IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Árnyképek Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Rész, Fezejetgrey = Comment text
6020 7, XIII | ismerő fejűnket. És azt a kéjt, mit érez az emberi lélek, 6021 8, II | elől. Reszketni látszott a kéjtől, az örömtől.~ ~Mint a fészkén 6022 8, II | Virág nyilik minden nyomon. Kékellő csengetyűk, piros havasi 6023 8, I | erkélyen kihajolva, a távol kéklő erdőkre bámul.~ ~Az erdők 6024 8, VI | volt.~ ~Az úrhölgy arcza kékült.~ ~- Soha sem akadt rá többet, 6025 2, I | a másik; együtt támadnak keleten, együtt hunynak el nyugaton, - 6026 3, IV | minden érezhető tárgyon a keleti indolens ronda hanyagság 6027 3, V | tűzszemeivel, fényes hajfürteivel s keletien hajlott arczvonásaival a 6028 6, III | s utána több lárma hang keletkezett minden oldalról: zajosan 6029 7, XIII | másik.~ ~Éjféleken bús szél keletkezik, mely fölveri a holtak álmait, 6030 1, I | állt felém, nem látott, a keletre siető felhőkbe bámult, szemeiben 6031 5, V | hajtva horkolt a földön. Kelj fel! -~ ~Az ember kötelességének 6032 3, V | csupa szendeség, csupa kellem; - remekül játszott a mandalinon, 6033 5, I | elragadtatással beszélni idegen női kellemekről.~ ~Egy jeles fiatal orosz 6034 1 | alkalmával rajta történt kellemetlenségek miatt túlment a tengeren 6035 7, IX | világon.... nézd: e virág mily kellemmel tudja megnyitni kelyhét, 6036 6, III | hanem ördög, a hogy nem kellenek neki a férfiak.~ ~- Én meg 6037 7, I | indulat, rabszolgája.~ ~Kellettél ide, hogy a náladnál kisebb 6038 6, III | vastáblák, betettük, hogy ki ne kelljen világitani az ablakokat.~ ~- 6039 1, VIII | s ott hagyott a Kanahán kellő közepében.~ ~Öcsém, mindaz, 6040 1, XI | Fölkeltem előtte, hogy kellően üdvözölhessem, ő szuszogott 6041 1, VIII | hozni, hogy e nagy férfiút kellőleg üdvözölhessem, s a mint 6042 3, II | ellene, minden utazó gyapot kelméi lúgban és borszeszben mosattak 6043 7 | azt hittem, hogy fel fog kelni az ember s mellém ül, megszólit 6044 8, VI | az Istent, kit eddig a kelő napsugárban együtt vőn észre 6045 6, III | Rosz álmom volt.... Fel is keltem.~ ~- Ne küldjek be önhöz 6046 4, II | asztalánál ült, szokatlanul korán kelve. Szobaleánya hosszú földigérő 6047 7, IV | irtózatosabb.~ ~Mi édesebb a bor kelyhénél? A boszú pohara. Pohár gőzölgő 6048 7, IX | kellemmel tudja megnyitni kelyhét, szinte látszik rajta, hogy 6049 6, III | hogy e csőnek valahol egy kéménybe kell kimenni. Fuvolájának 6050 1, VII | megkeményednek kezeim, akként keményedik meg szivem is.~ ~Már ezen 6051 3, II | betegőr - a szél hajigálja a kéményeket a ház tetőkre, azok zuhognak, 6052 3, II | nekik vágtat a magas tégla kéményeknek, azokat ledönti, azután 6053 6, III | törekvését.~ ~Ismét följutva a kéményt elzáró vasrúdhoz, annak 6054 7 | másikkal a hallgató embert kémlelve, kinek nesztelen némasága 6055 8, II | szikla, néhol, a mint a kén kiverte magát rajta, vagy 6056 1, V | parton, könyező szemekkel kendőikkel integetve, tán atya, anya, 6057 3, IV | ládáját ölébe vette, s a kendőjébe kötött földet csókolgatta 6058 6, II | bámulatára olykor batist kendőjét az elefántcsont lemezekre 6059 6, I | ablakokból integetnek a fehér kendők, az erkélyekről hull a virág, 6060 1, V | Egy két asszonyszemély kendővel integetett visszafelé, pedig 6061 2, III | változik az. Kinek homlokára kennek belőle, iszonyuan megőrül; 6062 1, VIII | egész testemet be kell kennem valami olajjal, hogy zselléreim 6063 1, IV | szerencsétlenebbek, kik kényelem, becsülés és szabadság áldásai 6064 5, II | finomabb társasághoz és nagy kényelemhez volt szokva. A hó sűrűn 6065 1, IV | tett neki, minélfogva egész kényelemmel élhetett volna a fővárosban, 6066 2, II | hogy akarja-e holtig e kényelmeket bírni, mikkel most elhalmoztatik? 6067 2, II | szegényhez nem mehetett, mert a kényelmet és ragyogást megszokta.~ ~ 6068 1, III | személyes előnyei végett.~ ~Kényelmünkre semmi sem hiányzik, csupán 6069 1, VII | hol munka nélkül terem a kenyér, az itt keserüen fog vissza 6070 3, I | ivóvizem megpenészedik és kenyerem összeszárad, arról tudom 6071 6, V | nem emlékszel rám, hogy kenyeremen hiztál meg?~ ~A kapus hátratántorodott 6072 4, IV | kellett keresnie mindennapi kenyerét.~ ~Arnould egy perczre elhallgatott, 6073 6, I | zsibbadt el a lélek.~ ~Nyáron kenyérmorzsákat hintett ablakába. A kis 6074 6, III | hasadékokat beragasztotta kenyérpéppel, azt behintette kőporral, 6075 1, V | savó sem lehet.~ ~A sok kényes bőrű népség letakarodott 6076 1, VIII | keritésnek s annak neki fenve, kényszerité a lovagot lemaradni a hátáról 6077 1, V | irtózatos görcsös erőtetések kényszeriték, mik alatt meg látszott 6078 1, XI | bele is halok. Téged mi kényszeritett? Megszöktél gyáván a hazából, 6079 1, IV | mind az, a mi őt örülni kényszeriti, fut a tisztelkedők elől. 6080 1, VI | dollárt. -~ ~De legalább kényszeritse ön ezt a ficzkót, hogy kövessen 6081 3, V | a mivel igazolni akarta kényszerült hittagadásaért, szép metaphisikai 6082 1 | családja sulyos erkölcsi kényszerűség miatt hagyta el az országot, 6083 1, III | s más efféle előitéletek kényszerűsége; ez az ikáriai szabadság, 6084 1, III | nélkül hogy valaki őrizni kénytelenittetnék őket, a lapályon fölségesen 6085 1, I | adni.~ ~Valami hiányzott a képből s nem tudtam rá jönni, hogy 6086 7, XII | kinzó még álomnak is a te képed!~ ~- ~ ~Egykor pedig azt 6087 6, II | utóhangjaiból aztán az álomlátások képei szövődnek odább.~ ~Midőn 6088 2, I | pompás ködvárosok változó képeit mutatja, odalehelli a tündérien 6089 6, I | álomijesztő eszmék, iszonyú képek a mult emlékeiböl, s a jövendő 6090 7 | mint egy nyári délután képekben gazdag álma, le nem irható, 6091 7, XII | szivemben, ujabb, sötétebb képekkel olvadva össze.~ ~Egy óriási 6092 4, II | mik a belül lakó lélek képére vannak teremtve, vonásról 6093 6, II | valami mogorva vendég, a képeskönyvekben lapozva.~ ~A háziasszony 6094 6, I | miket ezernyi lámpák sorai képeznek. A Manzanares-parti paloták 6095 1, XII | itt meghalok, de vissza képpel sem fordulok többet, bárha 6096 6, III | az ágy mellett egy nagy képrámát látott fekete damaszttal 6097 6, III | vonások tértek vissza. A képre mutatott.~ ~- Egykor, valaha, - 6098 1, VI | megrendelt inas, egy nagy vörös képü siheder, beállt hozzám, 6099 3, V | én v o l t a m ?”~ ~Nem képzelé, milly közel van az hozzá, 6100 5, I | oly mértékben mint mások képzelék, mert a helyett, hogy a 6101 1, VIII | statusában magyarok is? Képzelheted milyen insultus volna reám 6102 8, VI | egy gazdag előkelő úrral; képzelheti ön, mennyire érdekében állhatott 6103 2, III | sohajtozni kezde minden képzelhető hangváltozatokon, végre 6104 1, VIII | piaczot, korlátos kikötőket képzeljek, ha még annyi szemem lett 6105 5, I | legillendőbbnek. - Mi fehérnek képzeljük az angyalt, a szerecsen 6106 6, I | agyába. Millió, millió hangot képzelt hallani.~ ~Lázasan ült fel 6107 2, V | azok, még nem azok! - ha kérdék tőle ilyenkor, hogy kit 6108 4, IV | tébolyodva. Jöhet-e hát kérdésbe, hogy egy tébolyodott miért 6109 6, III | mert a maga szerencséje is kérdésben forog. Asszonyunk nagyapjának 6110 4, V | a meglepetést, mit Duval kérdése idézett nála elő, lehetetlen 6111 4, IV | sakkjátékból, hol a bűnös átellenes kérdések által szögletbe szorítva 6112 3, IV | tekintetet, melylyel a férfi e kérdéseket intézte hozzá?~ ~„Nem szabad 6113 4, V | tárgyalását a vádlotthoz intézett kérdésekkel kezdhesse.~ ~Önnek családi 6114 4, V | halálfőt, hogy igy összeborzad kérdésemre. Ismeri-e ön Tonners urat?~ ~ 6115 2, III | hinné, hogy e madár megérti kérdését. Ez azonban tollai közé 6116 6, III | kitérő feleletet adott a kérdésre.~ ~- Épen annak a képe az, 6117 6, IV | országban.~ ~- Csak azért kérdezem, hogy miféle ember lehet 6118 6, III | megöl a titok.~ ~- Hijjába kérdezi lelkem. A háznál senki sem 6119 6, IV | lényét fölháboritá.~ ~Nem kérdezősködhetett tovább, a nélkül, hogy neje 6120 4, I | arczából olvasni. Kutatna, kérdezősködnék, miért nem siratja jobban 6121 1, X | zongorámtól.~ ~E hang, e kérdezősködő beszéd - magyarul volt mondva.~ ~ 6122 4, II | megbukott. Mondjon ön a kérdezősködőknek akármit. Hozza fel okul, 6123 4, I | tudakozódtak jobbra balra, kérdezősködtek, futkostak ide amoda, legbotránkoztatóbb 6124 7 | félelmem nem vala tőle.~ ~Kérdezősködtem a környékben az ember felől, 6125 5, II | pohár vizet.~ ~Azután nevét kérdezte.