt, s mikor aztán minden elcsillapult, az asszony le fogja vetni 2159 4, IV | üljön.~ ~A közönség zajgása elcsillapultával az elnök a vád és védelem 2160 2, III | eltelve ért lakába, búsan, elcsűggedten s a mint fáradtan karszékébe 2161 6, III | Nem lehetett mellette elcsúszni.... Ki kelle bontania a 2162 1, I | egy keserű gúnyolódó, tele élczes epéskedéssel, minden szava 2163 5, IV | látod, hogy társaid már mind eldűltek és alusznak.~ ~- Mert részegek, 2164 8, II | sütő napra s ott maradt eldűlve a virágos fűben, gyakran 2165 1, VI | szokjék el a szegényes magyar eledelektől, mert azok itt csak nagy 2166 8, VI | az ő és medvéje számára eledelt.~ ~E szobát a kastély valamelyik 2167 8, III | vad viszi haza kölykeinek eledelül.~ ~A leány érzé, hogy a 2168 8, VI | világra nézve.~ ~Az úrnő éledni látszott, keble terheitől 2169 2, III | sejtve az öreg.~ ~„Fehér elefánt csont! - csevegé Lóra - 2170 6, II | végig futostak a zongora elefántcsontjain, e fehér csaknem átlátszó 2171 6, II | robbereikkel, mig a kis elegans boudoirban, hol egy asztalon 2172 4, III | egyszerű viselete helyett egy elegáns férfit pillanta meg, ki 2173 4, V | ember arcza mutatott örömöt, elégedettséget.~ ~Ez ember - Taillard.~ ~* ~ ~ 2174 2, III | bevevé, a szelenczét pedig elégette.~ ~.....De még sem halhatott 2175 4, II | aranyat, vegye magához, elégitsen ki mindenkit, a ki követeléssel 2176 4, I | halállal aztán ki vannak elégítve a hitelezők.~ ~- Ki a rágalmazók.~ ~- 2177 6, III | vastagságú, hossza körülbelől elégnek látszott arra: hogy a második 2178 3, III | minden értéke sem lévén elégséges, büntetésül három esztendei 2179 5, I | felment Szentpétervárra s elégszer találkozott a Delnővel, 2180 4, V | irgalmat! nem itéletet, hanem elégtételt!~ ~Az ember haragja dörgött 2181 8, VI | emberre szokta vetni, mikor elégületlenkedik, sőt az a kis emlékezetes 2182 4, IV | annyi nép között hidegen, elégületlenűl, midőn a birák a vádlottal 2183 1, XI | ha találtál volna, most elégült volnál, nemde? Rosz szived 2184 6, II | pillantást vetve vissza, elégülten látta a két férfit neki 2185 1, IV | alatt, mindenki szabadnak elégültnek érzi magát! Miért nem érezzük 2186 6, VI | hideg vihar támadt s jéggel elegy zápor vágta egész a messze 2187 1, VIII | vagy kukoriczaszárból. Az eleje el volt rekeszelve tövissel, 2188 1, X | találkozásban most! Atyám eléje sietett az érkezőnek s némán 2189 4, I | üldözőbe.~ ~- Annak ugy lehet elejét venni, hogy ön egy levélben 2190 6, IV | tenyerébe csapva.~ ~- Te, - én élelmezési biztos nem vagyok, hogy 2191 3, II | ki hatalmát a láthatlan elem, mely nőttön nő, mintha 2192 5, I | vagy még többször valami élemedett öreg úr a milliomosok sorából 2193 1, VI | hogy én az itt elősorolt elementumokat otthon nézni sem tudtam, 2194 5, III | kezdődött még.~ ~A mint a pópák elénekelték melódiás rythmusaikat, jött 2195 8, V | viszonzá Darvai. Pénzedet elengedem, elviheted. Nőmnek semmiféle 2196 1, VIII | legközelebb esendő városig elénk fog jőni s személyesen vezetni 2197 2, III | szobájában: meg-megszakgatott élénk fohászokat, mik ugy hallatszának 2198 4, I | reggeli órában a szokottnál is élénkebb ki- s bejárást lehete tapasztalni 2199 1, III | árunemüekben is igen jeles élénkségnek örvend, itt levén egyik 2200 1, IV | kell félteni nemzetét az elenyészéstől, csupán nekünk, őket az 2201 6, II | haldokolva, sírva, sóhajtva elenyészett, mint a hattyú végső szárnycsapása. 2202 1, XI | fekete halál, ichthyosis, elephantiasis, scorbut, vereshimlő és 2203 1, XII | családja nehogy sem akart elereszteni köréből, ott kellett velük 2204 6, II | elég magasnak arra: hogy őt elérhesse. Nem volt méltó senki arra: 2205 7 | közel talált völgyet jókor elérhetni, hol egy aláhajló sziklahomlok 2206 3, II | s egy képtelen ugrással eléri a csónakot, beléugrik, a 2207 4, VI | A kivégeztetés napja elérkezett.~ ~Midőn a menet megindúlt 2208 6, II | meglássa több hatást fog vele elérni.~ ~A jó dáma megfogadta 2209 3, II | csónak van kikötve, azt kell elérnie, hogy megszabaduljon. Lova 2210 6, V | Ismersz-e most?~ ~Don Jacinto elértőleg szoritá meg Diaz kezét, 2211 1, VIII | egy hosszu csavargás után elértünk az igért helyre.~ ~Tudod, 2212 6, III | billentyűjét ketté törte, s ennek élesebb végével aprónkint kikapargatá 2213 6, III | vannak tűzve, eredj oda. Ha elesel, úgy sirod meg van áldva, 2214 4, IV | összehivattak.~ ~A közvádló éleseszű captiosus ember volt, ki 2215 3, II | s a hat véreb rárohan az elesettre. Elnyomják. Kétségbeesett 2216 8, III | rövidűl, az üldözött gyermek elesik a földre, két ugrással a 2217 4, V | oda futott hozzá, ápolta, éleszté, kérte a huissiereket: hogy 2218 8, III | gyermeket hizelgve, csókolgatva élesztgeté s vitte magával, ismeretlen 2219 4, V | hogy siessenek orvosért, élesztő szerekért.~ ~Az emberek 2220 7, XIII | meg, ez a fájdalom is az életé. Határidon belől nincs szenvedés, 2221 1, V | tégy s assecuráltasd az életedet. Mert az igaz, hogy sok 2222 3, I | az életet, - s add annak életéhez, kit tőlem elvettél. Add 2223 1 | Egy képet rajzolok elétek, olvasgassátok el, ha útban 2224 4, V | lelkemet, becsületemet, életemet megmenteni, s a helyett, 2225 7 | hónap volt legszebb része életemnek.~ ~Akkor bennem volt a világ, 2226 1, I | világrészen és egy másik életen túl sem szünt érezni, fájni, 2227 8, V | mozdulatánál lehete látni az életerős izmok alakulásait, a vörösbársony 2228 2, IV | érzé hideg csont kezein az életfris ajkak forró csókjait égni, 2229 7, XII | sem volt hazája - minden élethagyott testet fölkeresett, - egy 2230 7, XII | maradott lakója a földnek, mely élethagyottan, holdsápadtan függött a 2231 4, IV | napvilágra hozatalából, azon élethalálra menő sakkjátékból, hol a 2232 6, I | csupán egy maradt benn, egy élethosszú fogságra itélt bűnös, ki 2233 1, I | őket nekem a legnagyobb élethűséggel, egyedül azt a különbséget 2234 2, II | s Rynn Tamás és Adamante életideje egyenlő számokban iraték, 2235 7 | úttalan fenyves rengetegben. Életmódom egyszerüsége mellett könnyen 2236 3, II | alatt szétbontja az egész életműszert. Alig hunyta le szemét, 2237 8, II | hogy nem az élet, hanem az életnél becsesebb tulajdon az, mit 2238 7, XIII | fölkeresik; az asztalról, melynél életökben ültek, fölszedik a rajt 2239 6, I | azalatt?~ ~Ez egész börtöni életrendszerét a rabnak ez egy nap semmivé 2240 6, I | hozzá.~ ~Négy év alatt saját életrendszert alkotott magának, minőt 2241 2, II | készül. Amaz gyönyörteljes élettel bíztatja magát, nyugalmas 2242 5, IV | menyasszonya rimánkodásira, élettelen alakként zuhant le az asztal 2243 1, I | ismernél reánk. Atyám, az életvidám, őskedélyü férfi, kinek 2244 7, IX | egyszerű gyógynövény alakján az életvisszaadás áldását? ki ne látná a virágok 2245 1, VI | dolgom van, mondjam meg eleve, mert nála délután társaság 2246 8, VII | megrendült, visszahökkent, oly elevenen volt azokban kifejezve a 2247 8, V | tartogatni, legkevésbé egy elevenet.~ ~A medvevadász oda ugrott 2248 5, I | fecsegni, időjártával elméjök elevenséget, bőrük finomságot kapott, 2249 6, II | örökké tartó emlék, egy egy elévült vágy, mely messze messze 2250 2, III | madara.~ ~Rynn szivében érzé elfagyni a vért.~ ~„T a m á s s z 2251 8, VI | szólni akart, de a hang elfagyott ajkain.~ ~A leány indulatosan 2252 3, V | szólt az örmény - nagyon elfáradtál!”~ ~A lovag nagyot sóhajtott 2253 1, VII | vándormadár túl a tengeren mindazt elfecsegné másnak.~ ~E napokban Géza 2254 5, II | zivatar, a hófuvás nemsokára elfedte őt is a többiekkel együtt 2255 8, II | soha egészen elnyugodni, elfeketűlni az éjszakát.~ ~Hirtelen, 2256 6, II | kezeibe, maga a gróf is elfeledé egy pillanatra magát, s 2257 4, III | esküvésemet valaha megbántam vagy elfeledém, vagy el fogom feledni. 2258 1, I | mit én; de azt sem, hogy elfeledjen s lelkében ne maradjon számomra 2259 6, II | vitatkozó politicus is annyira elfeledkezett magáról, hogy egymás karjába 2260 6, III | szökevény hangosan, - magáról elfeledkezve, - s kiejté reszkető kezeiből 2261 3, V | ragadtak mind a ketten. Elfeledte az ember, hogy neki nem 2262 8, V | felkaczagott.~ ~- Semmi csoda hogy elfeledted, - mert első feleségedhez 2263 4, IV | melyeknek mindegyike halálos, de elfeledtek arra megfelelni, hogy nem 2264 7, IV | betölti. Akarsz felejteni? elfelejtesz mindent; akarsz gazdag lenni? 