IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Árnyképek Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Rész, Fezejetgrey = Comment text
5020 4, IV | aranynyal lepjen meg. Merném hihetlennek is nevezni ez esetet.~ ~- 5021 6, II | ön e helyett inkább a „la hija del campo”-t; ah azt ön 5022 5, III(*)| Igy hiják sok helyen azokat a dirib-darab 5023 2, I | evezők csattanásai, a hajó himbolygása, de e hajó nem jár azon 5024 3, III | szeretet; születése napjára himezte a kendőt számára egyetlen 5025 3, III | remény és szeretet voltak hímezve, s mik később oly kék foltot 5026 2, II | tett Rynn Tamás arczán a himlő. Tekintete csak akkor nem 5027 5, III | illett termetére a selyem és himvarrás, illett méltóságteljes arczához 5028 3, III | remekül tudott zongorázni, himzeni és tánczolni; büszkesége 5029 6, II | elé állitá, s alcovenja hímzett vapeur függönyei mögött 5030 1, VIII | féreg is, mit maringoingnek hinak, ez hosszu mint a czérnaszál 5031 2, I | hevedereken haragoszöld hinárnövényzet úszik, sürű iszapos szakállát 5032 2, II | múlva elkezdé őt apának híni: új két év múlva térdein 5033 4, I | találva a pénzeket nálam, azt hinnék, hogy mások által gyílkoltattam 5034 3, I | nem világitanának, azt hinném, hogy megvakultam.~ ~Nem 5035 6, II | távolban valami késői hazatérő hintaja.~ ~Kiknek lelke nem fél 5036 6, I | virág, a fölemelt kalapok hintálnak a légben, a diadalivek zászlóit 5037 7, XI | voltak, ősz haját homokkal hinté tele, s a mint ott fetrenge, 5038 6, I | Nyáron kenyérmorzsákat hintett ablakába. A kis madarkák 5039 5, III | nyoszolyóasszonyok búzát hintettek reájuk, hogy úgy hulljon 5040 5, II | hogy űljön föl mellé a hintóba.~ ~A leány egy szóra felűlt 5041 2, II | gyöngyöket viselt, zörgő hintóban járt, négyszer öltözött 5042 5, II | nevelésük volt; inkább a hintót forditották föl; a grófnak 5043 1, XI | el.... Mikor eltemettek, hintsétek arczomra, - hadd nyugodjék 5044 4, I | ur arcza, ki az érkezett hióbpósta után több mint egy óra óta 5045 4, IV | tömeg rögtöni hullámzása hirdeté, hogy a legfontosabb személy 5046 8, I | angyalarczczal, egy holtnak hirdetett félisten, egy elveszett 5047 4, VI | sirból támadott volna föl, hirdetni, h o g y a z e m b e r i 5048 3, III | sajátszerű igaz történetet hirdettek; valahány, annyiféle változtatással 5049 1, III | baromfi pusztitó állatok által hirdetve a kapzsi birtokvágyóknak, 5050 4, IV | vádat, az emberek kaptak a hiren; minél iszonyúbb valami 5051 3, III | Egyébiránt a lyány atyja egy hírhedt nagykereskedő, elég jószivü 5052 2, II | áldása volt. Vállalatai hirhedtek voltak fényes sikerökről, 5053 1, XI | bizva. Mindennap olvasom hirlapjaitok hátulján, hogy a leggazdagabb 5054 3, III | időtájban több belföldi hírlapok sajátszerű igaz történetet 5055 1, X | hogy megloptuk lelkünket, hirlapokban csak azt olvassuk, a mi 5056 4, IV | de annál erősebben szólt hirlelt öngyilkossága ellen azon 5057 4, V | hirnevét, ki teljes életét e hirnév tisztán tartására szentelé; 5058 4, V | nem lehet, elvenni egy nő hirnevét, ki teljes életét e hirnév 5059 6, III | beszél, s rögtön sietett azt hirül adni a kapusnak; ez felkölté 5060 1, III | csak nem rég végezém be. Hirvágyó nem vagyok, ezért nem adtam 5061 1, III | nem kell kűzdeniök kegyelt historiai emlékekkel, ősi szokásokkal, 5062 1, XI | nyultunk ahhoz mint valami históriai szentséghez, s míg a nedv 5063 1 | hogy hozzá tartozó légy? Historiája más népnek is van, nagyobb 5064 4, I | nevelkedünk, legelső ambitio a hitel; magamforma ember túlélheti 5065 4, IV | legjobb rendben voltak, hitele kifogyhatatlan, személye 5066 4, IV | pénzzel nejéhez? mit tán hitelezői elől akart elrejteni, de 5067 3, III | sírja gödrét. Ráismert. Régi hitelezője volt az neki, kitől az életet 5068 4, IV | nem volt azon kifogyhatlan hitelü űzér többé, mint azt közvádló 5069 1 | ez érzelmet szivedből s hitesd el magaddal, hogy elég nagy 5070 1, III | hölgy, most már szeretett hitesem Urakatna, valóban megragadó 5071 1, VIII | észrevétesse magát a szeretett hitessel, ki akkor aztán leszállt 5072 3, V | helytartóhoz, bejelentendő, hogy hitét bizonyos okoknál fogva megakarja 5073 3, V | igazolni akarta kényszerült hittagadásaért, szép metaphisikai és philosophi 5074 5, I | lyánykája, a kit Feodorának hittak. Soha oly hosszú, szőke, 5075 5, II | is megmondta: Kozimának hitták.~ ~Ezután egy csókot kért 5076 7, XII | Isten.~ ~És az ember erős hittel mondá: „van Isten” és meghalt 5077 6, VI | fölnyitá szemeit, feje szép hitvese ölében feküdt. Valami enyhitő 5078 1, VIII | sugá fülembe: amott jön ő, hitvesem, Urakatna, a természet vadgyermeke. 5079 1, III | elfogadtam, nem azért mintha hiuságomnak hizelegne, fejedelmi családdal 5080 5, III | vétele előtt elrontani, hiuvá tenni minden malasztot, 5081 8, II | hajolva, ellenére szegzett hiúzi szemekkel, szökésre készen 5082 1, VI | természetes. -~ ~A legény hivására azután előjött a kulcsárné 5083 1, V | megláttam Friczit, az oda ugrott hivásomra s a köpönyegemet megszabaditá, 5084 3, III | bezörgetett az élet harminczadi hivatalánál; reményével, e minden hitelezők 5085 3, III | igaz. A m...i királyi sóadó hivatalnál a főpénztár tetemes összegig 5086 4, IV | esküttbirák, - én Duval Armand, hivatalomnál fogva közvádló, vádolom 5087 4, IV | Legelsőbb megjelent a közvádló hivatalruhájában, praetensiv arczával, ismerőseit 5088 4, IV | kis barátom eltévesztené hivatását, ha ez új pályán meg nem 5089 4, I | itt is mint Londonban az a hivatásuk: hogy boncztudósok számára 5090 4, V | kellene a vádlott multjára hivatkoznom, s azt kérdem: hol van a 5091 6, V | ijedtéből, s megnézve a hivatlan vendéget, szomorúan felele: „ 5092 4, V | Angelika esküttszék elé hivatott.~ ~Börtönőre, ki nagy részvéttel 5093 5, I | bárminő sorsra legyenek is hivatva, magasra vagy alacsonyra, 5094 3, II | felügyelőnél vannak.”~ ~„Hivd ide őt.”~ ~„De nem fog jöhetni, 5095 2, III | lázban beszélőké. A férj azt hive: hogy neje beteg s aggódva 5096 2, II | gazdag volt, s napjai, mint hívé, számlálva voltak. Kellett 5097 2, III | mely az emberi hangokat oly híven eltanúlja s annyi elmés 5098 6, II | kimerült tagjait nyugalomra hivja a megszokott fekhely, lelkének 5099 8, III | döngés, mellyel az őzek hivogatják egymást, mig az utána kullogó 5100 2, II | az emberiséget szeretni hivott fel, azokat megkiméli a 5101 3, V | talált téged, s ez atyádnak hizeleg.’~ ~„A helytartó? Az a rút 5102 1, III | azért mintha hiuságomnak hizelegne, fejedelmi családdal jönni 5103 8, VII | lombjaikkal, mikor a szél fú. Mint hizelegnek hulló sárga leveleikkel, 5104 1, I | az ég mosolyog, a tenger hizelg, az emberek előzékenyek; 5105 7, IV | tesznek. Ki fog akkor édes hizelgéssel reggelenkint felkölteni.~ ~ 5106 6, III | varangy, a szobacziczus kezét hizelgően simogatva.~ ~- Csitt. Legyenek 5107 7, II | parancsolnia, a fejdelmek hizelgőket tartanak; - a jobbágyok 5108 8, VII | közelitett.~ ~Oda simult hizelgőleg a leányhoz, de a mint annak 5109 6, V | emlékszel rám, hogy kenyeremen hiztál meg?~ ~A kapus hátratántorodott 5110 7, X | alamizsnavetésre boszantsák. Hm! ha mindazokat kicsuknák 5111 6, I | 18-dika van. A franczia hóditó sereg elfoglalta már Spanyolországot, 5112 6, III | volt elég, de senki meg nem hóditotta, senki egy kegyével sem 5113 6, II | E magasztos alak előtt hódolattá, imádássá változott a szerelem. 5114 1, IX | legjobb barátaimnak, mondhatni hódolóimnak, - s köztünk szólván, - 5115 3, V | megzsinórozzák, tán a sultan hárem hölgye. - Milly fényes jövendő 5116 1 | rendbeliek egy érzelemdús hölgyé, kinek családja sulyos erkölcsi 5117 8, I | forgatott kezében, mint hölgyeink a legyezőt, három percz 5118 8, VI | kitagadott veje megjelenne, egy hölgygyel karján, kinek láttára mindenki 5119 6, II | odahajolt a szende gondolkozó hölgyhöz, s e szókat súgta fülébe:~ ~- 5120 3, III | szobalyány lett egy éltes uri hölgynél s tányérokat mosogatott 5121 6, III | vadállati ijedelemmel voltak a hölgyre függesztve, melylyel a farkas 5122 6, II | érzelmű tömeg, a közte elömlő hölgyvilág által, mint egy virágkoszorúval 5123 3, II | Egy éktelenül magas hullám hömpölyge a két csónak felé. - „Vigyázzatok!” 5124 2, I | behúzza fejét, sohajtva hörg és összegubbad, vagy bókokat 5125 7, IV | átkok kiáltása közt, halál hörgések hangjánál iszik meg s elolt 5126 5, V | szótalanul, hogy még a végső hörgését sem hallá senki. Felette 5127 8, II | alatt jár.~ ~A magas csúcs hófedett alakja rózsaszinűen jelen 5128 5, II | a fagyban. A zivatar, a hófuvás nemsokára elfedte őt is 5129 7, XI | vér magasra fölszökelt, a hóhért fönn és az ősz embert alól 5130 7, XII | melegitő világgal, ismeretlen holdak, ismeretlen földek kerengték 5131 1, VIII | gépeken calculál, mikkel a holdba lehet fölrepülni, mondám 5132 1, VII | hetekig megtart nekik, mig egy holdföldet, a hol semmi erdő nincsen, 5133 8, III | III.~ ~A holdnak nagy udvara volt az égen, 5134 1, VIII | birtokomban akadtam vagy tizenkét holdra, melyet felbirtam szántani 5135 7, XII | földnek, mely élethagyottan, holdsápadtan függött a fekete égen, holt 5136 7 | a bérczei mögül feljövő holdvilág, szomorú halott fényt vetve 5137 8, IV | félve kerülte ki annak a holdvilágban vetett árnyékát, s azután 5138 2, I | tengeri rémről, melyet „röpülő hollandinak” neveznek, kivel a mely 5139 1, VI | melléje, hogy Jancsi hajdum hollétét kitudakolván, hozzák vissza 5140 1, VI | legény targonczára rakta holmieimet s egy jó fél óra mulva egy 5141 1, VI | felelt ő hidegvérrel, miután holnapreggel ismét szolgálatára állok 5142 3, IV | málhát vitt volna hátán; a holott lábai, kezei és hosszú őszhaja 5143 7, XI | nem volt természetes s a holtat ismét felvevék sirjából 5144 2, II | a lánytól: hogy akarja-e holtig e kényelmeket bírni, mikkel 5145 8, I | legszebb angyalarczczal, egy holtnak hirdetett félisten, egy 5146 5, IV | a gyáva úgy tett, mintha holtrészegen feküdnék, és nem hallana, 5147 1, V | helyemből, a matróz letérdelt a holttest mellé, s egy vastag tűvel 5148 2, V | nem vetett-e ki a tenger holttesteket a partra? s ha igen, oda 5149 4, IV | meggyilkoltatott.