~ ~A leány azt is megmondta: 6126 4, IV | nem tevém, hallgattam ha kérdeztek, és a kereskedői mérleget 6127 4, II | hamar terjed.~ ~- Nem ezt kérdeztem, ama másikat, szólt Angelika, 6128 1, XI | hozzám, egyenes lélekkel kérdezve:~ ~Miért vándoroltál ki?~ ~ 6129 4, IV | irtózatosan vádolt nőre, s kérdezzék meg sziveiket: lehet-e ily 6130 1, VI | melylyel megvoltam elégedve, s kérdtem, hogy honnan nyílik a többi?~ ~ 6131 1, II | Tekintetes Hurday és alsó kere pesi Hurday László úr~ egyikéhez 6132 7, XII | elrohadtak. Nem lehetett a kerekföldön sirt ásni, melyben már egykor 6133 7, IV | lenni? tied lesz a világ kereksége; akarsz király lenni? király 6134 7, II | világ végtelen közepéig kereng és engedelmeskedik egyik 6135 7, XII | holdak, ismeretlen földek kerengték körül. - Megölelte a hulló 6136 1, II | együtt a zöld asztalnál. Majd keresek én magamnak olyan országot, 6137 3, IV | egész sokadalmat, kifáradt a keresésben és még sem találta azt, 6138 4, V | elszökött s daczára minden keresésnek, mind eddig nem akadt kézre.~ ~- 6139 3, III | gyermekkori imádság-töredékeket keresgél emlékében, miken megnyugodjék, 6140 5, I | férjhez adtak egyet, keresve keresik, hogy hol kapjanak másikat, 6141 5, I | A mugiknak ha van esze a kereskedéshez, vagy hajlandósága, hogy 6142 4, IV | hallgattam ha kérdeztek, és a kereskedői mérleget megtartottam magamnál, 6143 3, IV | négyszög épület, hol a külföldi kereskedők végzik foglalatosságaikat 6144 1, III | az itt keresztül hajókázó kereskedőknek, mert tudnod kell, hogy 6145 2, II | takarékos; fogadott apja kereskedőnek nevelte, mely egyedüli pálya 6146 4, IV | másik törvényekben járatlan kereskedősegéd, elmésség, tudomány és routin 6147 4, IV | védőjének, mr. Arnouldot, férje kereskedősegédét.~ ~Az emberek fejcsóválva 6148 8, IV | léleknélküli test a szellemet keresné, mit a természet elfeledett 6149 1, XI | férfiakat magamon kivül kellene keresnem, épen akkor hallok nagy 6150 4, IV | föláldozá, s önkezeivel kellett keresnie mindennapi kenyerét.~ ~Arnould 6151 3, V | ferman azonnal ki küldé a keresőket, hogy a kivánt szökevényt 6152 1, VIII | világról irok.~ ~A mappán ne keress, mert a hol én vagyok, oda 6153 6, II | Mint tágult a kebel, mint keresték a szemek az eget.~ ~Midőn 6154 4, V | helytartóság, hogy e Tonners urat kerestesse föl s küldje át Francziaországba 6155 3, IV | templom tornyáról hiányzott a kereszt. - Egy repedt harang már 6156 3, II | fenyőből, sűrű vasszegekkel és keresztbe rakott pántokkal beverve, 6157 1, VIII | földbe, s azon egy szarufa keresztbefektetve, melyhez két oldalról bambusznád-kévék 6158 3, III | lehunyt remények, nehéz keresztek ültetve belé, legszélébe 6159 2, II | leány hathónapos, meg van keresztelve, neve Adamante. A gyermek 6160 3, V | Azon könnyü segiteni.’~ ~„Kereszténnyé fog lenni!”~ ~,Oh nem, ti 6161 4, I | különösen azért, mert nem a keresztények istenének van épitve, hanem 6162 3, I | arczokkal kiáltának fel a kereszthez: „Isten, isten!! vedd el 6163 3, IV | megcsókolá annak tördelt keresztjét, s azzal visszament a vesztegházba; 6164 2, I | őket.~ ~A fennálló árbocz keresztpóznája végén zöld szárnyu pirosfejű 6165 7, X | halál árnyékában, nem a keresztre feszitve, vérehullóan, elhagyva, 6166 1, V | bőre száraz volt, azt is keresztüláztatta.~ ~Magam csak jól el lettem 6167 3, II | azokat egymáshoz vágva, keresztülcsapott rajtok, tajtékkal temetve 6168 1, V | másikat gyötri, százszor keresztülesik a halálon s megint újra 6169 1, VIII | a szomszéd telepitvényen keresztüljöttünkben figyelmeztettek bennünket, 6170 1, XI | elveszszen.~ ~Én szerencsésen keresztülláboltam ez időszakot, hanem szegény 6171 1, VIII | vacsorálni, eloltja a mécsedet s keresztülrágja a szunyoghálót.~ ~A szú 6172 1, XI | tizenkétszer iszonyu kiabálás közt keresztülugrálta, s engem hasztalan biztatott, 6173 6, III | férje kezét s néhány szobán keresztülvezetve, egy rejtekajtóhoz vivé, 6174 6, III | küzdelemmel, midőn fejével egy keresztűlálló vasba ütődött, melly a kémény 6175 6, II | vendégcsoporton, piquant arczával keresztűltekintve az előtte állók fejei fölött. 6176 6, III | legtetejéhez ért, ott kettős keresztvas állt ismét útjában, melyet 6177 8, VI | bojtjánál fogva az ablak keresztvasára s csodás ügyességgel felkapaszkodva 6178 8, VI | sóhajtás helyett megtanulta a keresztyének imáját, s a gerliczeturbékolás 6179 7, XII | üstökössel, kit átkos útja kivül kergetett a világ határán. Századokig, 6180 8, VII | fogunk rajta végig, egymást kergetni a holdvilágnál, kiáltozva 6181 7, IV | Őrültséggel határos örömök. Kergető láz. Bűvkorona, mely minden 6182 1, VIII | érzetében, neki vitte őt a keritésnek s annak neki fenve, kényszerité 6183 8, IV | a tigris, mely prédáját keriti.~ ~Az ifju elvégzé dalát, 6184 4, IV | benyomásnak találunk önre nézve. Kérjük visszatakartatni.~ ~Duval 6185 4, I | nagyon hosszú; hogy az uj kérő nem szép ember, első férjének 6186 2, II | leány egyenként kiadott kérőin. Gazdag őt nem vehette, 6187 2, III | zöld ablakfüggönyökön, a kertben énekeltek a madarak; ő felemelte 6188 3, IV | mecsetjeivel, mik mindenünnét sűrű kertekkel voltak körülvéve; magát 6189 8, IV | kert rácsozatához ért, a kerten túl diszes úri kastély látszott 6190 1, XI | esőtől átázva, lefutott kertestül együtt a dombról s rámászott 6191 1, VIII | bozótokon keresztül, a hol kertészkéssel kellett nyilást metélni, 6192 5, II | őt a kastélyából, valami kerti lakba parancsolva, hogy 6193 1, V | én bekötöm, s még ha rá kerül a sor, el is adom, meg is 6194 1, XI | partján s a vihar addig kerülgeti az ember házának tájékát, 6195 2, III | arczszíne, önfeledt sohajai, nem kerülheték ki szűntelen aggódó férje 6196 6, II | Most meglátják egymást. Nem kerülhetik ki. Egyszerre a manuelita 6197 7, XII | felém fordúlva, bárhova kerüljek, s kisérve, mint a mágnes 6198 4, V | valóban csak egy szavába kerülne lelkemet, becsületemet, 6199 7, III | tudja: hol s mikor? Mint kerülné azt a helyet, hová mégis 6200 1, I | minden szót, minden czélzást kerülni látszik, mely e legfájdalmasabb 6201 8, IV | tekingetett rá vissza, s félve kerülte ki annak a holdvilágban 6202 4, V | hogy új bizonyitványok kerültek ellene kézhez.~ ~Az esküttszék 6203 1, VIII | hátuljából s a házam háta mögé kerültem szép csendesen, a tigris 6204 5, I | munka idején tömlöczbe ne kerűljenek; a mugik leányai, mind férjhez 6205 2, III | Rynn Tamás szemeit pedig kerűlte az álom, mert nem bírta 6206 5, V | szemeik vérben forogni, kezeik késeiket keresni, és ajkaik szitokkal 6207 5, V | véres fáklyáival, véres késeivel. Nem két leány, két vészangyal 6208 8, II | ujjait a csatára készülő keselyű körmeihez hasonlón a közelgő 6209 5, II | sziveit annak elmondásával keseriteni, a mi a martalékul esett 6210 2, III | melynek szaga hasonlitott a keserü mandolaéhoz. Istenem, istenem! 6211 1, VII | nélkül terem a kenyér, az itt keserüen fog vissza sóhajtani az 6212 3, III | elmélkedései lehettek, nagyon keserűek. Nem ismert apjánál becsületesebb 6213 5, II | után végre hozzá jutott a keserűségeit okozó tárgyhoz, minél inkább 6214 1, XII | mely a lélek legmélyebb keservéből támad, mig testvére Leona, 6215 7 | pokoli balzsam, úgy esett keservéhes lelkemnek. Ez lett embergyűlöletem 6216 5, V | szenvedtetek igaztalanul, nincsen-e késetek, fejszétek, fogatok, hogy 6217 8, II | képezett, a mely messziről elég keskenynek látszott arra, hogy egy 6218 2, III | mosolylyal, hogy tegnap igen későn ebédeltél,” s hizelgve csókolá, 6219 7 | benyomtam és beléptem. Az ajtót készakartva nyitvahagytam, azért-e, 6220 4, V | még most is hű hozzá s készebb meghalni, minthogy őt elárúlja.~ ~ 6221 1, VIII | megőröljük, vagy pamphleteket készit az örök békéről, minél ismét 6222 4, IV | mondania; ő sajátkezűleg készité el a mérleget, mely ezt 6223 1, V | tudom a frankfurti virslit késziteni felségesen, s tiz év mulva 6224 6, III | az üvegajtó szőnyegén rég készitettem előre egy kis hasadást, 6225 5, I | kinek ismét hasonló sorsot készitsenek elő.~ ~Nálunk ez a szokás.~ ~ 6226 6, IV | katonatisztek ültek, punchot készitve tréfás beszéd között, egy 6227 3, IV | Ez egy marok földet kötve keszkenőjébe anyja sírjából, megcsókolá 6228 4, I | irodájába elzárkózva összeszedé készpénzét s becsesebb papirjait; éjszakára 6229 4, IV | szerint Monce ur az nap minden készpénzt kiadott.~ ~Duval ur fejét 6230 1, VIII | bennünket saját fővárosáig.~ ~E készség szeget ütött a fejembe.