2265 6, II | a honszerelem ismert, de elfelejtett parancsszavát. Mindenki 2266 4, V | elhitték, s még könnyebben elfelejtették... E tárgyban Mr. T....nek 2267 5, V | vészangyal volt az, kik elfelejtkezve leányi voltukról, maguk 2268 8, VI | hanyatlott egy pamlagra, s arczát elfödé kezeivel.~ ~- Látja ön asszonyom, 2269 2, IV | magában a vak - legyen ugy.” Elfogadá a mesés tervajánlatot.~ ~ 2270 2, II | szerencséjének, ha más azokat elfogadja.~ ~Rynn Tamás vevé az ablakába 2271 4, I | holta után?~ ~- Nos, és ha elfogadna?~ ~- Akkor az én dolgom 2272 5, I | bevezették őket az úrnő elfogadó termeibe, mint örökbe fogadott 2273 2, II | lélek volt, de nem bárgyu, elfogadott mindent, nem panaszolt semmiért, 2274 2, II | nem érdemlett kitüntetést elfogadta volna.~ ~Ötvennégy évig 2275 1, III | kinált meg, melyet én is elfogadtam, nem azért mintha hiuságomnak 2276 4, V | megtalálták, eleinte tiltakozott elfogatása ellen; de miután tudtára 2277 5, II | lány azt sem tagadta meg, elfogatta a csókot és vissza is adta 2278 1, VI | észre, hogy a ki minő tálat elfoghatott, annak neki állt és abból 2279 7, II | hogy ez idomtalan tömeg el elfogja előle a napvilágot. - A 2280 3, II | nyomásnyira, bizonyos volt, hogy elfogják.~ ~Vad kárörömmel nézte 2281 7, IX | nap. Még rájövünk, hogy elfogjuk ismerni, hogy minden lénynek 2282 1, VII | szeretem a munkát, mert elfoglalja lelkemet, de te el fogsz 2283 6, I | A franczia hóditó sereg elfoglalta már Spanyolországot, a király 2284 1, III | kénytelen voltál nélkülözni. Elfoglaltságom némileg kimentend. Elképzelheted, 2285 6, IV | magam is úgy érzem, mintha elfognám veszteni a fogadást. Soha 2286 8, I | másik, s valahogy hálóval elfogni, mindenesetre emancipálni 2287 4, IV | önkeze által s én ez okot elfogom mondani.~ ~Angelika szorongva 2288 7 | helyre jöttem: fejemről ugyan elfogta a sziklaerkély az esőszakadást, 2289 5, V | legkitünőbb harczosokat elfogták, a boszúvágyó nemesség példás 2290 3, III | ráakadt, alig ismert rá; elfogult félénken húzódott tőle, 2291 4, IV | látszott elárúlni, hangja elfogúlt, elfojtott vala, midőn beszédéhez 2292 7, IV | lesz a virág, ha a tavasz elfogy, hová lesz a csillag, ha 2293 1, IV | aggodalma bántja, minket az elfogyásé.~ ~Itten szabad lég fog 2294 8, III | behunyta szemét, lélekzetét elfojtá, megmerevedett; a medve 2295 5, V | Végre sikerült a kormánynak elfojtani azt.~ ~A vezetőket, a legkitünőbb 2296 6, III | kulcsot a zárban találva, azt elfordítá. Az ajtó kinyilt. A szökevény 2297 6, III | férfi felé.~ ~- Diaz!~ ~Az elforditott arczczal, karját visszatartólag 2298 6, II | egymáshoz egy pár szót, s azzal elfordulnak. Most ismét a béke emberének 2299 2, III | meg-megrogytak alatta, lélekzete elfuladt.... Belépe. A nő aludt. 2300 6, III | találkozott, midőn nem tudja, hogy elfusson-e vagy rárohanjon?~ ~- Istenem, 2301 1, VIII | közeledésünket, nekikerekedtek s elfutottak előlünk; egész nap szaladtunk 2302 8, VII | Kikerüljük az emberarczot, elfutunk az emberszó elől, nem jövünk 2303 5, I | jámbor mugik úgy örűlt, ha elgondolá, hogy a ő leánya már most 2304 6, II | férfiak közül, kik most elhagyák termeit, egy sem hasonlita 2305 8, III | teremne semmit, akkor ismét elhagyják, mig ujra megnő rajta fa 2306 1, XI | hágy soha.~ ~(- De majd elhagyom én őt, mielőtt megszeretne, 2307 6, IV | éjszaka van. A francziák elhagyták Madridot, csak a Buen-Retiro 2308 8, II | üldözőjét egy dühös taszitással elhajitva magától, vakon, eszeveszetten 2309 3, IV | mennem”. -~ ~,Most akarsz-e elhajtani magadtól?’ szólt sajnos 2310 5, II | sem nézett, midőn a gróf elhajtatott vele.~ ~Hanem annál inkább 2311 5, III | megjelen előttük testben, s elhajtja szent hajléka alól azokat, 2312 3, V | okokat azonban nagy bölcsen elhallgatta. A lyányt ez még inkább 2313 8, I | meglepetésemet még ebeim is oszták, elhallgatva egy perczre a nem várt királyi 2314 6, II | Kezét megragadta, csókjaival elhalmozá. S nem szégyenlé senkitől: 2315 7, XII | az átkok terhét, melylyel elhalmozák, megrázkódék, kirombola, 2316 1, IV | bennünket minden jósággal elhalmozó nép közűl. Úgy fáj nem szerethetnem 2317 2, II | kényelmeket bírni, mikkel most elhalmoztatik? Van-e türelme egy vén ember 2318 6, V | bajtárs, kiálta Diego után, elhaló szóval; egyet mosolygott, 2319 6, I | kialszik, az utolsó parázs is elhamvad. A lélek fáradtan tér meg 2320 7 | semmitől nem érintve lassankint elhamvadt, egykori alakját azon perczig 2321 6, III | észre.”~ ~A léptek kongása elhangzott a hosszú folyosón.~ ~E közben 2322 6, III | mig az őrjárat léptei ujra elhangzottak. Ekkor föltekinte ismét. 2323 8, VII | végig futott a folyosón, elhányva útjából, kik eleibe álltak, 2324 4, IV | Hogy miért nem irta meg ez elhatározását? erre megfelel az átnyújtott 2325 3, II | pisztolyain remeg, mintha egy elhatározó perczre tartogatná azokat. 2326 6, III | vakot! mondá most magában elhatározottan, s a még ellenálló tégla 2327 6, I | kitűzi a harczi zászlót, s elhatározza, hogy megmenti Spanyolországot 2328 3, V | összeszedte becsesebb ékszereit s elhatárzá magában, hogy apjától megszökik. 2329 5, II | letépett virágra, ki oly korán elhervadt, elpusztult, de az úrhölgynek 2330 3, V | adja az ég, hogy sokáig ne élhess, akkor majd meg látsz még 2331 4, II | Az nem tesz semmit. Élhet az ember gazdagság nélkűl 2332 1, IV | minélfogva egész kényelemmel élhetett volna a fővárosban, atyám 2333 6, IV | fiatal ezredes volt a fűben elheveredve.~ ~- Kicsoda? kérdé don 2334 2, II | Ötvennégy évig nem bírta elhinni: hogy őt valaki szeretné, 2335 4, V | Tán ideje lenne már elhiresztelned ismerőseid között, hogy 2336 5, I | panaszkodott, s minthogy a gróf elhíresztelte minő űzletet tart a tisztelt 2337 6, II | republicanusok, egy egy elhirhedett költő, majd ismét egy vénebb 2338 6, V | kaczagástól visszatartani.~ ~- Azt elhiszem, hanem arra felelj: hogy 2339 4, IV | a tömeg annál örömestebb elhiszi; senkit sem itél el oly 2340 4, V | Gondolom, hogy könnyen elhitték, s még könnyebben elfelejtették... 2341 2, III | nyájosan.~ ~Rynn majdnem elhivé, hogy álmodott. Semmi gyanura 2342 8, IV | fölvette karjára, s órákig elhordozta erdőkön, völgyeken, s azután 2343 6, III | útjában, melyet csak az elhozott vaspálczával lehetett képes 2344 5, II | pakoltatá Feodorát, s a hogy elhozta, ugyanabban a tánczvigalmi 2345 1, XI | tajtékpipámat, melyet emlékül elhoztam hazulról, s nekem adta a 2346 5, IV | közűl.~ ~A mint a vőlegények elhullottak, az urak közelebb húzták 2347 8, IV | hogy az esti harangszót elhúzzák, akkor tudta, hogy minden 2348 6, III | ezalatt ő ki tudja hol éli világát?~ ~- Nem lehet neki, 2349 1, VIII | azt határozók el, hogy én elindulok a középsőn, Jancsi balra, 2350 6, V | egy bizonyitványt, melyben elismered: hogy az a férfi, a ki most 2351 4, V | Semmi, viszonzá az.~ ~- Elismeri a tanú állitását.~ ~- Hazudott, 2352 4, V | Az elnök kevés szóval elismétlé a tárgyat az esküttszék 2353 1, IV | testvérem kigunyolja, atyám elitéli. Egyik kinos spártai szigort 2354 4, VI | szenvedélyittasan függtek a másik elitélten, ki halványan, fehéren állt 2355 4, VI | hallatszott.~ ~- A második elitéltre nézve az itélet felfüggesztetik.~ ~ 2356 5, I | azt mondhatják, hogy ez az eljárás nagyon különbözik attól 2357 2, I | végtelen tükrében a fölötte eljáró nap nézi fényes arczát.~ ~ 2358 2, I | vizek fölött, mely órákig eljátszik magában, pompás ködvárosok 2359 8, IV | ment az erdő széleig, ott eljátszogatott vele a leány, hozott neki 2360 1 | küszöbén, hol gyermekéveidet eljátszottad? nem csengnek-e füledbe 2361 6, V | ott lőttek még rá, másutt éljenezték, nem látott, nem hallott.~ ~ 2362 4, IV | hangos tapsban tört ki. Éljeneztetve hangzék szájról szájra a 2363 6, II | accordjaira felhangzó taps és éljenzaj a szomszédteremből bizonyitá: 2364 4, V | el azt nekem; mig magad eljönnél, azt hadd csókoljam helyetted.~ ~ 2365 8, VI | nem lehete hallani, de ha eljött az éj, ha a kastély lakói 2366 3, V | nappal a jóbarát értesité eljöveteléről a harambasákat. - Evezett. 2367 6, VI | tompa, szintelen hangon. Eljutottam a hova kellett. Nevemet 2368 1, VIII | vadember sem lakik.~ ~Végre eljutottunk az utolsó városba, a hol 2369 4, IV | fülig elpirúlt, ügyetlenűl elkábultan lépett elő, úgy hogy midőn 2370 6, V | füstöt a másik perczben elkapta a szél, Diego már a bástyaormot 2371 2, III | őrűltség, halál és örök elkárhozás magvai vannak abba elvetve..... ~ ~ 2372 4, I | él, kiért meghal, kiért elkárhozik... E kárhozatos istenség 2373 3, V | meghalok.”