IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Árnyképek Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Rész, Fezejetgrey = Comment text
3020 8, VII | leány keblére, nyomorultul esdve a védelemért, a leány dühösen 3021 3, III | nem fúlsz, földön el nem esel, ellenséged meg nem ronthat 3022 1, V | egyenesen a stukaturjára esem fel, s ütődöm, verődöm mind 3023 1, VIII | a statusához legközelebb esendő városig elénk fog jőni s 3024 8, II | pillanatra meggátolta további esését. E pillanat elég volt arra, 3025 4, I | Taillard ügyvéd volt. Ez esetben lehetetlen volt egyéb tanácsot 3026 3, III | hogy midőn ez boldogtalan esete után könyes szemekkel hozzája 3027 5, IV | kidűl a sorból; a kinek esetén azután a többiek nagyot 3028 4, IV | Emlékezzenek önök a fiatal Galonne esetére vissza, ki magát széngőzzel 3029 8, III | hentergőzött, idomtalanokat vetve esetlen alakján. A leány nem ügyelt 3030 5, II | kikocsikázott, kétségbe esetten a lovak elé veté magát, 3031 7, V | hivó eskü.~ ~Üres hang az eskű. A lég sem tartja meg, hát 3032 7, V | átok és áldás s Istent hivó eskü.~ ~Üres hang az eskű. A 3033 7, X | előtt, és Isten szent nevére esküdtek, hogy egymást szeretni fogják..... ~ ~ 3034 7, V | egy élet, egy halál volt eskünk jelszava. Minden csillag 3035 2, V | hollandival.” Meg is mert volna rá eskünni. Látta mint hajtá a szél 3036 7, VI | Térdelve borúl a szerelmes,~ És esküszik annak~ Oly tiszta szerelmet,~ 3037 4, V | boldoggá tehetne, és én esküszöm, hogy nem fogom azt előbb 3038 4, VI | visszament.~ ~Még az nap egy eskütt biróság alakittatott - h 3039 4, V | Épen nem asszonyom. Ő esküvel állitá, hogy ön mindenben 3040 7, V | én voltam.~ ~Kéz kézben esküvénk egymásnak hűséget; egy fájdalom, 3041 4, III | verjen meg az Isten: ha ez esküvésemet valaha megbántam vagy elfeledém, 3042 7, V | mindenség, hallhatta jól ez eskűt.~ ~„Ha lesz egy másvilág, 3043 7, III | még hátra vannak, s mint esnék kétségbe, mikor már csak 3044 3, V | Oh!, - kétségbe kell esnem’! - szólt a jóbarát vigasztalhatlan 3045 6, VI | országos eső kezdett folyvást esni.~ ~Mire Diaz a legközelebbi 3046 1, XI | szépen megforgatva.~ ~Az esőidő elmultával jöttek a heti 3047 7 | elkezdtek énekelni, a fris esőszag becsapott az ajtón s elverte 3048 3, III | minthogy egy meglehetős esőszakadás egyik oldalát kimosta az 3049 7 | elfogta a sziklaerkély az esőszakadást, de az alárohanó záporzuhatagnak 3050 1, V | vagyok, s föl sem véve az esőt, rágyújtottam s füstöltem, 3051 1, XI | gyümölcsfákkal ültettem be, a sok esőtől átázva, lefutott kertestül 3052 3, III | húzta.~ ~Ez fölébredt, az esővíz csurgott az árokba, az volt 3053 1, XI | legközelebbi levelem után beállt az esőzési időszak és nyitva voltak 3054 4, I | gondolá magában előre, essünk át rajtuk. Taillard ügyvéd 3055 7 | tanyát felkeresni. Higgadtabb ésszel igen természetesnek találtam 3056 6, II | búcsudalát Cordovától”, ez est örömei semmi kivánni valót 3057 2, V | álmélkodott rajtok, némelyek estebédjöket költék a piros alkonyatvilágnál.~ ~ 3058 5, V | közé, az Csarekoff volt.~ ~Estében kitörte lábát, de azért 3059 8, II | fölemelt karjai lankadtan estek le üldözője vállaira, de 3060 3, IV | vitte őt tovább: ha rájok esteledett, az ő keblére hajtá le fejét, 3061 4, III | hű segéde.~ ~Egyedűl az esteli órák voltak azok, mikben 3062 5, III | az egyforma felpiperézett estélyek, sakjátékok, wisztasztalok 3063 6, IV | democrata, kivel Serena grófnő estélyén találkozánk. Akkor még nem 3064 1, VIII | beültetve.~ ~Én majd hanyatt estem nevettemben.~ ~Talán ismered 3065 8, VI | folytatá Darvai, ha egy szép estén, midőn önnél legvigabban 3066 2, V | rendesen ott lehete látni esténként, s ki iránt a köznép ösztönszerü 3067 8, IV | s onnan haza bocsátá.~ ~Esténkint körül körül járta a falut, 3068 6, IV | változtat az emberen. -~ ~- Jó estét bajtársak! szólt egy újon 3069 1, VIII | magát. Nem az, ott várt késő estig, meg sem mozdulva helyéből.~ ~ 3070 7 | volt, távol harangszó hitta estimára az elsötétült vidékek lakóit, 3071 1, V | nyakamba öntöm s az asztal alá esve, findzsa, tányér és csupor 3072 4, IV | kűlső szin, hanem a józan ész és érző sziv után: lehetséges-e 3073 5, I | tetszik. A mugiknak ha van esze a kereskedéshez, vagy hajlandósága, 3074 4, IV | beszédeket, mintha az volna eszében, hogy bármennyire erölködik 3075 4, V | a mi itt velem történik, eszemet, lelkemet vesztem el belé 3076 6, II | számitsd fel a hatást, melyet eszközöltél. - S azzal körülvezette 3077 6, III | darab most igen hasznos eszközzé vált kezében; a mint a kémény 3078 7, XIII | idő óta szüntelen a halál eszméi bántanak.~ ~Tán érezi lelkem 3079 7 | űzött zaklatott agyamban. Eszméim egymásra nőttek: oly buján, 3080 4, III | összekelle szednie elszórt eszméit, mig a belépőt megismeré.~ ~ 3081 4, V | s hozzá szokott a halál eszméjéhez.~ ~- De nem a gyalázatéhoz. 3082 1 | korát évekkel megelőzött, eszmékben gazdag franczia német lángelméjé, 3083 1, I | legkedvenczebb uralkodó eszméket.~ ~Majd előveszi azon férfiak 3084 1, III | terem, hol a világteremtő eszméknek nem kell kűzdeniök kegyelt 3085 7, XI | vérpadra, alig állt lábain, eszmélete nem volt többé, végig tekintett 3086 7 | tiz nap mulva jöttem ismét eszméletemhez. Ez egy körülmény nem tartozik 3087 4, II | nem birva szót adni azon eszmének, mely lelkét még a halálnál 3088 2, II | volt a jóság és szelidség eszményképe, a legkisebb szivesség, 3089 4, IV | rendkívűlinek, hogy az ember azon eszmét, a mi elől a halál karjaiba 3090 2, II | napvilágától..... s megijedt ez eszmétől. -~ ~Az apa megijedt azon 3091 4, I | megszeppenés nyomai voltak észrevehetők, az igaz Isten egy lehellete 3092 6, III | azonkivül az ott járó őr is észrevehette volna.~ ~Utoljára is arra 3093 1, VIII | kellett huzni a póznával, hogy észrevétesse magát a szeretett hitessel, 3094 6, III | egy kis szögletajtó, azon észrevétlenül kimehetsz a mellékutczába. 3095 5, III | bűneiket meggyónni?~ ~Talán észrevették, hogy illendő a szent dolgokról 3096 1, VI | hurkák által boldogult, mire észrevettem magamat, nekem nem maradt 3097 6, II | ismét tova röppenni, ha egy észrevevő szem pillanta feléjök. Néhány 3098 6, II | Isten azokat, a kik a jövő esztendőt megérik.~ ~A kinyújtott 3099 3, I | hová kedve tartja.~ ~Az eszterág megtanitja fiait repülni 3100 4, IV | Arnould: egyik hirhedett éles eszű, hatalmas jogtudor, a másik 3101 5, III | menyegzői mulatsághoz, lesz étel ital és zene. Ne mondjátok, 3102 6, II | szárnyajtait s a spanyol etiquette ellenére a vendégek egymás 3103 8, VII | közelebb. A kezében tartott étkes kosarat halkan, kimért nyugalommal 3104 1, V | különben nem tudom, hogy mit ettem volna, de még azt sem, hogy 3105 6, II | perczben megnyiták a szolgák az étterem szárnyajtait s a spanyol 3106 1, VI | reggelit jelenté a közös étterembe. Az egész sokaság a kandalló 3107 1, VIII | megdühödik tőle.~ ~A csimaz Europában a gyalogsághoz tartozik, 3108 6, V | ezt a fáradságot.~ ~- Don Eustaquionak azonban mondjátok meg, hogy 3109 6, III | tékozló, hanem usia don sennor Eustaquióra, a ki igen derék méltóságos 3110 6, III | kevésbé, de annál inkább don Eustaquiot, a ki igen derék, istenfélő 3111 8, III | termékennyé lett földet első évben bevetik tatárkával, másodikban 3112 2, II | országuton kivül. De ifju éveiben kegyetlenül szorgalmas vala 3113 2, II | folyt le; férfikora legszebb éveit álmatlan szorgalom és edző 3114 7, III | kell! Mint számlálná az éveket, később a napokat, a mik 3115 1 | harmadik példány egy korát évekkel megelőzött, eszmékben gazdag 3116 5, I | gróf egy pár igen vidám évet töltött el Feodorával ukraniai 3117 1, V | aludt, pipázott, kártyázott, evett, ivott, danolt, káromkodott, 3118 3, II | alig lehettek tőle két evező nyomásnyira, bizonyos volt, 3119 2, I | póznákhoz fenődnek, hallatnak az evezők csattanásai, a hajó himbolygása, 3120 3, V | másik csónak után az örmény, evezőt ragadtak mind a ketten. 3121 2, II | elfogadta volna.~ ~Ötvennégy évig nem bírta elhinni: hogy 3122 7, IX | mészárosa, ez a mindent evő sáska, csak pusztitani tud. 3123 1, VI | árulják, minden órában egy evőkanállal beveendőt? Hozz legalább 3124 6, I | Megismerkedett a nagy pókokkal, mik évről évre ugyanazon szögletben 3125 7 | összeomlott, - hamuvá lett.~ ~Évtizedek óta kellett ez ismeretlen 3126 7, IV | meg s elolt a szívben egy évtizeden át lobogott gyehennát vele. 3127 1 | miatt túlment a tengeren ex nobili indignatione; a harmadik 3128 3, IV | férfi ölébe, míg szemei exaltált félelemmel néztek a laktalan 3129 1, VIII | Ikaria! - szólt a citoyen az exaltatio gyönyörteljes hangján. -~ ~ 3130 1, V | mászott ha egy tizlépésnyi expeditiora kellett neki menni. Mikor 3131 1, XI | elég annyit tudnod, hogy ezekből egy is elég sok arra, hogy 3132 3, IV | nadályokkal és vizi kigyókkal; ezeken a férfi vállain vitte át 3133 5, I | legragyogóbb ékességei és ezekért emelték ** nő társas köreit 3134 1, XII | tanusiték, rávevé, hogy ezentul rokonának nevezzen.~ ~Ha 3135 4, V | megyek. Isten veled, csókol ezerszer.~ ~T o n n e r s.”~ ~Angelika 3136 1, VI | hozzák vissza hozzám.~ ~Ezóta ismét együtt vagyunk.~ ~ 3137 8, II | köszörűlte a rohanó zuhatag, mely ezredek óta váj magának medret a 3138 7, XII | világ határán. Századokig, ezredekig járták meg ez utat, mire 3139 6, IV | háta mögött. Az egy fiatal ezredes volt a fűben elheveredve.~ ~- 3140 6, IV | democrata. Közkatonából lett ezredessé.~ ~- Magam sem generálisból 3141 8, III | égen. E fényes körön belől ezüstkéknek látszott az ég, a csillagok 3142 6, III | Amott a szekrényben állnak ezüstneműim. Iróasztalom nyitva van, 3143 1, VIII | rávenni, hogy az aranyat és ezüstöt semmire se becsüljék, e 3144 1, VIII | a valóságban: hanem két faágas volt leverve a földbe, s 3145 1, V | láthatáron semmi sincs azon a faalkotmányon kivül, mely talpunk alatt 3146 6, VI | legközelebbi faluhoz ért, facsaróvá ázott minden öltözete. Egészen 3147 2, I | a szél. A kormány ki van facsarva helyéből, a vihar mely bordáit 3148 1, VI | alkalmatos.