~ ~ 6231 4, II | hogy családi viszonyok késztették, ne kiméljen engem, mondja: 6232 3, III | fogadhatom el, mert útra készülök.”~ ~„Hová?”~ ~„Magam sem 6233 3, IV | kérdé a kis lyánytól: „hová készülsz most menni kis árva?”~ ~ 6234 4, IV | midőn magát meggyilkolni készűl, nem azt mondják-e, hogy 6235 4, III | neki mondani?~ ~Taillard készűlve volt a beszédre s széket 6236 1, III | bivalyok teszik, melyek két-három ezernyi csordákban legelésznek 6237 3, V | Lőrincz, - mint szeretnék kételkedni szavaidban.”~ ~,Iszonyú 6238 7 | s néhány pillanat mulva kétesen vöröslő félderű kezde elterűlni 6239 1, VIII | egy szép mezőségen mintegy kétezernyi számmal legelészett.~ ~Szeretnék 6240 5, III | korona alakban, melyről kétfelől széles szironyok lebegnek, 6241 3, I | örökké sötét éjszakában, kétségbeesésem és nehéz lánczaim között, 6242 1, X | atyám a halálhoz, én a kétségbeeséshez.~ ~Még a sir sem fog meggyógyitani 6243 4, V | asszony, fájdalmas jelképe a kétségbeesésnek.~ ~- Különös, hogy ez az 6244 6, III | siess! sikolta Serena a kétségbeeséstől környékezve.~ ~Diego gyorsan 6245 8, V | ő-e az vagy sem?~ ~- Hogy kétséged annál kisebb legyen, tehát 6246 2, III | eltanulta már ennek nevét? Ki ő? Kétségektől kínozva álla meg a madár 6247 1, V | recommendálnak az orvosok.~ ~Kétségtelenül ott veszek, ha valaki nem 6248 8, II | észrevevé vadja vergődését, kétszeres erővel sietett azt ott lephetni, 6249 5, IV | a kiknek nem is kellett kétszeri intés, ettek ittak, és vigadtak 6250 6, II | falra festeni!~ ~- Plane kettesével. Ha látná don Manuel Godoy 6251 2, I | és összecsapzott mind a kettőé. Látszik, hogy a férfi éppen 6252 6, II | halál, és rajtam is, mind a kettőnkön.”~ ~Azután visszatevé emlékkönyveit, - 6253 6, III | gyűlölj. Úgy-e jó lesz mind kettőnkre nézve, ha meghalok?~ ~- 6254 6, II | a nagy hallgatást, halk kettyegésivel.~ ~Az ember levetkőzi feszes, 6255 7, XII | csak az ember és annak kevélysége.~ ~Dicsekvés lett a vétek, 6256 4, V | és ez az, mi önt gyanúba keveri.~ ~Angelika agyában hirtelen 6257 1, VIII | hogy mozdulatait mentül kevesebbé korlátozza, termetének egyéb 6258 4, IV | is felszólitotta mentől kevesebbet beszélni róla idegenek előtt 6259 4, IV | dicsekedhetik ön, a mivel kollegái kevesen, hogy engemet legyőzött.~ ~ 6260 6, III | felnyitott ajtón titkolózó kéz- és arczmozdulatokkal.~ ~- 6261 4, I | én csak akkor fogok neki kézbesíteni, ha a hitelezők figyelme 6262 4, IV | vizsgálat alá. -~ ~A birák kézbevették az átnyujtott iratot s helyeslő 6263 4, IV | beszélni, mintha ellenfelét kezdené valamire becsűlni. Hanem 6264 7, XII | eszméje az emberi szivnek, te kezdet és végnélküli iszonyú lény, 6265 6, III | egész?~ ~- Úgy hiszem elég kezdetnek.~ ~- Nemde egy barna bajuszú, 6266 5, V | neki?~ ~Ezek az okok hatni kezdettek az öregekre. Elálltak Malika 6267 4, V | vádlotthoz intézett kérdésekkel kezdhesse.~ ~Önnek családi neve asszonyom „ 6268 7, IV | jegyezni, gyermekkorában kezdhetne hozzá s megőszülne, még 6269 1, V | hogy a mentő csónakokat kezdik leoldozgatni s abban hagyják 6270 1, VI | csak engedd, hogy elől kezdjem, a dolgot.~ ~Megérkezvén 6271 5, III | látványok szépe csak ezután kezdődött még.~ ~A mint a pópák elénekelték 6272 1, VIII | megismertetendő.~ ~A mint látni kezdtünk, mentünk tovább.~ ~Én aggódva 6273 3, IV | Szivesen jó lyányka, adsza kezedet.”~ ~S a szolga vezette a 6274 6, II | fel, odahajolt szép neje kezéhez, s azt szenvedélyesen, indulatosan 6275 3, II | arczát az égre, s kulcsolt kezeiben reszketve szoritja ajkaihoz 6276 6, III | elfeledkezve, - s kiejté reszkető kezeiből a könyvet.~ ~A támadott 6277 6, III | azoknak, kiknek lámpás volt kezeikben, egy pár ökölcsapással kiverte 6278 6, III | ökölcsapással kiverte azokat kezeikből, a midőn aztán a sötétben 6279 2, I | ruháikat rángatja, fejét kezeikhez dörzsöli s bús, rekedt hangon 6280 1, VII | sikerül: a mint megkeményednek kezeim, akként keményedik meg szivem 6281 6, III | karszékébe rogyva s zokogó arczát kezeire hajtá.~ ~- Ismered vétkem 6282 1, V | asztal előttem, a csésze a kezemben, midőn egyszerre puff! nagyot 6283 8, I | én megborzadva ejtém ki kezemből a fegyvert, érezve, hogy 6284 1, V | egy darab fa, megfogtam a kezemmel a függő ágyamat s beleharapva 6285 7, VIII | fejemre. - Véréből egy csepp kezemre fecscsent, siettem az erdőbe, 6286 3, IV | karok közül s a seressant kezén fogva apjához vezeté, örvendő 6287 6, II | férfiu, kit don Godoy jobb kezének neveznek, bár inkább nevezhetnék 6288 7, VIII | bűnhődni fogok, de nem emberek kezétől. Az örökigazság pallosa 6289 4, V | bizonyitványok kerültek ellene kézhez.~ ~Az esküttszék ismét együtt 6290 6, II | t r o m á t”, mely csak kéziratban forgott, de melyet minden 6291 6, III | különféle kifejezésteli arcz- és kézmozdulásokkal kisérve.~ ~- Nevess gazember! 6292 7, X | éktelen, idejemult és gazdag. Kezöket egymás kezébe tették az 6293 5, IV | belőle.~ ~Ez a pohár azután kézről kézre forog, a legvadabb 6294 5, I | kezeik megfehérűltek a keztyű viselésben, termetük hozzá 6295 5, II | panaszkodott, hogy nincsen keztyűje, szép fehér kezei mind oda 6296 8, I | szórja le magáról kalapot, keztyűt és vadászkürtöt. Medvére 6297 1, X | ki tudna ott pihenni?~ ~Kezünkbe szoritjuk egykori ellenségünk 6298 4, I | a szokottnál is élénkebb ki- s bejárást lehete tapasztalni 6299 1, XI | vagy tizenkétszer iszonyu kiabálás közt keresztülugrálta, s 6300 1, V | fel. Mintha nagyon sokat kiabálnának oda kinn s valaki az ablakomat 6301 1, VIII | s ha valami madarat hall kiabálni éjjel, ha három országot 6302 2, V | hangon szüntelen e nevet kiabálta: „Adamante, Adamante!”~ ~- 6303 5, IV | óltalomért, segitségért kiabálva. Hasztalan, azok aludtak 6304 3, V | folyamodtak a consulhoz, kiadatásomért.’~ ~Az örmény ereiben fagyni 6305 2, II | lett volna; társaságokban a kiállhatlanságig vitt szerénysége, minden 6306 1, V | conglomerálódott.~ ~A ki ezt kiállja, az a viz alatt sem fúl 6307 1, VIII | üdvözölhessem, s a mint kiállok nagy prosopopoeával az ajtóba, 6308 6, VI | miattam sokat. Én is sokat kiállottam. Tűrtem nyomort, büntetést, 6309 6, III | kétszeresen tért vissza a kiállt veszély után. Börtönén kivül 6310 7, V | könyhullatásinak terhét miatta s kiállta érte mind azt, a mi az életben 6311 6, VI | nyilt a virág, a falukon kiálltak az utczákra a vén emberek 6312 6, I | Egyik hasáb a másik után kialszik, az utolsó parázs is elhamvad. 6313 8, I | ebek?~ ~- Hagyjatok békét, kiált mérgesen az érkező, levágva 6314 6, V | arczon, még a haldokló is azt kiáltá: „előre”! s odavonszolta 6315 6, V | repült a levegőbe.~ ~- Előre! kiálták ekkor mindnyájan. A harczi 6316 8, VI | láttára mindenki bámulva kiáltana fel, ez ő! ez ikertestvére 6317 8, VI | ismerék, nem egyhangúlag kiáltanának-e fel: hogy a halottak feltámadtak 6318 7, XII | egy percz sem mult el.~ ~Kiáltani akart az Istenhez, és nem 6319 8, VII | hallani, annak irtózatos kiáltását: „anyám! - anyám”!~ ~ ~ ~ 6320 6, I | viszhangzott a minden oldalról jövő kiáltások hangja; szivének érverése 6321 3, II | keresztűl ledobja. „Hajrá!” kiáltják az üldözők, s a hat véreb 6322 1, V | egy csónakba lépni. Utána kiáltottam, hogy vigyen el engemet 6323 6, I | tudott kivenni a nép zavart kiáltozásiból, e hang volt: „la libertad.”~ ~ 6324 6, VI | kis gyermekek, s „viva”-t kiáltoztak az elrobogó után. A vizért 6325 1, XII | ifjú Géza fogytig megtartá kiapadhatatlan humorát, azt, mely a lélek 6326 1, VIII | is láttam, hogy valakit kibecsültessek telkéből s magam ura lehessek 6327 7 | sárral sehogy sem tudtam kibékülni, s ezuttal úgy vevém észre: 6328 1, XII | legkeményebb ellenségeivel kibékült, s legjobb barátjaival haragot 6329 6, II | grófnő utolsó nőcselédjét is kibocsátá magától, alcovenje hátterébe 6330 6, VI | itten jutott eszébe köpenyét kibontani és magára venni. Egész addig 6331 2, V | tengereket orditani hallá: kibotorkázott a tenger partra, bele kiáltott 6332 1, XI | városba.~ ~Az ember majd kibujt bőréből örömében s igérte, 6333 1, VIII | melynek sürüjéből midőn kibukkanánk, ime előttem állt mintegy 6334 1, VIII | végre mihelyt ez erdőből kibukkanunk.~ ~Én hozzá levén szokva 6335 1, V | felvánszorogva kinyitottam ajtómat s kibuktam a födözetre. A szél menten 6336 1, VIII | csörgőkigyó-tanya, s az mindjárt kibuvik, ha meleget érez.