~ ~,És én nélküled elkárhozom. Lásd - atyád nagyravágyó, 2374 2, III | s valami ég bennök, mint elkárhozottak lelkei a pokolban..... Hallod 2375 7, XII | rájok. Örök bujdosásra volt elkárhoztatva.~ ~És vándorolt. Nem volt 2376 5, II | találni.~ ~Feodorát egészen elkényezteté a gróf, tíz szoba állt rendelkezésére 2377 1, XI | látszott venni a sokáig elkényszeritett érzelem. Fülembe sugva mondá: 2378 1, III | Elfoglaltságom némileg kimentend. Elképzelheted, hogy egy város megalapítása 2379 5, II | leányka ellen? azt könnyű elképzelni.~ ~Később, néhány év multával, 2380 8, I | vadász, himje volnék én is, s elkergetett.~ ~- Ah barátom, a nőfarkas 2381 6, V | Az égő paloták világánál elkeseredett harcz folyott, mig a tört 2382 6, V | Buen Retiro ostroma, az elkeserülés dühével az egyik részről, 2383 1, VIII | A tigrissel még csak elkészülnék, azt agyonlőhetem, de mit 2384 1, I | azokból.~ ~Egyszer elém áll s elkezdi magasztos arczczal, hogy 2385 8, I | megörülve kopóimnak, azok elkezdik sarkalni, a medve nem áll 2386 1, VI | székkarján lógtak alá, mindenki elkezdte a vellákkal előbb nagy hangosan 2387 4, V | népesültnek találá. Az emberek elkezdték őt szánni, roszúl esett 2388 8, I | A mint a zuhatag alját elkezdtem hajtani, hirtelen egy gyönyörű 2389 1, VI | a szája végébe nyomta s elkezdtünk alkudni.~ ~Ő kiválogatta, 2390 6, III | kapuséra lehetett ismerni, elkiáltá: „fussatok az alguazilokért”!~ ~ 2391 1, XI | Szeretett menyasszonyom messzire elkisért bennünket, s mikor egy tó 2392 8, VI | azóta is mindig vele járt, elkisérte börtönébe is és őrzi éjjel 2393 7 | kinek alakja oly dicső. Elkisértem a patakot, mely hüs bércz 2394 1, VI | percz mulva aztán ebédeltem, elköltvén mellette négy olyan kis 2395 2, II | Rynn Tamás 72 éves életében elkövetett.~ ~Hány emberélet, hány 2396 4, V | megjövendölt irtózatos napok elkövetkeztek. Ön szenved, de én is szenvedek. 2397 8, V | észre magát, elmélyedt, elkomorodott, s ha aztán újra föleszmélt, 2398 5, III | katonai parádék, mind nagyon elkoptatott mulatságok voltak már az 2399 6, III | önkénytest be fog sorozni s elküld Arragoniába. Igy nyomodat 2400 8, II | kebléről fohász szakad fel, elküldve az ismeretlen szellem oltárára.~ ~ 2401 6, III | uraság magánhasználatára elkülönitve. Belépett. Mindegy volt 2402 4, I | egészen más utczába volt elkülönözve, minden segédeit eltávolitá; 2403 6, II | Azután ismét alászállt a dal, ellassult, haldokolva, sírva, sóhajtva 2404 8, IV | vonta őt közelebb - közelebb ellenállhatlanul..... Egy nagy kert rácsozatához 2405 6, III | elhatározottan, s a még ellenálló tégla réteget megtaszitva 2406 3, V | számtalanszor megkisértették elleneim, hogy a magyarhatáron belől 2407 6, V | dugta, s úgy nézett föl elleneire. Don Diego rákiálta: „a 2408 4, IV | fölszólittaték, hogy nincs-e ellenészrevétele. Némán intett fejével, hogy 2409 6, I | fogságra itélt bűnös, ki ellenét szerelmi boszúból ölte meg. 2410 4, V | közvádló ezúttal nem szólt ellenfeléhez; hallgatva ment odább.~ ~ 2411 1, X | atyám egykori politikai ellenfeleinek, kivel egykor annyi kellemetlen 2412 4, IV | látszott beszélni, mintha ellenfelét kezdené valamire becsűlni. 2413 4, IV | fejcsóválva hasonlíták össze a két ellenfélt. Duval és Arnould: egyik 2414 5, V | hogy veszetten forduljatok ellenök?~ ~Valóban ez az egy veszett 2415 3, III | fúlsz, földön el nem esel, ellenséged meg nem ronthat téged, mert 2416 3, III | zivatarnak, szemébe halálos ellenségednek, ki koldús botra jutott 2417 1, XI | fogva a fejbőrök, miket ellenségei koponyáiról lescalpozott, 2418 1, XII | tőlem, - a ki legkeményebb ellenségeivel kibékült, s legjobb barátjaival 2419 7 | egyik barátomnak, másik ellenségemnek nevezi magát; a mi nekem 2420 4, IV | folyamodott, s nem ártott még ellenségének sem soha, kinek magas lelke 2421 3, III | annál többet gondolt halálos ellenségére.~ ~Elment atyja sírjához. - 2422 1, XI | Széki tanyáján, kit egykori ellenségeskedésünk daczára is oly jól esett 2423 3, III | őrült kétségbeesés átkával ellenségét és minden áruló barátot 2424 1, X | Kezünkbe szoritjuk egykori ellenségünk kezét, megbocsátánk neki, 2425 7, IV | boszú pohara. Pohár gőzölgő ellenségvérrel megtöltve, mit a tajtékzó 2426 1, I | össze, akkor is különös ellenszenvet látszik a beszélgetés ellen 2427 4, III | ha öntudatom nem védne ellenük. Nem tettem soha, nem is 2428 8, VI | Reménylem, hogy ez ellen nincs ellenvetése.~ ~- Dehogy nincs. Azt tudhatja 2429 7, XI | bámuló néptömeg felett, mely ellepte a mezőt, és nézett és tátotta 2430 3, IV | megérzik a holt test szagot s ellepték a mezöket. Olykor büzhödt 2431 5, II | hogy kutyát és macskát ellopni nem vétek, sőt elmés mulatság; 2432 3, V | ajtaján.~ ~„Ébredj fel ember, ellopták leányodat.”~ ~Őrült haraggal 2433 4, III | többieknél.~ ~Az emberek elmaradtak tőle, csupán egy ember maradt, 2434 5, I | nyelveket fecsegni, időjártával elméjök elevenséget, bőrük finomságot 2435 6, I | belülről lehete fűteni, elmélázott az izzó parázson. A tűz 2436 6, I | olyan boldog.”... A fogoly elmélázva nézte ablakából az örvendő 2437 3, III | kiszolgáltatásáról.~ ~Keserű elmélkedései lehettek, nagyon keserűek. 2438 1, XII | minden más egyebet kitörül elmémből; most már kötelességem visszatérni, 2439 5, V | kés, vérbe mártva.~ ~- Te elmentél a pokolra! szólt az egy 2440 1, V | kinos sikoltásai.~ ~Én is elmentem onnan. Inkább az árbocz 2441 1, XI | s mikor egy tó mellett elmentünk, hogy ügyességét s hasznavehetőségét 2442 8, II | hullámmal, mely hol fölveté, hol elmerité újra. Nem sokára kiért a 2443 4, IV | járatlan kereskedősegéd, elmésség, tudomány és routin nélkűl. 2444 3, V | hosszasan beszélt vele s elmonda neki mindent, a mivel igazolni 2445 7 | napot, de nem fogadta el. Elmondám neki, hogy minek tulajdonitsa 2446 2, I | mintha valami mind ezt elmondaná...~ ~Éppen, mint midőn az 2447 8, VI | ha most ön előtt mindazt elmondanám, a mit a szerencsétlen gyermek 2448 5, II | az olvasók sziveit annak elmondásával keseriteni, a mi a martalékul 2449 5, III | kéri eltöltött napjaikat, elmondhassák: „Istenesen éltünk, templomban 2450 1, VIII | jön vissza nagy orditva, s elmondja, hogy leült egy lapos kősziklára, 2451 5, II | sorok kegyes olvasói az itt elmondottak felett fejet találnak csóválni, 2452 6, V | rá mérgesen Diego; azután elmosolyodott az ember ijedelmén. - Te! 2453 8, II | haja, mit meglepetésében elmulaszta újra tekercsbe kötni, mindenütt 2454 6, VI | gyöngyöző homlokát. Forrósága elmúlt, láza lecsillapodott.~ ~- 2455 4, III | vigasztalá, beszélt vele az elmultakról s biztatá a jövendők felől. 2456 6, I | szobákban, most azok is úgy elnémultak. Mind kiszabadult valamennyi, 2457 4, IV | gyöngeségemet elismerni, azért elnézést kérek - - én jogtudós nem 2458 2, III | mikor nincs tovább miért élnie..... E gondolattól eltelve 2459 1, IV | kinő.~ ~E napokban atyám az elnöknél volt, ki igen kedvező ajánlatot 2460 4, IV | M. Duval fölkérte az elnököt, hogy legyen szabad néhány 2461 1, XI | izgatottság miatt.~ ~Egy este az elnöktől különös ajándékot kapott 2462 6, I | képen, s a vig zene hangjai elnyelék a lassu beszélgetést.~ ~,, 2463 7 | tavasz. A mely virága ennek elnyilik, nincs napsúgár, mely azt 2464 3, II | véreb rárohan az elesettre. Elnyomják. Kétségbeesett erővel küzködik 2465 5, II | a bánattól, betegségtől elnyomorodott leányra, s talán magának 2466 3, V | emberét, elszigetelt és elnyomott vallásában buzgó és rendületlen. - 2467 8, II | nem hagyva soha egészen elnyugodni, elfeketűlni az éjszakát.~ ~ 2468 8, IV | Csöndes volt körül az éjjel. Elnyugodott szél és madár. Egyedül járt 2469 3, II | hallgató vidékre.~ ~Olykor elnyúlt kiáltás hallik a távoli 2470 4, IV | operaházban valami hires tánczosné előadásakor.~ ~Az esküttek elfoglalták 2471 1, VII | az érzelgésnek, mint az előbbieknél. Főzésről és aratásról beszélek. 2472 7 | nyakig fürödhetni. Mentül előbbre mentem, annál mélyebbre 2473 4, I | oszlopnak vetve vállát az előcsarnokban s zsebébe dugott kézzel, 2474 4, IV | hallgatósági helyek, a karzatok, előcsarnokok, maguk az utczák is el voltak 2475 3, V | megtámadót letiporta. A zajra előcsődültek a seressanok, és szétválaszták 2476 6, V | megyek be!~ ~A rivallgásra előcsoszogott nagy alázatosan a kapus, 2477 4, V | meg ha jösz; Liverpolba elődbe megyek. Isten veled, csókol 2478 2, V | a legénység egy harmadát elölte.~ ~Igy jár, ki a röpülő 2479 6, II | és érzelmű tömeg, a közte elömlő hölgyvilág által, mint egy 2480 3, IV | egész kosztaniczai sikot elöntötte; a hegyekről nagy szikladarabok 2481 5, V | a pokoli látványt, a mi elöttük kifejlődött.