~ ~Az orvosok, kik a holttestet megvizsgálták, azt álliták, 5150 7 | helyet? A ház, mintha csak holtteteme, kisértete lett volna egy 5151 6, I | tünnek elő az elborult ég homályából, körülszegve fényes tüzes 5152 4, II | mentűl tovább vitték, annál homályosabb, annál világtalanabb, annál 5153 6, III | leboritott éji lámpától volt homályosan átderengve. A tárgyak alig 5154 4, II | kinek erényessége mellett a homlok nyugalma, az arcz változatlan 5155 5, III | gyöngyös párta fogja körűl homlokaikat mintegy korona alakban, 5156 2, V | sziklán térden állani. Kopasz homlokáról a víz csurgott alá, ökleivel 5157 7 | hűs hegyi szellő izzadt homlokomat verte.... Lenn a völgyben 5158 2, III | hizelgve csókolá, az őszfürtös homlokot, s szemeibe mosolyga nyájosan.~ ~ 5159 6, I | épületek sorait, olvasá a homlokzataikra irt szót: „la libertad”, 5160 6, I | Manzanares-parti paloták homlokzatára tűzbetükkel van felirva 5161 7, XII | pyramidokat rég eltemette a homok, maguk a mumiák is elrohadtak. 5162 7, XI | véresek voltak, ősz haját homokkal hinté tele, s a mint ott 5163 1, XI | nyisd fel, egy maroknyi homokot lelsz benne, onnan való 5164 3, III | izenni valója a megdicsőültek honába és elment testvérét fölkeresni. 5165 3, I | hosszú hó lefolyt. Minden hónapban egyszer kapok kenyeret és 5166 2, II | szeretők szerelme hetekig, hónapokig tart, kezdete van, vége 5167 6, III | volna rájuk.~ ~Negyedik hónapra érzé a fal kongásáról: hogy 5168 6, II | vonalain szép lelke látszott honolni. A szelid őrjöngést, mely 5169 4, III | Angelika elhagyva sz. honoré-utczai pompás lakását, valahol 5170 6, II | idegen ajkáról lesék le a honszerelem ismert, de elfelejtett parancsszavát. 5171 6, II | jókedvü arczán most oly hontalan roszkedv, vagy szórakozottság, 5172 1, VIII | házból, az én gyomrom is honvágyat kezde érzeni, gondolva az 5173 2, III | hogy hol vevé? Szivében hordá-e születése óta, mint alvó 5174 3, III | iszonyú átkok utó hangjait hordaná birkózva a felhők rémeivel 5175 5, III | asszonyok; az ura mindennap hordhat neki haza a nagy dáridókból 5176 5, V | megállitá a tömeget.~ ~- Hordjatok ide köveket és gerendákat, 5177 5, V | vonult és tele volt nagy hordókkal a mikben égett bor volt 5178 1, V | bennem, hogy most a lőporos hordókra senki sem ügyel, egy szikra 5179 4, III | terhére, fájdalmaimat nem hordom mutogatásul; beszélhet ön 5180 5, V | kapott a borszesz; az első hordót a mint szétveté az égő borlél 5181 4, IV | bizalomteljes arczát végig hordozá a körűlálló tömegen s erős, 5182 7, XI | melyet nem lesz szabad hordozni többé.~ ~Közel a vérpadhoz 5183 8, V | szemeit fenyegető mozdulással hordozza végig a jelenlevőkön.~ ~- 5184 1, XII | alatt Gézával, ő kötekedve hordta fel emlékembe mindazon táblabirói 5185 7 | bennem volt a világ, magammal hordtam azt, most kívűlem van és 5186 2, I | kötélhágcsó s elszakadt horgony-láncz lóg alá a vízbe, a foszló 5187 6, I | tűzcsoda tünik elő, egy horgonyra kötött bárka; lámpa ragyogvánnyal 5188 5, V | ki fejét karjára hajtva horkolt a földön. Kelj fel! -~ ~ 5189 1, VIII | ezalatt philosophi nyugalommal horkoltak a pavillonban.~ ~Alig szürkült, 5190 3, II | sorra látogatott.~ ~Túl a horvát és dalmát határokon hármas 5191 3, II | II.~ ~A horvát-bánsági védvidék határán, a kék 5192 1, I | Ott volt: a majom mint hős, a majom, mint statusoeconom, 5193 5, IV | marad a társaság diadalmas hőse, ki legutoljára ülve marad 5194 5, V | érzék a nőttön növekedő hőséget s a berakott ajtókon nem 5195 7, IV | Kábult gyönyörei a mámor hőseinek. Hosszú önfeledség álma. 5196 6, III | volt újjnyi vastagságú, hossza körülbelől elégnek látszott 5197 8, VI | mondani akarok.~ ~- Annál hosszabb leend, a mit én szándékozom 5198 3, V | éjjel jött haza az örmény, hosszasan beszélt vele s elmonda neki 5199 1, VIII | gondolt a citoyen.~ ~Egész óra hosszat mentünk oly bozótokon keresztül, 5200 7, III | még tán kevésbé félné a hosszúra mért istenitéletét?...~ ~ ~ 5201 6, III | s abból egy több ölnyi hosszúságú kötelet húzott elő, mely 5202 2, V | látni akarna velök, - - egy hosszut sóhajta és holtan rogyott 5203 1, VI | a hol az ember table d’hote-nál eszik. Amerikában annyira 5204 1, VI | Inasom nem levén, egy hôtel garniban foglaltam helyet, 5205 7, XII | csillaggal az ég, tele volt hóval a föld. A vén ősz ember 5206 4, IV | büntény furfangos napvilágra hozatalából, azon élethalálra menő sakkjátékból, 5207 5, V | hosszú szurokfenyő póznákat hozatott elő, azoknak végét meggyújtá 5208 3, II | határőrök másik csónakot hoznak. „Száz tallér annak, a ki 5209 6, II | Lesz mingyárt. Rögtön hozok egyet, szólt tréfásan mosolyogva 5210 8, I | tészek egyre, hogy el is hozom.~ ~- Ne felejtsd el, viszonzá 5211 1, XI | feje volt. A menyasszonyi hozomány a nyakába volt téve, egy 5212 8, VI | Ha ön asszonyom, leánya hozományaért sürget, akkor föllépek vele 5213 4, II | azon mérleget, tegye pénzzé hozományomat, itt e szekrényben talál 5214 8, III | jó vad leány, hogy haza hoztál anyámhoz, ha apám kimegy 5215 5, IV | nyomorult! tudod-e hogy mezitláb hoztalak ide, egy alsó köntösben, 5216 1, VIII | mindent, a mit magunkkal hoztunk, s már én bölcsen vissza 5217 7 | azért-e, hogy szükség úgy hozván magával, szabadon futhassak, 5218 1, VI | egy evőkanállal beveendőt? Hozz legalább egy itczét.~ ~Ujabb 5219 3, III | annyiféle változtatással és hozzáadással, melyből körülbelől ennyi 5220 7 | alak azon perczben, melyben hozzáértem, összeomlott, - hamuvá lett.~ ~ 5221 7 | tűlevelű galyaikkal szinte hozzáférhetlenné tevék az asylumot, ha a 5222 1, VIII | rajta, s amugy Dunántuliasan hozzáfogék saját uri kezeimmel az ekeszarvához, 5223 1, VIII | akar.~ ~Másnap mindjárt hozzáfogtam az ujra épitéshez.~ ~Ketten 5224 1, VIII | komolyan szólt:~ ~Mentül hozzájárulhatlanabb marad e hely, annál biztosabbak 5225 8, VI | szinte lehetetlen volt a hozzájuthatás.~ ~A leány naphosszant nyugton 5226 1, VIII | megszárad. -~ ~A marhákat hozzákötöttük a fákhoz s magunk befeküdtünk 5227 1, VI | uniformisos egyéniség benyit hozzam s nyájasan tudtomra adja, 5228 6, I | jött senki.~ ~Négy év óta hozzászoktatta magát azon gondolathoz: 5229 1, VI | süttessen nekem pecsenyét, meg hozzon bort.~ ~Öt percz mulva visszajött.~ ~ 5230 1, VIII | öltönyök fedezték, két egyszerü hüvely, állatok bőréből szabva, 5231 6, IV | derék ember tavaly Serena hugomtól minden vagyonát elperelte: 5232 4, V | ápolta, éleszté, kérte a huissiereket: hogy siessenek orvosért, 5233 4, VI | Kérem, szólt közbe egyike a huissiereknek, ezen ur álszakállt és vendéghajat 5234 4, IV | intett neki, úgy hogy a huissiernek kelle őt padjához vezetni. 5235 4, I | kereskedelmi bureaujába. Ön e hulla arczát két pisztoly lövéssel 5236 7, XII | mely mindig sima, soha hulláma nincs. Ha olykor a sziklapartról 5237 8, II | felett, küzdve a haragos hullámmal, mely hol fölveté, hol elmerité 5238 3, II | naszádon. Az Unna házmagas hullámokat hányt, mik a két ladikot, 5239 4, IV | ajtónál álló tömeg rögtöni hullámzása hirdeté, hogy a legfontosabb 5240 8, II | végig hull térdig érő gazdag hullámzatban idomzatos testén, melynek 5241 8, V | vörösbársony nyugágyon hosszan hullámzottak végig gazdag hajfürtei. 5242 3, I | malasztjaid, mint az én könyeim hullanak a porba. Tedd olly fényessé 5243 6, I | szórva széllyel, mik halk hullással szállnak vissza a viz szinére.~ ~ 5244 7, IX | minden letört virág vért hullat, fehéret az egyik, másik 5245 8, II | a folyam medre felett, s hullatják a vizbe illatos leveleiket, 5246 7 | virágszirmait egyenkint hullatva el; - ha újra hallanám a 5247 3, I | valahányszor én szomorkodom. Úgy hulljanak rá malasztjaid, mint az 5248 5, III | hintettek reájuk, hogy úgy hulljon fejeikre minden áldás.~ ~ 5249 7, XII | semmi. Onnét ismét a földre hullok...~ ~Vad, gyötrő sejtelem, 5250 3, I | mindennek a mi él, s térdre húllt és fogadásokat hazudott 5251 8, II | kiálta kétségbeesetten térdre hullva.~ ~A leány föltekintett 5252 1, XII | megtartá kiapadhatatlan humorát, azt, mely a lélek legmélyebb 5253 1, V | hajigálok a levegőbe és tartok humoristicus felolvasásokat. Én a kézi 5254 4, IV | teremben, Angelika némán hunyá be szemeit, érzé, hogy senki 5255 3, IV | szépen kis lyány! alugyál; hunyd be szemedet és fordulj a 5256 2, I | támadnak keleten, együtt hunynak el nyugaton, - emberhang 5257 2, III | Adamante nyugodtan, meg nem hunyó szemmel, el nem piruló arczczal 5258 4, V | haj, kerek vörös szakáll, hunyorgó szemek.~ ~- Nem ismerem.... 5259 7, XII | kezében.~ ~Ekkor máglyára hurczolták őt, hogy megégessék, midőn 5260 8, IV | végig futottak a guitarre húrjain, s az utolsó accord után 5261 1, VI | kocsonyával, némelyik a hurkák által boldogult, mire észrevettem 5262 1, VI | marha pecsenyét, vastag hurkákat, sajtot, halikrát és mindenféle 5263 6, III | csatorna egy kiálló vaspántjára hurkolta s leereszkedett a második 5264 3, IV | veszélyes hálótól körül hurkoltatni.~ ~ ~ ~ 5265 1, I | legfájdalmasabb hangot adó húrt érinthetné keblében, ő satyrákat 5266 1, VI | megtekintve azt a gömbölyü hús darabot, mely még annyira 5267 1, XI | szent állat, és annak a husa delicatesse. -~ ~De majd 5268 8, I | éjszaka s kezében egy akkora husánggal, hogy nekem két kézre is 5269 3, V | ismeri és mint ismeri, annak hűségéről négy év alatt erősen meggyőződött 5270 3, III | kapufélfájától s a bizománnyal együtt hűségesen megszökött. Tömérdek körlevelet 5271 7, V | kézben esküvénk egymásnak hűséget; egy fájdalom, egy élet, 5272 4, IV | fel, mint beszéde előtt, a hussiernek kelle megmutatni, hogy hová 5273 1, VI | pinczér.