~ ~Mit! 6337 4, II | asztalához, égő szemeiből kicsordultak a könyek; fölvette a szekrényt, 6338 7, X | boszantsák. Hm! ha mindazokat kicsuknák innét, kiknek lelke piszkos, 6339 7, X | imádkozni. A templomajtó előtt kicsukva rongyos emberek ültek. Piszkos 6340 8, II | elvadult leányzó, kit anyja kidobott a vadaknak, s azok fölnevelték, - 6341 1, I | volt rajzolva s a figyelmes kidolgozás tanusitá, hogy a kinek keze 6342 6, II | kettő.~ ~A jó tiant ez alatt kidült a physicai fáradság miatt 6343 3, II | annak vasrostélyai közt kidugta éktelen fejét, s lenézett 6344 3, II | között, s fejét és karjait kidugva a vasrostélyzaton, borzasztó 6345 5, IV | ivó majd előbb majd később kidűl a sorból; a kinek esetén 6346 3, V | Unna partjára értek. Lovaik kidűltek alóluk. A futók csónaka 6347 7, XII | kihűlt, lecsillapult dühe, kiégtek égre támadt lángjai, s most 6348 4, V | birák elé. Görnyedő alakja kiegyenesedett, keble tágúlt, szemei ragyogtak.~ ~- 6349 1, III | viszály mégis diplomatiai úton kiegyenlittetett.~ ~Légy boldog, - a mi azt 6350 4, II | szemüveget viselt, s idegen kiejtésű hangon tudakozódva madame 6351 1, III | hagytam a javát, mely téged is kielégitend.~ ~Itt vagyunk végtére a 6352 1, X | kezét, megbocsátánk neki, kiengesztelődtünk iránta, örülünk, hogy körünkben 6353 6, VI | mindkettőt a világnak, - legyen kiengesztelve irántunk.~ ~E pillanatban 6354 8, III | végig hangzik a határtalan kietlenen, utána egy nagy fekete fenevad, 6355 3, II | malmokat sülyeszt el, s kifacsarja a fenyőszálat kőszirti tövéből.~ ~ 6356 6, III | hogy mi ér valamit? szólt kifakadva a szobaleány, s boszújában 6357 8, III | hagyva, a medve először kifalta kosarából az epret, s azután 6358 1, VIII | marhákat? kérdém, mikor halálra kifáradtunk a nyargalásban.~ ~Senki 6359 2, I | egy aranyzott nőalak van kifaragva, kezében ó idomú serleggel, 6360 8, II | elsimul arczáról a szilaj kifejezés, valami szelidebb tekintet, 6361 6, I | volt a megtébolyitó öröm kifejezése. Minden szoba kiürült. Este 6362 1, V | és gyötrelem legiszonyúbb kifejezéseivel arczán. Jajgatva vonta össze 6363 8, II | a mosolyhoz vagy a hála kifejezésihez, derűl föl rajta, keblén 6364 6, II | s mig arczán a gúnyoros kifejezést a legédesebb meglepetés 6365 4, IV | védelmére. Az fölkelt, sápadt, kifejezéstelen arcza szánalmas gyöngeséget 6366 6, III | vigyorgást vetett, különféle kifejezésteli arcz- és kézmozdulásokkal 6367 1, VIII | sokaságát nem szabad számokkal kifejeznem, mert az itt saját athmosphaera, 6368 2, II | hideg komolyságot kellett kifejeznie, külömben minden vonalm 6369 8, VII | oly elevenen volt azokban kifejezve a gyűlölet, az irtózat, 6370 4, IV | a vád és védelem folytán kifejlett tényállást elmondá az esküttek 6371 4, V | várta az irtózatos dráma kifejlődését.~ ~Egyszer végre nyilt a 6372 1, III | Ikariáról, máskor többet. Kifejlődésünk oly óriási léptekkel halad 6373 5, I | az ilyen szenvedélyeket kifejlődni, engedte az öreg úrakat 6374 5, V | pokoli látványt, a mi elöttük kifejlődött.~ ~A mint az alulról jövő 6375 6, III | emeletből leereszkedni rajta, de kifeledte számitásából azt, hogy ő 6376 1, I | hibásan rajzoltam s a mit kifeledtem, a mi az egésznek azt a 6377 8, III | látszott az ég, a csillagok kifénylettek belőle rezgő pillogásaikkal, 6378 3, III | hölgyet segité reggelenként kifesteni.~ ~Testvér bátyja Murányi 6379 1, VIII | elszánnom magam a legvégsőre, kifesziték egy gerendát az akol hátuljából 6380 6, III | vaspálczával lehetett képes kifesziteni.... Már látta a világosságot, 6381 1, VI | szót sem szóltam többet, kifizettem a 25 dollárt, még 25-öt 6382 2, IV | elutazott.~ ~Cadixban egy hajót kifogadtak, a hajó neve volt Circe.~ ~ 6383 4, IV | legjobb rendben voltak, hitele kifogyhatatlan, személye köztiszteletben 6384 4, IV | meggyilkolá, nem volt azon kifogyhatlan hitelü űzér többé, mint 6385 6, I | lélekállapotának volt természetes kifolyása, üldözve laktársát.~ ~Az 6386 7, XII | mikor a végső csepp vér kifolyt, a sziv megállt, tárt ajtó 6387 3, IV | maradt az egész szigeten. Kifutott a sziget szélére, sírt, 6388 6, III | rendesen fuvoláján keresztül kifútta a utczára, nappal semmi 6389 2, IV | is őrül, mert nem bírta kigondolni: hogy miért nem hagyja őt 6390 1, IV | sem érzi azokat, testvérem kigunyolja, atyám elitéli. Egyik kinos 6391 7, XII | jutalmat kapott a gyilkos, kigyófulánkot a jóltevő, s mentűl törpébb 6392 3, IV | voltak nadályokkal és vizi kigyókkal; ezeken a férfi vállain 6393 1, XI | myriadjait hozva elő a mérges kigyóknak, békáknak és bogaraknak; 6394 8, II | valami fehér köd, valami kigyózó fehér habsugár, mely örök 6395 5, III | hanem mulatság végével kihajigálták őket az ablakon, vagy meggyujtották 6396 8, I | és kaczagnak, az erkélyen kihajolva, a távol kéklő erdőkre bámul.~ ~ 6397 4, IV | Ekkor a vallomások egyenkint kihallgattattak, a hol Moncené asszony érintve 6398 1, VIII | benne lakott, a napokban kihalt belőle sárgalázban. -~ ~ 6399 1 | remények utolsó csilláma is kihamvadt kebletekben, - ha nem szerettek 6400 3, III | megnyiljon és őt hamvaul kihányja, ha apja s rokonai kínszenvedéseit 6401 5, I | rendelt idő és alkalom, kiházasitják tisztességesen örökbe tartott 6402 4, IV | foglalta el helyét, arczán sem kihivó dacz, sem kihívó gyöngeség 6403 4, IV | arczán sem kihivó dacz, sem kihívó gyöngeség nem mutatta magát. 6404 3, I | egymásután, melyekből minden élő kiholt; - az útfélen sövények alatt 6405 8, VI | ott, a kosárka, melyben kihozta, üres volt.~ ~Az úrhölgy 6406 7, XII | mennykövekkel sújtolá. - Aztán kihűlt, lecsillapult dühe, kiégtek 6407 5, IV | volt; ott reggelig majd kihűtheti haragját.~ ~A leány nem 6408 7, XII | kést. Omolt a vér, a mint kihúztam belőle. A föld megitta véremet, 6409 4, II | Itt megvolt szakadva és kihuzva.~ ~Angelika nyugtalanul 6410 3, III | az ebek majd annál fogva kihuzzák a sírból a halottat. Azt 6411 7, XII | határa. Az ember mindent kiirtott róla, a mi él. Erdők, virágok 6412 4, V | T…. (itt a név nem volt kiirva) felvilágositása után csak 6413 6, VI | Diaz az utólsó cseppig kiitta, a mi benne volt. A távolból 6414 6, III | szobából nem volt többé kijárás.~ ~A szökevénynek hirtelen 6415 1, VIII | kaucsuk gyüjtéskor szokott kijárni a kereskedő nép, egy pár 6416 1, VI | nap mindjárt rábiztam a kijáró legényre, hogy keressen 6417 8, IV | idő óta a vadleány gyakran kijárt erdejéből a kisded faluhoz, 6418 3, II | mint az.~ ~„Hát apádnak kije maradna akkor?”~ ~A gyermek 6419 8, II | isten kezéből legelőször kijött.~ ~Azután a habzó permeteg 6420 7, X | a templom csarnokából!~ ~Kijöttem az istenházából, nem tudtam 6421 4, IV | nem látta őt az irodából kijőni. De feltéve, hogy e rejtélyes 6422 6, III | élesebb végével aprónkint kikapargatá a kövek mellől az összetartó 6423 1, VI | hogy elfutott bele a méreg, kikaptam a számból a pipaszárat s 6424 3, III | a felhők haragja téged kikerül, vizbe nem fúlsz, földön 6425 8, VII | leszünk fenevadak ismét... Kikerüljük az emberarczot, elfutunk 6426 6, VI | el mellettem, - engemet kikerült a halál, a golyózápor közt 6427 1, IV | bennünket megismerének, kikhez utasitva voltunk, legmegelőzőbb 6428 1, II | Megveszek egy birodalmat s kikiáltom magamat benne királynak 6429 5, II | gróf új választottjával kikocsikázott, kétségbe esetten a lovak 6430 6, IV | Minden néma. A lakosság kiköltözött a városból. A családok az 6431 1, VIII | összebeszélve Friczivel, hogy kiköltözzenek Kaliforniába, ingóságait, 6432 6, I | mi azonkivül történt.~ ~Kikönyökölt szűk vasrostélyos ablakába, 6433 2, V | hollandival találkozik.~ ~A kikötő márvány lépcsőzetének alján, 6434 2, V | V.~ ~Egy este a cadixi kikötőben Indiákról jött hajósok regélték 6435 1, V | bele telt két óra, mig a kikötőből kivergődtünk, mialatt a 6436 1, VIII | rég egy kis fiatal üszőmet kikötöttem a fűre legelni; egyszer 6437 1, VIII | rakott piaczot, korlátos kikötőket képzeljek, ha még annyi 6438 1, III | épen legalkalmasabb leend kikötőnek, már eddig is kedvencz helyük 6439 3, II | folyam parton egy csónak van kikötve, azt kell elérnie, hogy 6440 4, II | csöngetés hallatszott, Angelika kiküldé szobaleányát, hogy nézze 6441 1, XII | ha minden pártvezéreinket kiküldenék ide egy pár esztendei p 6442 1, VIII | nagy zajra ébredek fel. Kiküldöm Jancsit, hogy nézze meg, 6443 1, VIII | mint egy tülök.~ ~A multkor kiküldtem a partra halászni, egyszer 6444 7 | felől, de egyebet sem birtam kikutatni, minthogy valaha itt egy 6445 1 | sir, - mit látsz rajtuk? kilátás van másutt is, s a kik elmultak, 6446 1, VIII | földre, eltátott torkából kilátszottak fehér fogai, szőre felborzadt, 6447 4, I | Duforet Angelikához czimezve, kilenczórakor elindult a resurrectionsman-ek 6448 7, XII | haját lobogtatta a szél.