~ ~A mint az 2482 7, XIII | ember embert. Rövid fájdalom elöz meg, ez a fájdalom is az 2483 8, VI | tanitá.~ ~A leány bámulatos előhaladást tett. Néhány hó alatt értette 2484 1, VI | Felmentem a szobámba, s előhivatva a pinczért, megparancsoltam, 2485 1, XI | teszek én arról, mondám, s előhozva egy kulacsot tele rhummal, 2486 1, III | hazafiuság s más efféle előitéletek kényszerűsége; ez az ikáriai 2487 1, VIII | mert a mint lemegy a nap, előjönnek az ikariai autochtonok, 2488 2, II | azokra nézve, kik születési előjogok, uradalmak és százados ősök 2489 6, II | szeszélyek röpteit kisérni.~ ~Előjőnek aztán azok a titkos, ábrándos 2490 6, V | mert a pinczéből kellett előkászolódnia.~ ~- Ismersz-e ficzkó? kérdé 2491 1, I | habokba néztek, újra meg újra előképzeltem minden tárgyat. Hasztalan. 2492 8, I | gyilkosság. Ő visszafutott előlem barlangjába, én pedig az 2493 1, V | még a dohányfűst sem birta előlni, s ha a hajó egyik oldaláról 2494 3, II | végfogyatékával egyedül evezett előlök a lélekvesztő naszádon. 2495 7, IV | hörgések hangjánál iszik meg s elolt a szívben egy évtizeden 2496 6, III | mint kivül.~ ~A fogoly eloltá gyertyáját. Vánkosát mellyen 2497 1, VIII | mikor leülsz vacsorálni, eloltja a mécsedet s keresztülrágja 2498 1, VIII | legközelebb hogy mécsemet eloltva sötétben foglaltam el ágyamat, 2499 8, VII | sirni a bokrokba s elveszek előlük, ne mondd el nekik mi bajom!... 2500 7 | gondosan felszedtem s mohón elolvasék. Ez iratok minden szavát 2501 6, I | Egy egy szót iparkodott elolvashatni az átelleni transparentek 2502 6, III | tekint le reá. Iparkodik elolvasni a zászlóra festett betüket.~ ~ 2503 7, VIII | is ha elsötétül, olykor előmbe áll, mint egy világló kép 2504 1, III | valóban megragadó személyes előnyei végett.~ ~Kényelmünkre semmi 2505 1, V | meglátandom őket.~ ~Egyszer elorditja valaki magát oda lenn a 2506 1, VI | Öcsém, ezek csodálatos előremenetelek!~ ~Alig várom, hogy szemeimmel 2507 1, VI | Tudod, hogy én az itt elősorolt elementumokat otthon nézni 2508 1, VIII | hirtelen gálába csapni, előszedtem a prémes mentémet s iparkodtam 2509 8, VI | Az öreg asszony különös előszeretettel látszott lenni a vadleány 2510 4, IV | könyeit elrejtse. Az űlés eloszlásával oda lépett hozzá a közvádló, 2511 7 | észre, hogy a kunyhó csak előszobája egy mélyen a sziklába vájt 2512 7 | fél óra mulva a fellegek eloszoltak, s én könyebbült lélekkel 2513 4, IV | kimélni a halottat, midőn az élőt kell megmentenem. Monce 2514 3, V | vérben forogva függtek az előttök törő csónakon. Csak nem 2515 3, IV | erdőszélben házak kezdtek előtünni. Egy téres falu. De a házak 2516 6, III | gyökereztek.~ ~Percz mulva ismét előtünt az úrnő párnái közül. Most 2517 4, IV | miatt kész volt ellene az elővélemény a közönség előtt.~ ~Az esküttek 2518 1, XI | neki, - csak tedd a füstre, előveszed, mig visszajövök - s ezzel 2519 1, I | uralkodó eszméket.~ ~Majd előveszi azon férfiak arczképeit, 2520 1, VIII | Következett az indigo.~ ~Az ember elővett egy bogyót, a minek a leve 2521 1, XI | hogy szintén ugorjam át, elővette a bicskáját, a kutyát leölte 2522 6, I | Midőn estenden fuvoláját elővéve, ábrándos dalt játszott 2523 2, III | szelenczét tapinta meg. Elővonta azt csöndesen. Szép kis 2524 1, I | tenger hizelg, az emberek előzékenyek; mintha mindenki tudná, 2525 4, IV | igazság.~ ~Előttünk, kik az előzményeket ismerjük, különösnek fog 2526 4, I | hogy azt előbb halálával előzte meg.~ ~- Ah uram az emberek 2527 1, XII | gyöngeségét! mit iparkodom elpalástolni azt az érzést, mely előtt 2528 6, I | felrakni, a felküldött meteor elpattan a magasban, kék, zöld és 2529 5, II | egy gonosz szerelmes leány elpazarlá húszezer értékű szépségét, 2530 6, IV | hugomtól minden vagyonát elperelte: a miért egy éjjel szegény 2531 5, IV | azután az utolsó vőlegény is elpihent, akkor azt monda Csarekoff 2532 5, IV | akarta őt feltartani, ölében elpihentetni, a vőlegény csak mind lekivánkozott 2533 2, II | tisztában, s mik fölött magában elpirúl. Sohajtozni kezd, fájdalomérzet 2534 5, IV | emezeknek sárga fénye, amannak elpirulása? Végtére is az arany lett 2535 5, III | arczaikat birálgatni, szemérmes elpirulásaikban gyönyörködni, bájaikban 2536 3, III | félénken húzódott tőle, elpirult, szemeit lesütötte s nem 2537 4, IV | reá néző szemeket, fülig elpirúlt, ügyetlenűl elkábultan lépett 2538 5, I | melyet szaporit, elad, elpusztit, elajándékoz, a hogy neki 2539 4, I | felesége megcsalja, ha hazája elpusztúl, ha az ujságirók hazaárulónak 2540 8, III | bőgve rohant zsákmánya elrablására. A leány büszke daczczal 2541 8, VII | leszesz, eljön érted és elragad.”~ ~ ~ ~ 2542 8, VI | leányt valami vad állat elragadta, haza vitte kölykeinek, 2543 5, I | feleséges embernek olyan nagy elragadtatással beszélni idegen női kellemekről.~ ~ 2544 8, III | medve nyakán a bőrt, s azt elrántva onnan, a bozótos tüskebokrok 2545 8, VI | ajtajához, fűggönyei közé elrejtőzve várta őt, onnan lesve rá 2546 4, IV | hova fordulni: hogy könyeit elrejtse. Az űlés eloszlásával oda 2547 4, IV | félelmesen tekintve, - egy elrekesztett üres pad állt a vádlott - 2548 1, XI | hogy milyen jól van az elrendelve, hogy a magyar táblabiró 2549 8, VI | üljön le, mig többi szobáit elrendezik. Az úri hölgy büszkén támaszkodott 2550 1, VIII | lövöldöznöm az ablakon, hogy elriogassam őket.~ ~Nem rég egy kis 2551 6, VI | s „viva”-t kiáltoztak az elrobogó után. A vizért járó pórleányok 2552 7, XII | homok, maguk a mumiák is elrohadtak. Nem lehetett a kerekföldön 2553 8, II | félhetett többé, a köztük elrohanó vizesés nem hagyta őt átjönni, 2554 7, X | innét, kiknek lelke piszkos, elrongyolt öltözetet visel, beh üres 2555 5, III | a foganatba vétele előtt elrontani, hiuvá tenni minden malasztot, 2556 5, IV | Nehogy a vidám mulatságot elronthassa, megfogá a kezét, s kivezette 2557 6, III | ijesztette volna meg, de e kép elsápasztá arczát, a vér fagyott meg 2558 4, III | egyszer visszafordulva s azzal elsietett.~ ~Az özvegy nyugodtan folytatá 2559 4, I | együtt. E levelet nehogy elsikkadjon, hozzám intézendi ön, igy 2560 8, II | mosolyogni látszik reá; hirtelen elsimul arczáról a szilaj kifejezés, 2561 5, I | főuri vigalmak fölött; ezen elsőbbség pedig abból állt, hogy mig 2562 8, V | is teszem szivesen.~ ~- Elsőbbséged van, viszonzá Darvai. Pénzedet 2563 5, I | voltak vakmerők, kik még elsőbbséget mertek találni e mulatságokban 2564 1 | kedélyét rajzolják.~ ~Az elsö rendbeliek egy érzelemdús 2565 6, I | rakva sokszinű lámpákkal, az elsőemeleti teremekben vidám zene hangzott, 2566 7, VIII | égeté magát! még most is ha elsötétül, olykor előmbe áll, mint 2567 4, IV | ejthette magán, mert az elsőnél mindjárt halva kellett összerogynia. 2568 1, V | minden perczben kilyukadhat, elsülyedhet, szétpattanhat, meggyuladhat, 2569 1, IV | mint az irlandi, ki ha elsülyedve látná azt a földet, melyen 2570 7, XIII | vigadj! ki tudja meddig élsz. A halál után nincsen vigalom!...~ ~ ~ 2571 3, II | falakhoz, s a magános kút elszabadult vedrét csikorogva lógázza 2572 7, XI | alól összefecskendezé, az elszabadúlt test fejetlenül ugrált a 2573 1, VIII | kötőfékeiket iparkodtak elszaggatni.~ ~Meg nem foghattam, mi 2574 3, II | egyet taszit rajta, a láncz elszakad, s a csónak belódul a habok 2575 3, II | még egy nyomás, a szarufák elszakadtak s a vihar lefútta a vesztegház 2576 4, III | munkaterhes idejéből egy üres órát elszakaszthatott, hozzá sietett, őt vigasztalá, 2577 7 | háznak, melyből a lélek elszállt, a nélkül, hogy valami ijesztő 2578 1, VIII | nem volt mit tennem, mint elszánnom magam a legvégsőre, kifesziték 2579 3, II | üldözött kétségbeesetten, elszánt arczczal fordul vissza üldözői 2580 1, IV | csupán nekünk, őket az elszaporodás aggodalma bántja, minket 2581 2, III | megőrül; ki meg szagolja, elszáradnak tagjai tőle; ki hozzá ér, 2582 6, II | minden spanyol ismert, kezdé elszavalni.~ ~Mint egy galvanicus villanyszikra 2583 3, III | tiszta vonzalmára magát elszegényülése által méltatlanná tette, 2584 5, I | volt neki öt hat. Ezek tán elszegényűlt rokonok leányai, hűséges 2585 3, IV | lyányka egy árnyékos fatövében elszenderült, mérföldeket járt be a kőszivű 2586 3, V | ajánlá a helyzetek emberét, elszigetelt és elnyomott vallásában 2587 4, V | kisérőit megvesztegetve elszökött s daczára minden keresésnek, 2588 8, VI | ön azt tenni? kiálta fel elszörnyedve az asszony.