~ ~A boltból egy facsiga lépcső vezetett fel az első 3149 1, VIII | keresztül kasul rakott faderekakból, melyeknek végei egymásba 3150 8, VI | A pórnő egyszer, midőn fáért az erdőre járt, kivitte 3151 6, I | a pókhoz, kiszabaditá a faggatott bogarat, s valami könnyebbült 3152 1, XI | volt felakasztva félfont faggyugyertya, azt mind egy szálig megette.~ ~ 3153 1, VIII | indigo lesz.~ ~Az bizony fagyalfabogyó! mondék neki, hisz az indigo 3154 5, II | kezei mind oda lesznek a fagyban. A zivatar, a hófuvás nemsokára 3155 1, VIII | kányabogyó, tej, vaj és fagygyu volt gyönyörü tuttifruttivá 3156 5, IV | őrült hahotája a velőket fagylalá meg.~ ~És azután becsapta 3157 3, V | kiadatásomért.’~ ~Az örmény ereiben fagyni kezdett a vér, arczát kiverte 3158 1, VIII | hogy ott jöhet az be ide a faházba hol akar.~ ~Másnap mindjárt 3159 1, VIII | szájából, melynél fogva az a fához volt megkötve, s ott hevert 3160 8, II | feketén. A sziklák, az erdők fái, mind feketék, éjszinüek, 3161 1, XI | a divatrajongások semmi faja meg ne foszszon benneteket 3162 1, VIII | ottan aludni, a legmérgesebb fajából a cobra capellának; szerencsémre 3163 5, IV | kiszoktad találni, ma pedig fajankó vagy. - Nem látod, hogy 3164 1, VIII | nevettemben.~ ~Talán ismered ezt a faját a czukornádnak? kérdé tőlem 3165 2, III | meg a nő azon legritkább fajból, mely az emberi hangokat 3166 7, XIII | kéz, emberi fő teremte, e fájdalmából ki nem gyógyul soha.~ ~- ~ ~ 3167 4, III | sem vagyok vele terhére, fájdalmaimat nem hordom mutogatásul; 3168 3, V | megmenekülhetésre, csak egy; de az fájdalmasabb a halálnál, azt nem teszem 3169 7, XII | sebhelyes tetem, megnyiltak fájdalmasan a halvány ajkak és a pirosló 3170 2, II | elpirúl. Sohajtozni kezd, fájdalomérzet nélkűl, s örömrepesés reszket 3171 3, IV | férfi, s olly ragaszkodó fájdalommal tekinte a lyánka szemeibe, 3172 3, III | ember szive, miért hogy fájdalomra mégis oly tág?!~ ~Lefeküdt 3173 4, V | fölmenthetné önt mind e fájdalomtól, a törvény vádjától, a tömeg 3174 1, I | gondoljatok, mert az csak fájhatna nektek. Jenőnek mond azt, 3175 1, I | életen túl sem szünt érezni, fájni, emlékezni és nem reményleni. 3176 5, V | északi szláv és a chinai fajoknál.~ ~Végre sikerült a kormánynak 3177 3, II | l ő. -~ ~A többinek nem fájt többé az élet.~ ~- ~ ~Véresen 3178 1, VI | vállalathoz, a mibe magam fajta ember kap. Lám ez a németbe 3179 6, II | Hidalgok, s mind e különnemű, fajú és érzelmű tömeg, a közte 3180 7 | róla az eget, s a sűrűre fajzott gyalogfenyőbokrok tűlevelű 3181 2, II | szóllal meg; hogy ebből fakad minden kárhozat, minden 3182 3, III | hányó hegy oldalából nem fakadhat patak. Leült a sírra, meghinté 3183 1, VIII | Jancsi az első falatnál sirva fakadt s kiment a házból, az én 3184 2, III | történetet mondott, hogy könyeim fakadtak utána. Álmomban azt hittem: 3185 1, VIII | marhákat hozzákötöttük a fákhoz s magunk befeküdtünk a pavillonba.~ ~ 3186 1, XI | Kinyitva a mesterséges fakilincset, előbb belép a szobámba 3187 1, III | völgyben, mely különösen szép fákkal bővelkedik, úgy hogy csupa 3188 5, V | Malika, a zendülés véres fáklyáival, véres késeivel. Nem két 3189 7, XI | Pompás temetést láttam. Fáklyavilág kisérte a bársonynyal bevont, 3190 1, VIII | nagy koczogva közeledni egy fakó szamarat, melyen csak amugy 3191 3, IV | minden levél lefagyott a fákról, minden virág, minden gyümölcs, 3192 1, VIII | állt mintegy kilencz tiz fakunyhó, egymástól ezer meg ezer 3193 3, I | vastag falain? Börtönöm falai - bocsássátok keresztül 3194 3, I | átmehetsz-e börtönöm vastag falain? Börtönöm falai - bocsássátok 3195 6, III | megvizsgálta gyertyájával a falak szögleteit, az ágy melléket, 3196 7, XII | sziklavárat, nagy nehéz falakat, sziklábavájt börtönt, nehéz 3197 3, II | kapuját szilajon vagdalja a falakhoz, s a magános kút elszabadult 3198 3, I | erőködve kitörni börtönöm falán fáradtan elalél, - akkor 3199 6, III | Keresztül bontotta börtöne falát.~ ~Ott hol a kályhacső a 3200 7, V | egyenlő legyen, megosztá vele falatját, s éjt napot átfáradott: 3201 1, VIII | szemei belé; Jancsi az első falatnál sirva fakadt s kiment a 3202 8, VI | a medvének néha pástétom falatokat osztani, majd legközelebb 3203 6, III | rézdarab segélyével kivájta a falból, s kivette a vasrudat.... 3204 3, II | néhány cserépzsindelt mint falevelet söpőr le róla; a támadott 3205 3, IV | be szemedet és fordulj a falfelé, alugyál csöndesen, anyádat 3206 6, II | minden oly csöndes, csak a falióra ingája osztja perczekre 3207 1, VIII | járás után rá bukkantunk egy falka fekete loboncsos állatra, 3208 6, III | keresztűl magát a fogoly a szűk falnyiláson s fejtetőre lebocsátkozék 3209 8, VII | ismert venyigéken lekúszott a falról, s vijjongva, sikoltozva 3210 6, III | visszacsúszott, bemászott a faltörésen, megkereste az ágya fenekén 3211 5, II | multával, midőn a gróf egyszer falui egyikében kocsikáznék, valami 3212 3, IV | szabad ég alatt, mert a falukból minden lakót kivert az isten 3213 6, VI | mezőkön nyilt a virág, a falukon kiálltak az utczákra a vén 3214 6, V | Albin méltatlankodva.~ ~- Falura kivánkozott.~ ~- Befogod 3215 3, IV | keresztény falu volt, mintegy a faluvégén felállított feszület jelölé. 3216 1, XI | legtöbb volt bizva, egész falvakat, egész tájékokat engednek 3217 6, I | utánadúdolva a belül hangzó fandangó tűzhangjait, az utczán karöltve 3218 1, VI | inni. De az éhség most rá fanyalitott. A harmadszori csengetésre 3219 1, XI | vele s felhuzta azt egy fanyársra, oda tette a tüzre pirulni.~ ~ 3220 1, VIII | másutt lábtöréssel járó faomlatagokon kellett lovainkat átemelgetnünk, 3221 1 | vagyunk szánva tűrni mindent, fáradni mindig és megtartani a régi 3222 4, IV | széngőzzel fojtotta meg, mennyi fáradságába kerűlt a hatóságoknak csak 3223 3, IV | adott neki két maravedit fáradságaért s megköszönte szivességeit 3224 4, I | kiért áldozatul hozza napja fáradságát, éje nyugalmát, szerelmét, 3225 1, III | megalapítása nem csekély fáradságokkal jár. Én e művet csak nem 3226 6, V | maga vette magának ezt a fáradságot.~ ~- Don Eustaquionak azonban 3227 3, II | megszabaduljon. Lova ki van fáradva, egy jól irányzott lövés 3228 8, V | mintha tajtékból volnának faragva, minden mozdulatánál lehete 3229 7, XII | melynek végtelen látása agyon fárasztá a gondolatot. Roppant fekete 3230 7, X | mikor a Cabbalistákat és a Farizeusokat korbácscsal kezében verte 3231 7, XII | bele, mint a kigyó levágott farka, mely naplementig életben 3232 1, VIII | vissza forditott galylyal a farkaikra.~ ~Már itt nem állhattam 3233 5, III | őket a medvevadászatról, farkashajtásról, olyankor volt szem nem 3234 1, XI | forgatva s danolva, mintha farkasoktól tanult volna énekelni.~ ~ 3235 1, VIII | nyugodtan hasalt ott keresztben, farkával veregetve a földet s hosszu 3236 5, III | bekoronázni a többit.~ ~A farsangi hetek egyik szent vasárnapján 3237 1, VIII | összekerestünk egy rakás száraz fát, s távol a kunyhótól tüzet 3238 2, I | meg forró délutánokon a fata morgana tündér-játéka a 3239 8, III | bozótbúl egy egy fekete fatörzs, mely csak félig égett le 3240 2, I | rablókról, kik az égett fatörzsnél melegedtek hideg őszi éjszakán; 3241 3, IV | midőn a lyányka egy árnyékos fatövében elszenderült, mérföldeket 3242 6, VI | sokára megpillantá az eső fátyolán keresztűl Sacedon kisded 3243 7, XI | és halotti czimereket és fátyolt minden kisérőnek. Meghordozák 3244 6, III | s úgy csapta pofon a vén faunust, hogy az kiesett az udvar 3245 1, VI | az első emeletbe. Csinos, fával kitáblázott szobába jutottunk, 3246 3, II | Vihar lessz!” dörmögi fázósan magában a végőr s gubájába 3247 7, VIII | Véréből egy csepp kezemre fecscsent, siettem az erdőbe, hogy 3248 1, VII | madársereg közől egy egy sötét fecske néha ablakom alá száll fecsegni, 3249 1, IV | nemzetek testvérként laknak egy fedél alatt, mindenki szabadnak 3250 1, V | indultam, hogy majd benézek a fedezet alá, ott tán találok valami 3251 1, V | hangon terjed e kiáltás egyik fedezetről a másikra, lyuk, lyuk! az 3252 1, IX | gazdászatot, uj tulajdonságait fedezte fel az eddigelé legfontosabb 3253 1, VIII | igen czélszerü öltönyök fedezték, két egyszerü hüvely, állatok 3254 1, III | legyünk áldva, épen e napokban fedeztem fel egy gazdag rézbányát, 3255 2, I | megvásott halvány selyemköpeny fedi mind a kettőt, tarka virágos 3256 5, V | felbőszült tömeg kiáltozva rohant fegyvereiért, s félóra múlva egy egész 3257 3, II | sorról sorra, öveikben nehéz fegyverek; komoly rövid szavakat váltanak 3258 8, I | Ha nő, ismerem ellene a fegyvereket, s ha vadállat is, himje 3259 3, II | felállitva, melyek eresze alatt fegyverére támaszkodva áll a végőr, 3260 3, I | Láttam a halált legijesztőbb fegyveröltözetében, láttam azt a vihartól korbácsolt 3261 1, VIII | tudná rávenni, hogy kössenek fegyverszünetet. Engemet magasra becsűl; 3262 8, I | megborzadva ejtém ki kezemből a fegyvert, érezve, hogy ez nem vadászat 3263 6, I | sötét vöröse mindig fénylőbb fehérbe megy által, azután ismét 3264 6, III | sötétével halvány arczát még fehérebbé varázsolva, kezével összetartá 3265 1, V | összecsikorgatva s szemeit fehérével forgatva fölfelé, minden 3266 7, XII | a szél.~ ~Kilenczven év fehérité meg e hajakat.~ ~És becsületben 3267 3, II | házikói kedves egyszerűségben fehérlenek elő a gyertyánfák zöldjéből! 3268 8, III | faluhoz értek. Kisded házak fehérlettek elő a hegyoldalban elszórva.~ ~ 3269 5, I | a legillendőbbnek. - Mi fehérnek képzeljük az angyalt, a 3270 1, VII | teheneket, öltönyöket varrok, fehérneműt mosok, azt magam kimángorlom, 3271 1, XI | csüngöttek üstökeiknél fogva a fejbőrök, miket ellenségei koponyáiról 3272 4, IV | kereskedősegédét.