~ ~Kilenczven év fehérité meg e hajakat.~ ~ 6449 2, V | hogy utána lopózzék és kilesse, halálos bús komorság fogott 6450 4, IV | kit nem ismerünk, a kinek kilétéről fogalmunk sincs, s a kinek 6451 6, III | tapogatózik, egy szőnyegajtó kilincse akad kezébe. Megnyomja, 6452 5, V | palota ablakain kezdtek kilövellni, egy eget verő orditás hangzott 6453 4, VI | zúgott, a felhők repedésein kilövellő láng fénye mellett lehete 6454 1, VIII | elnyelte a bornyumat, a kötél kilógott a szájából, melynél fogva 6455 1, V | hogy ez is minden perczben kilyukadhat, elsülyedhet, szétpattanhat, 6456 1, V | minthogy a hajó árbocza kilyukaztotta az eget.~ ~De hisz könnyű 6457 4, IV | amazt? Az átadott iratok kimagyarázandják azt is, miért nem találtatott 6458 3, II | szemébe a férfinak, valami oly kimagyarázhatlan sejtelmes sötétség ült annak 6459 3, III | Murányinak, s igy könnyen kimagyarázható, hogy ennyi pénzt érezvén 6460 1, VII | fehérneműt mosok, azt magam kimángorlom, s ha látnál aratáskor a 6461 3, III | halott ruhájának egyik csücse kimaradt a sírból. Az ifju lehasítá 6462 6, III | szögletajtó, azon észrevétlenül kimehetsz a mellékutczába. Odáig vezetni 6463 6, I | gondolat támadt.~ ~- Ha te kimehettél itt, miért ne mehetnék én 6464 4, II | viszonyok késztették, ne kiméljen engem, mondja: hogy rosz, 6465 4, IV | fordult hozzá.~ ~- Nem fogom kimélni a halottat, midőn az élőt 6466 7, XII | élt még a világ, ez egyért kimélte meg a földet az Isten.~ ~ 6467 2, II | hogy az vétek, iszonyu kimenetelű vétek, férjül választani 6468 6, III | gnómmal.~ ~- Megszámláltad a kimenöket? kérdé a kapus.~ ~- Mind 6469 1, VIII | falatnál sirva fakadt s kiment a házból, az én gyomrom 6470 1, III | Elfoglaltságom némileg kimentend. Elképzelheted, hogy egy 6471 8, VII | tartott étkes kosarat halkan, kimért nyugalommal nyujtá a medve 6472 6, II | mig élv- és izgatottságtól kimerült tagjait nyugalomra hivja 6473 4, V | bűnösnek” találtatott.~ ~E szó kimondásakor Angelika mennyei magasztossággal 6474 4 | reszkessen, midőn e szót kimondja „halál” és keze ne reszkessen, 6475 4, IV | titkos, démoni ellenség kimondta a vádat, az emberek kaptak 6476 6, III | rég volt, midőn e nevet kimondtam. De ha te megbocsátasz is; 6477 3, III | az erény fehér ruhájából kimosni nem lehet. Csak egy irgalmat 6478 3, III | esőszakadás egyik oldalát kimosta az ároknak, a halott ruhájának 6479 4, III | halál, melylyel első férjem kimult, oly rettenetes nem lett 6480 3, IV | a milyen torzhelyzetben kimultak tűzhelyeik mellett, szobáik 6481 7, XI | harsonák éneke siratta a kimultat, gyertyákat osztogattak 6482 3, IV | mik alatt örmények árulnak kimustrált szöveteket; csupa tetőből 6483 4, IV | semmi készpénz, - a mérleg kimutatása szerint Monce ur az nap 6484 1, V | hölgyet látok fetrengeni, a kin és gyötrelem legiszonyúbb 6485 1, VI | leült egy székre minden kinálás nélkül, egyik lábát a másikra 6486 8, VI | karjára s nem fogadta el a kinálást.~ ~- Köszönöm, lesz még 6487 6, II | ellenére a vendégek egymás kinálgatása nélkül siettek az asztalokhoz.~ ~ 6488 1, XI | melyekkel nem szünt meg kinálni.~ ~Jól van fiam, Kingatara-Ururuth, 6489 1, III | rég saját leánya kezével kinált meg, melyet én is elfogadtam, 6490 8, VI | Darvaival.~ ~Darvai udvariasan kinálta a hölgyet, hogy üljön le, 6491 6, VI | kastély tetejét, melyben élte kincse rejlik. E tekintet némileg 6492 4, II | lehetne valakinek nekem kincseket küldeni.~ ~A szekrény nem 6493 4, II | tétovázás nélkül rá mert annyi kincset bizni.~ ~- De hát ki tudja 6494 7, VI | s önkénytelen remegését kinevetve, enyelgő mesét mondott e 6495 8, III | is előtte annak szokatlan kinézése, közelebb bújt hozzá, karjait 6496 1, V | ültem volna; mint azt a kinlódást láttam; beültem a kabinba 6497 2, III | olthatlan égetését kezdi édes kínnal élvezni, keresse fel azon 6498 1, IV | mert a sziv ismét újra kinő.~ ~E napokban atyám az elnöknél 6499 1, XI | fiut megfojtotta a gyilkos kinövés.~ ~De nem soká kellett a 6500 1, V | nagyobb erőt vett rajtam, s a kinok dühöngése után bekövetkezett 6501 2, III | fekélyes; ki megkóstolja, kínok között halálozik meg és 6502 7, IV | nekem mindenható sors a kinokért, miket fejemre mértél? Egy 6503 3, I | fognék azon nyilásig nőni s kinőnék börtönömből! - - ~ ~Soha 6504 1, IV | erőszakol lelkére, másik még kinosabb alakoskodást: a világ csodálja 6505 8, VII | belől, szivemben, úgy kinoz, úgy öldököl.~ ~A vad nyöszörgve, 6506 1, XI | Atyám meghalt. Megölte a kinozott sziv. Most már csak ketten 6507 2, III | nevét? Ki ő? Kétségektől kínozva álla meg a madár előtt, 6508 3, V | jövendő vár reád.’~ ~„Ne kinozz!”~ ~,Isten veled, szegény 6509 7, XII | reáakadtak embertársai.~ ~Kinpadra vonták, töviskoszorút nyomtak 6510 3, III | kihányja, ha apja s rokonai kínszenvedéseit megtorlatlanul hagyná, és 6511 1, V | a haláltóli félelem.~ ~E kint nem lehet tollal leirni, 6512 1, VIII | VIII.~ Hurday László ur~ te kintetes Garmady László u r hoz.~ ~ 6513 6, III | kezébe. Megnyomja, az ajtó kinyilik. Valami szűk sötét folyosó 6514 2, V | feküdtek tarka öltözetben, kinyilott szemekkel, halvány halott 6515 2, II | sirás verte fel álmából. Kinyitá a neszre ablakát, mely körül 6516 1, V | kinzott, hogy felvánszorogva kinyitottam ajtómat s kibuktam a födözetre. 6517 1, XI | bebocsattatást kiván.~ ~Kinyitva a mesterséges fakilincset, 6518 2, III | erre megfordult álmában, kinyujtá karját s ajkaihoz ölelve 6519 6, II | jövő esztendőt megérik.~ ~A kinyújtott pohár megállt az emberek 6520 6, III | Annak csatornája egy messze kinyúló rézdelphinben végződött. 6521 1, XI | kaczikának, ki szavaimat megértve kinyult az ajtón s bevezette a nekem 6522 1, VIII | szüz természet az emberek kinzására talált fel.~ ~Egész nyáron 6523 1, V | közelebb.~ ~E gondolat annyira kinzott, hogy felvánszorogva kinyitottam 6524 3, I | mely mindenre egyiránt kiömlik s én érzem, hogy mint a 6525 7 | meg nem őszültem. A zápor kioltá a besütő tűzvilágot, s a 6526 5, IV | aláforditá a fáklyát, és kioltotta azt, s midőn a vendégek 6527 2, II | jótéteményeit oly szerényen bírta kiosztani, mintha ő tartotta volna 6528 3, III | rovására elveszett összeg kipótlására összes minden értéke sem 6529 6, I | látogatóimat fojtogasd? Kipusztitalak innen néma méregkeverő; 6530 1, VIII | mint lehetne a világról kipusztitani a pénzt s az embereket rávenni, 6531 2, III | halhatott meg, ügyes orvosok kiragadák őt jóltevő halála kezéből 6532 6, I | ragyogvánnyal szegélyezve; mécsekkel kirakott kerek ablakai, mint egy 6533 1, II | kikiáltom magamat benne királynak s olyan ötvenet vágatok 6534 3, III | volt, imádott, ünnepelt királynéja a legelső köröknek messzeföldön 6535 7, I | arczát az égnek emelni; királyok lesznek majdan belőle, költők, 6536 6, I | megmenti Spanyolországot és a királyt, VII. Hernandót a frank 6537 4, I | istenségnek, ki előtt meghajól a királytól a koldusig minden ember; - 6538 1, II | Amerikába, jószágomat eladtam Kirchthürmernek 80 ezer forinton. 40 ezer 6539 5, II | összeférni, egész egyszerűséggel kirendelte őt a kastélyából, valami 6540 7, XII | Hazáját árulta el.~ ~És az apa kirohant a hideg, fagyos éjszakába, 6541 7, XII | elhalmozák, megrázkódék, kirombola, tüzével leszórta a rabszolgaság 6542 3, III | megdicsőülést ére; az előkelő kisasszony oly szent és benső érzelemmel 6543 5, I | íngó-bingóját, s maga feleségével és kisasszonyaival menjen haza a falujába kapálni, 6544 3, III | egy előkelő nagykereskedő kisasszonyával, midőn atyja ily szerencsétlen 6545 1, IX | t a r a - U r u r u t h kisasszonynyal fogom összeházasitani.~ ~ 6546 1, XI | leányát Kingatara-Ururuth kisasszonyt neked nőül adja, el is hozta 6547 3, IV | viasz-gyertyák és a halotti kiséret? - - Mondtam, kis lyány, 6548 2, IV | éves lakása helyéről neje kiséretében elutazott.~ ~Cadixban egy 6549 1, III | napfényesebb helyeken igen sikeres kisérleteket tettem a czukornáddal, s 6550 6, II | idegen szeszélyek röpteit kisérni.~ ~Előjőnek aztán azok a 6551 8, III | lábacskáit, a mint a vad kisérő, a havasi medve, gonosz 6552 4, V | mert Tonners ur az utközben kisérőit megvesztegetve elszökött 6553 7, XI | czimereket és fátyolt minden kisérőnek. Meghordozák a halottat 6554 7, XII | szárnya vitte. Sötét föllegek kisérték, vakitó napok ragyogtak 6555 7, XII | őrcsillagát.