~ ~A leány arcza 2589 4, V | kell lenni, lelkem eléggé elszokott már az élettől s hozzá szokott 2590 6, II | jóltevő érzületet, mely elszokta fogni az embert, midőn népes 2591 4, III | előbb összekelle szednie elszórt eszméit, mig a belépőt megismeré.~ ~ 2592 3, IV | kis termetét, szomorúan elszorúlt hangon kérdé a férfitól: „ 2593 3, III | dobál az égre. - A pásztor eltakarja képét, hogy ne lásson, s 2594 6, II | vetve, s úgy játszva az eltakart láthatlan billentyűkön.~ ~ 2595 4, V | a szerencsétlen asszony, eltakarva mindkét kezével meggyalázott 2596 6, III | kérdés, hogy az őr golyója eltalálja-e vagy sem?~ ~Rögtön hozzá 2597 2, III | emberi hangokat oly híven eltanúlja s annyi elmés öntudatos 2598 5, IV | féregétől, kit ha tetszik, eltapodhat? Nehogy a vidám mulatságot 2599 7, I | náladnál kisebb férgeket eltaposd s a föld virágait letépd.~ ~ 2600 2, II | gyermek: de a szülők szerelme eltart a halálig és tán túl is 2601 4, III | de érzem, hogyha kegyed eltaszít magától, megleszek átkozva 2602 1, VIII | első lábaival a földre, eltátott torkából kilátszottak fehér 2603 8, VI | mi nejére emlékeztetné, eltávolita magától, mindent, nejének 2604 4, I | elkülönözve, minden segédeit eltávolitá; esti nyolcz órakor átadott 2605 4, IV | láttak Monce úr bureaujából eltávozni és ismét egyet Moncené asszony 2606 6, III | utat.~ ~- De igy nem lehet eltávoznod, szólt Serena, Diego öltözetére 2607 6, I | mentek el ajtaja előtt, az eltávozók töredékszavaiban hallható 2608 8, VI | örököltem, azt réges régen eltékozoltam mind.~ ~- Ez önnek okot 2609 2, III | élnie..... E gondolattól eltelve ért lakába, búsan, elcsűggedten 2610 8, VI | világra, s hogy gyalázatát eltemesse, eltemette gyermekét is.~ ~- 2611 1, XI | hoztam azt el.... Mikor eltemettek, hintsétek arczomra, - hadd 2612 3, IV | ápoltam, holtakat temettem, eltemettem leányod anyját is, mig egyedül 2613 5, V | fellázadt pórság, s a zendülés elterjedt Ukrania határaig, leirhatlan 2614 7 | kétesen vöröslő félderű kezde elterűlni a völgyben, a villám hihetőleg 2615 6, II | ezúttal azok közűl, a kiket éltet. Többen kedvetlenül hátat 2616 6, II | mosoly hasadt meg, melyért éltét vetné oda akárki. Azután 2617 6, V | aláirta. Azzal don Diego eltevé az iratot.~ ~- Már most 2618 5, V | a mikben égett bor volt eltéve.~ ~Kozima lenyújtá a kanóczot 2619 4, II | megfoghatatlan küldeményre. „Ez eltévedt, mondá, nem hozzám lesz 2620 4, I | nőm? kérdé zavarodottan, eltévedve lelkében az idegen eszmék 2621 4, II | ismeretlen, kalauztalan regiókba, eltévelyegtek vele, az eszmék csillagforgásai 2622 4, IV | Valóban, ön kis barátom eltévesztené hivatását, ha ez új pályán 2623 6, VI | mindinkább át kezde fűlni, eltikkadtan leszórt magáról minden ruhát, 2624 5, I | magasabb családbeli hölgy eltitkolandó gyermeke; ilyesfélét lehetett 2625 4, V | nála elő, lehetetlen volt eltitkolnia.~ ~- Nos asszonyom, most 2626 1, XI | rettenetesen, s egész szobámat eltöltötte valami vadállati bűzzel.~ ~ 2627 3, IV | még egyszer borulni, azt eltolta onnan, s egy kapát vőn s 2628 3, I | dögvész elől futva iszonyúan eltorzúlt arczokkal kiáltának fel 2629 4, III | esemény emléke áll, melyet ha eltudnék feledni, azt kellene hinni 2630 3, III | el őt örökre. - Az ifju eltudta taszítani magától a szerencsétlent; 2631 2, I | légpalotát az égre - s egyszerre eltünik, mint kétes álomkép.~ ~Csupán 2632 5, III | elmondhassák: „Istenesen éltünk, templomban is voltunk.”~ ~ 2633 2, I | csak test nélküli tünemény, eltünő ködalakja egy meghalni nemtudó 2634 4, IV | visszautasitá, s végre egészen eltünt a világ elől, a Poissorier 2635 7, IV | lesz a szivárvány, ha a nap eltűnik, hová lesz a virág, ha a 2636 1, X | haza, éjjel álmaim. Nem élünk, csak hervadunk e földbe 2637 4, IV | előbbi szavaitól egészen elütő hangon igy kezde beszélni.~ ~- 2638 1, V | sok lótófutó matróz szinte elütötte az embert a lábáról, taszigálva 2639 2, II | szám hátul állt, másikban elűl. Adamante volt 17-, Tamás 2640 4, III | azon rettentő alak, melynek elundokitott arczán egy vonására sem 2641 2, I | árboczára, ha a szélcsendet elúnta s éhező czápasereg nem kiséri 2642 4, I | nantesi vagy bayonnei postával elutazik, ott hajóra ül s meg nem 2643 2, IV | helyéről neje kiséretében elutazott.~ ~Cadixban egy hajót kifogadtak, 2644 3, II | már csendesen vannak. Tán elutaztak.”~ ~„El ám - a más világra!”~ ~„ 2645 6, II | készen a spanyol földről elűzni az ellenséget.~ ~ ~ ~Serena 2646 1 | szeretni, midőn ezt tenni élv és dicsőség és akkor nem, 2647 6, II | erőszakolóbb arczvonalmait, s mig élv- és izgatottságtól kimerült 2648 1, VII | egyébiránt a házi állatok is ugy elvadulnak, hogy lőni kell rájok.~ ~ 2649 8, II | nő?... Egy tündér? vagy elvadult leányzó, kit anyja kidobott 2650 8, II | tollát fogta meg a tőr, elvadúlt méreggel tépte vissza haját 2651 3, V | vigasztalhatlan arczkifejezéssel - ,elvagyok veszve’. -~ ~„Ki akar bántani?” 2652 1, I | Nem irok érzelmeimről, az elválásról, távollétről, mert ha azokra 2653 5, I | úrnak érdekében áll, hogy őt elválassza feleségétől és neki más 2654 7, XIII | kit lelkünk szeret, ölelni elválástalanul, örökké. Kéz kézben körülrepdesni 2655 1, III | párbajt vihat, feleségétől elválhatik, egyszóval itt a szabadság 2656 3, V | bizott is benne, hogy senki elváltozott arczára nem ismerhet. Ha 2657 3, V | négy év alatt végtelenül elváltoztam, rám ismert, megtudták, 2658 4, I | azon éjjel meglehetősen elváltoztatott arczczal és álnév alatt 2659 1, IX | Citoyen Kurcz levele berlini elvbarátaihoz.~ ~Barátim!~ ~A siker, melyet 2660 1, VI | Kurcz irt Amerikából europai elvbarátainak s mikből csoda dolgokat 2661 1, III | III.~ Citoyen Kurz egy elvbarátjának Berlinbe.~ ~Icaria. 184-~ ~ 2662 1, VII | legkeményebb munkákat teljesitve, elvből szoktat engem mindazokhoz; 2663 2, II | társalgásnak, melynek egyik elve az: hogy az ember saját 2664 4, VI | fordúlt gyóntató papjához, - elvégezve gyónását, megcsókolá a feszűletet, - 2665 4, III | kétségbeesést, mely eszét elvegye, és egyik halált, hogy a 2666 8, VI | erőszakot használni bajos.~ ~- Elvégzem én, nyugtatá Darvai. Én 2667 1, VI | napig jól megvoltam vele, elvégzett mindent, csakhogy egészen 2668 1, XII | fiatalabb nem vagyok, hogy elvehetném, vagy vénebb, hogy apja 2669 2, III | kezdé a boldogság mennyei élveit ismerni. -~ ~Embernek, ki 2670 4, II | téve.~ ~- Ezt nem szükség elvennem asszonyom.~ ~És Angelika 2671 7 | esőszag becsapott az ajtón s elverte a dohos penészszagot, mely 2672 8, II | ormok mögül, az éjszaka elvész, elenyészik, a tűzisten 2673 8, VII | félremegyek sirni a bokrokba s elveszek előlük, ne mondd el nekik 2674 7, XII | átkokat követtek el. - - És elveszének mind. - - Mert élő volt 2675 3, II | Jaj neki, ha e talizmánt elvesziti! Jaj neki, ha lyánya nem 2676 7, VII | a vidékre köd száll alá, elvesznek szem elől a távol remények 2677 2, III | sohajtozni látta nejét, elveszni látta arcza mosolyát, s 2678 1, XI | az ember nyomoruságosan elveszszen.~ ~Én szerencsésen keresztülláboltam 2679 7, VI | Mint elsápadt ez arcz, mint elveszte pirját, midőn első csókom 2680 8, V | köztük a medvevadász is.~ ~- Elvesztéd fogadásodat czimbora, szólt 2681 6, III | ahhoz képest, a mit benned elveszték! Oh mennyit szenvedtem s 2682 6, III | Diaz szomorúan. Üdvömet elvesztém örökre. De mi nekem a túlvilági 2683 5, III | kártyázni, egy űlő helyében elvesztette apai anyai jussát egész 2684 1, XI | otthon használni többé? Ha elvesztettél egy tért, állj a másikra 2685 2, II | lénynek támadnia, ki mind azon élvet, melyet ő félszázados élettől 2686 6, II | kiszabadúlt, meglátszott élveteg arczán, melynek vonalain 2687 3, I | annak életéhez, kit tőlem elvettél. Add neki mind azt az örömet, 2688 2, III | elkárhozás magvai vannak abba elvetve..... ~ ~Rynn Tamás félév 2689 1, IV | legelőkelőbb salonok nyitják meg élvezeteik minden kútforrásait, a nők 2690 3, IV | találni: ha akarod, odáig elvezetlek.”~ ~„Oh igen, épen odáig 2691 1, XI | nászajándékul leányaért.~ ~Elvezettem az ólakba, megmutogattam 2692 8, V | Darvai. Pénzedet elengedem, elviheted. Nőmnek semmiféle arczképét 2693 5, I | szépsége szerint megér, akkor elviheti a leányt, az ő jószága lesz 2694 7 | szépen kitakaritották, a mi elvihető volt, elvitték belőle, csupán 2695 5, IV | hoztam magammal egy kést. Azt elviszem. Emlékezzetek reá ti mind, 2696 1, VIII | bivalcsordák, a mik itt legelnek? ő elvitt magával, s valóban alig 2697 7 | kitakaritották, a mi elvihető volt, elvitték belőle, csupán egy csomag 2698 5, IV | reá ti mind, hogy egy kést elvittem magammal.