~ ~Az emberek fejcsóválva hasonlíták össze a két ellenfélt. 3273 7, II | legyen kinek parancsolnia, a fejdelmek hizelgőket tartanak; - a 3274 7, XII | vonták, töviskoszorút nyomtak fejébe, szegeket vertek körmei 3275 2, III | kezével, újjai már épen fejecskéje alatt voltak. Hirtelen egész 3276 1, III | rakhelye a szomszéd Mohawk fejedelemnek K a m e h a m e h á n a 3277 1, XI | Kamékaméha, a mohavkok fejedelme, monda az öcsém, bemutatva 3278 1, III | mintha hiuságomnak hizelegne, fejedelmi családdal jönni rokoni összeköttetésbe, 3279 6, II | keresztűltekintve az előtte állók fejei fölött. Hegyes spanyol szakálla, 3280 6, V | bombák, granátok pattogtak fejeik fölött, a bástyákon álló 3281 5, III | reájuk, hogy úgy hulljon fejeikre minden áldás.~ ~A legszebb 3282 7 | sejtések szűlettek lángoló fejemben. Megtudtam volna az egész 3283 1, V | magamra egy tengeri kutyabőrt, fejemen gutta-percha sipka volt, 3284 7 | hogy jó helyre jöttem: fejemről ugyan elfogta a sziklaerkély 3285 5, IV | nem szegény paraszt ember fejének való, ő nem olyan gyakorlott 3286 3, III | volt az eltemetve, szegény; fejénél egy szürke kődarab; valamely 3287 5, II | az itt elmondottak felett fejet találnak csóválni, csak 3288 5, V | pirultok-e a gyalázat miatt, a mi fejetekre száll le? Nem emlékeztek-e 3289 7, XI | összefecskendezé, az elszabadúlt test fejetlenül ugrált a téren föl s alá 3290 6, III | suttogó beszédben az indulatot fejezi ki.~ ~A szökevény erőszakosan 3291 1, VIII | őket. -~ ~Hát öcsém, ki feji meg ezeket a marhákat? kérdém, 3292 5, I | szenvedélyét egész az őrűlésig fejlődni s mikor már annyira ment, 3293 4, IV | összevágó ténybizonyitékúl fejlődtek elő; - az emberek határozottan 3294 4, IV | s a körüle állókhoz oly fejmozgatásokkal látszott beszélni, mintha 3295 5, III | válogatott bohóságokon törték fejöket: különösen, ha a zivatarok 3296 5, V | példás büntetést követelt fejökre.~ ~A büntetés megadatott. 3297 1, XI | kezdett előttünk tánczolni, a fejszéjét forgatva s danolva, mintha 3298 5, V | igaztalanul, nincsen-e késetek, fejszétek, fogatok, hogy azt megtoroljátok? 3299 4, II | gondoskodni.~ ~Mig igy töprenkedve fejtegeté magában a sors által oda 3300 1, VIII | hal, monda ő, csunya nagy fejü állat, négy lába volt és 3301 7, X | igazgaták, és rezgeték tollaikat fejükön és hátratekingettek.~ ~Egy 3302 6, VI | Maradjon itt, mig átmegy a fejünk felett, ne menjen ma tovább.~ ~- 3303 7, XIII | nyugtatni le gond nem ismerő fejűnket. És azt a kéjt, mit érez 3304 2, III | ér, teste undok lessz és fekélyes; ki megkóstolja, kínok között 3305 8, II | meg a múló éjszakában, a fekete-kék csillagzatos éggel csodás 3306 6, III | Valami szűk sötét folyosó feketéllett előtte, minők szoktak régi 3307 5, I | az angyalt, a szerecsen feketének.~ ~Volt egyszer a többször 3308 3, III | hagytak viselőjök nyakán, oly feketét szivében!~ ~Fölkereste a 3309 2, I | hajó roncsolt váza úszik. Feketült vihar-szakgatta gályarom, 3310 6, II | nyugalomra hivja a megszokott fekhely, lelkének oly jól esik: 3311 1, VIII | majd megnézem: ki osztja fekhelyemet? s nagy ijedelmemre egy 3312 3, I | vannak megerősitve. Éjjel én fekszem e kövön, nappal e kő terhe 3313 5, IV | van irva: „ha ki ittál, fektess le, ha fölállok tölts tele.” 3314 3, IV | derékon és a gödörbe hosszan fekteté. A kis lyány rá akart még 3315 5, IV | formán az akármely oldalra fektetik, megint talpra áll s tovább 3316 2, I | bordáit összezúzta fél oldalra fektette a hajót, hogy el ne merülhessen; 3317 3, IV | mosolygó arczát durva tenyerébe fektetve, a távol maradt feszületre 3318 1, VIII | vigyázzatok ott egy lyukra, ne feküdjetek rá, meglehet ugyan hogy 3319 5, IV | tett, mintha holtrészegen feküdnék, és nem hallana, nem érezne 3320 1, VIII | egy akkora tigrist látok feküdni mint egy tinó.~ ~A derék 3321 3, III | az egész emberiség bűne fekünnék rajta. - Nem sirt, hisz 3322 7 | fris demutszagával; - ha fekünném a halkan zúgó bérczi csermely 3323 3, II | siránkozva a lyányka és mellé fekütt a mirigyes halottnak, fejét 3324 1, V | csizmatisztitásig. Nekem egyenlő feladat a philosophiából praelegálni, 3325 3, III | magát nyakravalójánál fogva felakasztotta. - Csunya irónia volt a 3326 1, XI | kutatott.~ ~A gerendára volt felakasztva félfont faggyugyertya, azt 3327 3, IV | volt, mintegy a faluvégén felállított feszület jelölé. E feszületnél 3328 3, II | galambház alakú tanyák vannak felállitva, melyek eresze alatt fegyverére 3329 6, III | fölállitott a tüzhelyre s arra felállva, szétfeszitett könyökkel 3330 1, VIII | tizenkét holdra, melyet felbirtam szántani a nélkül, hogy 3331 1, VIII | kilátszottak fehér fogai, szőre felborzadt, zőld szemei szikráztak. 3332 2, III | kezekkel kezdé simogatni. Lóra felborzolá bóbitáját s elkezde oly 3333 5, V | vészorditás fojtotta el. A felbőszült tömeg kiáltozva rohant fegyvereiért, 3334 1, VIII | valami virágot, s attól ugy feldagad az orra, mint egy tülök.~ ~ 3335 1, IV | ország legjelesebb férfiai, s felderitésűnkre a legelőkelőbb salonok nyitják 3336 7 | pillanat mulva kétesen vöröslő félderű kezde elterűlni a völgyben, 3337 5, IV | lekivánkozott a földre, feldönté a széket maga alatt, kiejté 3338 5, II | nagyon szeret, a cselédség fele őt szolgálja s egyik hintó 3339 2, II | nem volt, nem panaszkodott felebarátjaira, nem czivakodott ügyfeleivel, 3340 2, IV | éjjel meg fogják ölni, várta felébredését az örökéletre s minden reggel 3341 3, IV | szamóczával lephesse meg a felébredőt. A lyánka mind inkább kezdett 3342 2, IV | örökéletre s minden reggel felébredt az örök éjszakára.~ ~Sokan 3343 6, III | bűnbocsátó kezet nyújtand feléd, nőd egy szerelemtől reszketőt.~ ~ 3344 2, III | mámoradó változatai közt feledé ifju ábrándjai álomképeit, 3345 1, VII | ezer tárgyra, a mit el nem feledek soha, csókjaim alatt hervadott 3346 6, VI | egy szörnyű álom, átadva a feledésnek, nevem tiszta, lelkem nyugodt, 3347 6, II | tudta, hogy saját magát nem feledi-e ki ezúttal azok közűl, a 3348 7, XIII | ültek, fölszedik a rajt feledt morzsákat, s kik porrá omlának, 3349 6, III | volt ott, azt börtönében feledte.... Néhány pillanatig gondolkozott, 3350 1, VI | felmásznom, s ha itt vagy ott feledtem valamit, egész nap szaladgálhatok 3351 1, IV | mindenki iparkodik velünk feledtetni azt, a mit feledni nem lehet.~ ~ 3352 8, IV | teremteni.~ ~A mint a falu tulsó feléhez közelge, valami énekhang 3353 6, II | észrevevő szem pillanta feléjök. Néhány öreg grand járt 3354 2, V | egyet meghallott, el nem felejtette azt soha; az jutott eszébe, 3355 1, II | liberiáját, a mit otthon felejtettem; legalább lássák az emberről, 3356 7 | le nem irható, de el sem felejthető.~ ~De nem, az emberéletben 3357 4, V | szólittatik, előbb két értelműleg felel, azután megszökik? Ki áll 3358 1, XI | Jobb hazát kerestem, felelék.~ ~És ha találtál volna, 3359 3, IV | ölébe, míg szemei exaltált félelemmel néztek a laktalan helység 3360 6, IV | fedve.~ ~- Adjon Isten! felelének a körben ülők, senki sem 3361 3, II | beszél hozzá s várja annak feleletét s zokogása mindig hangosabb 3362 8, VI | eltanult hangokat mormogva feleletül, s az elkapott ölebecskéket 3363 6, V | Azt elhiszem, hanem arra felelj: hogy emlékezel-e rám?~ ~ 3364 8, VI | mit akar ön tenni? arra feleljen.~ ~- Ha ön asszonyom, leánya 3365 1, V | vetve magában, ha valljon feleljen-e? azzal félpofájába igazitva 3366 3, V | mig maga majd meg fulladt félelmei alatt.~ ~Egészen elhitte 3367 7 | találtam minden körülményt, s félelmem nem vala tőle.~ ~Kérdezősködtem 3368 7 | nesztelen némasága százszorta félelmesebben hatott rám, mint a fejem 3369 4, IV | űltek a tanúk, egymásra félelmesen tekintve, - egy elrekesztett 3370 4, V | Leküzdé szivében a feltörekvő félelmet, mit ez ember látása okoza 3371 4, VI | ember Monce!.... szólt a félelmetes suttogás, mely szájról szájra 3372 5, V | apja háta mögé és nem mert felelni.~ ~A durva férfi észrevette 3373 2, V | halvány halott arcczal s nem feleltek a megszólitásra. Senki sem 3374 1, VIII | egyenesen, Jancsinak azt felelték, hogy tartson jobbra, Friczinek 3375 1, VIII | hangján. -~ ~Valóban regényes, feleltem én reá, csak hogy nálunk 3376 6, III | angyalodat küldöd hozzám, hogy felemeljen! te a dicsőségen keresztűl 3377 8, II | belehelve, égő arczával s felemelt kezeivel, vágyva, ismeretlen 3378 1, VIII | a citoyen kezét nyujtva felénk s elébb engem azután Friczit, 3379 2, II | szenvedélyétől. Tartózkodó, szinte félénk magaviselete a nők irányában 3380 1, VIII | magunk után.~ ~Egy hegyre felérve, vezetőnk megállita bennünket, 3381 8, V | elfeledted, - mert első feleségedhez hasonlit.~ ~Darvai arcza 3382 4, I | czélra ön irand egy levelet feleségéhez, melyet én csak akkor fogok 3383 2, V | bennök? suttogva mondá: a feleségemet, ki tőlem szeretőjével megszökött.....~ ~ 3384 5, V | parancsolója vagyok-e én az én feleségemnek, a mint ti azok vagytok 3385 6, III | De hát hol van?~ ~A kapus feleségére nézett: ne hogy szólni találjon; 3386 5, III | fogadások, hogy kinek a feleségét lehetne elszöktetni a jelenlévők 3387 1, VIII | Kaméhaméha solid embereknek feleségül adna, mire ő azt válaszolta, 3388 5, I | hogy tán képes lett volna feleségűl venni szerelme tárgyát, 3389 6, IV | Hinni vagy fogadni és nem feleselni; - szólt Jacinto kezét nyujtva 3390 1, VI | reszketve a méreg miatt. -~ ~Az felesleges volt; felelt ő hidegvérrel, 3391 6, III | Hallgass bolond! kiálta rá felétartott órral a kapus.~ ~- Lehetetlen! 3392 5, III | hajadonok szépe, java; itt lehet felettük szemlét tartani, termeteiket, 3393 2, III | közé öntenek, s e mézet félévig hagyják állani, félév múlva 3394 6, III | Vánkosát mellyen hálni szokott, felfejté nagy sietve, s abból egy 3395 1, XI | ágaikkal lefelé s töveikkel felfelé levén szépen megforgatva.