~ ~Jól van, hanem én a hust csak sülve szeretem, vidd 5274 6, III | taszigálva azt a nagy, megtermett hústömeget, mintha valami idegen vad 5275 8, V | poharak között, s mikor épen a huszadik áldomás poharat itta ki 5276 1, VI | a másikba akarok menni, huszonkét lépcsőt kell felmásznom, 5277 4, II | engem, mondja: hogy rosz, hűtelen asszony voltam, mondjon 5278 3, III | áruló barátot és minden hűtlen szeretőt, és mindent a mi 5279 7, VII | vagyok az, ki kedvesét, a hűtlent feledni akarta, s miután 5280 7, III | mezitelen, vezértelen a hűvös éjszakába, a véghetetlen 5281 1, VIII | párt a nyaka közé kellett huzni a póznával, hogy észrevétesse 5282 8, II | aranyszinű, az éj árnyékai lejebb húzódnak a völgybe, és úgy tetszik, 5283 6, III | közbe a kapusné, régóta húzogatva pisze orrát, boszújában 5284 3, II | határokon hármas kordont huztak ellene, minden utazó gyapot 5285 5, IV | elhullottak, az urak közelebb húzták székeiket a menyasszonyokhoz 5286 3, III | hogy ne lásson, s gubájába húzza magát s gyermekkori imádság-töredékeket 5287 1, VII | jutalmaznom.~ ~Egy tavaszi ibolyaszál volt az, minő e világrészen 5288 1, III | elvbarátjának Berlinbe.~ ~Icaria. 184-~ ~Barátom! Megbocsáss, 5289 1, XI | sárgaláz, fekete halál, ichthyosis, elephantiasis, scorbut, 5290 1, V | adott volna, még magát is idadta ráadásul. E percztől fogva 5291 1, VIII | ember ohajt, arról előre ideákat szokott magának csinálni, 5292 5, V | hatották át a csendes emberek idegeit, hogy elkezdtek szemeik 5293 1, XI | takarékossággal szerzett, te egy idegennek engedted át. Eladtad egy 5294 8, III | gyermeket tartá ölében, ideges jobbját a vadállat torkába 5295 8, I | medvék neveltek, magas, idegzetes, karcsú, szemekkel, mint 5296 2, II | még Rynn Tamás legszebb idejében volt, ugy szolván alig 54 5297 4, III | valahányszor munkaterhes idejéből egy üres órát elszakaszthatott, 5298 7, X | szegény, a leány éktelen, idejemult és gazdag. Kezöket egymás 5299 1, IV | gazdálkodással tölthesse idejét. Neki terhére van mind az, 5300 6, V | hogy helyre ne igazitsam az idén.~ ~A megszeppent ember mindent 5301 4, V | meglepetést, mit Duval kérdése idézett nála elő, lehetetlen volt 5302 2, II | mit ember saját fejére idézhet s melyből isten sem szabadit 5303 4, V | napon ujra az esküttszék elé idéztetett. Itt-ott rebesgeték, hogy 5304 2, II | gyermekét.~ ~Tamás mind ez időig nőtelen, családtalan volt. 5305 5, I | idegen nyelveket fecsegni, időjártával elméjök elevenséget, bőrük 5306 6, I | séták, és a kedvencz pókok időjósló mozdulataira figyelés foglalták 5307 3, II | negyven napot.~ ~Veszélyes idők azok, midőn a dögvész a 5308 4, II | ismert szépség volt azon időkben.~ ~Arcza egyike volt azoknak, 5309 7, IV | vissza, egy pillanatot azon időkből, midőn megtudtam: hogy a 5310 8, III | nyugtalanul hentergőzött, idomtalanokat vetve esetlen alakján. A 5311 2, I | van kifaragva, kezében ó idomú serleggel, s egy felől a 5312 8, I | vagyunk szokva. Termet, idomzatok, arczvonalok minden tökéletes 5313 8, II | érő gazdag hullámzatban idomzatos testén, melynek minden tagja 5314 1, IV | közlöm veled, oly mélységes időn keresztül el kelle azokat 5315 1, VIII | kereskedő nép, egy pár hónapi időre, azontul nem lakik benne 5316 1, XI | levelem után beállt az esőzési időszak és nyitva voltak az égnek 5317 1, XI | szerencsésen keresztülláboltam ez időszakot, hanem szegény Jancsi beleveszett.~ ~ 5318 3, III | gyermek imádkozik. -~ ~Ez időtájban több belföldi hírlapok sajátszerű 5319 6, I | el a rámért napokat. Oly időtöltések, mik a foglyot megóvják 5320 6, VI | lelkem, kérdezé tőle édes, idvezitő hangon.~ ~- Szeretlek... 5321 6, I | ablakfüggönyökre. Olykor neki hevült ifjak s lenge hölgyek jöttek ki 5322 3, IV | vonásait nem ismerte meg az ifjuban s hagyta magát a veszélyes 5323 3, III | benső érzelemmel vonzódék az ifjúhoz, hogy midőn ez boldogtalan 5324 7 | túlömlése minden érzőbb ifjúi kebelnek. - Még ekkor nincsen 5325 3, III | világosan megmondott az ifjunak mindent; megmondá, hogy 5326 8, VI | mily öröm lesz az azon ifjúnak, ki, mielőtt lelkének gondolatai 5327 8, II | föltekintett a tulsó parton álló ifjúra, kitől nem félhetett többé, 5328 2, II | nőtelen, családtalan volt. Ifjusága sanyar és nélkülözések között 5329 1, XII | Ijedten berontok, s im az ifjut egy pamlagra dőlve találom, 5330 1, VI | ha ismerem-e ez embert és igaz-e, hogy ütlegekkel illetém?~ ~ 5331 1, VIII | természet hajadonsága. -~ ~Önnek igaza lehet, szólt a citoyen helybenhagyólag, 5332 4, IV | őt többé magánál jobbnak, igazabbnak elismerni. A hir kevés nap 5333 6, II | csendes volt minden.~ ~Az igazak nyugodtan alszanak.~ ~ ~ ~ 5334 8, V | csakugyan meglepő. -~ ~- Úgy igazán nem csoda, hogy nem emlékezem 5335 7, X | hallák; hanem nyaklánczaikat igazgaták, és rezgeték tollaikat fejükön 5336 1, I | Idegen kéz vonásai ki igazgatták mindazt, a mit én hibásan 5337 6, III | meghalok?~ ~- Ha meghalunk. Igazitá ki a hölgy.~ ~- A börtönben 5338 2, III | álmodott. Semmi gyanura igazitó nyomot nem talált, mely 5339 6, V | vigyázz, hogy helyre ne igazitsam az idén.~ ~A megszeppent 5340 1, V | feleljen-e? azzal félpofájába igazitva a rágott dohánycsomót, phlegmatice 5341 3, V | elmonda neki mindent, a mivel igazolni akarta kényszerült hittagadásaért, 5342 5, IV | ő angyalai vigyáznak az igazra, hogy lábait meg ne üsse”. 5343 4, V | én nem tudom: lehet-e, igazságos-e egy nő becsületét három 5344 8, VI | hazánkban oly rosz lábon áll az igazságszolgáltatás, miszerint egy ember neje 5345 5, V | mit annyiszor szenvedtetek igaztalanul, nincsen-e késetek, fejszétek, 5346 4, I | családokra és országokra. Az ige, melly innen széthangzik 5347 2, II | őt szeretni?~ ~A leány igent monda rá, hisz Rynn oly 5348 4, III | könyeket épen nem veszi igénybe.~ ~- A mi a lelkemé, az 5349 6, II | kik egyenesen nem tartának igényt a tánczolhatásra, de azon 5350 1, VII | azt hiszi, hogy Amerika az igéret földe, hol munka nélkül 5351 1, XII | élni.~ ~Én megtartottam igéretemet.~ ~Az első fájdalom elzajlása 5352 2, III | fiatal sziv bűbájos álmai igérnek, oh hisz ez nagyon is szép 5353 1, VIII | éjjel, ha három országot igérnél neki sem lépne ki az ajtón.~ ~ 5354 1, XI | kibujt bőréből örömében s igérte, hogy rögtön elvisz, ha 5355 8, V | medvevadász. Én szóltam, pénzt is igértem érte, le is teszem szivesen.~ ~- 5356 2, III | soha; de ki szivében ez igézetes méreg olthatlan égetését 5357 5, III | orosz hajadonok viselete oly igéző; lefesteni is érdemes. Hajfürteik 5358 1, VIII | fölfedezést rögtön uti naplójába igtatta, egész országa népével megismertetendő.~ ~ 5359 6, III | semmit.~ ~- Senki sem fog így rád ismerni: Burkolózzál 5360 5, III | templomot.~ ~Talán valami szent ihlet szállotta meg őket s eljöttek 5361 5, III | áhitatos szent arczoktól, a mik ihlett fenséggel néznek le rájuk 5362 6, II | mulatsága, a vigadók halkan, ihletten gyülekeztek a zongorázó 5363 6, III | reszketett. Szemei azon vadállati ijedelemmel voltak a hölgyre függesztve, 5364 1, V | mindenféle hangváltozatain az ijedelemnek.~ ~Én a milyen fél deliriumban 5365 1, VIII | osztja fekhelyemet? s nagy ijedelmemre egy rétes formára összetekeredett 5366 8, III | hegyekről alárohanó szél ijedelmesen fut végig a tájon, nem találva 5367 4, IV | modor tevé azt önre nézve ijedelmessé, mit mi igen természetes 5368 6, III | hallottak? kérdé a fogoly ijedelmét alig tudva elrejteni. Ki 5369 8, III | gyermek, ki a kétségbeesés ijedelmével rohan a sűrű bokrokon keresztűl, 5370 1, VIII | tigrisektől és csörgőkigyóktól ijedezett, most már a bagolyfejü pille 5371 1, V | voltak szokva.~ ~Én egész ijedséggel léptem oda, nincs ezen a 5372 8, I | ember, hanem vadállat s tán ijedségnek sem szégyenlem nevezni azon 5373 1, V | magamban, mig egyszerre Friczi ijedt arczczal benyit szobámba 5374 6, V | eszik meg, magához tért ijedtéből, s megnézve a hivatlan vendéget, 5375 3, II | taszit és vonz, biztat és ijeszt; nagyon szomorú volt.~ ~ 5376 7 | megjelenő arczom a kőszáli sast ijeszté zúgó repülésre, s végig 5377 8, I | válogató, te csak medvéket ijeszteni vagy már jó, nem nőket szelidíteni. 5378 6, III | emberreli találkozás nem ijesztette volna meg, de e kép elsápasztá 5379 4, IV | kegyetlenség, egy gyönge nőt ily ijesztgetésekkel akarni gyanú alá hozni. 5380 4, IV | az elnök, e tárgy nem ön ijesztgetéseűl van ide hozva, hanem egyedűl, 5381 8, VI | hallgasson ön, rebegé az ijesztgetett nő.~ ~- Mit gondol ön? ha 5382 8, VII | az ablakon, mintha valaki ijesztgetve fenekednék ott künn, a pórnő 5383 6, III | lélekjelenléttel fordult az éjféli ijesztőhöz.~ ~- Ne tartson tőlem, mondá 5384 1, VIII | Ikaria, IX-dik esztendő 237-ik napján.~ ~Sokáig hallgattam, 5385 1, VIII | regélnek, tréfa, gyertek Ikariába; bezzeg nem azzal akadsz 5386 1, VIII | azonban megtanultam, hogy Ikariában is csak ugy terem a föld, 5387 1, XI | többé. Számüztem magamat Ikáriából.~ ~Nem sokára legközelebbi 5388 1, VIII | lemegy a nap, előjönnek az ikariai autochtonok, a mindenféle 5389 1, III | előitéletek kényszerűsége; ez az ikáriai szabadság, melyet nem korlátol 5390 1, VI | oldalát, tej folyik belőle.~ ~Ikariának nevezik azt az országot.~ ~ 5391 1, III | Ezúttal ennyit elég tudnod Ikariáról, máskor többet. Kifejlődésünk 5392 8, VI | bámulva kiáltana fel, ez ő! ez ikertestvére a megholtnak, ki midőn beszélnének 5393 7, IX | vérnek van élete? vagy tán az illat nem lelke-e a virágnak? 