~ ~És azzal egy 2699 6, I | oly jó arra: hogy a lelket elvonja önmagától. A láng tánczol 2700 6, III | utoljára.~ ~A víg toborzó menet elvonul a tömlöcz előtt. A szűk 2701 6, VI | A zápor és mennydörgés elvonulta után nem tisztult fel az 2702 1, XII | igéretemet.~ ~Az első fájdalom elzajlása után rábeszéltem a szegény 2703 2, III | Hahahaho! - „Jól el tedd, jól elzárd, éjjel tedd a fejed alá....... 2704 4, I | Monce kereskedelmi irodájába elzárkózva összeszedé készpénzét s 2705 6, III | Ismét följutva a kéményt elzáró vasrúdhoz, annak egyik végét 2706 6, III | kémény nyilását merőben elzárta.... Nem lehetett mellette 2707 8, II | a vadász, kitárt karjai elzártak minden menekülést az üldözött 2708 3, V | frakban volt oda festve remek email munkában. Az örmény mosolygva 2709 8, I | hálóval elfogni, mindenesetre emancipálni kellene a medvék társaságából.~ ~ 2710 8, VII | fenevadak ismét... Kikerüljük az emberarczot, elfutunk az emberszó elől, 2711 1, I | szószéken, a majom mint emberbarát s több efféle torzalakok, 2712 3, III | ci-devant flam uramnak azon emberbaráti ajánlatot tenni, hogy miután 2713 5, I | szoktatják takarékossághoz, emberbecsüléshez, Istenimádáshoz, hogy bárminő 2714 7, XI | alá fel s imádkozának az emberekhez és káromolták az Istent. 2715 1, VIII | kiket Kaméhaméha solid embereknek feleségül adna, mire ő azt 2716 1, VI | zuhatagokról s rézszinű emberekröl szeretnél hallani, de e 2717 2, II | életében elkövetett.~ ~Hány emberélet, hány léleküdv lett semmivé 2718 7 | felejthető.~ ~De nem, az emberéletben nincsen kétszer tavasz. 2719 1, XI | rögtön megjuhászodott az én emberem, fejét lehajtá előttem a 2720 6, IV | egy év sokat változtat az emberen. -~ ~- Jó estét bajtársak! 2721 7, XII | Isten neve lakott, ez egy emberért élt még a világ, ez egyért 2722 3, V | legfölebb ajánlá a helyzetek emberét, elszigetelt és elnyomott 2723 6, II | össze don Infantadó egyik emberével; don Manuel emberének arcza 2724 4, IV | rajta, hanem valami magas emberfölötti nyúgalom.~ ~A biró megmutatta 2725 7, VII | VII.~ ~Emberszeretet, - embergyűlölet.~ ~Mennyire tele van e két 2726 7 | keservéhes lelkemnek. Ez lett embergyűlöletem catechismusa. Később eszem 2727 2, I | együtt hunynak el nyugaton, - emberhang nem ébred jöttükre, - harangszó 2728 6, II | egymáshoz, A zenerobaj, az emberhangok zavart töredéki még viszhangzanak 2729 4, V | mik a jogtudós helyett az emberhez szólanak. Én egyszerű polgár 2730 6, III | a könyek után nemesebb, emberibb vonások tértek vissza. A 2731 3, III | nehezebben, mintha az egész emberiség bűne fekünnék rajta. - Nem 2732 1, IX | irhatok többet, az általános emberiség-világbékerendező fiókgyülésbe várnak. Szellemem 2733 1 | egyenlők s hogy az mindegy az emberiségre nézve, akár van magyar nemzet 2734 7, XII | ördögök, kik bor helyett emberkönyűket ittak, s Isten nevében átkokat 2735 2, I | kicsiny, parányi.~ ~Én jártam emberlaktalan földeken, hová a vadmadár 2736 2, III | madáralakban tán egy elátkozott emberlélek volna rejtve. - Adamante 2737 8, III | itt ott mered csak elő az embermagos bozótbúl egy egy fekete 2738 7, IX | Nyomorú, tengődő nép, még az emberméltóság is lekopott arczáról, s 2739 1, VI | mert becsületes organismusu embernél nagy rubrika a gyomor, a 2740 6, III | elképedve bámult reá. Egy élő emberreli találkozás nem ijesztette 2741 8, VII | emberarczot, elfutunk az emberszó elől, nem jövünk lakásaik 2742 4, V | fejére mondták ki a halált, embertársa életét siet megmenteni!.... ~ ~ 2743 7, XII | az Isten.~ ~De reáakadtak embertársai.~ ~Kinpadra vonták, töviskoszorút 2744 4, IV | egész életében tiszta volt, embertársaihoz jó, férjéhez hű és az Istenhez 2745 7, XII | ablakokra. Rabszolgahad, ki embervérrel élt, lakott e várban, s 2746 8, VI | a két alkuvóra, gyilkos, embervesztő gondolatokkal teljes pillantásokat.~ ~- 2747 3, IV | kapaszkodjál belém!” s karjaira emelé a lyánykát, s visszagázolt 2748 1, VI | nézve mindegy, akármelyik emeletet foglalom lakásul?~ ~Tökéletesen. -~ ~ 2749 6, III | leereszkedett a második emeleti erkélyre.~ ~Alig volt attól 2750 5, V | menekülhettek ki. Eleinte emeletről emeletre, végre a padlásra szorultak 2751 5, V | menekülhettek ki. Eleinte emeletről emeletre, végre a padlásra 2752 3, II | istent hivó tekintettel emeli fel könyes arczát az égre, 2753 8, II | sugára, bűbájos szivárvány emelkedik elő tündöklő hét szinével 2754 8, II | sziklák meredeken, magosan emelkednek föl körüle, még alulról 2755 7, XII | fagyos éjszakába, s égre emelt kézzel kiálta gyilkos átkokat 2756 7, XII | emberi nem, annál magasabbra emelte arczát és tagadta teremtőjét, 2757 5, I | legragyogóbb ékességei és ezekért emelték ** nő társas köreit még 2758 5, IV | háziasszonyok helye, a magas, emelvényes székre, mellyen máskor szokott 2759 1, VIII | hanem czukornak nagyon émelygős, hol terem ez? kérdém gyanakodva.~ ~ 2760 8, VII | olyan nagyon, valami féreg emészt - belől, szivemben, úgy 2761 8, VII | Most a lélek meg fogja őt emészteni.~ ~A tudás nem boldogit...~ ~ 2762 6, VI | nőttek fájdalmai, a test emésztő láza.~ ~- Csak egy pillanatig 2763 5, IV | aranyok rekedt csördülése, emezeknek sárga fénye, amannak elpirulása? 2764 1, VI | jó barátom, egy Berlinből emigrált franczia, citoyen Kurcz, 2765 3, IV | zokogott, anyját és a jó istent emlegetve, ki őt magához vette.~ ~ 2766 3, III | imádság-töredékeket keresgél emlékében, miken megnyugodjék, s áldja 2767 6, I | eszmék, iszonyú képek a mult emlékeiböl, s a jövendő sötétéből, 2768 7 | nem bántanak többé, még emlékeiktől is megszabadultam.~ ~Ha 2769 7 | föltámadna bennem, mi ez emlékekhez hiven csatolva van: míndazon 2770 1, III | kűzdeniök kegyelt historiai emlékekkel, ősi szokásokkal, emberi 2771 1, I | átlátszó kertet, mindent, a mit emlékem vissza tudott adni.~ ~Valami 2772 1, XII | ő kötekedve hordta fel emlékembe mindazon táblabirói anecdotákat, 2773 7 | bohóság volt benne. A mennyire emlékemben maradt, megpróbálok néhányat 2774 7, XII | az ébrenlét sem töröl ki emlékemből, de mik ott ragadnak szivemben, 2775 1, XII | melyhez két sir fájdalmas emlékén kivül semmi sem köti többé.~ ~ 2776 6, I | tett ablakába - a szabadság emlékére.~ ~A külmozgalmak zaja felhatott 2777 1 | dallamot, a kedves arczokat, az emléket és a reményt, mely a nemzet 2778 3, III | kitaszítani szivéből annak emlékét, s e percz óta megszűnt 2779 6, V | hanem arra felelj: hogy emlékezel-e rám?~ ~A kapus látva, hogy 2780 8, V | igazán nem csoda, hogy nem emlékezem rá, viszonzá Darvai, visszanyerve 2781 1, VIII | instellationalis dictiót emlékezetbe hozni, hogy e nagy férfiút 2782 8, VI | elégületlenkedik, sőt az a kis emlékezetes szeplő arczán sem hiányzik. 2783 4, V | alakjára senki itt Párisban nem emlékezik, a hol Monce Angelika gyermeksége 2784 7, VII | most benneteket ver, s nem emlékeztek azon kézre, melylyel ti 2785 5, V | fejetekre száll le? Nem emlékeztek-e az ütlegekre, fogságra, 2786 1, VII | illata mult boldogságomra emlékeztet, ezer szóra, ezer tárgyra, 2787 7, VII | melylyel ti vertetek mást. Emlékeztetek a kézre, mely tőletek mindent 2788 8, VI | szembeszökőleg mindent, mi nejére emlékeztetné, eltávolita magától, mindent, 2789 4, IV | sem hagynak maguk után. Emlékezzenek önök a fiatal Galonne esetére 2790 5, IV | egy kést. Azt elviszem. Emlékezzetek reá ti mind, hogy egy kést 2791 7, XIII | csillagokat, s jótetteknek édes emlékire nyugtatni le gond nem ismerő 2792 6, II | kis feketén szegélyzett emlékkönyv volt kapcsolva, tábláján 2793 6, II | kettőnkön.”~ ~Azután visszatevé emlékkönyveit, - a honnan elővevé - a 2794 4, III | bármiről, bárminő fájdalmas emlékről, nem fogok semmit mutatni, 2795 6, V | rhinoceros! hát arról nem emlékszel rám, hogy kenyeremen hiztál 2796 1, XI | forintos tajtékpipámat, melyet emlékül elhoztam hazulról, s nekem 2797 5, II | Sziberiát beutazott franczia említ, ki visszatértében egész 2798 6, II | midőn közös anyjukat hallák említeni, mindenik szeméből kicsordult 2799 1, III | e h a m e h á n a k, ki en passant mondva egyike a 2800 1, VI | Mit? hát ki itt az ur? én-e vagy kend? -~ ~Ur? szólt 2801 6, I | nyugodni a rájuk mért sorsban. Ének, fuvola, rajzolás, viaszalakidomitás, 2802 7, XI | kivert koporsót, harsonák éneke siratta a kimultat, gyertyákat 2803 7, X | ajtó küszöbben kiáltozák énekeiket; azokat is csak azért kiáltozák, 2804 3, IV | megy, alkuszik, vitatkozik, énekel, koldul és káromkodik; - 2805 3, I | égalja a hajnal költekor? Énekelnek-e még a madarak? Van-e még 2806 1, V | szinész, szerelmes vagy énekes, akár súgó: a mire szükség 2807 8, IV | közé hajtá, úgy leste az énekest, mint a tigris, mely prédáját 2808 8, IV | megválni. Közelebb járult az éneket hallgatni, s mentül tovább 2809 7, XIII | lakni, mint az ég? Angyalok énekét hallani s azt, kit lelkünk 2810 8, IV | feléhez közelge, valami énekhang ütötte meg füleit, húrok 2811 2, I | hanem mondhatlan különös énekkel álmodik utána: mit tündérek 2812 1, I | népdalaimat németre forditva énekli, francziául úgy beszél mint 2813 5, I | visel.