~ ~ 3396 5, I | gyermektelen asszonyságok felfogadják szegény emberek gyermekeit, 3397 8, VI | elveté őt magától, ez volt ki felfogadta, felnevelte, azóta is mindig 3398 1, X | hervadunk e földbe átültetve. Felfogadtuk, hogy feledni fogunk mindent 3399 4, IV | a hatóságok jónak látták felfogni a tárgyat s nyomozódásokat 3400 6, II | hosszú pillanatot vetett reá; felfohászkodott, s midőn ismét visszaereszté 3401 1, XI | gerendára volt felakasztva félfont faggyugyertya, azt mind 3402 3, II | megtelve vizzel, míg a másikat felforditva vitte alá a rohanó hullám. - 3403 1, V | minden eresztékeiből; erre felfordult velem a világ, a fejem szédülni 3404 4, VI | elitéltre nézve az itélet felfüggesztetik.~ ~Taillard ott fenn a vesztőhelyen 3405 2, III | nejét az öreg férj. A nő félgyermek vala még s örűlt a szédítő, 3406 1, VII | aratáskor a mezőn dolgozni, felgyürt ingujjal, karjaim barnára 3407 7, XI | Egyszer zivataros éjszakán a felháborodott tenger egy hajót temetett 3408 7, XI | ráadásul e büntetéshez.~ ~Felhagyta az ember magát vinni a vérpadra, 3409 6, II | induló legelső accordjaira felhangzó taps és éljenzaj a szomszédteremből 3410 8, II | parton álló ifjúra, kitől nem félhetett többé, a köztük elrohanó 3411 8, II | erdőnek.~ ~A vadász utána. Felhevűlten, elbűvölve üldözé a tündéri 3412 3, III | megfúlt, szép czifrán volt felhimezve a hit, remény és szeretet; 3413 1, XI | Végre az jutott eszébe, hogy felhivjon bennünket birkózni.~ ~A 3414 2, I | hogy az ember dicsősége felhőárnyék.~ ~Én jártam a legmagasabb 3415 3, III | és azt az eget, melynek felhői közt elkárhozott lelke bujdosó 3416 3, V | s az alkonyodó ég piros felhőin s haza térő fejér nyájain 3417 2, I | víznek, sehol sem látszik felhője az égnek, csak néha rémlik 3418 4, VI | látni engedve a széthasitott felhőkárpitokon keresztűl a világos kék 3419 1, I | látott, a keletre siető felhőkbe bámult, szemeiben láttam 3420 1, V | toronymagas hullám, majd a felhőkig tolt bennünket, majd lehajitott 3421 3, I | tudjanak szállni a szabad felhőkön keresztűl s felkeresni azt 3422 2, I | emelkedett ki a sötétkék égből, a félhold tündérhajósként úszott észrevétlen 3423 4, V | Van önnek mit mentségére felhozni? kérdé az elnök észrevehetőleg 3424 1, VI | orrom alá nevetett.~ ~Végre felhozták az ételeket és italokat, 3425 4, V | végül legsúlyosabb vádul van felhozva ellene? Egy hajfűrt emlitése, 3426 6, VI | láthatáron sötét felhők kezdtek felhúzódni, s a megszorult nap heve 3427 2, III | tett, mint mikor a pisztoly felhúzott sárkánya kettőt pattanik 3428 1, XI | a kutyát leölte vele s felhuzta azt egy fanyársra, oda tette 3429 6, III | mormogá a kapus, mindannyiszor felijedve álmából, s inkább nem aludt 3430 1, VI | még sem jön. Erre egészen felindulva rohanok fel a lépcsőkön, 3431 1, VIII | Elindulásunk előtt egy feliratot intéztünk citoyen Kurczhoz, 3432 6, I | homlokzatára tűzbetükkel van felirva e szó: „la libertad”, s 3433 8, I | angyalarczczal, egy holtnak hirdetett félisten, egy elveszett gyermek, 3434 7, I | hadvezérek, kiket a nép félistenekül fog bámúlni, s kiket a forduló 3435 5, IV | Mindnyájan itt fogunk veszni!~ ~A félittas parasztok ijedten ugrottak 3436 7 | közülök curiosum gyanánt ide feljegyezni.~ ~ ~ ~ 3437 6, II | eseményeit néhány sorral feljegyezte abba. A naplóhoz egy másik 3438 8, VI | ijedelmén mosolygott.~ ~- Ne féljen tőle asszonyom. Ez a vadállat 3439 3, V | várj éjfél után, mikor feljön a hold, itt ablakom alatt, 3440 8, IV | midőn a testnélküli lelkek feljőnek a földre, ő, a léleknélküli 3441 6, III | a magasan levő nyiláshoz felkapaszkodhassék róla.~ ~Lassan, erőszakos 3442 6, III | könyökkel és térdekkel kezde felkapaszkodni a kürtő szűk torkába.~ ~ 3443 8, VI | keresztvasára s csodás ügyességgel felkapaszkodva a zsinóron, a két vas közti 3444 1, XII | pamlagra dőlve találom, félkarjára támaszkodott, másikkal elájult 3445 5, V | ember kötelességének tartá felkelni és nem aludni többé.~ ~- 3446 6, II | venni. Egy pillanat alatt felkeserűlt mindenkiben a politicai 3447 6, III | hirül adni a kapusnak; ez felkölté a cselédeket s midőn Diego 3448 5, IV | Hasztalan, azok aludtak felkölthetetlenűl; az ajtók zárva voltak, 3449 6, II | elmés és ragyogó mondatban felköszönte mindent, a mi az összegyűltek 3450 6, II | magaslelkű hölgyet, mint ő.~ ~A felköszöntés don Jacintónak szállott. 3451 6, II | gondolattal mondott egy felköszöntést a szép úrnőre. Tulajdonkép 3452 8, II | borostyánindával volt csomóba felkötve, lebontja, az végig hull 3453 6, I | akarnának rá felrakni, a felküldött meteor elpattan a magasban, 3454 7 | tényezői közé.~ ~Alig hogy fellábadoztam, első gondom volt a rejtett 3455 1, VIII | Alig szürkült, midőn fellármaztam őket, hogy menjünk tovább.~ ~ 3456 5, V | ha még egyszer jobbágyaik fellázadnak, a nagy tanács a jobbágyok 3457 5, V | nemesi kastélyt égetett fel a fellázadt pórság, s a zendülés elterjedt 3458 7 | fényképe, a mint bíborszin fellegei közül utósugáráit az ég 3459 7 | mutatja többé az arcz a sziv fellegeit, nem ád hangot szenvedéseinek, 3460 5, II | megkárosúlt delnő mennyire fellehetett ingerűlve ő ellene, de méginkább 3461 7 | a küszöb és ajtó között felmagzott a perje, s az ajtó ragasztó 3462 1, VI | huszonkét lépcsőt kell felmásznom, s ha itt vagy ott feledtem 3463 1, XI | szigony, a másikban egy félmázsás kőfejsze. A derék ember 3464 5, I | jószágán; azalatt gyakran felment Szentpétervárra s elégszer 3465 1, VI | már nem vártam végig.~ ~Felmentem a szobámba, s előhivatva 3466 1, X | verőfény, mit az éjfélkor felmerülő nap a polusi éjszakára vet.~ ~ ~ ~ 3467 8, VI | ez volt ki felfogadta, felnevelte, azóta is mindig vele járt, 3468 8, I | helyett hogy megették volna, felnevelték. Ha szoptatós vad talál 3469 5, V | ott a nőnek nem szabad félni semmitől.~ ~Hanem a leány 3470 3, V | alant a jóbarát várta két felnyergelt lóval, az leemelte őt a 3471 8, VI | emberi hangokat, lelke szemei felnyiltak, az állati vad ösztönök 3472 6, III | szobaleányi alak surrant be a felnyitott ajtón titkolózó kéz- és 3473 4, II | világos; az iróasztalán felnyitva heverő számadási könyvek, 3474 3, IV | Jerünk innét” szólt a férfi a felocsudó lyányhoz; felejtsd el a 3475 3, IV | közben levetett bőrködmönét felölté, s egykedvűen kérdé a kis 3476 1, VI | mikor minden veszni indult felöltött magára, szerencsémre a váltóim 3477 1, V | még szép, mondék hirtelen felöltözködve.~ ~Alig voltam készen, épen 3478 1, I | viscount Palmerston ajkára, s felöltözteté őt magyar dolmányba; viszont 3479 4, IV | Ezt mind összevéve méltán felötlő lehetett a vizsgáló orvosok 3480 1, V | levegőbe és tartok humoristicus felolvasásokat. Én a kézi mesterségektől 3481 4, V | határozat, melyet az elnök felolvasott ez volt:~ ~„Az ügy ezuttal 3482 1, VIII | magával, s valóban alig félórai járás után rá bukkantunk 3483 7 | utánam esik és megragad.~ ~Félóráig ültem ott, s maig is csodálom, 3484 4, IV | vagyonai a hitelezők közt felosztattak. - A kereskedő halála gyanús 3485 6, I | örökkévaló és a jelen egy feloszthatlan percz négy börtönfal közé 3486 1, VI | Ez az egész ház igy van felosztva, nem keresztben, hanem hosszában.~ ~ 3487 6, IV | Kicsoda? kérdé don Jacinto felpattanva.~ ~- Én.~ ~Don Jacinto hátranézett 3488 1, VI | talált szállással s rögtön felpénzt adtam rá.~ ~A legény targonczára 3489 5, III | tánczvigalmak, dáridók, az egyforma felpiperézett estélyek, sakjátékok, wisztasztalok 3490 1, V | valljon feleljen-e? azzal félpofájába igazitva a rágott dohánycsomót, 3491 6, I | csillagokat akarnának rá felrakni, a felküldött meteor elpattan 3492 6, III | léczeket talált a gerendákra felrakva. Egyet kihozott. Lemászott 3493 8, VI | meg felőle.~ ~S hirtelen felrántá az alcoven függönyeit, melynek 3494 5, I | szerelme tárgyát, akkor félrehivta az illetőt egy szóra, elmondá 3495 6, III | az alcovenjébe ment, ott félrehúzta egy rámáról a fekete függönyt, 3496 8, VII | látni fogjak néha, hogy félremegyek sirni a bokrokba s elveszek 3497 1, XI | Midőn haldokolt, bátyám félrement ágyától, siralmas sarcasmussal 3498 2, II | félszázados élettől megvonva, félrerakott, utána örökölje s e becsületes 3499 6, III | függönyei. Egy hófehér kar félretakarta azokat s egy halvány női 3500 6, II | ez az ember? kérdé a gróf félretekintve, comicus vértagadási minával. 3501 8, III | boszúval rohant a leánynak, félretéve minden korábbi ismeretséget, 3502 7 | kik kalapjaikat valaha félreviselték; ott vagyok, hol legtöbb 3503 6, II | damaszttal letakart festményről félrevonta a rejtő függönyt, s kezeit 3504 1, IV | kegyet kérte ki magának, hogy félrevonulhasson valamely magányosabb részébe 3505 6, II | semmi mulatságban, egészen félrevonult.~ ~Ez egy bájos angol nő 3506 3, II | akkor?”~ ~A gyermek hirtelen felrezzent, e szóra felemelte fejét, 3507 5, V | és pisztoly ellenében; a felriadó cselédek, vadászok mindinkább 3508 5, V | A nagy lármára ezek is felriadtak, s a mint meglátták a fenyegető 3509 1, V | Mit csinálnak ott? kiáltok felriadva.~ ~Vihar lesz, az ablakokat 3510 1, XI | Több évi nélkülözése után e felséges italnak, ugy nyultunk ahhoz 3511 1, V | frankfurti virslit késziteni felségesen, s tiz év mulva úr vagyok. 3512 3, II | száz hang, a szél együtt felsivit vele, azután meg az üldözött 3513 3, II | szederjes foltok kezdtek felsömörzeni. Ez iszonyu ragály kevés 3514 6, III | tárgyak alig tüntek elő a félsötétben.~ ~Az alcoven fenekén egy 3515 6, III | némán inte.~ ~Diaz mélyen felsóhajta.~ ~- Gyanitám. Légy áldva 3516 1, I | be-becsusszant egy egy tót felsóhajtást, s mig a becsületes angol 3517 1, VIII | beszélni, szólt a citoyen felsohajtva, s ez az átka az emberiségnek, 3518 5, IV | és abban a pillanatban felszakittatott a terem ajtaja s berohant 3519 5, III | szállotta meg őket s eljöttek felszaporodott bűneiket meggyónni?