5394 1, VII | eredett virág, melynek alakja, illata mult boldogságomra emlékeztet, 5395 7 | érzeném a vaderdők lélekemelő illatát, vegyülve a virágos pázsit 5396 6, VI | Alatta egy irat, - mely téged illet. - Mutasd fel mindkettőt 5397 1, VI | igaz-e, hogy ütlegekkel illetém?~ ~Hogy ne vertem volna 5398 1, VIII | egy indus herczegasszonyt illetének. Képe valami vastag zsirral 5399 4, VI | összerogyott, mig Moncené legkisebb illetődés jele nélkül tekinte reá. 5400 8, V | szokottnál komolyabb arczczal s illetődött reszketeg hangon szólva 5401 4, II | beszélni. Az ember arcza igen illetődöttnek látszik.~ ~Moncené hirtelen 5402 4, V | menekűlni.~ ~Mindenki megvolt illetődve, Arnould ájultan rogyott 5403 5, I | tárgyát, akkor félrehivta az illetőt egy szóra, elmondá neki, 5404 4, IV | tiszteltebb az, ki általa illetve van, a tömeg annál örömestebb 5405 5, I | nem is szólok, mert nem illik feleséges embernek olyan 5406 1, I | megkedveltesse velem, azt rajzokkal illustrálta. Ott volt: a majom mint 5407 4, I | becsűletről, átláthatja, hogy illy helyzetben nincs egyéb mit 5408 2, I | mintha egy ott lakó szellem illyenkor egész történeteket mondana 5409 1, VIII | Otthon a béresek laktak ilyenben, itten ez palota, melynek 5410 1, X | ott, a hol senki sem az.~ ~Ilyenek az én örömeim. Ilyen az 5411 1, XI | melynek értelmét citoyen Kurcz ilyenformám adá tudtomra:~ ~- A nagy 5412 1, VIII | megyünk, mégis jónak láttam ilyes marhafélével ellátni magamat.~ ~ 5413 5, I | hölgy eltitkolandó gyermeke; ilyesfélét lehetett róluk hallani, 5414 6, III | asszonyunk észreveszi, hogy maga ilyesmi után kutat, bizonyos lehet 5415 7 | Szerencsémre nagy okai voltak ilyesmit nem tenni, s fél óra mulva 5416 6, II | magasztos alak előtt hódolattá, imádássá változott a szerelem. Örömet 5417 7, XI | őrülten futottak alá fel s imádkozának az emberekhez és káromolták 5418 1, V | barátnéi, tán most is forrón imádkoznak érte, mikor már ő testével 5419 7, X | sokaság kell. Ha sirsz, vagy imádkozol, vonulj magadba. Nincs földiebb 5420 2, III | imáit hallgatni isten, s imádkozzék szivének meggyógyulásáért, 5421 4, I | nem fogad el látogatókat, imádókat, férje holta után?~ ~- Nos, 5422 3, III | húzza magát s gyermekkori imádság-töredékeket keresgél emlékében, miken 5423 3, I | bocsássátok keresztül imádságomat! -~ ~Isten! villámok és 5424 3, IV | kis lyány, nem tudnál egy imádságot? szólt a férfi, a mint dolgát 5425 2, III | hol legjobban meg szokta imáit hallgatni isten, s imádkozzék 5426 8, VI | megtanulta a keresztyének imáját, s a gerliczeturbékolás 5427 2, III | angyalok olvasták ki reggeli imájokat, s mint az átkozott ingovány 5428 1, VII | szoriték benne ajkaimhoz. Akkor imakönyvembe tettem, most megszáradva 5429 6, III | szerelemtől reszketőt.~ ~A férfi imára kulcsolá kezeit. „Isten, 5430 7 | ugyan fényes nappal is csak imigy amúgy látok. Itt vevém csak 5431 1, VI | tudósitás neked Amerikából, ki immár Niagara zuhatagokról s rézszinű 5432 1, VIII | társaság képe tele volt improvisalt rúnákkal, miket mindenféle 5433 1, V | betegségben meghalt.~ ~Az inam megrogyott alattam e szavakra. 5434 5, I | akar, férjhez adhatja az inasához, megkorbácsoltathatja s 5435 3, III | becsapta orra előtt az ajtót s inasaival vetteté ki a szemtelent, 5436 1, II | ideig Amerikában, de az inasomat nem akarom, hogy lenézzék.~ ~ 5437 1, VI | szobából állót, meg egy inast, a ki ételt hordani, ruhát 5438 1, II | hogy valami. Én magam ugyan incognitó akarok lakni egy ideig Amerikában, 5439 8, III | fonódott mahola és iszalag indáit, a törpe nyirfát ezüst leveleivel, 5440 7 | havasi rózsabokrot, mely indás ágaival a bérczhasadékból 5441 2, IV | hogy ő hallotta: mikép India belsejében van egy csodatévő 5442 2, IV | volt Circe.~ ~Ez volt őket Indiákra viendő.~ ~És ez idő óta 5443 2, V | este a cadixi kikötőben Indiákról jött hajósok regélték tengeri 5444 1, VIII | egy statusfő ráérjen az indigenáknak személyesen comitivául szolgálni, 5445 1 | túlment a tengeren ex nobili indignatione; a harmadik példány egy 5446 3, V | szolgáját ülteté, s útnak inditá őket Brozoliáni felé. Maga 5447 1, XI | kaczika, ajánlataim által indittatva, elhatározá magát, hogy 5448 5, V | jobbágyok örök váltságát fogja inditványba hozni; mert vagy tudjanak 5449 4, I | életének e tettre vezérlő indokaival együtt. E levelet nehogy 5450 4, IV | után, mely öngyilkosságát indokolhatá, vagyonai legjobb rendben 5451 3, IV | érezhető tárgyon a keleti indolens ronda hanyagság átalános 5452 1, V | férjestől Amerikába vándorolni indul.~ ~Férje az asztalnál épen 5453 5, I | már egynémely annyira ment indulatában, hogy tán képes lett volna 5454 4, III | hajlamát hozzám e hideg indulatnál egyébbel nem viszonozhatom.~ ~- 5455 6, III | mely a suttogó beszédben az indulatot fejezi ki.~ ~A szökevény 5456 6, V | bajtársához, s halk, de indulatteljes hangon e szókat súgja fülébe:~ ~- 5457 8, V | pillanat alatt százféle indulatváltozaton ment keresztül; az álmadó 5458 6, III | hogy jobbra vagy balra induljon-e neki?~ ~Végre is vaktában 5459 4, II | fölriadva kérdé: „hol van?” s indulni akart.~ ~A segéd visszatartóztatá.~ ~- 5460 6, II | megfogadta az intést, s az ismert induló legelső accordjaira felhangzó 5461 4, VI | dobszót, mely a halálra menők indulóját verte, s a villám lobbanásnál 5462 3, IV | akárhová.”~ ~S ismét útnak indultak. Hét hosszú nap utaztak 5463 1, V | tudtam kijönni belőle. Neki indultam, hogy majd benézek a fedezet 5464 6, I | üdvlövései. - Ez üdvözölt férfi Infantado herczeg, Hernando pártvezére.~ ~ 5465 6, II | párthive jött össze don Infantadó egyik emberével; don Manuel 5466 1, V | kivül, mely talpunk alatt ingadozik, s azt tudni, hogy ez is 5467 6, II | csöndes, csak a falióra ingája osztja perczekre a nagy 5468 3, III | felele az ősz, szomorúan ingatva sárral dobált fejét, haza 5469 5, III | jussát egész a rajta levő ingeig, egész a még ezután születendő 5470 1, V | térdenállva könyörgött, ne ingereljem a szenteket, mert bizonyára 5471 5, II | delnő mennyire fellehetett ingerűlve ő ellene, de méginkább a 5472 7, XII | örvénynyilásokat a földben, miknek ingó szélén állok.~ ~Egy tengerszem 5473 5, I | hogy adja át rögtön minden íngó-bingóját, s maga feleségével és kisasszonyaival 5474 1, VIII | kiköltözzenek Kaliforniába, ingóságait, szerszámait, és baromfiait 5475 6, III | hajlékony léczköteg úgy ingott minden lépte alatt, szerencséjére 5476 2, III | imájokat, s mint az átkozott ingovány melynek fertője az égető 5477 1, VIII | külön neme a levegőbeli ingredientiáknak.~ ~Akadtunk helyekre, hol 5478 1, VII | mezőn dolgozni, felgyürt ingujjal, karjaim barnára égetve 5479 5, IV | mindent, egészen a himzetlen ingválig, még pillangós czipőit is, 5480 1, VIII | iparkodtam egy rég betanult instellationalis dictiót emlékezetbe hozni, 5481 5, I | mugik az ő gazdájának fundus instructusa, melyet szaporit, elad, 5482 1, VIII | magyarok is? Képzelheted milyen insultus volna reám nézve, ha valami 5483 8, I | figyelmezteté rá, kezével mosolyogva int neki, azután csodálkozva 5484 1, XI | akartam ülni.~ ~Minek az? inté a kaczika: hagyjam itt a 5485 1, V | asszonyszemély kendővel integetett visszafelé, pedig oly sűrű 5486 6, I | vivakiáltás, az ablakokból integetnek a fehér kendők, az erkélyekről 5487 1, V | könyező szemekkel kendőikkel integetve, tán atya, anya, barátnéi, 5488 1, XI | ajtóban.~ ~Hát híják be, inték a kaczikának, ki szavaimat 5489 1, III | e g w a n o k k a l egy internationalis kérdés miatt. Egyike tudniillik 5490 3, V | róla beszélt; szemének egy intésével elcsalhatta volna őt magával 5491 6, II | A jó dáma megfogadta az intést, s az ismert induló legelső 5492 4, I | nehogy elsikkadjon, hozzám intézendi ön, igy biztos kézben lesz 5493 3, II | lelkét az utolsó beteg az intézetben.~ ~Egy aggnő volt; őszhaja 5494 3, II | következő nap meghalt az intézeti orvos, két betegőr, hat 5495 4, V | tárgyalását a vádlotthoz intézett kérdésekkel kezdhesse.~ ~ 5496 8, V | vendégek egyike ezt a kérdést intézi Darvaihoz:~ ~- Nem vetted 5497 4, IV | legyen szabad néhány kérdést intéznie a vádlotthoz. Angelika fölállt, 5498 3, IV | melylyel a férfi e kérdéseket intézte hozzá?~ ~„Nem szabad róla 5499 1, VIII | Elindulásunk előtt egy feliratot intéztünk citoyen Kurczhoz, melyben 5500 8, III | ment, nem ügyelve az állat intő nyöszörgéseire. -~ ~A gyermek 5501 4, IV | hozzánk, bennünket minden invectivák mellőzésével egy szekrény 5502 5, III | már az ifju Oroszország inyének; ez úttal föltevé magában 5503 6, V | már a Muzeumnak; hát csak iparkodjék velem találkozni.~ ~Néhány 5504 6, III | erkély ajtón keresztül, s iparkodni fog onnan aztán valahogy 5505 1, XII | szivem gyöngeségét! mit iparkodom elpalástolni azt az érzést, 5506 1, VIII | reszketett s kötőfékeiket iparkodtak elszaggatni.~ ~Meg nem foghattam, 5507 4, I | hogy ön még él. E czélra ön irand egy levelet feleségéhez, 5508 4, V | Tonners valaki lehet, ki tán irántam, vagy férjem vagy családom 5509 4, V | vagy férjem vagy családom iránti bosszúból messzire tervezett 5510 6, VI | legyen kiengesztelve irántunk.~ ~E pillanatban érkezett 5511 6, VI | repült vele sok ideig egy irányban, le-leszállva előtte az 5512 1, VIII | lett volna is, mind oda irányozám a mutatott tájra, melynek 5513 8, II | hasonlón a közelgő arczának irányozva.~ ~De ez nem gondolt a leány 5514 8, III | valamerre. A medve megérté az irányt, mert sokszor lefeküdt a 5515 3, II | ki van fáradva, egy jól irányzott lövés találja még az agyon 5516 4, II | a levelet. Benn fraktur irással e sorok voltak:~ ~„A szűkölködés 5517 6, VI | érdemrend. - Alatta egy irat, - mely téged illet. - Mutasd 5518 4, II | annak kaballistikus tartalmu irata fölött.... Ki ez a Tonners? 5519 2, II | életideje egyenlő számokban iraték, azon külömbséggel: hogy 5520 6, V | csípett, s odaczipelt az irathoz. „Te is ird alá”.