~ ~Ott nevelőket, énekmestert, hárfaoktatót (zongorának 2814 1, VI | fordul meg minden; csak engedd, hogy elől kezdjem, a dolgot.~ ~ 2815 4, V | A lelkiismeret nem engede nyugodnom, folytatá Taillard. 2816 2, I | rajtok keresztül fekszik, nem engedé hogy a vihar őket is le 2817 3, V | kitartó, nők iránt hizelgő, engedékeny; szenvedélyeiben szilaj, 2818 5, V | őt vissza. Meglásd, hogy engedelmes nőre találj, mert a milyen 2819 8, VI | fogunk megmenekülni? ha nem engedend a leányhoz nyúlni. Itt erőszakot 2820 5, V | olyan jól ismernek már az engedetlenkedők.~ ~- Hol van feleségem? 2821 5, V | első napján.~ ~- Hát ti engedetlenségre akarjátok tanítani az asszonyokat? 2822 5, I | titokteljes születésük nem engedi jogos neveiket viselni, 2823 3, I | mindenható! - Engem pedig engedj meghalni, és ne adj másik 2824 7, VIII | pallosa nem enged el, ne is engedjen el semmit. Az emberek itéletét 2825 1, XI | falvakat, egész tájékokat engednek át külföldi jövevényeknek. 2826 5, II | méginkább a magát elszöktetni engedő leányka ellen? azt könnyű 2827 1, XI | szerzett, te egy idegennek engedted át. Eladtad egy darabját 2828 7, VII | de legfájósabb ott, hol enkezeim pusztitának rajta. Ki semmit 2829 1, V | kisebb gondja is nagyobb ennél. Itt is akadt bolondra: 2830 4, V | hallgatni tud még most is midőn ennyire jutottam, akkor nem félek 2831 1, III | minden a statusé!~ ~Ezúttal ennyit elég tudnod Ikariáról, máskor 2832 5, IV | s vigabban kezdtek velök enyelegni. Csak Malika vőlegénye volt 2833 6, I | vasrostélya pálczáira s enyelegtek, énekeltek, czivakodtak. 2834 4, III | kik kar karban mosolygva, enyelegve járnak egymással, nekem 2835 7, VI | önkénytelen remegését kinevetve, enyelgő mesét mondott e titkos borzadásról; 2836 3, IV | ajánlottad s én viszont az enyémet, - a nép előtt azonban nevezz 2837 6, VI | arczán. - Az lassankint enyhébb, nyugodtabb kezde lenni. 2838 3, III | hű szerelme balzsamával enyhitendő, e szende szerető becsapta 2839 1, XI | gyógyit meg engem, s még csak enyhiteni sem engedte fájdalmait. 2840 6, VI | hitvese ölében feküdt. Valami enyhitő balzsamot érze forró homlokára 2841 3, IV | keresztül, kegyelő szelidségtől enyhitve. - „Nem, ne menj el hát 2842 4, III | fájdalmai annyira tán már enyhűlve vannak, hogy minden kegyeletsértés 2843 1, VI | megtanitalak én tégedet az enyimre.~ ~Ezzel bevágtam rá az 2844 8, V | ment keresztül; az álmadó epedés, midőn meglepeték, azután 2845 2, III | rejtett okát e néma, szomjas epedésnek.~ ~Egy álmatlan éjjel ugy 2846 2, III | lenni. Méla hallgatagsága, epedő arczszíne, önfeledt sohajai, 2847 4, V | férjhez akarsz menni. Én epedve várlak és számlálom a napokat; 2848 2, III | napról napra haloványabb, epekedőbb lett: semmi nem adott neki 2849 1, I | keserű gúnyolódó, tele élczes epéskedéssel, minden szava sarcasmus, 2850 3, II | symbolumán kivül csak e rövid epitaphium volt felvágva: „Itt nyugszanak 2851 1, VIII | akkor csak inkább magam épitek egyet, hol van üres fundus?~ ~ 2852 1, VIII | szoktak ilyen pavillonokat épiteni nádból vagy kukoriczaszárból. 2853 1, III | csak még egy gőzös, melynek épitése iránt épen alkudozásban 2854 1, VIII | mindjárt hozzáfogtam az ujra épitéshez.~ ~Ketten Jancsival végeztünk 2855 1, VIII | tanyákról megalázta magát az épitésnél segitségemre lenni, kiknek 2856 1, IX | vadász és bámulatra való épitész.~ ~A mióta ide jött, egész 2857 1, VI | vándorolt ki, azóta városokat épitett, statusokat alapitott, a 2858 1, VIII | került, mintha otthon kőházat épitettem volna, szél és eső pedig 2859 4, I | keresztények istenének van épitve, hanem egy földalatti istenségnek, 2860 1, IX | mióta ő itt van, egymásra épitvén a legczélszerübb alakzatu 2861 8, III | először kifalta kosarából az epret, s azután kergette meg a 2862 6, III | szökhetett le, mert lábai épségét koczkáztatá, mi további 2863 6, I | egyedűl a nagy szomorú épületben. Egy napon rivallgó néptömeg 2864 6, I | városból, látta a kivilágitott épületek sorait, olvasá a homlokzataikra 2865 6, III | sikátor, mely egy palotaszerű épületet választott el a börtönépülettől. 2866 8, IV | visszarettent a nagy tornyos épülettől, visszafordult, s ismét 2867 6, III | magát, ott lerogyott, annak érczcsatornáját kétségbe esett erővel ragadta 2868 1, III | körülbelül 200 ezer mázsányi érczet fog kiszolgáltatni.~ ~Házam 2869 7 | a közel madárzenét s az ércztörők távol zuhogását, s a pásztorkűrt 2870 7, XII | fejéről, s haragja megolvadt ércztüzével urat és szolgákat mélyen 2871 8, VII | látnia? Miért hagyta el erdejét, fenevad társait? Örülhetett 2872 4, I | tudósitások épen nem látszanak érdekelni.~ ~Monce hátra fordult. - 2873 2, III | örömet többé, semmi nem érdekelte s szemei gyakran ki voltak 2874 5, I | róluk hallani, ha valaki érdekesnek találta, hogy felőlük tudakozódjék.~ ~ 2875 7 | világfájdalom. S ez nem érdekessé lenni vágyás, ez természetes 2876 1, III | Ámde mindezek oly anyagi érdekű dolgok, melyek a te költői 2877 1 | Légy hidegvérű. Hát mi érdeme van arra e nemzetnek, hogy 2878 5, III | oly igéző; lefesteni is érdemes. Hajfürteik két széles tekercsbe 2879 5, III | gyöngyös párta, melyet nem érdemetlenűl viselt a környék legszebb 2880 2, II | elébe, mintsem e soha nem érdemlett kitüntetést elfogadta volna.~ ~ 2881 1, XI | földedet, mit ősöd vérrel vagy érdemmel, vagy takarékossággal szerzett, 2882 6, VI | Itt - keblemen - az érdemrend. - Alatta egy irat, - mely 2883 6, VI | kalaplevéve köszöntgettek az érdemrendes lovag felé. Egy csoport 2884 6, V | tűzte fel mellére a vitézség érdemrendét. Egy jutalmat kért csupán, 2885 6, VI | zápor vágta egész a messze erdőig. Csak itten jutott eszébe 2886 8, VII | szokatlanul üvöltenek a kárpáti erdőkben, ha szélcsendes éjszakában 2887 1, VI | a vakandturás, a pompás erdőket, mikben csupa kávé és szerecsendió 2888 8, IV | karjára, s órákig elhordozta erdőkön, völgyeken, s azután ismét 2889 8, I | kihajolva, a távol kéklő erdőkre bámul.~ ~Az erdők felől 2890 8, VII | Elmegyünk... Visszamegyünk erdőnkbe... ne félj. - Elmegyünk 2891 3, II | kiáltás hallik a távoli erdős bérczek között, majd egyes 2892 3, IV | bizalmasan átkarolta.~ ~Végre egy erdőszélben házak kezdtek előtünni. 2893 3, III | szerencsétlen megdicsőülést ére; az előkelő kisasszony oly 2894 5, I | ez volt a fogadott lányok eredete: - a nagyon tisztelt úrnőnek 2895 1, VIII | szüz természet, melynek eredeti alakját emberi kéz utakkal 2896 1, VII | Lelkem vágyódásaiból eredett virág, melynek alakja, illata 2897 7 | patakot, mely hüs bércz alól eredt, tisztán mint a kristály, 2898 1, VII | pillangókkal párosodásukból eredtek volna. És e pompás növényzet 2899 8, II | hol a czinóber zegzúgos erei látszanak, vagy a hol a 2900 7, XIII | zsellérhatalmukkal s kölcsönvett lelki erejükben milyen elbizottak. Koldusok 2901 6, VI | mozdulatánál lüktettek fejében az erek. „Csak előre, csak előre”! 2902 7, IV | tartogasd meg őket féltett ereklyeként, mert vissza nem jönnek 2903 6, III | miket egykor viseltél, mind ereklyéűl tartogattam meg, most vedd 2904 1, XI | hogy ő szabadelvü! Vannak erények, melyek nemzetek éltéhez 2905 4, II | vádolhatná, megczáfoljon; kinek erényessége mellett a homlok nyugalma, 2906 8, III | az erdei leánynak, hogy eressze haza anyjához, soha sem 2907 6, III | hang sipegé: „én vagyok, eresszenek be.~ ~Kis kusza szobaleányi 2908 3, II | vannak felállitva, melyek eresze alatt fegyverére támaszkodva 2909 6, III | szakadt. Ha egyenesen a földre ereszkedett volna, most agyonzúzza magát. 2910 1, I | hajós kapitánynyal szóba ereszkedik, az angol beszéd közbe, 2911 1, VIII | halasztatni, mikor a legközelebbi ereszkedőnél a sárban megcsuszamlva, 2912 1, V | fenekén másikat, s azon meg ereszszék ki s mérgesen hasra feküdtem.