~ ~- ~ ~Ilyen látások kisértenek meg álmaimban.~ ~De az ébrenlét 6556 7 | mintha csak holtteteme, kisértete lett volna egy igazi háznak, 6557 3, III | gondolatjai nem egy polusi éj kisértetei-e? Örömre kevés egy ember 6558 6, I | mely szétriassza lelke kisérteteit? Csöndes volt minden. A 6559 8, III | hallatnék.~ ~Mint valami kisértetes tünemény, három alak fut 6560 8, III | varázsudvara köréből sápadt kisérteti fénynyel tekinte alá a kietlen 6561 2, I | ködalakja egy meghalni nemtudó kisértetnek.~ ~Ki a repülö hollandival 6562 3, III | első kakas-szót, mely a kisértőt hazaküldé hideg kriptájába. 6563 1, X | nyakába borulni, s keblén kisirni magamat, kinek látása is 6564 2, III | könyektől, miket álmomban kisírtam.~ ~- Mondd el álmodat, szólt 6565 6, I | s odarohanva a pókhoz, kiszabaditá a faggatott bogarat, s valami 6566 8, II | ott lephetni, mielőtt újra kiszabadithatná magát, s mint a madár, melynek 6567 6, I | rokonaikkal, ismerőseikkel a kiszabadulók, hogy sirtak! hogy nevettek! 6568 6, I | is úgy elnémultak. Mind kiszabadult valamennyi, csak ő maradt 6569 6, II | érzelemcsendület, mely a húrok alól kiszabadúlt, meglátszott élveteg arczán, 6570 1, XII | mellett, mire én azt találtam kiszalasztani a számon, hogy bár most 6571 2, I | házra, egy égett fára, egy kiszáradt kútra, egy nagy gömbölyü 6572 1, V | megirom, ha kell kiszedni, én kiszedem, ha kell bekötni, én bekötöm, 6573 6, III | munkájának.~ ~Az egymásután kiszedett köveket és téglákat reggelre 6574 1, V | irni, én megirom, ha kell kiszedni, én kiszedem, ha kell bekötni, 6575 6, III | kötelet dereka körül övezte, kiszedte egyenkint a téglákat, miknek 6576 5, V | sikoltás hallatszott, Malika kiszenvedett.~ ~De Kozima elérte a pinczét.~ ~ 6577 1, V | mind megihatod, a mit én kiszivattyúzok, gondolám magamban s fekve 6578 1, XI | béke és szövetség pipáját kiszivjuk.~ ~Pipát cseréltünk.~ ~Ő 6579 1, VIII | rágva a feje, a vérüket kiszivta valami állat.~ ~Máskor reggel 6580 5, IV | Máskor még a gondolatomat is kiszoktad találni, ma pedig fajankó 6581 3, III | gondolkodott a sors igazság kiszolgáltatásáról.~ ~Keserű elmélkedései lehettek, 6582 1, III | ezer mázsányi érczet fog kiszolgáltatni.~ ~Házam egy gyönyörű folyamparton 6583 1, VIII | rohant egyszerre rá s vérét kiszopta, majd ismét nyaktörő sziklagerinczeken 6584 5, V | cselédek, vadászok mindinkább kiszoriták a zendülő pórokat, mig a 6585 1, VIII | padlásra bujt el ijedtében s én kiszorultam a házból, miután a fenevad 6586 1, VIII | csókolta volna meg, bizonyosan kiszurta volna a szemét azzal a plajbászszal, 6587 1, VI | emeletbe. Csinos, fával kitáblázott szobába jutottunk, melylyel 6588 7 | mint gondolatai; semmi oka kitagadni magát a világból; oh, mikorra 6589 8, VI | népes társaság közt önnek kitagadott veje megjelenne, egy hölgygyel 6590 7 | megelőztek. A kunyhót szépen kitakaritották, a mi elvihető volt, elvitték 6591 8, V | arczkifejezését, szegény asszonyt úgy kitaláltam vetni fejemből, mintha soha 6592 8, V | hogy a hasonlat egyszer kitalálva, csakugyan meglepő. -~ ~- 6593 8, II | szemekkel közelge a vadász, kitárt karjai elzártak minden menekülést 6594 3, V | férfiak ellenében bátor, kitartó, nők iránt hizelgő, engedékeny; 6595 3, III | szerencsétlent; de nem tudta kitaszítani szivéből annak emlékét, 6596 1, VII | tévedésemet, midőn az ablakon kitekintek s megpillantom az idegen 6597 3, II | szárnyait feltárva a zaj helyére kitekintett.~ ~A férfi sem hitte a mit 6598 1, X | hazulról hoztam. A sziv kitépetett termő földéből, de gyökerei 6599 5, III | Csarekoffnak nem egy csomó kitépett hajába kerűlt, mig azt a 6600 5, IV | is, még a szalagokat is kitépte hajából, s úgy állt meg 6601 8, II | terebélyes fa alá, hosszú haját kiterité a forrón sütő napra s ott 6602 5, I | tisztelt úrnőnek roppant kiterjedésű jószágán tizezer jobbágya 6603 5, II | mulatságot egyéb jószágokra is kiterjesztik s ezen gondolaton nincs 6604 6, III | hogy szólni találjon; s kitérő feleletet adott a kérdésre.~ ~- 6605 6, I | halászkunyhók lakója is kitette gyertyáit ablakába, s szomszédaival 6606 6, I | egyben van két szál gyertya kitéve.~ ~Azon sötét épület... 6607 3, II | határon átköltözik, itt kell kitölteni a veszteglési időt, tiz, 6608 1, VIII | egymásba voltak róva, s közei kitömve mohával. Lerajzolni sokat 6609 5, V | legirtózatosb, ha egyszer kitör: sehol sem oly irtózatos 6610 5, IV | néha, csak a vidám jókedv kitörése.~ ~- Isten segits! szent 6611 3, I | lelkem hasztalanúl erőködve kitörni börtönöm falán fáradtan 6612 4, II | hangosan, szabad útat engedve a kitörő fájdalomnak.~ ~Arnould átvette 6613 4, II | ki lehete venni, hogy a kitörölt szó ez volt: „föltáma”…. 6614 5, V | Csarekoff volt.~ ~Estében kitörte lábát, de azért oroszláni 6615 1, XII | gondolat minden más egyebet kitörül elmémből; most már kötelességem 6616 6, III | s néhány pillanat mulva kitörve a kémény tetején, a házhéj 6617 1, VI | hogy Jancsi hajdum hollétét kitudakolván, hozzák vissza hozzám.~ ~ 6618 4, IV | hatóságoknak csak nevét kitudhatni. Pedig tagadhatlan volt 6619 6, IV | valahogy még ezt a másikat is kitudnám üttetni.~ ~- Ez fölséges 6620 4, V | nőcselédtől, ki azt megláthatta, kitudni? Nem beszélhetett-e róla 6621 6, III | Legyenek csendesen. Végre kitudtam valamit!~ ~- Nos? nos? kérdé 6622 1, VIII | találhatám, de vonásai annál kitünőbbek voltak, szépen kiülő nagy 6623 5, IV | vőlegények és menyasszonyok azon kitüntetésben részesültek, hogy őket behitták 6624 2, II | mintsem e soha nem érdemlett kitüntetést elfogadta volna.~ ~Ötvennégy 6625 4, IV | A tanuvallomásaikból kitűnik az, hogy Monce idegen kéz 6626 5, I | közt mindig akad egy két kitűnő szépséggel biró fiatal leányka, 6627 5, I | lenni, mint ő.~ ~Különösen kitűntek azonban e vigmulatságok 6628 6, I | Spanyol nép Aranjuezben kitűzi a harczi zászlót, s elhatározza, 6629 3, IV | domboldali pinczéi, miket a kitűzött zöld zászlóról lehet megismerni.~ ~ 6630 5, III | medvékre vadászni, akkor kiültek a gavallérok az ablakokba 6631 6, I | kifejezése. Minden szoba kiürült. Este felé csöndes, viszhangos 6632 6, V | rajta, s a hogy a bomba kiütötte az egyik oldalát, meglátszott 6633 6, IV | úgy-e?~ ~- Ah, ah?~ ~- Kiütötték biz azt Ciudad Rodrigo ostrománál 6634 6, I | előjöttek a pókok rejtekeikből, kiugráltak hálóik széleire, elébb tovább 6635 1, VIII | két marokkal, hogy majd kiugrottak a szemei belé; Jancsi az 6636 1, V | torkában a viz szinére, kiúszott velem azon csónakig, melybe 6637 5, III | jeruzsálemi főtemplom csarnokából kiűzte a kufárokat és zsibárusokat, 6638 7, IV | van, nem a mennyországban. Kiűztél e paradicsomból, ajtajára 6639 6, III | füstjével mindig befeketité.~ ~A kivájt kőport pedig éjjel rendesen 6640 6, III | végét a rézdarab segélyével kivájta a falból, s kivette a vasrudat.... 6641 1, VIII | Szeretnék belőle egy párt kiválasztani, mondék, gyerünk közelebb.~ ~ 6642 5, I | leányka, ő azokat rendesen kiválogatá még nyolcz tiz éves korukban 6643 1, XI | nyakába s mondhatom, hogy kivált ily rengeteges országban 6644 1, XI | ismerek, mely bebocsattatást kiván.~ ~Kinyitva a mesterséges 6645 1, VIII | melyben felszólitók, hogy kiván-e bennünket statusa polgáraivá 6646 4, IV | tenni benne.~ ~A közvádló kivánatára Moncené rögtön őrizet alá 6647 8, IV | a falut, behallgatózott kiváncsi figyelemmel a kis kalyibák 6648 8, V | csak kaczagtak, azután még kiváncsiabbak voltak látni a csodát s 6649 4, IV | voltak foglalva bámulókkal, kiváncsiakkal; az üléseket árverezték, 6650 1, V | karfa mellé.~ ~Mi az? kérdém kiváncsian.~ ~A matróz végig nézett 6651 2, V | egy fiatal férfit, kit a kiváncsiság rá vitt: hogy utána lopózzék 6652 8, V | függönyöket kétfelé gördité.~ ~A kiváncsiságot önkénytes bámulat váltá 6653 1, V | málhával terhelve, melytől a kivándorlók makacsul nem akartak megválni, 6654 1, V | két hajó indult el tele kivándorlókkal. Többnyire németek voltak, 6655 1, XII | alapitványul hagyom.... szegény kivándorlott scythák számára... a kik 6656 5, IV | úgy tett, mint ki nagyon kivánkozik a földfelé, s bár a megijedt 6657 6, V | méltatlankodva.~ ~- Falura kivánkozott.~ ~- Befogod a szád vén 6658 7, XIII | bejárni a világot, melyböl kivannak zárva. Bezörgetnek a házak 6659 6, II | Cordovától”, ez est örömei semmi kivánni valót sem hagynának számomra 6660 3, III | No hát - szerencsés utat kivánok. - Ha tetszik útiköltség.... 