~ ~- Nem 5521 5, II | jött reájok, vagy leveleket irdogált neki, sőt egyszer midőn 5522 6, III | keresztűl nyújtod felém irgalmad olajágát. Elmegyek érte 5523 3, II | ki lehete venni.~ ~„Isten irgalmazz!” sikolta a lyány s elfutott 5524 5, V | rimánkodó leányt lábaitól, irgalom nélkül kiáltva rá.~ ~- Jősz 5525 1, IV | tárgy: - a sziv.~ ~Sokat irhatnék azon benyomásokról, miket 5526 7 | képekben gazdag álma, le nem irható, de el sem felejthető.~ ~ 5527 1, IX | összeházasitani.~ ~Sietek, nem irhatok többet, az általános emberiség-világbékerendező 5528 3, III | reményekkel gazdag jövendője, és irigyei: most pedig semmije sincs, 5529 3, III | tapasztalás; üdv helyett átok, irigyek helyett szánakozók; a szív 5530 6, II | szakitsa, melynek birását irigyelné az ember saját magától is.~ ~ 5531 1, IV | fog bennünket körül, és én irigylem annak sorsát, ki otthon 5532 1, IV | szabadság áldásai között őket irigylik s a boldog ég alól visszasóhajtanak 5533 6, V | szépen.~ ~- No hát ülj le, és irj szépen egy bizonyitványt, 5534 1, XII | akkorát, hogy ide halljam, irjatok rólam vig regényeket, fessetek 5535 2, II | később apja nevét is le tudta írni, majd erszényeket s hálósüvegeket 5536 4, II | hogy nagyon is világos; az iróasztalán felnyitva heverő számadási 5537 6, III | szekrényben állnak ezüstneműim. Iróasztalom nyitva van, ott találand 5538 1, XI | érzelem. Fülembe sugva mondá: iróasztalomban találsz egy ezüst szelenczét, 5539 4, IV | pisztolylövéseket az emlitett irodában s nem sokára láttak egy 5540 4, IV | az pedig nem látta őt az irodából kijőni. De feltéve, hogy 5541 4, I | papirjait; éjszakára az irodai lakból, mely saját magán 5542 4, IV | kereskedő meggyilkolta magát, irodája bezáratott, vagyonai a hitelezők 5543 4, IV | meggyilkoltatása után két perczczel irodájából egy férfi távozott el, ki 5544 4, IV | átvevé segédétől a szükséges irományokat s a birákhoz fordult.~ ~- 5545 3, III | felakasztotta. - Csunya irónia volt a sorstól; - azon nyakkendőre, 5546 7 | megsárgult, megfoltosult irott papirt hagytak ott egy szegletbe 5547 1, VI | pengő forintot.~ ~Azért irtam le e dolgokat oly körülményesen, 5548 6, V | megelőzni, a védők tömegéből egy irtó sortűzelés ropogott le az 5549 8, VII | kifejezve a gyűlölet, az irtózat, a kétségbeesés.~ ~Eszébe 5550 1, V | előtt látja a legnagyobb irtózatokat, s nincs ereje testének 5551 5, V | ne vigye őt vissza amaz irtozatos helyre. Inkább taszitsa 5552 7, IV | a vérmámor gyönyöre még irtózatosabb.~ ~Mi édesebb a bor kelyhénél? 5553 4, VI | mellett.~ ~Most az ég egy irtózatosat harsant, a villám függőlegesen 5554 1, XII | Miért tevé ön ezt? kérdém én irtózattól elállva. -~ ~Látja ön, szólt 5555 4, IV | magát, a halálperczében irtózik leirni. Egyébiránt hány 5556 4, III | üldözhetnének. A haláltól pedig nem irtózom, s nemeiben nem válogatok. 5557 1, XI | jöttek a heti rendbe az irtóztató orkánok, a minőkről civilizált 5558 7, XII | XII.~ ~Irtóztatókat szokott lelkem álmodni. 5559 7 | Oh a világ igen keserű iskola.~ ~Akkor még fiatal voltam, 5560 4, V | következtében a kit senki sem ismer, kinek arczára, alakjára 5561 8, VI | azok, kik önnek leányát ismerék, nem egyhangúlag kiáltanának-e 5562 4, III | voltam, mielőtt kegyedet ismerém, de érzem, hogyha kegyed 5563 1, VI | vezettetvén, megkérdezé tőlem, ha ismerem-e ez embert és igaz-e, hogy 5564 4, VI | álarczozni”. Most csak rá ismerend a megátalkodott.~ ~Az elnök 5565 2, II | azelőtt! Jól tudá, mert ember ismerete vén volt: hogy itt az idő, 5566 8, IV | Előtte ismeretlen hangok..... Ismeretlenek, de elbűvölők. Hallgatózott.... 5567 2, II | egyszerüen, pompa nélkül nevelé ismeretlenségében a jónak és rosznak, mint 5568 3, II | kérdé titkosan súgva az ismeretlentől; - ki vagy te?”~ ~„Én a 5569 3, V | elváltozott arczára nem ismerhet. Ha tudta volna, hogy előtte 5570 2, II | kis, hathónapos, gyermeket ismerhete fel a kétes csillagragyogásnál. -~ ~ 5571 4, I | ideig tudomásának lenni. Ismerheti ön ezt az üzérfajtát, képes 5572 4, I | abban senkire sem fognak rá ismerhetni többé; önmaga pedig pénzértékét 5573 6, II | lelke nem fél a magánytól, ismerik azon jóltevő érzületet, 5574 2, III | álmai nem beszéltek, ne ismerje azt meg soha; de ki szivében 5575 2, III | Ah takard el arczomat, ne ismerjenek rám!.... Ah! Agathodaemon! 5576 4, IV | Előttünk, kik az előzményeket ismerjük, különösnek fog tetszeni, 5577 6, II | Valakivel megakarom önt ismerkedtetni.~ ~- Valjon? kérdé a férfi, 5578 6, II | mintha senkit sem meg az ismerne közűlök.~ ~Legelébb egy 5579 7, IX | lelke-e a virágnak? S ki ne ismerné meg a méregnövényen azt 5580 3, IV | vannak itt talán rokonaid, ismerőid? hol laknak, merre akarsz 5581 1, I | Isten veled; köszöntsd ismerőimet. Nem kivánom, hogy rám gondoljatok, 5582 4, V | sem.~ ~- Van önnek valaki ismerőse Philadelphiában?~ ~- Tudtomra 5583 4, V | lenne már elhiresztelned ismerőseid között, hogy másodszor férjhez 5584 6, I | egymással és rokonaikkal, ismerőseikkel a kiszabadulók, hogy sirtak! 5585 4, I | fogja vetni a gyászt, itteni ismerőseinél elbeszélendi: hogy őt Philadelphiában, 5586 8, VII | Mind oly szelidek oly ismerősek, úgy köszöntgetnek zöld 5587 1, V | meg ne mutassa magát az ismerősöknek. Azok is majd halálra nevették 5588 6, II | ismeretlen után egy pár ismerősre is találjon ön nálam, szólt 5589 6, IV | cseréptálban.~ ~Ha jól megnézzük, ismerősünkre találunk benne, ő azon democrata, 5590 6, IV | Ugy látszik: már te sem ismersz? szólt az érkező a democrata 5591 1, IX | egy oly ujabb alkalmazását ismerteté meg velem, mely azt a proletariusokra 5592 1, VIII | arczczal felelt, itt nem ismertetnek a nemzetiségek, itt nincs 5593 1, X | belépőben Hurday Lászlóra ismertünk, egyikére atyám egykori 5594 4, IV | hogy ezen ember a kit nem ismerünk, a kinek kilétéről fogalmunk 5595 1, VIII | fésű zsarnokságát soha nem ismerve, képe fekete, mint a kiről 5596 1, V | s fel, csak ez egy szót ismételve mindenféle hangváltozatain 5597 8, I | vagy erdei manó, vagy görög istenasszony. Fogalmam nincs róla, hogy 5598 2, II | mind e mellett is különös istencsodájaként, napról napra tehetősebb, 5599 6, III | neked, tartozom megbántott Istenemnek. Megteendem. Még egy utólsó 5600 2, II | atyja, sem hazája, a jó istenen és az országuton kivül. 5601 4, I | mert nem a keresztények istenének van épitve, hanem egy földalatti 5602 5, III | napjaikat, elmondhassák: „Istenesen éltünk, templomban is voltunk.”~ ~ 5603 6, III | Eustaquiot, a ki igen derék, istenfélő méltóságos úr. Asszonyunk 5604 7, X | csarnokából!~ ~Kijöttem az istenházából, nem tudtam imádkozni benne. 5605 5, I | takarékossághoz, emberbecsüléshez, Istenimádáshoz, hogy bárminő sorsra legyenek 5606 7, III | kevésbé félné a hosszúra mért istenitéletét?...~ ~ ~ 5607 3, V | ajkával leszitta a lyány első istenitő csókját, - még egyszer kebléhez 5608 7, IX | állatok közt? Egy időben istenkáromlásnak vették, ha valaki azt mondá: 5609 4, I | épitve, hanem egy földalatti istenségnek, ki előtt meghajól a királytól 5610 5, I | váljanak; és a midőn eljön az Istentől rendelt idő és alkalom, 5611 8, III | egymásba fonódott mahola és iszalag indáit, a törpe nyirfát 5612 2, I | hinárnövényzet úszik, sürű iszapos szakállát hosszan lebegtetve 5613 4, V | Angelikám.”~ ~Moncené az iszonyat kifejezésivel arczán rázkódott 5614 2, III | benne, sötét lesz az és iszonyatokkal tele, minőkről józan léleknek 5615 7 | fogyott a fény, úgy nőtt iszonyatom. Minden perczben azt hittem, 5616 4, V | hallatszott mindenünnen.~ ~Moncené iszonyatosan fölsikoltott s a kétségbeesés 5617 6, III | mely előtte állt, őrült iszonyattal töltötte el lelkét. Merev 5618 8, VII | el-elállt szive verése az iszonyattól.~ ~Érzé, hogy itt teljes 5619 2, III | homlokára kennek belőle, iszonyuan megőrül; ki meg szagolja, 5620 4, IV | emberek kaptak a hiren; minél iszonyúbb valami vád, s minél tiszteltebb 5621 2, III | Irgalmas isten! sohajta iszonyut sejtve az öreg.~ ~„Fehér 5622 1, XI | ez az én vérem, melyet ha isztok, megemlékezzetek nevemről, 5623 2, III | állani, félév múlva a halál italává változik az. Kinek homlokára 5624 1, XI | nélkülözése után e felséges italnak, ugy nyultunk ahhoz mint 5625 1, VI | felhozták az ételeket és italokat, alét, portert, melasset, 5626 1, VI | beveendőt? Hozz legalább egy itczét.~ ~Ujabb öt percz mulva 5627 4, IV | örömestebb elhiszi; senkit sem itél el oly hamar, mint kit sokáig 5628 4, VI | mely Angelika fölött volt itélendő.~ ~A határozat, mit e törvényszék 5629 7, VIII | engedjen el semmit. Az emberek itéletét megvetem.~ ~ ~ ~ 5630 1, XII | tenger alatt.~ ~A világ ítéletével nem törődöm; mondjanak rólam 5631 6, VI | távolban zúgtak a fák.~ ~- Itéletidő lesz, vitéz uram, monda 5632 7, VIII | rajt, mikor majd azt az itéletnapkor fel kell tartani az örökbiró 5633 4, IV | megöleté; fölhívom önöket, itéljék meg, nem a kűlső szin, hanem 5634 3, III | három esztendei börtönre itéltetett, egy éjjel tömlöcze ablakára 5635 4, VI | vétkét, mely miatt el van itélve.~ ~- Ártatlan vagyok, volt 5636 8, V | huszadik áldomás poharat itta ki új vadja örömére, belép 5637 5, IV | melyre ez van irva: „ha ki ittál, fektess le, ha fölállok 5638 2, I | néhány kő hervert elszórva ittamott, hajdan oszlopok lehettek, 5639 3, IV | végzik foglalatosságaikat az itteniekkel; a város és az épület közötti 5640 1, VIII | napig, azalatt megettünk és ittunk mindent, a mit magunkkal 5641 3, III | az ő családjából minden ivadék; ha annak gyermeke nem lesz 5642 1, I | Amerikában alakitani; s ez új ivadékkal reformálandja az emberiséget, 5643 5, IV | nem olyan gyakorlott az ivásban, mint a kinek egyéb dolga 5644 8, II | pattant le a szikla oldaláról, ivet képezve szökésével az alatta 5645 5, IV | mulatságnak, hogy egy egy ivó majd előbb majd később kidűl 5646 8, V | odahagyták a szobát, fölmentek az ivóterembe, ott sokáig tivornyáztak, 5647 5, V | tivornyadalait a kastély ivóteremében.