~ ~ 2913 1, VIII | ablakokkal, ernyős, sátoros ereszszel, a milyeneket sokszor láttam 2914 1, V | egyszeribe szétmenne minden eresztékeiből; erre felfordult velem a 2915 3, I | mehetek.~ ~Nem mehetek, nem eresztenek ezek a lánczok.~ ~Kezemen, 2916 7, VI | nevetett e mese után, de érezém, tagjai mint reszkettek 2917 1, VI | komolyabb tárgyakról. Ön roszul érezheti itt magát, ön földmiveléshez 2918 3, IV | szokásaik, - öltözetük s minden érezhető tárgyon a keleti indolens 2919 7, XIII | halál eszméi bántanak.~ ~Tán érezi lelkem közeledtét e szomorú 2920 5, IV | feküdnék, és nem hallana, nem érezne semmit.~ ~Alant az udvaron 2921 1, I | reményleni. Nem szeretném, ha azt érezné, a mit én; de azt sem, hogy 2922 5, III | vétkeitől menekűlni siet.~ ~Nem érezték ők Isten közellétét. Fenhangon 2923 4, IV | ismerőseit hideg, magasságát éreztető komolysággal üdvözölve s 2924 3, I | áldást, a mennyi csapást éreztettél én velem; - vigadjon ő, 2925 8, I | ki kezemből a fegyvert, érezve, hogy ez nem vadászat többé, 2926 3, III | kimagyarázható, hogy ennyi pénzt érezvén kezében, érzékeny bucsút 2927 7 | a szivárvány, és el nem érhető, mint az. Napsúgár teremti 2928 1, VIII | szaladtunk utánuk, sehol sem érhettük utól, végre bevették magukat 2929 1, VIII | mindennap uj meg uj csoda éri, nem küldhetem száz lépésnyire 2930 8, VII | sziklákat, hol a piros gyümölcs érik. Meglátogatjuk a testvéreket, 2931 1, XI | s míg a nedv ajkainkat érinté, könyeink hullottak bele.~ ~ 2932 7, IV | reszkető ajkakról, miknek érintése velőmet gyújtá meg, ha csak 2933 7 | mig porráomló teteme nem érinteték.~ ~E combinatiot csak később 2934 1, I | legfájdalmasabb hangot adó húrt érinthetné keblében, ő satyrákat csinál 2935 1, VIII | midőn csizmáitok e határt érintik, ez Ikaria.~ ~Friczi arczra 2936 1, III | következtében kellemetlen érintkezések támadtak közte és azon kukoriczaföldet 2937 6, III | határozott szándékkal benyúlt az erkélyablak nyitott redőnyein s a kulcsot 2938 6, III | annál fogva az első emelet erkélyéig lebocsátkozhassék.~ ~De 2939 6, I | integetnek a fehér kendők, az erkélyekről hull a virág, a fölemelt 2940 8, I | mesélnek és kaczagnak, az erkélyen kihajolva, a távol kéklő 2941 6, I | paloták közt egy nagyobb erkélyes épület első emelete van 2942 1, I | töltém. Lerajzolám a virágos erkélyt; az ismerős lugost, a rostélyon 2943 4, IV | legfontosabb személy most érkezik. A karzatok arczai, a lorgnettek, 2944 1, X | Atyám eléje sietett az érkezőnek s némán megrázta kezét, 2945 6, II | mint Serena észrevette az érkezőt, hirtelen mosolygó arczczal 2946 4, V | vádlott további bizonyitványok érkeztéig őrizet alatt marad.”~ ~A 2947 5, IV | IV.~ ~Az udvarba érkezve, ott várta már őket a mindenféle 2948 5, I | magaviseletre, ügyelnek erkölcseikre, hozzá szoktatják takarékossághoz, 2949 1 | hölgyé, kinek családja sulyos erkölcsi kényszerűség miatt hagyta 2950 7, IV | hozzá s megőszülne, még sem érné végét.~ ~Pedig édessége 2951 1, VIII | szunyoghállós ablakokkal, ernyős, sátoros ereszszel, a milyeneket 2952 8, II | lebontja, az végig hull térdig érő gazdag hullámzatban idomzatos 2953 4, IV | eszében, hogy bármennyire erölködik mind a kettő igazat mondani, 2954 6, V | bástyaoromtól, mindkettő erőfeszitéssel törekedve szomszédját megelőzni, 2955 3, I | ha lelkem hasztalanúl erőködve kitörni börtönöm falán fáradtan 2956 8, V | látni lehete rajta, hogy erőlteti a jókedvet, néha, mikor 2957 4, III | őket bűntetni azért, hogy erősebbek merészeltek lenni a többieknél.~ ~ 2958 3, II | fenyvesek zúgni kezdenek, mindig erősebben-erősebben; a hideg Bóra, az éjszaknyugati 2959 8, II | fölnevelték, - szépnek, erősnek, vadállatnak? -~ ~Körültekint, 2960 3, II | nem a nyugalom. Képtelen erőszakban mutatja ki hatalmát a láthatlan 2961 8, II | azután megint oly dühvel, oly erőszakkal rohant alább alább szikláról 2962 1, IV | Egyik kinos spártai szigort erőszakol lelkére, másik még kinosabb 2963 6, II | s gyakran még feszesebb, erőszakolóbb arczvonalmait, s mig élv- 2964 8, VI | engedend a leányhoz nyúlni. Itt erőszakot használni bajos.~ ~- Elvégzem 2965 1, V | pillanatban irtózatos görcsös erőtetések kényszeriték, mik alatt 2966 7, XII | anyja elhagyott, bágyadtan, erőtlenűl maradt ott ülve, várva a 2967 3, II | égen, korbácsolva láthatlan erőtöl, a mezőkön megdül a legsoványabb 2968 3, II | borszeszben mosattak ki; még az erszényben hordott pénz is összefüstöltetett, 2969 2, II | nevét is le tudta írni, majd erszényeket s hálósüvegeket himzett 2970 3, III | kipótlására összes minden értéke sem lévén elégséges, büntetésül 2971 4, IV | mérleget, s saját hozományát s értékeít forditsam arra, hogy, férje 2972 3, IV | szolga s minden további értekezés nélkül ott hagyta a lyánykát. 2973 5, II | leány elpazarlá húszezer értékű szépségét, a mi nem is az 2974 4, III | Kegyed mást szeret?~ ~- Ezen értelemben senkit. Ha azon halál, melylyel 2975 1, XI | sententiákból áll) melynek értelmét citoyen Kurcz ilyenformám 2976 4, V | ennek emlitése csak egy két értelmű bizonyiték lett volna ellene, 2977 4, II | rejtelmes kaballistikus értelmü szavakat:~ ~„A szűkölködés 2978 4, V | magyarázatára szólittatik, előbb két értelműleg felel, azután megszökik? 2979 3, V | előtte egy nappal a jóbarát értesité eljöveteléről a harambasákat. - 2980 8, VI | arczképeig.~ ~- Roszul van értesülve asszonyom, sőt nőmnek igen 2981 2, III | rebegő szó hagyá el ajkait, értetlen álomhebegés hangja. Arcza 2982 8, VI | előhaladást tett. Néhány hó alatt értette és beszélte az emberi hangokat, 2983 3, V | haladéktalan.”~ ~,Ember - értetted-e, hogy mit mondtam? - leányodat 2984 1, VI | melyikben tetszeni fog. -~ ~Nem értettem.~ ~De hát a szállás árára 2985 1, VI | városokat számlál.~ ~Hijába! nem érthet mindenki mindenhez.~ ~ ~ ~ 2986 8, VII | helyéből a leány s tiszta, érthető hangon kiálta rá:~ ~- Mit 2987 7, VII | s mint most te vezeklesz értök, úgy fognak majd te érted 2988 6, III | kell maguknak egyéb?~ ~- Értse meg a dolgot, jó Dinita. 2989 1, VI | dohányt vágni ’s más efféléket értsen.~ ~Egy óra alatt készen 2990 1 | akárkinek, a ki legjobb árt ad értük, hadd jőjön helyetekbe idegen 2991 6, I | kiáltások hangja; szivének érverése nem hagyta pihenni, a vér 2992 6, VI | lecsillapodott.~ ~- Hogy érzed magad, én lelkem, kérdezé 2993 1, I | vagy külföldön rokonszenvet érzek, s lerajzolja őket nekem 2994 6, VI | zsibbadás kezdett el uralkodni érzékein. Kezei reszkettek néha.~ ~ 2995 6, II | Minden hanglejtés, minden érzelemcsendület, mely a húrok alól kiszabadúlt, 2996 1 | Az elsö rendbeliek egy érzelemdús hölgyé, kinek családja sulyos 2997 3, III | kisasszony oly szent és benső érzelemmel vonzódék az ifjúhoz, hogy 2998 1, VII | tartanom, atyám nem türheti az érzelgés semmi jelenségét maga körül.~ ~ 2999 1, XII | magában egyesitni a gyermeteg érzelgéseket a háziasszonyi komolysággal.~ ~ 3000 8, VI | gondolatotokat, legkisebb érzelgési szinezet nélkül. Úgy hiszem, 3001 1, VII | kevesebb nyomát találod az érzelgésnek, mint az előbbieknél. Főzésről 3002 8, IV | tiszta csengő férfihang érzelgő ömledező dala vonta őt közelebb - 3003 4, II | tudta tovább tartóztatni érzelmei rohamát. Tántorogva, szédelegve 3004 3, V | szenvedélyeiben szilaj, érzelmeiben gyöngéd és nemes, s mi legfölebb 3005 1, XI | restellem bántani aesthetikai érzelmeidet; elég annyit tudnod, hogy 3006 1, I | Isten veled!~ ~Nem irok érzelmeimről, az elválásról, távollétről, 3007 1 | kötve? - utasitsd ki ez érzelmet szivedből s hitesd el magaddal, 3008 7 | kóbor lélek hangja; - ha érzeném a vaderdők lélekemelő illatát, 3009 1, IV | bennünket.~ ~És ez a legkeserűbb érzés, mikor tudjuk, hogy bennünket 3010 7 | büszkélkedni akarna azon sivatag érzésben, melynek neve világfájdalom. 3011 8, II | ki nem tagadta meg jobb érzéseit, megért? Mig testét vadállatok 3012 7, I | féregóriás! Ki lelked minden jobb érzésinek börtöne vagy, s mindennek, 3013 6, I | bogarat, s valami könnyebbült érzéssel nézett utána, a mint az 3014 1, IV | belőlük.~ ~Engem a boldogság érzete is bánt.~ ~Más ember más 3015 1, VIII | hajlamai követésének nemes érzetében, neki vitte őt a keritésnek 3016 1, I | tudtam rá jönni, hogy mi? de érzettem, hogy ez igy nagyon űres, 3017 7 | természetes túlömlése minden érzőbb ifjúi kebelnek. - Még ekkor 3018 6, II | magánytól, ismerik azon jóltevő érzületet, mely elszokta fogni az 3019 6, II | Godoy saját jobb kezét don Escoiquiz karjába fűzve!~ ~A két férfi