~ ~Talán 3520 2, II | mind azon élvet, melyet ő félszázados élettől megvonva, félrerakott, 3521 7 | szegletbe vetve, mit én gondosan felszedtem s mohón elolvasék. Ez iratok 3522 6, IV | köpenybe burkoltan; csak félszeme látszott, a másik selyem 3523 6, IV | Jacinto?~ ~- Szép vagyok igy félszemmel, úgy-e?~ ~- Ah, ah?~ ~- 3524 8, III | gazdálkodási mód szerint felszoktak gyújtani s a hamu által 3525 4, VI | közvádló Moncené asszonyt s felszólitá, részint önlelkiismerete 3526 1, VIII | citoyen Kurczhoz, melyben felszólitók, hogy kiván-e bennünket 3527 1, VI | egész napravaló munkáját; s felszólitott, hogy ha még valami dolgom 3528 4, IV | titkolá, sőt környezetét is felszólitotta mentől kevesebbet beszélni 3529 1, VIII | városba, a hol patronusunkat feltalálandók valánk.~ ~Ez egy olyan város, 3530 8, VI | kiáltanának-e fel: hogy a halottak feltámadtak a sirból, hogy az önnek 3531 1, X | Bátyám sietett az ajtót feltárni s mi a belépőben Hurday 3532 5, IV | menyasszony két karjával akarta őt feltartani, ölében elpihentetni, a 3533 8, VI | kebellel, midőn az ajtó feltárultával kedvetlenül vevé észre, 3534 3, II | ablakhoz s annak szárnyait feltárva a zaj helyére kitekintett.~ ~ 3535 5, V | Kozima lenyújtá a kanóczot s feltaszitá vele a legközelebb álló 3536 8, III | lábra, s vérengző torkát feltátva, bőgve rohant zsákmánya 3537 8, V | számára.~ ~- S nem vagy féltékeny iránta? kérdé egy kötekedő 3538 4, IV | csordult a köny, szemeiben, mik feltekintének az égre, a legnemesebb lélek 3539 4, IV | őt az irodából kijőni. De feltéve, hogy e rejtélyes ember 3540 4, V | volna-e azoknak, kik titkaikat féltik, előre megegyezett álnevek 3541 4, V | fogadá. Leküzdé szivében a feltörekvő félelmet, mit ez ember látása 3542 4, II | csak lepecsételve, a pecsét feltörése után, a mint tetejét felnyitá 3543 8, II | sziklákat el-eltemette a feltorló hullám, úgy orditott, úgy 3544 6, II | fogsz megismerni, szólt féltréfásan Serena, s a csoportozat 3545 3, V | szeme közé, mi minden esetre feltünő gyöngédség lehete egy Kajmakántól.~ ~ 3546 8, V | hasonlit.~ ~- Még pedig feltűnőleg.~ ~- Melyitek is mondta 3547 5, II | s kik között különösen feltűnt előtte egy fiatal leányka, 3548 3, IV | Künn egy gödör volt számára feltúrva, alig két lábnyi mély és 3549 3, II | ajtódat, mert a kulcsok a felügyelőnél vannak.”~ ~„Hivd ide őt.”~ ~„ 3550 6, I | jobbról, balról, alulról, felülről eltávoztak a szomorú szomszédok, 3551 6, I | madarkák odaszoktak rá, felültek vasrostélya pálczáira s 3552 1, XI | mentül előbb visszajövök, felültem a kaczika nyakába s mondhatom, 3553 5, III | a világon.~ ~A násznépet felültették az úri szánokra, elől ment, 3554 5, III | minden malasztot, a mi onnan felűlről jő!~ ~A templom ajtóban 3555 5, II | hintóba.~ ~A leány egy szóra felűlt és vissza sem nézett, midőn 3556 5, I | leszökteté a lépcsőkőn, felűlteté ötlovas szánkójába s elvitte 3557 3, II | e rövid epitaphium volt felvágva: „Itt nyugszanak hatvanketten.” -~ ~ 3558 1, V | gondolat annyira kinzott, hogy felvánszorogva kinyitottam ajtómat s kibuktam 3559 2, II | másnap beszaladgálta a félvárost azon örömhirrel, hogy az 3560 1, VIII | bennünket statusa polgáraivá felvenni? mire ő sajátkezü válaszában 3561 8, VI | a vastag selyem sinórt, felveté nehéz aranyos bojtjánál 3562 8, III | nyakánál fogva megkapva, felvetette a hátára, s azután futott 3563 5, V | Malika.~ ~És a két leány felvett két hosszú égő fáklyát s 3564 7, XI | természetes s a holtat ismét felvevék sirjából s úgy találták, 3565 8, III | gyermek hallva a kutyaugatást felvidulva tekinte szét, s a mint a 3566 4, V | itt a név nem volt kiirva) felvilágositása után csak nevetni fogod 3567 4, IV | halála gyanús volt, semmi felvilágosító irást nem hagyott maga után, 3568 7, XII | sehol; nem imádkozott senki, felvilágosultnak nevezte magát a kerek föld 3569 2, II | élte vég reményeit látja felvirúlni s kit szeretni fog, mint 3570 5, I | nyolcz tiz éves korukban s felviteté magához Szentpétervárra, 3571 6, II | csak alig lihegett.~ ~- Ön felyülmulta ma önmagát. Szólt Serena 3572 2, III | hangoknak.~ ~Rynn félve, fendobogó szívvel figyelt a madárra. 3573 8, VII | mintha valaki ijesztgetve fenekednék ott künn, a pórnő azzal 3574 1, V | lehajitott a tenger mélységes fenekére: végre láttam, hogy a mentő 3575 7, XII | midőn a tenger hirtelen fenékig jéggé merevült.~ ~Fehér, 3576 7, XII | sötétzöld, ki nem apadó, fenéktelen tó, mely mindig sima, soha 3577 3, III | botra jutott miattad; erdők fenevadai nem bánthatnak téged; dögmirigy 3578 1, VIII | egy lövéssel leteritsem a fenevadat.~ ~A mint észrevett, egyszerre 3579 8, IV | gerlicze nevetése, az erdők fenevadjának ős örömhangja, midőn párját 3580 8, VI | szólt az úrnő, attól a fenevadtól hogy fogunk megmenekülni? 3581 1, III | akartam fővárosukat, azonban a fenforgó viszály mégis diplomatiai 3582 2, I | mumiákká száraztá őket.~ ~A fennálló árbocz keresztpóznája végén 3583 8, VI | vadleány iránt. Egész éjeket fenntöltött vele; s ha hála volt az 3584 2, I | csikorgása, a mint a póznákhoz fenődnek, hallatnak az evezők csattanásai, 3585 4, V | tömegen, valami túlvilági fenség ragyogott szép arczán, keble 3586 5, III | arczoktól, a mik ihlett fenséggel néznek le rájuk mindenűnnen? 3587 1, III | alkotmány, hol még a családi fensőbbség is el van törülve s a hol 3588 5, I | nagyon különbözik attól a fentebb leirattól, melyben jámbor 3589 4, V | hogy sem biztatásai, sem fenyegetései nincsenek rám hatással. 3590 6, III | találkozni fog, megragadja s fenyegetéseivel ráveszi, hogy nyissa fel 3591 2, V | ökleivel a villámos égre fenyegetett, melynek lobbanásait világtalan 3592 6, VI | közelgő zivatar morduló fenyegetődzését. A sötét, fekete felhők 3593 8, III | lehetett. Anyja sokszor fenyegette az erdei leánynyal, ha rosz 3594 6, II | lefátyolozott kép alá; az alabastrom fényernyőt a lámpa elé állitá, s alcovenja 3595 1 | talán mint nekünk - jövője fényesebb akárhánynak, - gazdagabb 3596 6, I | épület első emelete van fényesebben kivilágitva, mellette mingyárt 3597 3, I | hullanak a porba. Tedd olly fényessé az ő életét, mint mily sötéten 3598 8, II | néz bele, el nem vakulva fényétől, kebléről fohász szakad 3599 5, II | daczoló jobbágyokat vittek a fenyitő gyarmatokba, s kik között 3600 7, V | Elhagyta érte családját, a fénykört, melyben született, s melyet 3601 2, I | futó csillag akkor kezd fényleni, mikor leesik. Gondolkoztam 3602 2, I | távol, igen távol gyönyörüen fénylett a Sirius. Minden, minden 3603 6, I | parázs sötét vöröse mindig fénylőbb fehérbe megy által, azután 3604 8, II | lábainál, beárnyékozva kietlen fenyő rengetegtől, van egy tó, 3605 7 | völgyben, a villám hihetőleg fenyőbe ütött le, ennek lobogó vérvilága 3606 8, II | meg a vadrózsák ölelkező fenyőbokrok közűl?~ ~Egy nő?... Egy 3607 3, II | vasrostélyok, kapuja veres fenyőből, sűrű vasszegekkel és keresztbe 3608 3, IV | kiült egy a vizfelé hajló fenyőderekára s ott egy ágra lehajtva 3609 8, III | rezgő pillogásaikkal, túl a fényövön alaktalan köd borongott, 3610 3, IV | megtaposta s egy letört fenyőfa galyról letépve a lombokat, 3611 8, II | vizmedencze, bele dűledező vén fenyőfák usztatják benne örök lombjaikat. 3612 3, II | sülyeszt el, s kifacsarja a fenyőszálat kőszirti tövéből.~ ~A fellegek 3613 7 | alánéztem, látnám a vén fenyőt, mely alatt a vad madár 3614 6, I | éji délibáb, hol a rengő fénytengerben magas, csillámló paloták 3615 7, II | Ez a beteg, halvány fényű égi test, a hold rabszolgája 3616 1, IX | czukornádnak, mely eddigelé csak fényűzési czikk volt, egy oly ujabb 3617 3, II | regényes kis sziget, sötét zöld fenyvessel benőve.~ ~Csaknem átellenében 3618 5, I | különösen szép lyánykája, a kit Feodorának hittak. Soha oly hosszú, 3619 5, II | semmit.~ ~Elég annyit tudnunk Feodoráról, a mennyit egy Sziberiát 3620 5, I | igen vidám évet töltött el Feodorával ukraniai jószágán; azalatt 3621 5, III | mondani: „nézd csak, hogy nem fér a bőrébe!” „nézd csak, hogy 3622 5, IV | egy leány haragjától, egy féregétől, kit ha tetszik, eltapodhat? 3623 7, I | akarsz, mi gondom rád.~ ~Te féregóriás! Ki lelked minden jobb érzésinek 3624 3, I | ég lángot okádott alá a féregre, ki réműletében elfelejté 3625 1, IV | fogadták az ország legjelesebb férfiai, s felderitésűnkre a legelőkelőbb 3626 1, XI | csinálnék most, ha mind e férfiakat magamon kivül kellene keresnem, 3627 6, II | kérek. Szólt az egybegyűlt férfiakhoz; azok helyet nyitottak neki.~ ~ 3628 6, I | végig egy egy örömittas férficsoport, lengő tollakkal kalapjaikon, 3629 8, IV | közelebb. A tiszta csengő férfihang érzelgő ömledező dala vonta 3630 3, IV | sikolta örömrepesve a lyány a férfihoz rohanva - s annak nyakát 3631 2, II | nélkülözések között folyt le; férfikora legszebb éveit álmatlan 3632 3, IV | elszorúlt hangon kérdé a férfitól: „hol van a koporsó?”~ ~„ 3633 7, XI | lobogtak. Ekkor egy bátor férfiú elszántan betört a zsarátnokzáporon 3634 1, IX | megelőzhetendni, hogy a derék férfiut legközelebb, nőmnek legkellemesebb 3635 1, VIII | emlékezetbe hozni, hogy e nagy férfiút kellőleg üdvözölhessem, 3636 1, III | gazdával, az asszonynak a férfival, mindenki lehet az, a mi 3637 7, VII | gyümölcsnek meg van saját férge, minden embernek saját fájdalma, 3638 7, XII | kebeltől, mely fölnevelt, a sir férgeig, a mely meg fog rágni, s 3639 3, III | sírba, abba a hideg ágyba, a férgek közé. - „Elmegyek!” felele 3640 7, I | hogy a náladnál kisebb férgeket eltaposd s a föld virágait 3641 2, I | úton álmodja magát, sötét fergeteges éjben, ázva, rettegve, erdők, 3642 7, IV | országban. Gyönyör, melyhez nem férhet fájdalom. Őrültséggel határos 3643 3, V | szenvedélyű pogánynak, s majd ha férjedet megzsinórozzák, tán a sultan 3644 4, II | személy előttem. Hihetőleg férjemmel van dolga.