~ ~A nagy lármára ezek is 5648 3, I | fölver, akkor fölébredek. Ha ivóvizem megpenészedik és kenyerem 5649 1, VIII | László u r hoz.~ ~Ikaria, IX-dik esztendő 237-ik napján.~ ~ 5650 4, I | velem is tettek igy két izben, hanem én azután figyelemmel 5651 2, III | szalagok voltak. - Tamás minden ízeiben remegett, csak azon keze 5652 1, V | egyszerre elállta minden izemet úgy, hogy feküdtem bele 5653 3, III | tán annak is lesz valami izenni valója a megdicsőültek honába 5654 6, II | visszaült helyére, jóval izgatottabb, mosolygóbb arczczal, mint 5655 6, I | ez egy nap semmivé tette. Izgatottan, kábult fővel hagyta oda 5656 1, XI | az egész család öröm és izgatottság miatt.~ ~Egy este az elnöktől 5657 6, II | arczvonalmait, s mig élv- és izgatottságtól kimerült tagjait nyugalomra 5658 6, II | és aczélmetszetek voltak izletes rendetlenségben szétrakva, 5659 8, II | sziklára szökelt. Minden izma aczélból látszott alkotva 5660 6, II | mint feszültek a karok izmai, mint szikráztak a szemek.~ ~ 5661 8, V | lehete látni az életerős izmok alakulásait, a vörösbársony 5662 1, V | roszabbul lett tőle; a hideg izzadság verte az arczát, kapaszkodott 5663 2, II | örökölje s e becsületes izzadság-adta jelétért, melyet egy gyermek 5664 3, V | nagyot sóhajtott s hideg izzadságot törle le arczáról, „végem 5665 6, VI | lovaglás után egészen át volt izzadva, s a mint a levegő mindinkább 5666 6, VI | mulva utolérte a zivatar. Az izzasztó hőség után porkavaró hideg 5667 6, II | A grófnő kivonta karját Jacintoéból, a gróf ezzel elhagyott 5668 6, II | ő.~ ~A felköszöntés don Jacintónak szállott. Ő is fölemelé 5669 6, III | pedig szálljon - ne don Jacintóra, a ki igen szeles és tékozló, 5670 6, III | azonban soha sem szerette, don Jacintót még kevésbé, de annál inkább 5671 6, IV | Eustaquio bátyád? kérdé Jacintotól közönyösen, pedig jól ismeré 5672 6, IV | ostromában részt vehess? kérdé Jacintótól.~ ~- Első voltam a Ciudad 5673 6, II | az odatűzött halavány kék jáczint..... És mikor azután jöttek 5674 1, VIII | mindenféle szinü és szagu jaguárok, macskák, párduczok, sakálok 5675 1, V | boszantani látszék a hölgy jajgatása, mások azonban már hozzá 5676 7, XI | fog égni, hogy fognak ezek jajgatni és orditani akkor! kiknek 5677 1, V | newfoundlandi, a födözet telve volt jajgató tehetetlen néppel, kik hasonló 5678 1, V | káromkodott, az asszonyok jajgattak, s e mellett a hajó úgy 5679 3, II | a kettőt. - - Egy siket jajkiáltás hallatszott, s a következő 5680 1, V | másikig ugrált, ő pedig Jancsin nevetett, a ki négy kéz 5681 1, V | Egyszer fölébredek, kérdem Jancsitól, hogy hol vagyunk már.~ ~ 5682 5, V | állniok a kastélyt a golyók járásán kivül, és bámulni azt a 5683 4, IV | jogtudor, a másik törvényekben járatlan kereskedősegéd, elmésség, 5684 1, VIII | való lesz, a mig gőzhajók járhatnak rajta.~ ~Elhitte az amice 5685 3, III | alatt, vad fa árnyékában; járhatsz a mirigytől kipusztult falvak 5686 5, III | az, hogy leányaik czifrán járjanak, az orosz paraszt inkább 5687 3, I | Csak egyetlen napsugár járna le hozzám keskeny nyiláson, 5688 5, III | lesből lövöldöztek az azon járó-kelőkre.~ ~Mindennap valami új, 5689 1, V | értek a gymnasticához, járok a kezemen, árboczokat balancirólok 5690 4, I | csökkentek alá.~ ~A sok járókelő között, kik aggodalmas arczczal 5691 2, I | hajadonok énekeltek a kútra járván, s régi vad ütközetről, 5692 4, IV | volt arról, hogy az ily játékokat többnyire a vádlott szokta 5693 6, II | müvészet, csak mesterség, játsza ön e helyett inkább a „la 5694 8, II | ismert kiváncsisággal, s játszadott hosszú sűrű hajával, melyet 5695 4, VI | Az ember csalódik. Ne játszatok a halállal.~ ~- ~ ~ 5696 7 | egyes szálai szivárványszint játszottak a verőfényben. Néztem a 5697 6, II | elefántcsont lemezekre vetve, s úgy játszva az eltakart láthatlan billentyűkön.~ ~ 5698 8, VI | előtt a kezem alatt levő javaknak birtokában maradni.~ ~- 5699 7 | Megtudtam volna az egész világot javitani! De szerencsémre, e műtét 5700 1, V | lehetett, s mikor dél felé javulni kezdett, akkor eső lett 5701 6, III | maradtam volna tovább, nem javultam semmit. Lelkem most is olyan 5702 3, III | vagyok halva!” s ezt mondva, jég-hideg kezét fia arczán végig húzta.~ ~ 5703 7, XII | kialudt rajta, a két pólus jege közepén összeért.~ ~Ugyan 5704 1, XI | össze, s a legvastagabb jegenyét ugy csavarja guzsnak, mint 5705 7, XII | tenger hirtelen fenékig jéggé merevült.~ ~Fehér, sápadt 5706 6, VI | porkavaró hideg vihar támadt s jéggel elegy zápor vágta egész 5707 7, XII | e síri hallgatásban, e jéghegyek közt, e halott világban 5708 8, II | egészséges testét a porrátört viz jéghideg harmatába fürösztve, s a 5709 3, III | Murányi Gábor épen akkor járt jegybe egy előkelő nagykereskedő 5710 8, VI | lételt adott, épen akkor jegyben járt egy gazdag előkelő 5711 1, XII | itt hervad miattam. Otthon jegyese van, otthon hazája van, 5712 7, IV | Ha mind azt fölakarná jegyezni, gyermekkorában kezdhetne 5713 5, III | csak egy új következő nap jegyezve a jövendők könyvében? ki 5714 2, III | újjak legszebbikén Tamás jegygyűrűje. Oly nyugodtan aludt, mint 5715 3, IV | határ málhák, gyapjús harák, jegyzett deszkaládák, szurkos ponyvákkal 5716 1, V | fölötte a viz, s még csak jel sem maradt utána, melyről 5717 4, VI | Moncené legkisebb illetődés jele nélkül tekinte reá. Arcza 5718 4, V | lehete Angelika arczán némi jeleit a hideg neheztelésnek észrevenni.~ ~ 5719 1, IV | a tisztelet legőszintébb jeleivel fogadták az ország legjelesebb 5720 1, XI | nyakából a tarka kutyát, s jelek által tudtomra adá, hogy 5721 1, V | málhakötegek úszó tömege jelelé csupán.~ ~A megmenekült 5722 2, III | álmodott, álmainak kinos jeleneteit árulá el néha a léleknyomás 5723 6, III | ablakot, melyen keresztűl a jelenetet nézte s a magasból alávilágitva, 5724 7, X | Piszkos öltönyük volt, igy nem jelenhettek meg az Isten előtt, s csak 5725 8, II | ember!~ ~...És ime - mi alak jelenik meg a vadrózsák ölelkező 5726 4, I | I.~ ~Páris jelenlegi templomai között legnevezetesebb 5727 2, II | hogy az ember saját magának jelenlételét észre se vegye; ő pedig 5728 8, IV | az ott ülő észre nem vevé jelenlétét. Az erkély oszlopaira felfutó 5729 5, I | mulatságot adnak, abban minden jelenlevő hölgy szép és fiatal legyen, 5730 4, VI | arczán! suttogák itt amott a jelenlevők. Csodálatos lélekjelenlét.~ ~- 5731 5, III | feleségét lehetne elszöktetni a jelenlévők közűl? - tartoztak a csekélységek 5732 8, V | mozdulással hordozza végig a jelenlevőkön.~ ~- Nem fog bántani senkit, 5733 1 | virágaival együtt teremnek? nem jelennek-e meg álmaidban mindazok arczai, 5734 5, III | melynek ütésére meg kell jelenniök a minden uraknak ura előtt?~ ~ 5735 1, VII | türheti az érzelgés semmi jelenségét maga körül.~ ~Isten veled!~ ~ ~ ~ 5736 4, II | szavakat keresett, könyei jelentek meg helyette.~ ~Moncené 5737 6, II | Azt hiszi ön?~ ~A két nő jelentékeny pillantást váltott egymással.~ ~- 5738 4, V | előre tudósitá, hogy új tanú jelentette magát.~ ~- Hamis tanú, viszonzá 5739 6, III | gyorsszekeret, eredj Toledoba. Ott jelentsd magadat Cuesta Coronelnél, 5740 6, III | képhez nem hasonlit, azt jelentse meg nekünk. De a mig asszonyunk 5741 2, II | becsületes izzadság-adta jelétért, melyet egy gyermek lelke 5742 1, XI | határtalan meghódolása jeléül; azután a citoyenhez fordult 5743 4, V | térdre az asszony, fájdalmas jelképe a kétségbeesésnek.~ ~- Különös, 5744 4, III | tiszta lélek tekint alá jelleme csillag magasából a szenvedélyek 5745 4, II | vonásra hű mintanyomata jellemének, - nyilt tiszta és nemes. 5746 3, III | teljes életében oly szilárd jellemű, oly tiszta lelkű volt volna 5747 3, IV | faluvégén felállított feszület jelölé. E feszületnél kétfelé vált 5748 7, V | élet, egy halál volt eskünk jelszava. Minden csillag fenn ragyogott 5749 3, III | döntött rá megismertető jelül, s minthogy egy meglehetős 5750 1, I | az csak fájhatna nektek. Jenőnek mond azt, hogy én igen vig 5751 5, III | a megváltó, ki egykor a jeruzsálemi főtemplom csarnokából kiűzte 5752 6, III | Mind egy lábig, felele a Jezabel, szegre akasztva a nagy 5753 5, IV | hirtelen az ablakot s egy Jézus Mária kiáltással kiugrott 5754 2, IV | éjszakára.~ ~Sokan látogatták; - jóakaratu vigasztalók, kik nem győztek 5755 3, V | jóbarátom vagy, de én is jóbarátod vagyok, légy nyugodt, én 5756 3, V | aggódjál. Azon segitve lesz, te jóbarátom vagy, de én is jóbarátod 5757 3, V | apa. - Széttekinte, sem a jóbarátot, sem leányát, nem látta 5758 5, I | nyelven ez a szó: „mugik” jobbágy.~ ~Ez azt jelenti, hogy 5759 5, I | kiterjedésű jószágán tizezer jobbágya lakott, kik neki az ország 5760 5, III | ezután születendő legutolsó jobbágyaig s ha zivataros volt az idő, 5761 5, V | adatott, hogy ha még egyszer jobbágyaik fellázadnak, a nagy tanács 5762 5, V | vagy tudjanak a földesurak jobbágyaikkal kegyesen bánni, vagy tudjanak 5763 5, I | s gyakorta meglátogatta jobbágyait, s a mint bizonyos, hogy 5764 5, II | miken uraik ellen daczoló jobbágyokat vittek a fenyitő gyarmatokba, 5765 6, I | ő maradt ott egyedül; - jobbról, balról, alulról, felülről 5766 5, III | Az ember olyan, hogy a jóból is megúnja a sokat; ezt 5767 4, IV | perczeiben meg van tébolyodva. Jöhet-e hát kérdésbe, hogy egy tébolyodott 5768 6, V | szabódni: hogy azért nem jöhetett hamarább, mert a pinczéből 5769 3, II | Hivd ide őt.”~ ~„De nem fog jöhetni, mert el van temetve.”