6661 6, II | intézve, de az volt benne a jó kivánság tartalma: hogy adjon az 6662 4, V | Sajnálom, asszonyom, de ez egy kivánsága alig teljesülend, mert Tonners 6663 5, III | Vagy tán a rendes szokásnak kivántak eleget tenni, hogy a midőn 6664 7 | mozdult.~ ~Egész tisztelettel kivántam neki jó napot, de nem fogadta 6665 4, VI | VI.~ ~A kivégeztetés napja elérkezett.~ ~Midőn 6666 7, XI | Egy embert láttam egykor kivégeztetni. Lopott, rabolt, gyújtogatott, 6667 4 | volna olly merész, hogy kivegye a halál urának kezéből a 6668 7, XI | összerugdalta őt. Hisz ez volt a kivégzendőnek apja....~ ~Mint nézett a 6669 6, I | libertad.” Egy hangot tudott kivenni a nép zavart kiáltozásiból, 6670 8, V | okvetlen beszélni.~ ~Máskor kiverette volna házából az ily órában 6671 1, V | két óra, mig a kikötőből kivergődtünk, mialatt a sok lótófutó 6672 6, IV | halni? és most nem tudom kiverni a fejemből. Már most csak 6673 1, V | a kapitány s ő megy el. Kivertem a pipámat s befeküdtem a 6674 5, V | parasztokkal, hogy azt sarkaiból kivesse. A zár nyelve meghajlott 6675 7, XI | hogy azt ne bánthassák s kiveté őt sértetlen a partra. A 6676 3, II | mirigy-görcsök éktelenül kivettek alakjából; szemei mélyen 6677 1, VIII | a falnak volt támasztva, kivettem.~ ~Csak az egyik csöve volt 6678 2, II | ablakába tett csecsemőt, kivevé a kosárból, melybe kis rézlapra 6679 5, IV | elronthassa, megfogá a kezét, s kivezette a teremből a kastély legtávolabb 6680 6, III | mérges nagyokat ütött a kivilágitatlan ablak vastábláira, s visitozva 6681 6, I | vissza a viz szinére.~ ~S a kivilágított utczákon forr és tolong 6682 6, III | aludt egész éjjel, minthogy kivilágitotta volna ablakait.~ ~- ~ ~Madrid 6683 6, I | emelete van fényesebben kivilágitva, mellette mingyárt egy ódon 6684 8, II | mint egy ébredő istenség, kivillanik a nap az útját elálló ormok 6685 8, VI | midőn fáért az erdőre járt, kivitte magával a kis gyermeket, 6686 6, III | találkozunk.~ ~- Mához egy évre kivivom magamnak vagy az életet 6687 6, II | madame Rolandom.~ ~A grófnő kivonta karját Jacintoéból, a gróf 6688 1, X | valaki e szavakat mondja kívül: ki van itthon Székiek közől?~ ~ 6689 7, XII | égen ama vérfoltokat, miket kivülem senki nem lát, dúlt arczokat, 6690 4, IV | miután arczát a kapuson kivűl senki sem látta, az pedig 6691 7 | magammal hordtam azt, most kívűlem van és ő ragad magával.~ ~ 6692 8, II | medret a kemény szilárd kőben, hol csak itt ott kapaszkodott 6693 6, III | feleségével, egy vén vörösorrú kobold egy vén piszeorrú gnómmal.~ ~- 6694 4, I | szomszédok, s egypár késői kóborló nem sokára azután egy asztrakán-prémes 6695 6, I | rivalgás közt egy nyilt kocsi halad végig, a benne ülő, 6696 8, VII | csordástul járó fenevadak üldözék kocsiját, medvék és farkasok; mintha 6697 5, II | perczben eszébe jut, akkor kocsikázhasson ki.~ ~Most tehát a gróf 6698 5, II | egyszer falui egyikében kocsikáznék, valami paraszt ház előtt 6699 1, VIII | utaztunk vasuton, azontul hol kocsin, hol lovon, mindinkább vaduló 6700 6, III | mozgékony pulykaorrát. Minden kocsisa, minden inasa szövetségünkben 6701 5, III | bele is ülhet. Szakácsok, kocsisok s más egyéb nagyurak fognak 6702 1, VIII | odább akarunk menni, vegyünk kocsit, lovat és ökröket, s ámbár 6703 8, VI | megérkezett. A leány hallá a kocsizörgést, megismeré kedvese szavát. 6704 1, VI | rhumot, halból csinált kocsonyát, hideg marha pecsenyét, 6705 1, VI | lakott a cáviarral, másik a kocsonyával, némelyik a hurkák által 6706 8, I | ki az alatt, mig társai koczkáznak, mesélnek és kaczagnak, 6707 4, III | napon, nem a szokott időben koczogtatást hallott ajtaján s a belépőben 6708 1, VIII | látok az utcza végéről nagy koczogva közeledni egy fakó szamarat, 6709 3, III | szegény; fejénél egy szürke kődarab; valamely buzgó keresztény 6710 2, I | nélküli tünemény, eltünő ködalakja egy meghalni nemtudó kisértetnek.~ ~ 6711 8, II | maga a folyam a völgyi ködben és az éjszakában elenyészik.~ ~ 6712 8, II | mennydörögve rohan alá, fehér köddé, fehér habbá törve, mire 6713 3, III | felhők rémeivel és az eső ködében egy rémet lát rohanni a 6714 8, II | habbá tört folyam hófehér ködéből, a mint a nap teremtő sugára, 6715 8, II | De lent a völgyben még ködös éjszaka van, még ott tán 6716 1, V | Az idő criminalis volt, a ködöt harapni lehetett, s mikor 6717 2, I | egy hajó árnyképe, melyen ködszerü emberi alakok látszanak 6718 2, I | eljátszik magában, pompás ködvárosok változó képeit mutatja, 6719 7, XIII | lehettek zsellérhatalmukkal s kölcsönvett lelki erejükben milyen elbizottak. 6720 8, VI | egészen más gondolatokat költ, - igen száraz, prózai gondolatotokat, 6721 2, V | rajtok, némelyek estebédjöket költék a piros alkonyatvilágnál.~ ~ 6722 3, I | Piroslik-e még az égalja a hajnal költekor? Énekelnek-e még a madarak? 6723 6, II | Camoensnek egyik halhatatlan költeményét: „G r a n a d a o s t r 6724 6, II | republicanusok, egy egy elhirhedett költő, majd ismét egy vénebb katonatiszt, 6725 2, I | szemeiben, midőn a holtakat költögeti, s kedves fejét arczaikhoz 6726 1, VII | tenyész. Pompás növényzet az, költöi remeklése a természetnek; 6727 5, II | a mit néhány év alatt rá költött a leányra, azt kéri magának 6728 3, III | neki, kitől az életet kapta költsön - édes apja. Nyakába borult 6729 6, II | alabastrom kezek, azon dalt költve hangra, melynek szerzője, 6730 8, I | bántani, hanem haza viszi kölykei közé, s magáénak fogadja.~ ~- 6731 6, II | összegyülekezve; a vidámabb, könnyebb lelkületű hölgyek és lovagok 6732 4, V | könnyen elhitték, s még könnyebben elfelejtették... E tárgyban 6733 6, I | faggatott bogarat, s valami könnyebbült érzéssel nézett utána, a 6734 8, III | teremtést, kinek karjai könnyedén vitték tova, a mint annak 6735 2, III | s fehér hajával törölte könnyeit. Reggelfelé elaludt; s késő 6736 7 | s e gondolat visszaadta könnyelműségem minden bátorságát.~ ~Házi 6737 5, II | ugyanabban a tánczvigalmi köntösbe visszaküldé őt egyenesen 6738 6, II | levél, lehajló pilláin egy könycsepp gyémántja ragyogott.~ ~Minden 6739 7 | fellegek eloszoltak, s én könyebbült lélekkel láttam a fák tetején 6740 6, II | szorongatva, törülték le könyeiket. A testvérek egymásra ismertek 6741 1, I | gondolnék, akkor betűk helyett könyeimet látnád e papiron.~ ~- Már 6742 1, XI | a nedv ajkainkat érinté, könyeink hullottak bele.~ ~Ez ital 6743 4, IV | zavarában hova fordulni: hogy könyeit elrejtse. Az űlés eloszlásával 6744 4, II | egyik kezét megragadva, azt könyeivel áztatá, s a könyeket csókjaival 6745 2, III | hogy párnáim nedvesek a könyektől, miket álmomban kisírtam.~ ~- 6746 1, I | kezemet megszólitám:~ ~- Te könyezel.~ ~Ő megdöbbenve fordult 6747 1, X | s a mit soha nem láttam, könyezett.~ ~Akárki lett legyen a 6748 7, V | az apa átkának és az anya könyhullatásinak terhét miatta s kiállta 6749 6, III | felállva, szétfeszitett könyökkel és térdekkel kezde felkapaszkodni 6750 6, II | s a democrata tenyerébe könyökölve mondá félig magában.~ ~- 6751 1, XI | azután a citoyenhez fordult könyörögve, hogy legyen közbenjáró 6752 5, II | szánalommal tekintett volna erre a könyörtelenűl letépett virágra, ki oly 6753 6, II | ellenem és magad ellen. Könyörüljön rajtad a halál, és rajtam 6754 1, V | ott veszek, ha valaki nem könyörűl rajtam, egy valaki, kiben 6755 2, I | érteni.~ ~Én olvastam e könyvből, hallgatám e tanítást és 6756 7, XIII | misantrop utólsó sorai. Könyvnélkül tanultam meg azokat, bár 6757 2, V | szeretőjével megszökött.....~ ~Köpenyébe burkoltan hallgatá a hajós 6758 6, VI | Csak itten jutott eszébe köpenyét kibontani és magára venni. 6759 4, II | nagy asztrakánprémes úti köpenyt viselt, kerek vörös szakálla 6760 1, VI | melegedett nála, a harmadik köpködött jobbra balra, a mi alkalmat 6761 1, VI | mellényig minden öltözete az én köpönyegemből készült rajta. De nem juthattam 6762 1, V | oda ugrott hivásomra s a köpönyegemet megszabaditá, hanem engemet 6763 6, II | Jacinto unokabátyám!~ ~A kör rögtön széttágúlt az érkezett 6764 6, IV | Adjon Isten! felelének a körben ülők, senki sem látszott 6765 5, III | korhely társaságot, melynek körében minduntalan válogatott bohóságokon 6766 5, I | ezekért emelték ** nő társas köreit még Potemkin herczegnőé 6767 3, IV | várost meneteles bástyafal köriti, mellyen három kapu van, 6768 3, III | távolról találtak hasonlítani a körlevélben foglalt személyes leiráshoz; 6769 3, III | hűségesen megszökött. Tömérdek körlevelet bocsátának ki utána, minek 6770 8, II | csatára készülő keselyű körmeihez hasonlón a közelgő arczának 6771 8, I | tartozik, kik fogaikat és körmeiket használni tudják.