~ ~De a szekrény 3645 1, V | fiatal menyecske volt az, ki férjestől Amerikába vándorolni indul.~ ~ 3646 4, IV | szemeket adott-e az Isten a férjgyilkosnak mint ezek? ily arcz alá 3647 4, IV | kéri, mely szabva van a férjgyilkosokra.~ ~Vádló és vádlott visszaültek 3648 2, II | iszonyu kimenetelű vétek, férjül választani azt, ki mellett 3649 3, V | átszökött. Egy stamboli ferman azonnal ki küldé a keresőket, 3650 1, V | káromkodott, pítyergett, ki hogy fért egymástól.~ ~Az ajtót becsukni! 3651 1, VIII | megeszik a vadak, miknek fertelmes orditozását s villogó szemeit 3652 2, III | átkozott ingovány melynek fertője az égető nyári naptól csoda-állatokat 3653 4, III | magasából a szenvedélyek fertőjében kűzdő veszendő lélekre.~ ~- 3654 5, V | leirhatlan borzalmakkal fertőztetve be minden darab földet, 3655 1, XII | irjatok rólam vig regényeket, fessetek rólam torzképeket, legyek 3656 7, X | Ha én oltárképet festenék, nem úgy festeném a megváltót, 3657 6, II | nem jó az ördögöt a falra festeni!~ ~- Plane kettesével. Ha 3658 6, II | férfi arczképe miniatur festésben, ott is fekete papirral 3659 1, V | mire szükség van; értek a festészet minden nemeihez, a daguerreotypon 3660 6, III | Iparkodik elolvasni a zászlóra festett betüket.~ ~Ismét „la libertad”.~ ~ 3661 3, IV | Gizelám!” kiálta nem festhető örömszinével arczán.~ ~,, 3662 6, II | fekete damaszttal letakart festményről félrevonta a rejtő függönyt, 3663 8, VI | tulajdonosa, ki szenvedélyes festő volt, alakittatta igy festőműhellyé, 3664 8, VI | festő volt, alakittatta igy festőműhellyé, a platfond magas ablakához 3665 1, VIII | szakálla, haja hosszu volt, fésű zsarnokságát soha nem ismerve, 3666 4, II | földigérő selyem szőke haját fésülé. Előtte gömbölyű öltözö 3667 8, I | fekete, mintha mindennap fésülnék. „Hajrá!” kiáltok megörülve 3668 6, II | öltönyeit, s gyakran még feszesebb, erőszakolóbb arczvonalmait, 3669 8, II | kéjtől, az örömtől.~ ~Mint a fészkén lepett sas fordult ekkor 3670 7, IX | hoz, menedéket ad a madár fészkinek s védi azt a viharok ellen, 3671 3, II | támadott nyiláson alája feszül, a léczezet szakadoz, a 3672 3, IV | és töviseken keresztül a feszületig, ott térdre bukott s eszméletlenül 3673 3, IV | felállított feszület jelölé. E feszületnél kétfelé vált az út; itt 3674 3, IV | fektetve, a távol maradt feszületre függeszté szemeit. Kis idő 3675 6, II | pillanatban köröskörül, mint feszültek a karok izmai, mint szikráztak 3676 4, VI | elvégezve gyónását, megcsókolá a feszűletet, - s azután sebes léptekkel 3677 4, V | csend tanyázott, mindenki feszűlt figyelemmel várta az irtózatos 3678 7, XI | hinté tele, s a mint ott fetrenge, a népség összerugdalta 3679 1, V | egy fiatal hölgyet látok fetrengeni, a kin és gyötrelem legiszonyúbb 3680 7, IX | helyett. Mennyivel szebb fiai a természetnek a fák, ezek 3681 7, VII | úgy fognak majd te érted fiaid lakolni. Az adósságokat 3682 3, I | Az eszterág megtanitja fiait repülni hogy, ha majd hullani 3683 8, VI | medve megszánta, fölnevelte fiaival együtt, s évek mulva beszélni 3684 1, XI | szünt meg kinálni.~ ~Jól van fiam, Kingatara-Ururuth, mondék 3685 7, XII | gyilkos átkokat egyetlen fiára. Szava túldörgé a vihar 3686 1, XII | Csak azt sajnálom, hogy fiatalabb nem vagyok, hogy elvehetném, 3687 2, I | tövében: egy férfi és egy nő. Fiatalok voltak mind a ketten, de 3688 1, III | vének voltak zsarnokai a fiataloknak, sem az önző római szabadságé, 3689 6, II | tréfának is venni.~ ~- A fiatalság el van ragadtatva, kedves 3690 6, III | nagyapjának három külön fiától három unokája maradt. Az 3691 1, VI | legalább kényszeritse ön ezt a ficzkót, hogy kövessen meg! -~ ~ 3692 1, V | persze hogy iszonyatos figura volt benne. Lehetetlen volt, 3693 6, II | süteményről levett czukor figuráról beszélne neki, melyet kezében 3694 6, I | pókok időjósló mozdulataira figyelés foglalták el a rámért napokat. 3695 4, I | kézbesíteni, ha a hitelezők figyelme s a napi mende monda más 3696 1, I | megadá, oda volt rajzolva s a figyelmes kidolgozás tanusitá, hogy 3697 2, III | ki szűntelen aggódó férje figyelmét. - „Valami hiányt érez ismét, 3698 8, I | mikor a hallható lódobogás figyelmezteté rá, kezével mosolyogva int 3699 1, XI | undorodásomat, aggodalmas arczczal figyelmeztetett, hogy ebből aztán enni kell, 3700 4, II | szükölködés napjai azok, a mikre figyelmeztetik általa? s mi oka lehet annak 3701 4, II | kötelességemnek tartom önt figyelmeztetni azon leverő körülményre, 3702 1, VIII | telepitvényen keresztüljöttünkben figyelmeztettek bennünket, hogy ha odább 3703 4, V | ellenem, melyre hónapok óta figyelmeztetve voltam, de melynek kútfejére 3704 4, I | meglepetve kezde Taillardra figyelni.~ ~- Hát nőm? kérdé zavarodottan, 3705 3, IV | Priedornál, mialatt szüntelen figyeltek a fel- s aláhullámzó tömegre. 3706 1, VI | még az, hogy akármennyit figyeltem a beszédjökre, úgy hadartak, 3707 7, X | volt a kevélység. A koldus fillért rimánykodott tőlök; nem 3708 1, V | öntöm s az asztal alá esve, findzsa, tányér és csupor minden 3709 5, I | elméjök elevenséget, bőrük finomságot kapott, kezeik megfehérűltek 3710 1, IX | emberiség-világbékerendező fiókgyülésbe várnak. Szellemem veled!~ ~ ~ ~ 3711 2, II | ő is oly szegény talált fiu volt, kinek sem atyja, sem 3712 6, IV | fölséges találkozás. Poharat fiuk ennek a vitéz bajtársnak. 3713 5, IV | nemsokára mégis úgy eláztak a jó fiúk, hogy egymásután dülöngéltek 3714 1, V | megélni? kérdém tőle.~ ~Az én fiúm homlokára csapva nagy büszkén 3715 6, II | helyet adva neki, mig az fixirozó tekintettel nézett szét 3716 3, III | Köszönöm uram; isten fizesse meg jószándékát: de nem 3717 8, V | megtalálod bánni.~ ~- Akkor fizetek kétszáz aranyat bánatpénzül.~ ~ 3718 1, VI | csekélység biz az, annyi fizetésem nekem is volt főszolgabiró 3719 7, VII | lakolni. Az adósságokat fizeti az örökös.~ ~Én is megtanultam 3720 8, VI | benne, mivel unokája életét fizette vissza, úgy az gazdagon 3721 3, III | jószivü volt a ci-devant flam uramnak azon emberbaráti 3722 3, V | bajusz és barkó nélkül, fodrozott hajjal, fehér inggallérral 3723 8, V | hasonló szinű nehéz függönyök födének el egy tágas alcovent, földig 3724 1, V | tengerfenékről feljövő buborék s a födözetről fönmaradt málhakötegek úszó 3725 7, IV | ember éltében.~ ~Ha mind azt fölakarná jegyezni, gyermekkorában 3726 4, IV | férje becsületeért mindenét föláldozá, s önkezeivel kellett keresnie 3727 6, III | magát, egy ott heverő tőkét fölállitott a tüzhelyre s arra felállva, 3728 7, XI | A parton kunyhók voltak fölállitva; e kunyhókban emberek laktak, 3729 5, IV | ki ittál, fektess le, ha fölállok tölts tele.” A pohár feneke 3730 4, II | Angelica neve volt irva. Fölbontá a levelet. Benn fraktur 3731 7, XII | mély örvénynyilásokat a földben, miknek ingó szélén állok.~ ~ 3732 1, XI | többen vagytok otthon. De te földbirtokos is voltál; földedet, mit 3733 1, X | A sziv kitépetett termő földéből, de gyökerei benszakadtak. 3734 1, XI | földbirtokos is voltál; földedet, mit ősöd vérrel vagy érdemmel, 3735 1 | Vándoroljatok ki! Adjátok el földeiteket akárkinek, a ki legjobb 3736 7, XII | ismeretlen holdak, ismeretlen földek kerengték körül. - Megölelte 3737 2, I | Én jártam emberlaktalan földeken, hová a vadmadár messze 3738 1, XI | domboldalba levő hat hold földem, melyet gyümölcsfákkal ültettem 3739 1, XI | országban s koldusok a haza földén. Elég ugy-e, ha a szegény 3740 7, II | uralkodik a föld ura, és minden földesúr meghajtja fejét a király 3741 5, I | órában megszólitja az ő földesura, hogy adja át rögtön minden 3742 5, V | hozni; mert vagy tudjanak a földesurak jobbágyaikkal kegyesen bánni, 3743 1, IX | statusoeconom, igen jeles földész, nagy chemicus, szerencsés 3744 6, II | előtt Spanyolhonnak sem földét sem nyelvét nem ismeré. 3745 5, IV | mint ki nagyon kivánkozik a földfelé, s bár a megijedt menyasszony 3746 6, II | ilyenkor, szemeiből valami földfeletti fény sugárzott elő, fehér 3747 1, XII | fogadásom s egy élő angyalnak földi üdve.~ ~Ejh! De mit mentegetem 3748 7, X | imádkozol, vonulj magadba. Nincs földiebb tárgy, mint egy emberi arcz..... ~ ~ 3749 4, II | kelve. Szobaleánya hosszú földigérő selyem szőke haját fésülé. 3750 1, VIII | zivatar el nem hordja, a földingás le nem dönti, a villám soha 3751 1, VI | roszul érezheti itt magát, ön földmiveléshez van szokva, nekem van egy 3752 1, XI | universal-genie legyen, egy kicsinyt földmives, egy kicsinyt orvos, egy 3753 3, III | annak gyermeke nem lesz földönfutó, mint az ő apjának gyermekei; 3754 1, VI | szokás, magyarázá ciceroném, földszint a bolt, első emeletben a 3755 1, VI | szobáimat. Legelőbb is a földszinten fölnyitott egy boltot s 3756 3, IV | kivül egy tágas de szennyes földszinti négyszög épület, hol a külföldi 3757 2, III | elaludt; s késő dél volt mire fölébredett. Legelső, mit megpillanta 3758 4, V | vesztem el belé és nem birok fölébredni ez iszonyú álomból. Valami 3759 3, III | arczán végig húzta.~ ~Ez fölébredt, az esővíz csurgott az árokba, 3760 1, VIII | valahányszor elaludtam, mindig fölébresztett, végre nem állhatva tovább, 3761 1, XI | érzelmeket kezde bennünk föléleszteni, mintha az elhagyott hon 3762 6, II | Jacintónak szállott. Ő is fölemelé poharát, egy pillanatot 3763 6, II | gladiatort.~ ~Don Aquilez rögtön fölemelkedett s egy-két elmés és ragyogó 3764 1, VIII | ott halásznék, egyszerre fölemelkedik vele az egész kőszikla s 3765 2, V | Oh isten! kiálta a koldus fölemelkedve, kezeit reszketve nyujtá 3766 3, IV | rá, a nélkül, hogy fejét fölemelné. „Azt nem szabad megmondanom.”