~ ~„ 5770 2, II | monda rá, hisz Rynn oly jóember volt, mint senki más s azon 5771 7, XI | mint nézett a távolba, nem jön-e a fehér zászló, a kegyelemparancs. 5772 2, I | nyugaton, - emberhang nem ébred jöttükre, - harangszó nem kiséri 5773 5, I | némelyek tán nem megvetendő jövedelemforrásnak fognak nevezni s azt mondhatják, 5774 3, III | szebb reményekkel gazdag jövendője, és irigyei: most pedig 5775 8, II | tükör, melyből a bűvész a jövendőket nézi.~ ~Csak alant, a szakadékban 5776 8, I | össze kezét, s a mint a jövevény nagy sietve vágtat be a 5777 1, XI | megérdemlik érte, hogy maguk is jövevények legyenek egykor idegen országban 5778 1, XI | tájékokat engednek át külföldi jövevényeknek. Oh! megérdemlik érte, hogy 5779 6, IV | a mint jobban megnézte a jövevényt, te vagy Jacinto?~ ~- Szép 5780 1 | nagyobb is talán mint nekünk - jövője fényesebb akárhánynak, - 5781 6, V | holtan hullott le az utána jövők vállaira.~ ~Egy óra mulva 5782 4, III | multam nem vádol.... jövőmre vigyázni fogok.... nem leend 5783 1 | dagad-e önérzettől, ha a jövőre nézesz? s mindezeket magaddal 5784 8, VI | jogot nem.~ ~- Fogok keresni jogokat hozzá.~ ~- S reméli ön, 5785 5, I | titokteljes születésük nem engedi jogos neveiket viselni, és ezek 5786 7, VII | legméltóbb, tenmagadat?~ ~Mi jogotok nektek az embert másutt 5787 4, II | helyre akarja hozni, önnek jogszerű vagyonából semmije sem marad.~ ~- 5788 4, IV | hirhedett éles eszű, hatalmas jogtudor, a másik törvényekben járatlan 5789 4, IV | mindnyájunk által ismert jóhitelű kereskedő, folytatá Duval, 5790 1, V | hogy addig Amerikába ne jőj, mig Angliától New-Yorkig 5791 5, IV | keresztűl tör néha, csak a vidám jókedv kitörése.~ ~- Isten segits! 5792 8, V | lehete rajta, hogy erőlteti a jókedvet, néha, mikor nem vette észre 5793 5, III | nekik mindezekre: a vidám, jókedvű urak csupán azért látogatták 5794 7 | egy közel talált völgyet jókor elérhetni, hol egy aláhajló 5795 1, VIII | hevert a kötélen csüggve, a jóllakás miatt tehetetlenül. A bornyu 5796 1, IV | nem lehet.~ ~Boldogságot, jóllétet látunk köröskörül. A munkás 5797 1, VIII | a citoyen a város végén jőn.~ ~Nosza én is siettem magamat 5798 7 | ilyenkor, mintha nekem előbb jőne fel a nap, s utóbb áldoznék 5799 2, II | Magánéletében maga volt a jóság és szelidség eszményképe, 5800 1, IV | szabaduljak e bennünket minden jósággal elhalmozó nép közűl. Úgy 5801 6, III | Desiderio nem győzte végit várni jóslatának, hanem végrendeletet tőn 5802 5, V | irgalom nélkül kiáltva rá.~ ~- Jősz velem, a hova én megyek.~ ~- 5803 2, IV | tervajánlatot.~ ~Eladá minden jószágát, fekvő vagyonait pénzzel 5804 5, II | másutt azt a mulatságot egyéb jószágokra is kiterjesztik s ezen gondolaton 5805 1, II | világ. Elmegyek Amerikába, jószágomat eladtam Kirchthürmernek 5806 3, III | uram; isten fizesse meg jószándékát: de nem fogadhatom el, mert 5807 3, III | hírhedt nagykereskedő, elég jószivü volt a ci-devant flam uramnak 5808 2, IV | mindkettőjökre nézve oly jótétemény volna. Mit akarhat még vele?~ ~ 5809 2, II | őt lekötelezni; míg saját jótéteményeit oly szerényen bírta kiosztani, 5810 7, XIII | körülrepdesni a csillagokat, s jótetteknek édes emlékire nyugtatni 5811 1, XI | ipam azonban kissé magához józanodván, azt kezdte tudakolni, hogy 5812 3, IV | mindennemű szarvasmarhák, juhok, tevék és bivalyok csordáival, 5813 4, III | másiktól megszabadúljon. Jussak eszébe akkor. Egy szó, egy 5814 8, VI | mondott, hogy a leányhoz ne jussanak.~ ~- Mitől se tartson ön. 5815 5, III | helyében elvesztette apai anyai jussát egész a rajta levő ingeig, 5816 6, III | Gyanitám. Légy áldva érte. Jusson eszedbe, hogy e gondolat 5817 7, IV | lángja és az ellenség vére.~ ~Jut-e még eszedbe az a virágos 5818 1, VII | hozományát egy mosolylyal kell jutalmaznom.~ ~Egy tavaszi ibolyaszál 5819 1, XII | a más világig. -~ ~És ha jutalom helyett önt ezért ki fogják 5820 6, III | vezetni; egy lépéssel odább jutand. A folyosó padlata puha 5821 7 | Mire a kiálló szikla alá juték, oly sötét lett, hogy saját 5822 6, III | boszújában hogy szóhoz nem juthatott. Hiszen v a n m á r f é 5823 1, VI | köpönyegemből készült rajta. De nem juthattam szóhoz, mire ő elkezdé, 5824 8, II | ekként látva és hozzá nem juthatva.~ ~ ~ ~ 5825 6, II | ha mégis valakinek eszébe jutna, közel akartak lenni, a 5826 7 | tájra, tán újra eszembe jutnának. Ha látnám azon havasokat, 5827 6, III | vastag selyem zsinege eszébe juttatá, hogy ezen könnyű volna 5828 5, I | Ilyen módon évenkint vevőhöz juttatott a derék úrnő kettőt hármat 5829 3, V | Egy este az örmény himzett kabátjában, fején vörös süveggel, szájában 5830 1, V | oldalról támadván, ismét kabinetom tulsó falához vágott, tudtomra 5831 1, V | volt összeszoritva, külön kabinja rajtam kivül senkinek sem 5832 6, III | aztán olyan szerelmesen kacsingatott.~ ~- Ez az egész?~ ~- Úgy 5833 1, VIII | zöld tulipántok s piros kacskaringókkal, a minők csak egy indus 5834 5, V | az ostromlók vérszomjas kaczagása felelt.~ ~Csak egy embernek 5835 8, III | leány nem hallott emberi kaczagást még soha, megtetszett neki 5836 6, V | Diego nem birta magát a kaczagástól visszatartani.~ ~- Azt elhiszem, 5837 7, X | imádkozni benne. Mulatni, kaczagni, az ördögnek áldozni sokaság 5838 7, IX | rajta, hogy mosolyog, vagy kaczérkodik. - Azt hiszed, hogy ez csak 5839 8, I | Darvai.~ ~- Szép-e? kérdezé kaczérúl.~ ~- Csoda szép! magasztalá 5840 1, V | már életemben, de akkora kádban még nem fürödtem, mint most, 5841 5, III | ékesitnek, azon felűl van a kaftánka, nyuszt vagy kék rókaprémmel, 5842 2, I | habokban, közte színes tengeri kagylók ütöttek tanyát, szivárványos 5843 4, V | mondott és irt, nem valami kaján bosszuvágyból tette-e? Látta-e 5844 2, I | pirosfejű madár ül - egy kajdacs (papagáj), egyetlen élő 5845 3, II | kopasz vörös hegy, oldalairól kajla sombokrok, mint bolyhos 5846 3, V | ismeré. - Maga a helytartó Kajmakán is sokszor megfordult kedveért 5847 3, V | feltünő gyöngédség lehete egy Kajmakántól.~ ~A jóbarát, egy karcsu 5848 3, III | s áldja magában az első kakas-szót, mely a kisértőt hazaküldé 5849 2, V | hajósok regélték tengeri kalandjaikat. Csoport népség állta őket 5850 7 | fiú vagyok azok közt, kik kalapjaikat valaha félreviselték; ott 5851 6, I | férficsoport, lengő tollakkal kalapjaikon, miket lobogtatva emeltek 5852 4, III | Isten önnel.~ ~Taillard kalapját vevé és távozott.~ ~- Emlékezzék 5853 6, VI | szemközt jövő parasztszekeresek kalaplevéve köszöntgettek az érdemrendes 5854 6, I | hull a virág, a fölemelt kalapok hintálnak a légben, a diadalivek 5855 8, I | hevesen szórja le magáról kalapot, keztyűt és vadászkürtöt. 5856 1, XI | országból, de soha sem kaptam kalauzt.~ ~Most megragadtam az alkalmat. 5857 1, V | előbb nézzék meg a komáromi kalendáriumból, hogy nincs-e akkorra zivatar 5858 1, VIII | Friczivel, hogy kiköltözzenek Kaliforniába, ingóságait, szerszámait, 5859 3, II | oly tekintettel, minővel a kalitkába zárt fenevad nézi martalékát.~ ~ 5860 8, VII | roszkor lépett az oroszlán kalitkájába, s azon nyugodt tekintetet 5861 7 | majorsága, nem messze tőle kallómalom, melyben rezet zúztak, s 5862 7, X | A szegletben három kalmár alkudott, hátat forditottak 5863 3, I | s a templomok körűl, a kálváriák alatt kétségbeesett haldoklók 5864 6, III | börtöne falát.~ ~Ott hol a kályhacső a falba volt róva, kezdé 5865 6, III | tovább ment, a fogoly ismét a kályhához tette székét, hogy a magasan 5866 8, IV | kiváncsi figyelemmel a kis kalyibák ablakain, keblében ismeretlen 5867 1, IX | legkellemesebb testvérével, Kaméhámeha király leányával K i n g 5868 1, XI | gerendáról.~ ~- Ez ipam, Kamékaméha, a mohavkok fejedelme, monda 5869 3, IV | ajtó nyitva volt és minden kamra üres. Ekkor kezdé észrevenni, 5870 1, VIII | szerencsét kivánt s ott hagyott a Kanahán kellő közepében.~ ~Öcsém, 5871 5, III | gyomornak való, s villával, kanállal nem is tudott bánni, zongorával, 5872 6, III | konyhaféle szoba volt, egy kandallós terem, melyben télen át 5873 1, VI | egyszerre felugrott valamennyi a kandallótól s rohant az asztalhoz, a 5874 5, V | eltéve.~ ~Kozima lenyújtá a kanóczot s feltaszitá vele a legközelebb 5875 1, VIII | Hus, hal, gyömbér, hagyma, kányabogyó, tej, vaj és fagygyu volt 5876 3, IV | nőve fűvel. A levegőben kányák és karvalyok kovályogtak, 5877 7, XII | üli ormait, mit a vihar kanyargva kapkod szét a légbe, s magános 5878 1, V | foghagyma, pálinka és orrtekerő kapadohányfüstből szerencsésen conglomerálódott.~ ~ 5879 5, I | kisasszonyaival menjen haza a falujába kapálni, engedelmeskedni tartozik 5880 1, XI | meglátott, el kezdett rugódozni, kapálózni, el akart szaladni, mig 5881 1, VIII | kimegyek az ólba, azok folyvást kapálóztak, nyeritettek, a bőrük reszketett 5882 3, IV | szót, sem enni valót, igy kapaszkodjál belém!” s karjaira emelé 5883 2, I | halványzöld tengervirág indái kapaszkodnak s a megmerűlt hevedereken 5884 7 | fáradsággal szirtről szirtre kapaszkodva végre a legmagasb bércztetőre 5885 3, IV | azt eltolta onnan, s egy kapát vőn s a fagyos göröngyöket 5886 6, II | szegélyzett emlékkönyv volt kapcsolva, tábláján ugyanazon férfi 5887 3, II | mely nőttön nő, mintha a kapellai sziklákat akarná megdönteni. 5888 1, I | kiejtéssel, s ha olykor a hajós kapitánynyal szóba ereszkedik, az angol 5889 8, III | is, ha a vadleány el nem kapja előle. Most ő belőle is 5890 6, III | összeborzadt. Ha férjét itt kapják, veszve van. Hirtelen elfeledve 5891 5, I | keresve keresik, hogy hol kapjanak másikat, a kinek ismét hasonló 5892 7, XII | ormait, mit a vihar kanyargva kapkod szét a légbe, s magános 5893 2, I | döngő aranyzöld legyeket kapkodja, azokkal él, - majd fölibök 5894 1, VI | és ötödiknek igen ügyesen kapkodni félre lábaikat, kettő három 5895 8, III | havasi medve, gonosz tréfával kapkodott fel hozzájok.