~ ~„ 3767 1, V | ugorva, megkapta galléromat s fölemelve iszonyú torkában a viz szinére, 3768 2, II | honnét jő. Az alvó forrás fölfakad, s buzogni kezd visszafojthatlanúl, 3769 4, IV | Moncené asszonynak e titkot fölfedém, ő kért, hogy hagyjam ezt 3770 1, VIII | hogy azt mint különös uj fölfedezést rögtön uti naplójába igtatta, 3771 1, VIII | titkolódzott, hanem végre fölfedezte a telepitvényt, egy egész 3772 4, V | Angelikához czimzett levele fölfogatott, zavarba jött és azt kérdé: „ 3773 6, IV | pillanatban egész lényét fölháboritá.~ ~Nem kérdezősködhetett 3774 4, I | ressurections-mant kellene fölhajhászni, a mi nem nagy mesterség 3775 3, IV | meg-megbotlott egy alig fölhányt halomban s lelkendezve tért 3776 4, IV | bűnnel, hogy férjét megöleté; fölhívom önöket, itéljék meg, nem 3777 2, I | kapkodja, azokkal él, - majd fölibök röppen, szárnyaival szelet 3778 6, III | fáradságos törekvését.~ ~Ismét följutva a kéményt elzáró vasrúdhoz, 3779 1, V | tulcsapott a hajón s engemet fölkapva keresztül dobott a karfán 3780 1, VIII | hallok a lovaim között, magam fölkelek, kimegyek az ólba, azok 3781 1, XI | valami vadállati bűzzel.~ ~Fölkeltem előtte, hogy kellően üdvözölhessem, 3782 2, III | nyájosan mosolygó arcza, ki őt fölkelteni jött. A bájosan halovány 3783 7, XII | minden élethagyott testet fölkeresett, - egy sem fogadta be, egy 3784 7, XIII | ágyat, melyben feküdtek, fölkeresik; az asztalról, melynél életökben 3785 8, VII | Elmegyünk, - vissza oda, vissza. Fölkeressük a magas sziklákat, hol a 3786 3, III | oly feketét szivében!~ ~Fölkereste a legmagasabb sírt a temetőben, 3787 4, IV | mindent helybehagy.~ ~M. Duval fölkérte az elnököt, hogy legyen 3788 6, III | midőn a sötétben hirtelen fölkiálta egy hang: „t o l v a j”! 3789 7, XII | szél szárnya vitte. Sötét föllegek kisérték, vakitó napok ragyogtak 3790 1, VIII | szabva, melyet egy ugrással föllehet venni, fején egy spárgából 3791 8, IV | örömhangja, midőn párját fölleli.~ ~ ~ ~ 3792 8, VI | hozományaért sürget, akkor föllépek vele és nőül veszem; ha 3793 4, IV | meg nem maradna. Legelső föllépténél olyasmivel dicsekedhetik 3794 8, V | vendégek odahagyták a szobát, fölmentek az ivóterembe, ott sokáig 3795 4, IV | hangzék szájról szájra a fölmentett neve.... A közvélemény is 3796 4, IV | neve.... A közvélemény is fölmentette őt....~ ~Angelika arczán 3797 4, V | boldogságomat nekem, s egyetlen szó fölmenthetné önt mind e fájdalomtól, 3798 2, III | Tamás borzalomtól reszketve, fölmeredő fehér hajzatával, kiülő 3799 5, I | leánykákat örökbe, azokat fölnevelik, megtanitják mivelt magaviseletre, 3800 7, XII | mozog, azon kebeltől, mely fölnevelt, a sir férgeig, a mely meg 3801 8, VI | a vén medve megszánta, fölnevelte fiaival együtt, s évek mulva 3802 8, II | kidobott a vadaknak, s azok fölnevelték, - szépnek, erősnek, vadállatnak? -~ ~ 3803 6, VI | már, a hova vágyott. Midőn fölnyitá szemeit, feje szép hitvese 3804 1, VI | Legelőbb is a földszinten fölnyitott egy boltot s inte, hogy 3805 6, III | öltözetére mutatva. Mindenütt fölötlenél vele. Jer velem. Öltönyeidet, 3806 1, X | csillagot sem látom, mely fölötted ragyog!~ ~A seb el van mérgesedve, 3807 4, III | vigyázni fogok.... nem leend fölöttem hatalma senkinek.~ ~ ~ ~ 3808 1, VI | lehúzta csizmáit s a talpait fölrakta a kandalló rácsára, a másik 3809 7 | szinte vele mentem. Az ütés fölrázott. Nem láttam többé a rejtélyes 3810 6, VI | előtte az úton, s ismét fölreppenve, ha odaért, a nap oly hévvel 3811 1, VIII | calculál, mikkel a holdba lehet fölrepülni, mondám neki, hogy jobb 3812 4, II | rogyjék. Azután hirtelen fölriadva kérdé: „hol van?” s indulni 3813 2, I | beteg lankadt hibbanással fölröpül az árbocz tetejére s a távolba 3814 1, III | kénytelenittetnék őket, a lapályon fölségesen tenyészik az indigo s a 3815 4, V | Moncené iszonyatosan fölsikoltott s a kétségbeesés vonásaival 3816 1, V | mig egy utánunk jövő brigg fölszedett bennünket.~ ~Én ez idő alatt 3817 7, XIII | melynél életökben ültek, fölszedik a rajt feledt morzsákat, 3818 7, XII | teremtője „ne legyen” szavára fölszinétől magva közepéig keresztül 3819 7, XI | lábaihoz. A vér magasra fölszökelt, a hóhért fönn és az ősz 3820 4, IV | Moncené asszony érintve volt, fölszólittaték, hogy nincs-e ellenészrevétele. 3821 4, V | consulatus utján rögtön fölszólittatott a philadelphiai helytartóság, 3822 4, IV | Szólt Duval, egy leplet föltakarva, mely alatt a zöld asztalra 3823 8, VII | lélek. Miért kellett lelkét föltalálnia? Most a lélek meg fogja 3824 6, III | állt.~ ~A fogoly hirtelen föltalálta magát, egy ott heverő tőkét 3825 4, II | a kitörölt szó ez volt: „föltáma”…. Itt megvolt szakadva 3826 7 | hangjait; tán mindazon eszme föltámadna bennem, mi ez emlékekhez 3827 7 | sütött az Isten napja a föltámadt természetre. E virágok közül 3828 8, II | alulról is széditő rájok föltekinteni. -~ ~A tóból egy folyam 3829 2, V | nyujtá az égre, szemeivel föltekintve, mintha látni akarna velök, - - 3830 4, V | irva van, lehetne arról föltenni, hogy azt egy levél titoktartására 3831 4, V | kérdés csak az ismeretséget föltételezé, szilárd kemény hangon felele 3832 5, III | Oroszország inyének; ez úttal föltevé magában Csarekoff, hogy 3833 8, VI | visszatérő hideg nyugalommal, föltéve, hogy ön be tudná bizonyitani, 3834 1, VI | együtt vagyunk.~ ~Én pedig föltevém magamban, hogy egy óráig 3835 6, II | szegletbe szoritva; sajátságos föltűnést adtak kűlsejének, mely egyike 3836 2, II | alázatosságban még fogadott apját is fölül mulá. -~ ~És minő szép volt. 3837 1, VIII | mint észrevett, egyszerre fölugrott helyéből s gyanus morgással 3838 6, II | A teremek csilárfényét fölváltja az éji lámpa fátyolozott 3839 7, XIII | bús szél keletkezik, mely fölveri a holtak álmait, magukra 3840 6, I | szomszédház zenehangjai fölverték fektéből. Fölkelt s nyugtalanul 3841 3, IV | haragja. A hegyes út kövecsei fölvérzék a kis gyermek lyányka lábait; 3842 8, II | haragos hullámmal, mely hol fölveté, hol elmerité újra. Nem 3843 8, II | honnan a földalatti viz fölveti magát, kilencz helyen a 3844 6, I | leskelődni többé! - s ezzel fölvett a szögletből egy seprőt, 3845 1, VI | vagyok, a ki a szállást fölvettem, maga után intett, hogy 3846 1, V | feljövő buborék s a födözetről fönmaradt málhakötegek úszó tömege 3847 7, XI | magasra fölszökelt, a hóhért fönn és az ősz embert alól összefecskendezé, 3848 4, II | természet széppé, a lélek fönségessé teremtett.~ ~Épen öltöző 3849 6, III | segélytelen veszély pillanatában föntartotta lelkét.~ ~- Jőjjön ön, mondá 3850 6, V | hozzá közelebb az orrodat, förmedt ellene don Diego, s hogy 3851 3, II | Egy lövés levitte fejéről fövegét és sűrű fekete haja szét 3852 1, VI | szerecsendió terem; arany fövényen jár az ember s ha megszurja 3853 8, III | szájához tartá: leste, hogy fog-e lélekzeni? E perczben ott 3854 4, I | megholt férjét? miért nem fogad el látogatókat, imádókat, 3855 4, V | Hideg, megvető arczczal fogadá. Leküzdé szivében a feltörekvő 3856 8, V | a medvevadász, letéve a fogadási dijt, kétszer annyit adnék 3857 8, V | medvevadász is.~ ~- Elvesztéd fogadásodat czimbora, szólt hozzá a 3858 5, III | mellékes dolgok voltak, apró fogadások, hogy kinek a feleségét 3859 3, I | mi él, s térdre húllt és fogadásokat hazudott azon lénynek, kit 3860 1, XII | hanem egy haldoklónak adott fogadásom s egy élő angyalnak földi 3861 1, XII | utána: - és igy megnyertem fogadásomat... Azt a száz aranyat…. 3862 4, V | benne, hogy megvetéssel fogadhassa.~ ~- Asszonyom; kezdé Taillard 3863 3, III | meg jószándékát: de nem fogadhatom el, mert útra készülök.”~ ~„ 3864 6, IV | vagyok, hogy olyan sokba fogadjak, hanem áll száz arany.~ ~- 3865 1, IV | legmegelőzőbb szivességgel fogadnak bennünket; atyámat a tisztelet 3866 6, II | lehetetlen volt azt el nem fogadnia. Leült tehát maga a zongora 3867 3, IV | faluig, ott majd egy szekeret fogadok, mely odáig vigyen, a hol 3868 1, II | embert becsülni. Én megélek, fogadom, majd meglássuk szájas uraimék 3869 6, IV | Jacinto élesen tekintett a fogadótárs arczába. Diego volt az.~ ~- 3870 1, IV | tisztelet legőszintébb jeleivel fogadták az ország legjelesebb férfiai, 3871 3, IV | mellyen engem vendégednek fogadtál.” - - „Köszönöm ajánlatodat, 3872 1, X | ellenség! mi tárt karral fogadtuk őt, nem találtuk helyét, 3873 4, IV | legrejtettebb utczájában fogadva szállást. - A tanuvallomásaikból 3874 1, VIII | torkából kilátszottak fehér fogai, szőre felborzadt, zőld 3875 8, I | vadállatok közé tartozik, kik fogaikat és körmeiket használni tudják.~ ~- 3876 4, I | A mostani társadalmi fogalmak szerint tökéletesen.~ ~- 3877 8, I | vagy görög istenasszony. Fogalmam nincs róla, hogy micsoda?~ ~- 3878 4, IV | ismerünk, a kinek kilétéről fogalmunk sincs, s a kinek semmi köze 3879 6, IV | Megjárom, ha ott hagyom a fogamat: don Eustaquio bátyámnak 3880 1, V | árboczokat balancirólok a fogamon, kilencz golyót hajigálok 3881 2, III | nyári naptól csoda-állatokat fogamzik, - mint a c a d i n e i 3882 5, III | az, ezt a frigyet még a foganatba vétele előtt elrontani, 3883 3, II | nem fogott. Nem lehetett foganatos. Ártatlan gyermek imádsága 3884 5, V | nincsen-e késetek, fejszétek, fogatok, hogy azt megtoroljátok? 3885 6, III | éjjel van, mindenki alszik. Fogd e kulcsot, az udvar hátulsó 3886 1, V | bagaria, olajba főtt hal, foghagyma, pálinka és orrtekerő kapadohányfüstből 3887 1, VIII | iparkodtak elszaggatni.~ ~Meg nem foghattam, mi bajuk. Végre vissza 3888 8, VII | Ha a testvérek látni fogjak néha, hogy félremegyek sirni 3889 1, XI | szertartások után együtt meg fogjuk áldozni; mire nézve nagy 3890 1, VIII | ménesek vadlovakból, majd fogjunk onnan.~ ~Megérkezve az emlitett 3891 2, II | szorgalom és edző küzdelmek foglalák el, s törvénye a természetnek, 3892 4, V | Tessék meghallgatni a levél foglalatját~ ~„Kedves Angelikám.”