~ ~Mintegy 5896 6, II | önök közt az összetartó kapocs.~ ~E perczben megnyiták 5897 1, XII | 184-~ ~Midőn e levelemet kapod, már én akkor a tengeren 5898 7, XII | orditását. A csillagok szemei kápráztak.~ ~- Légy elátkozott! - 5899 6, V | a poflétől, a mit tavaly kaptál, vigyázz, hogy helyre ne 5900 1, XI | az országból, de soha sem kaptam kalauzt.~ ~Most megragadtam 5901 3, III | érzékeny bucsút vőn barátja kapufélfájától s a bizománnyal együtt hűségesen 5902 8, VI | a kastély lakói bezárták kapuikat s alunni mentek, mikor már 5903 3, II | ablakain kiülő vasrostélyok, kapuja veres fenyőből, sűrű vasszegekkel 5904 4, I | látott azon ház hátulsó kapuján kisurranni, ki onnan egy 5905 3, II | beverte a szél, mely csukatlan kapuját szilajon vagdalja a falakhoz, 5906 5, V | boszúlatlanul lövöldözték le őket. A kapuk előtt megállitá a tömeget.~ ~- 5907 3, V | vágtatva jött egy lovag, a kapunál lepattant tajtékzó ménje 5908 6, III | midőn egy hang, melyben a kapuséra lehetett ismerni, elkiáltá: „ 5909 6, III | beszél Dinita! kiálta közbe a kapusné, régóta húzogatva pisze 5910 4, IV | légyen, miután arczát a kapuson kivűl senki sem látta, az 5911 6, III | valaki halkan zörgetett a kapuspáholy ajtaján, s vékony női hang 5912 4, IV | Moncené asszony lakásán a kapussal beszélni s annak valamit 5913 6, III | ráveszi, hogy nyissa fel a kaput. Akkor aztán lefut a bástyalépcsőn; 5914 1, V | pixiseket, s úgy megvarrom a kaputot mint akárki más. Ha minden 5915 1, VI | agyonölelt s leült mellém.~ ~A kaputtól kezdve a mellényig minden 5916 1, XI | nekigyürközve, s derékon kapva az óriást, amugy szegedi 5917 1, III | állatok által hirdetve a kapzsi birtokvágyóknak, hogy itt 5918 2, I | mit tündérek és daemonok kara zeng a s z é l b e s ü v 5919 3, V | igen jó barátja volt.~ ~Karámnak hitta ő magát; - a népség 5920 4, III | embereket látok, kik kar karban mosolygva, enyelegve járnak 5921 5, V | cséphadarói nem sokat értek a kard és pisztoly ellenében; a 5922 5, V | veszélyt, hirtelen puskára, kardra kaptak; s azzal véres verekedés 5923 1, V | sem szóltak, letették a karfa mellé.~ ~Mi az? kérdém kiváncsian.~ ~ 5924 1, V | fölkapva keresztül dobott a karfán bele a tengerbe.~ ~Ez volt 5925 2, II | hogy ebből fakad minden kárhozat, minden átok, mit ember 5926 4, I | meghal, kiért elkárhozik... E kárhozatos istenség a pénz. A vivienne 5927 3, III | ha a megcsalt szerelem kárhoztatja, s az a nyomor, mely a szétdúlt 5928 4, IV | eszmét, a mi elől a halál karjaiba veti magát, a halálperczében 5929 1, VII | dolgozni, felgyürt ingujjal, karjaim barnára égetve a naptól, 5930 3, IV | igy kapaszkodjál belém!” s karjaira emelé a lyánykát, s visszagázolt 5931 3, IV | s annak nyakát átfűzve karjaival s arczait számtalan csókkal 5932 5, III | kit ha megharagítanak, karmol és harap. Ez nem vágyott 5933 3, II | volt, hogy elfogják.~ ~Vad kárörömmel nézte a férfi fenn a vesztegház 5934 3, IV | vitatkozik, énekel, koldul és káromkodik; - vadismeretlen arczaik, - 5935 7, VII | S ti a sorsot meritek káromolni? Tudtok emlékezni azon kézre, 5936 7, XI | imádkozának az emberekhez és káromolták az Istent. Hát ha majd az 5937 8, V | mondá az ifjú házi úr, s egy karos gyertyatartót kezeibe véve, 5938 7 | bútoron kivül egy fonott karosszék is volt látható, a szék 5939 8, VII | szokatlanul üvöltenek a kárpáti erdőkben, ha szélcsendes 5940 1, X | ajkainkra önkénytelen jönnek a Kárpátok alatti melodiák, és azután 5941 5, III | semmi, beteritve a béke kárpitjával, hogy úgy legyenek mególtalmazva 5942 1, X | idegen! egy ellenség! mi tárt karral fogadtuk őt, nem találtuk 5943 2, III | közt hanyatlott egy közel karszékbe. Agyában a gyanu villámai 5944 8, I | érkező, levágva magát egy karszékre, s hevesen szórja le magáról 5945 5, IV | annál. A forduló pohár sok kárt tett a jámbor paraszt vőlegényekben, 5946 6, II | hol éltesebb hölgyek ültek kártyaasztalaiknál; egy whisztező dáma mellett 5947 1, V | kérdé tőlem egy úri ember, kártyáját gusztálva.~ ~Én nem, hanem 5948 1, V | vonitott, a férj osztotta a kártyát, a hölgy nehéz nyögését 5949 5, III | elfutni, ott a ki leűlt kártyázni, egy űlő helyében elvesztette 5950 1, V | ölében, aludt, pipázott, kártyázott, evett, ivott, danolt, káromkodott, 5951 1, V | körül voltak gyülekezve: ott kártyáztak.~ ~Még közibök sem léptem, 5952 3, IV | fűvel. A levegőben kányák és karvalyok kovályogtak, mik messziről 5953 1, V | ott feküdtem tehetlenül a karzat mellett, Jancsit láttam 5954 5, I | elvitte valamelyik ukraniai kastélyába - ingyen.~ ~A fiatal gróf 5955 5, II | egyszerűséggel kirendelte őt a kastélyából, valami kerti lakba parancsolva, 5956 8, VI | Másnap rögtön elhagyta kastélyát, oda volt több hónapig, 5957 1, IX | legczélszerübb alakzatu villákat, kastélyokat és raktárakat.~ ~Azt mondanom 5958 5, III | tartom ki lakodalmatokat, kastélyomban minden kész a menyegzői 5959 5, V | rohantak legelől az ostromlott kastélyra.~ ~Ott minden ittas volt 5960 5, V | csarnokaiban. A parasztok kaszái, cséphadarói nem sokat értek 5961 5, V | Rohanjatok haza! Ragadjatok kaszát, ásót, vasvillákat, reggelre 5962 1, III | találja magát, hol nincsenek kasztok, népkülönbségek, valláskülönbségek, 5963 5, III | legcsikorgóbb hidegben gyakorlott katonai parádék, mind nagyon elkoptatott 5964 4, VI | menetet, elől, hátúl fegyveres katonaság, közepett birák, papok és 5965 6, II | pörge bajuszú lancier, s katonásan rázta érkezett jobbját.~ ~- 5966 6, II | költő, majd ismét egy vénebb katonatiszt, amott egy falhoz támaszkodó 5967 6, IV | körül ez őrtüzeknek fiatal katonatisztek ültek, punchot készitve 5968 1, V | verték a zapfenstreichot, a kátránybűzt még a dohányfűst sem birta 5969 5, V | hirhedett lázadók küldessenek a kaukázi hadsereghez, s ha Isten 5970 1, VI | pompás erdőket, mikben csupa kávé és szerecsendió terem; arany 5971 1, V | voltam készen, épen csak a kávémat akartam meginni, az asztal 5972 1, V | valami az ajtómra, én a forró kávét a nyakamba öntöm s az asztal 5973 2, V | tomboló zivatarba s port és kavicsot hányt a zúgó habok közé.~ ~ 5974 7, IV | keblen pihenni, - a föld kebelében, mikor sirba tesznek. Ki 5975 8, VI | lesve rá örömtől pihegő kebellel, midőn az ajtó feltárultával 5976 7 | túlömlése minden érzőbb ifjúi kebelnek. - Még ekkor nincsen semmi 5977 7, XII | a mi él és mozog, azon kebeltől, mely fölnevelt, a sir férgeig, 5978 6, II | után repült. Nem egy ifju kebléből szakadt fel titkos, önkénytelen 5979 4, V | Azon medaillonban, mit kebleden viselsz, megholt kis gyermekünk 5980 6, II | mulatság nem töltheté be a kebleket.~ ~Mindenki jobbnak érzé 5981 7 | vonzódtam bemenni e házba, s mig keblem vitt, lábaim a földbe érzém 5982 3, III | nincsen szivem, egy ember, kit keblembe bebocsáték, kilopta onnan 5983 7, IV | Még egyszer fogsz anyai keblen pihenni, - a föld kebelében, 5984 8, II | el nem vakulva fényétől, kebléről fohász szakad fel, elküldve 5985 1 | utolsó csilláma is kihamvadt kebletekben, - ha nem szerettek senkit 5986 3, V | magyarhatáron belől különféle kecsegtető ajánlatokkal visszacsalhassanak, 5987 6, II | is egy pár meghasonlott kedély, a ki ott állongott a csodájára.~ ~- 5988 1, I | mond azt, hogy én igen vig kedélyben vagyok, ne tudja meg soha, 5989 1, I | lovagias ifjú, kinek költői kedélyébe mind szerelmesek voltunk, 5990 1, III | dolgok, melyek a te költői kedélyedet meg nem hatják, kedves barátom. 5991 6, II | tánczteremben mulattak, kedélyes, könnyelmű beszélgetés, 5992 6, IV | őtet, viszonzá Jacinto, kedélyesen letelepülve a fűbe, a többiek 5993 3, V | Kajmakán is sokszor megfordult kedveért az örmény házánál s a lyánka 5994 6, VI | voltak azok.~ ~- Diaz! én kedvesem! szólt a nő, öröm és kétségbeesés 5995 8, IV | suttogva beszélt titkos kedvesével, az ismeretlen tárgyakat, 5996 8, III | megcsókolta arczát s egyszerű kedveskedéssel szólt hozzája.~ ~- Köszönöm 5997 5, III | kitalálni, mely a vendégurak kedvét új pezsgésbe hozza; az ilyen 5998 1, IV | az elnöknél volt, ki igen kedvező ajánlatot tett neki, minélfogva 5999 5, IV | tornáczon és vigadjanak kedvök szerint, a kiknek nem is 6000 4, III | kegyeletsértés nélkül lehetend kegyeddel beszélni, mely a könyeket 6001 6, I | az év elején az átalános kegyelem utján megszabadult, csupán 6002 7, XI | jön-e a fehér zászló, a kegyelemparancs. De nem látott semmi fehéret. 6003 1, I | egy halk hangja a csendes kegyeletnek, s ha egykor boldog leend, 6004 4, III | enyhűlve vannak, hogy minden kegyeletsértés nélkül lehetend kegyeddel 6005 1, I | hogy a kinek keze ott járt, kegyelettel nyúlt a képhez.~ ~Ki mentem 6006 1, XII | semmi sem köti többé.~ ~Az a kegyeletteljes gond, melyet iránta tanusiték, 6007 6, I | négyszögű udvaron valami kegyelmezést olvastak fel; hallá, mint 6008 2, II | is különösen látszott őt kegyelni; bár mihez fogott légyen, 6009 3, IV | szenvedély ragyogtak keresztül, kegyelő szelidségtől enyhitve. - „ 6010 1, III | eszméknek nem kell kűzdeniök kegyelt historiai emlékekkel, ősi 6011 1, VIII | bennünket azon rendkivüli kegyéről, miszerint nemcsak hogy 6012 5, V | földesurak jobbágyaikkal kegyesen bánni, vagy tudjanak velök 6013 1, IV | fővárosban, atyám e helyett azon kegyet kérte ki magának, hogy félrevonulhasson 6014 4, IV | birákhoz: ah, uraim, ez kegyetlenség, egy gyönge nőt ily ijesztgetésekkel 6015 4, V | szivtől, mely ily pokoli kegyetlenségre képes, s örömestebb meg 6016 6, III | nem hóditotta, senki egy kegyével sem dicsekedhetett. Az öreg 6017 6, III | az ősi negyedből maradjon kegyosztaléka, az elvesztett vagyon pedig 6018 8, II | kezeivel, vágyva, ismeretlen kéjjel fogva a ráömlő habcseppeket, 6019 6, II | sokszor édesebb volt minden kéjnél, a mit asszony adhat. Ugy