~ ~ 3893 3, IV | külföldi kereskedők végzik foglalatosságaikat az itteniekkel; a város 3894 1, VII | megmondom, miszerint én mindazon foglalkozást teljesitem, mikben otthon 3895 6, II | hadvezéri komolysággal foglalkozva robbereikkel, mig a kis 3896 6, II | vagy unalom látszott helyet foglalni.~ ~Odasimult hozzá, kezét 3897 1, VI | mindegy, akármelyik emeletet foglalom lakásul?~ ~Tökéletesen. -~ ~ 3898 3, V | Dániel, a király nevében foglyom vagy!’~ ~ ~ ~Murányi Gábor 3899 6, I | Oly időtöltések, mik a foglyot megóvják a gondolkozástól, 3900 3, I | pinczébe elásott növény fel fognék azon nyilásig nőni s kinőnék 3901 1 | nézesz? s mindezeket magaddal fogod-e vihetni? a délibábos rónákat, 3902 7, XI | kezével a vérpad szélibe fogódzott, mig a levágott fő kinyilt 3903 1, V | kapitány ott állt az árboczban fogódzva, mellette a newfoundlandi, 3904 6, I | felhatott. Egy hónap előtt még fogolytársait hallotta zörögni, énekelni, 3905 6, III | alkalmatlan látogatói? kérdé a fogolytól, azt mutatva, mintha némi 3906 1, VIII | levelemet nem a mennyországból fogom-e datálni?~ ~Notabene: ha 3907 1, VIII | Tekenősbéka volt az miért nem fogtad el? mondám, megettük volna. -~ ~ 3908 7 | Egymásra boruló bórfenyők fogták el róla az eget, s a sűrűre 3909 3, II | vesztegház ablakán, mint fogy a távolság a két csónak 3910 6, III | annak, hogy lélek ereje fogyni kezd.~ ~E pillanatban az 3911 7 | besütő tűzvilágot, s a mint fogyott a fény, úgy nőtt iszonyatom. 3912 1, XII | velük maradnom. Az ifjú Géza fogytig megtartá kiapadhatatlan 3913 6, II | egy még mulatságosabb néma főhajtás követett, miközben a gróf 3914 8, II | vakulva fényétől, kebléről fohász szakad fel, elküldve az 3915 2, III | meg-megszakgatott élénk fohászokat, mik ugy hallatszának a 3916 6, I | lakni, hogy látogatóimat fojtogasd? Kipusztitalak innen néma 3917 8, VI | az elkapott ölebecskéket fojtogatva rakásra.~ ~A nő reszketve 3918 6, III | kérdé a két szárazföldi fóka, lesve a lyány szájából 3919 6, V | keze lecsuklott a hágcsó fokáról, s holtan hullott le az 3920 3, III | öltözetekben kezde járni s házkörül főkötőt hordott. A hogy testvére 3921 4, IV | várt lelkesültsége fokról fokra emelkedett, a szerint ragadtatva 3922 4, IV | ennek nem várt lelkesültsége fokról fokra emelkedett, a szerint 3923 3, III | piros szalagokkal a szégyen foltjait, miket az erény fehér ruhájából 3924 3, I | vizet.~ ~Csak egy akkora foltját láthatnám az égnek, mekkorát 3925 3, II | arczain veres szederjes foltok kezdtek felsömörzeni. Ez 3926 8, II | hasadékokban sárga, piros és zöld foltokkal terhelve.~ ~A fekete tóban 3927 3, IV | partjain egy gerendákból foltozott tutaj lebegett jól roszszul 3928 3, II | erővel küzködik ez velök. Vér foly mindenütt, nehezen birja 3929 4, IV | hanem egyedűl, mint a per folyamához tartozó corpus delicti, 3930 3, V | barát őt és élete előbbi folyamát ismeri és mint ismeri, annak 3931 1, VIII | grammatika lehet. -~ ~Végre egy folyamhoz értünk, melynek partján 3932 7, XI | mely emberek a hozzájok folyamodó hajótöröttet - megették.~ ~ ~ ~ 3933 4, V | alatt levelezni? - De mit folyamodom én szőrszálhasogató mentegetésekhez, 3934 4, IV | a legutolsónak, ki hozzá folyamodott, s nem ártott még ellenségének 3935 3, V | Szomor Lőrincz s rögtön folyamodtak a consulhoz, kiadatásomért.’~ ~ 3936 1, VIII | Barátom, mondék, ezen a folyamon sok szabályozni való lesz, 3937 1, III | megérkezendik, mihelyt a folyamot szabályoztatám.~ ~Ámde mindezek 3938 1, XII | minden szálfü s patakban folyna tej és bor, mégis haza mennek, 3939 5, V | égő borlél ereje, a kék folyóláng szétterjedt az egész pinczében; 3940 3, II | csak egy hosszú tömlöcz folyosóját látná az ember, őröket és 3941 4, VI | hol fogva tartatott; egy folyosóra vezették, ott egy kis ajtó 3942 6, V | világánál elkeseredett harcz folyott, mig a tört rés előtt férfi 3943 4, IV | az elnök a vád és védelem folytán kifejlett tényállást elmondá 3944 6, V | valami tréfás párbeszédet folytattak egymással. Don Jacinto egyes 3945 3, II | vágtat alá a hegyekről, folytonos, csillaptalan nyomással, 3946 8, VI | az odáig felfutó venyige fonadékon sebesen alázuhant. Soha 3947 4, IV | melynek összevissza bonyolult fonalai, mintegy valami titkos kéz 3948 6, I | futkosta, összébb vonva körüle fonalait. A légy oly szánalmasan 3949 5, V | meg hazájokért küzdve.~ ~A főnemességnek pedig tudtul adatott, hogy 3950 1, III | alapitott status. Gazdaságunk fő főnemét azonban eddigelő a bivalyok 3951 1, VII | bevetteték, sövényt kell fonniok köröskörül, hogy a bölények 3952 7 | mely őket megtermé, most fonnyadt kórómaradványaikkal van 3953 8, III | egyebet, mint az egymásba fonódott mahola és iszalag indáit, 3954 6, II | összevesznek. Nézd, amott a béke főnök egy párthive jött össze 3955 1, VIII | venni, fején egy spárgából font sapka, a hátán egy puska, 3956 6, III | azonban mindíg kötélnek fonta fel. A kötél alig volt újjnyi 3957 1, V | szerint, a másik egy tizenkét fontos ágyúgolyót vart a lábaihoz, 3958 5, III | széles tekercsbe vannak fonva, tarka selyem szalagokkal, 3959 3, III | királyi sóadó hivatalnál a főpénztár tetemes összegig meglopatott; 3960 3, III | összegig meglopatott; a főpénztárnok ugyanis, bizonyos M u r 3961 1, XII | magyarok istene bele nem fordit bennünket ebbe a nagy Balatonba, 3962 4, V | nő előtt, ki arczát félre forditá előle. Ön nem akar rám emlékezni. 3963 8, I | kikre nincs miért figyelmet forditani, a harmadik a kastély ura. 3964 1, VIII | élő fákat kötöttünk vissza forditott galylyal a farkaikra.~ ~ 3965 5, II | nevelésük volt; inkább a hintót forditották föl; a grófnak betört az 3966 4, IV | saját hozományát s értékeít forditsam arra, hogy, férje neve tisztán 3967 1, IV | börtön levegőjét szivja.~ ~Ne forditsd le semmi nyelvre e mondatot, 3968 1, I | kedves népdalaimat németre forditva énekli, francziául úgy beszél 3969 8, I | be a kapu alá, társaihoz fordúl kaczagva:~ ~- Tamás megjött, 3970 3, IV | alugyál; hunyd be szemedet és fordulj a falfelé, alugyál csöndesen, 3971 5, V | mindnyájatokat, hogy veszetten forduljatok ellenök?~ ~Valóban ez az 3972 1, VIII | szántani a nélkül, hogy egy fordulóban egyszernél többször beleszakadt 3973 1, XII | meghalok, de vissza képpel sem fordulok többet, bárha itt volna 3974 2, II | örömteljesen dörzsölve, s minden fordulónál le-lehajolva a kis alvóra, 3975 7, XIII | a mint számittja főről főre a tizenharmadikat. Ha tudnám, 3976 2, I | életben maradt, ott ül, körül forgatja fejét, meg-meglebbenti aranynyaljátszó 3977 8, I | s buzogányával, mit úgy forgatott kezében, mint hölgyeink 3978 6, II | t”, mely csak kéziratban forgott, de melyet minden spanyol 3979 7, X | Kezeik és szemeik jártak. Forintokról beszéltek és szarvasmarhákról. 3980 1, II | Kirchthürmernek 80 ezer forinton. 40 ezer ugyan már feküdt 3981 1, XI | enyimet, utolsó hetvenöt pengő forintos tajtékpipámat, melyet emlékül 3982 3, III | nem mondom, hogy egy pár forinttal meg nem segítem.”~ ~„Nagyon 3983 1, VIII | nagy ijedelmemre egy rétes formára összetekeredett kigyót látok 3984 4, III | mellé, a szokott bevezetési formulák után igy szóla:~ ~- Remélem 3985 3, IV | levetkőzék és szemei nem forognak olly vadul, mint egy hét 3986 3, V | Evezett. Szemei vérben forogva függtek az előttök törő 3987 7, XIII | embert, a mint számittja főről főre a tizenharmadikat. 3988 6, I | a kivilágított utczákon forr és tolong a néptömeg, csupa 3989 7, XII | maga körűl tűzpatakokkal forralá fel, s nagy égő köveket 3990 2, IV | szánja el magát ez útra e forrást felkeresni, szemei ismét 3991 7 | lélekvesztve a majorba értem, a forróláz rögtön kitört, s csak tiz 3992 8, IV | elbűvölve érzé magát, ereiben forrongott a vér, arcza kigyuladt, 3993 6, VI | megtapintá gyöngyöző homlokát. Forrósága elmúlt, láza lecsillapodott.~ ~- 3994 4, I | egykedvűen dudorászta a „dans ce fossée cessony de vivre”t, s nem 3995 2, I | víznek hajlik, vitorlái foszlányokra rongyolva lógnak alá, a 3996 2, I | horgony-láncz lóg alá a vízbe, a foszló gerinczekre halványzöld 3997 1, VI | fizetésem nekem is volt főszolgabiró koromban.~ ~Egy pár napig 3998 1, XI | divatrajongások semmi faja meg ne foszszon benneteket attól, mert boldog 3999 5, III | ki egykor a jeruzsálemi főtemplom csarnokából kiűzte a kufárokat 4000 1, V | halzsiros bagaria, olajba főtt hal, foghagyma, pálinka 4001 5, I | találni e mulatságokban a több főuri vigalmak fölött; ezen elsőbbség 4002 6, I | hir befutja az országot; a főváros örömünnepet ül, Madrid egy 4003 5, I | hogy az oroszbirodalom fővárosában lakott egy úri asszonyság, 4004 1, VIII | vezetni bennünket saját fővárosáig.~ ~E készség szeget ütött 4005 1, VIII | akarunk-e még ma vergődni a fővárosba, vagy statiot tartunk egy 4006 1, IV | kényelemmel élhetett volna a fővárosban, atyám e helyett azon kegyet 4007 5, III | tölteni a veszedelmes időt; a fővárosi tánczvigalmak, dáridók, 4008 1, III | épen bloquirozni akartam fővárosukat, azonban a fenforgó viszály 4009 1, IX | Minden tenyészik kezei alatt, fővárosunk alakja egészen megváltozott, 4010 1, VII | érzelgésnek, mint az előbbieknél. Főzésről és aratásról beszélek. Nem 4011 1, VII | magunkra vagyunk szorulva.~ ~Én főzök, edényeket takaritok, a 4012 1, VIII | voltunk. Urakatna asszonyság főzött.~ ~Hus, hal, gyömbér, hagyma, 4013 3, V | fehér inggallérral s magas frakban volt oda festve remek email 4014 1, I | nélkül, hosszú altdeutsch frakkban állitá elém; kedves népdalaimat 4015 1, VI | szétvetette lábait előtte, s frakkja szárnyait széthúzva, háttal 4016 4, II | Fölbontá a levelet. Benn fraktur irással e sorok voltak:~ ~„ 4017 6, IV | Langy májusi éjszaka van. A francziák elhagyták Madridot, csak 4018 4, V | kerestesse föl s küldje át Francziaországba szembesités végett. Tonners 4019 1, V | nyitok korcsmát, tudom a frankfurti virslit késziteni felségesen,