~ ~- Ha 6772 3, III | nevez, s kik fülek, vagy körmök dolgában jó távolról találtak 6773 2, III | mintha ezer ablaküveget körmöltek volna végig egyszerre: s 6774 5, III | Szentpétervárra; hanem a helyett a környékbeli kurta nemességből otthon 6775 7 | tőle.~ ~Kérdezősködtem a környékben az ember felől, de egyebet 6776 6, III | Serena a kétségbeeséstől környékezve.~ ~Diego gyorsan felszakitá 6777 7 | Ezeknek lakóiból állott környezetem; nem mondhatnám, mintha 6778 4, I | gyílkoltattam meg s valakit a környezetemből vennének üldözőbe.~ ~- Annak 6779 7 | mintha világosulni látnám környezetemet, s néhány pillanat mulva 6780 4, IV | hogy gondosan titkolá, sőt környezetét is felszólitotta mentől 6781 4, V | magasztossággal tekinte végig a környező tömegen, valami túlvilági 6782 1, VIII | góré és levélszin által környezve. -~ ~Ez Ikaria! - szólt 6783 6, II | miknek gúnyora a társadalmi körök ostora szokott lenni.~ ~ 6784 3, III | ünnepelt királynéja a legelső köröknek messzeföldön és igen jó 6785 8, III | körűl vont az égen. E fényes körön belől ezüstkéknek látszott 6786 8, II | éjszakáját.~ ~A tájak, az alakok körrajzai már látszanak de még minden 6787 8, III | körűlhullámzotta a bűbájos ragyogó kört, seholsem törhetve át rajta; 6788 2, V | járt szegény; mondának a körülállók.~ ~A nap épen utolsó sugárait 6789 1, III | fogtam, s mely évenkint körülbelül 200 ezer mázsányi érczet 6790 1, V | mindig sebesebben, egyszer körülcsapta az örvény s a hajó elbukott, 6791 8, IV | az anyát, kit gyermekei körülcsevegtek, az ifjú legényt, ki suttogva 6792 1, VII | miket virágnak nevezhetsz, körüldongva, körülrepkedve tarka colibriktól, 6793 6, III | szobába jutott.~ ~Tapogatózva körülment, s az átelleni falon ismét 6794 1, VI | irtam le e dolgokat oly körülményesen, mert becsületes organismusu 6795 4, II | figyelmeztetni azon leverő körülményre, miszerint Monce ur pénzviszonyai 6796 6, III | amaz.~ ~Miután gondosan körülnézte a szobát, eltávozott a porkoláb.~ ~ 6797 1, VIII | földet s hosszu nyelvével körülnyalogatva pofáját. Jancsi a padlásra 6798 8, III | biztató hangokat.~ ~A medve körülnyalta száját, s azután magát megadta, 6799 2, I | a hosszan aluvókhoz s a körülök döngő aranyzöld legyeket 6800 1, VIII | bereteszelni s tövissel körülrakni, mert a mint lemegy a nap, 6801 7, XIII | elválástalanul, örökké. Kéz kézben körülrepdesni a csillagokat, s jótetteknek 6802 1, VII | nevezhetsz, körüldongva, körülrepkedve tarka colibriktól, mik olyanok, 6803 6, I | elborult ég homályából, körülszegve fényes tüzes vonalokkal, 6804 8, II | erősnek, vadállatnak? -~ ~Körültekint, a vad, ragyogó szemekkel; 6805 3, II | az ágyról, aggodalmason körültekinte. - „Ismered apámat? - kérdé 6806 3, IV | mindenünnét sűrű kertekkel voltak körülvéve; magát a várost meneteles 6807 8, IV | tárgyakat, mik az embereket körülvevék, s gyakran sirva, jajgatva 6808 6, II | melyet eszközöltél. - S azzal körülvezette szép rokonát a teremben.~ ~- 6809 1, X | kiengesztelődtünk iránta, örülünk, hogy körünkben tarthatjuk. Oh hisz ő is 6810 4, IV | bizalomteljes arczát végig hordozá a körűlálló tömegen s erős, előbbi szavaitól 6811 5, V | olyan halottszint adott a körűlállók arczainak.~ ~A zendülőknek 6812 4, I | termetre és hajára nézve önhöz körűlbelől hasonlít, ássanak fel s 6813 4, II | világtalanabb, annál őrültebb lett körűle minden gondolat.~ ~Ki volt 6814 8, III | borongott, s gomolygó szürke gőz körűlhullámzotta a bűbájos ragyogó kört, 6815 5, IV | gyémántos nyaklánczát, arany kösöntyűit, mindent, egészen a himzetlen 6816 1, VIII | szunyogokat tudná rávenni, hogy kössenek fegyverszünetet. Engemet 6817 6, I | barátja volna, mosolygva köszönget jobbra balra; s utczáról 6818 1, VIII | csak jó vastag csizmámnak köszönhetem, hogy azt ketté nem harapta, 6819 5, II | legszivesebb hálálkodásokkal köszöni meg a visszaküldött leányt, 6820 4, II | kezei reszkettek. Elfeledett köszönni, s midőn szavakat keresett, 6821 4, III | igen ismerős üdvözlettel köszönté.~ ~Angelika, mig kezei napi 6822 1, VI | rá, azokat összeadták; én köszöntem egyiknek is másiknak is, 6823 1, II | hogy lenézzék.~ ~Senkit sem köszöntetek.~ ~ ~ ~ 6824 8, VII | szelidek oly ismerősek, úgy köszöntgetnek zöld lombjaikkal, mikor 6825 6, VI | parasztszekeresek kalaplevéve köszöntgettek az érdemrendes lovag felé. 6826 1, I | gyógyszere.~ ~Isten veled; köszöntsd ismerőimet. Nem kivánom, 6827 8, VI | szivében, a gondolkozás gyémánt köszörűje megnemesité arcza vonalmait, 6828 8, II | fal, a fehér követ simára köszörűlte a rohanó zuhatag, mely ezredek 6829 3, IV | apathiával, mintha csak egy köteg málhát vitt volna hátán; 6830 7, XI | térdelnie, kezeit hátra köték, haját lenyirták. Még mindig 6831 8, V | féltékeny iránta? kérdé egy kötekedő hangon.~ ~- Nem, mert a 6832 1, XII | veranda alatt Gézával, ő kötekedve hordta fel emlékembe mindazon 6833 1, V | iszonyúan dolgozva mindenféle kötelekkel és korongokkal legkisebb 6834 6, IV | látszott, a másik selyem kötelékkel volt fedve.~ ~- Adjon Isten! 6835 5, I | mugik az ő urának jószága, s kötelessége a szaporodás.~ ~Ebből látni 6836 4, V | de az Istennek törvénye kötelességeket ir az emberek által szerzett 6837 1, XII | kitörül elmémből; most már kötelességem visszatérni, most e határozatra 6838 4, II | követeléssel áll elő.~ ~- Madame, kötelességemnek tartom önt figyelmeztetni 6839 5, V | Kelj fel! -~ ~Az ember kötelességének tartá felkelni és nem aludni 6840 2, I | párkány korlátjáról tépett kötélhágcsó s elszakadt horgony-láncz 6841 6, III | padlásra. Négy léczet a kötéllel összekötött. E keskeny hidat 6842 6, III | unalomból. Felét azonban mindíg kötélnek fonta fel. A kötél alig 6843 6, II | arczát fölemelte, az előbbi kötelőzködési szenv kaczaj közt tért vissza 6844 1, VIII | sziklagerinczeken jártunk kötéltánczot, s egy helyütt egy ölnyi 6845 1, XI | uszott vissza, az egész kötényét tele hozva eleven békával, 6846 1, XII | emlékén kivül semmi sem köti többé.~ ~Az a kegyeletteljes 6847 6, III | alatt, mintha harisnyákat kötne belőle unalomból. Felét 6848 1, VIII | lejuttatni, hogy egész élő fákat kötöttünk vissza forditott galylyal 6849 1, VIII | nyeritettek, a bőrük reszketett s kötőfékeiket iparkodtak elszaggatni.~ ~ 6850 3, III | létére elég vakmerő azon köttetésre emlékezni, mihez boldog 6851 3, IV | isten haragja. A hegyes út kövecsei fölvérzék a kis gyermek 6852 1, VIII | sebesen nyargalt, hogy a kövecset nem lehetett bele hajitani, 6853 3, II | téglafalai itt-ott megcsapkodva kövecsvakolattal; lapos, idomtalan ablakain 6854 5, IV | pártája ragyogott a drága kövektől; olyan volt a sok gyémánttól, 6855 4, II | elégitsen ki mindenkit, a ki követeléssel áll elő.~ ~- Madame, kötelességemnek 6856 6, II | divathölgyet, ki ismét bámulatot követelő arczczal játszott a zongorára 6857 5, V | nemesség példás büntetést követelt fejökre.~ ~A büntetés megadatott. 6858 1, VIII | nemes állat szabad hajlamai követésének nemes érzetében, neki vitte 6859 6, II | mulatságosabb néma főhajtás követett, miközben a gróf mómusi 6860 1, VIII | egy mocsárba, a hova nem követhettük őket. -~ ~Hát öcsém, ki 6861 6, I | mingyárt egy ódon sötét épület következik, melynek szűk ablakai közűl 6862 1, IX | netaláni szenvedélyesebb következményeit az által reménylem megelőzhetendni, 6863 1 | úgy, a hogy egymás után következnek.~ ~ ~ ~ 6864 1, II | három esztendő mulva utánam következőnek. Jól van, majd megmutatom 6865 6, III | hangosabb puffanás s az azt követő jaj hallatszott elő.~ ~Diegonak 6866 7, XII | s Isten nevében átkokat követtek el. - - És elveszének mind. - - 6867 6, II | eltávozott.~ ~A többiek is követték egymás után. Ily ünnepélyes 6868 6, III | mélységben a néptelen utcza kövezete látszék. Egy szédülés, és 6869 6, III | Hallá, mint kopog végig a kövezeten.~ ~- Lassabban, szólt aggodalmasan 6870 3, I | megerősitve. Éjjel én fekszem e kövön, nappal e kő terhe fekszik 6871 3, I | egyetlen atomja annak a köz áldásnak, mely mindenre 6872 2, II | magaviselete a nők irányában azon köz-hitet terjeszté felőle, mintha 6873 1, III | legközelebbi levelemet három új közbeeső postaállomás bélyegével 6874 1, XI | könyörögve, hogy legyen közbenjáró nálam, hogy egymással a 6875 5, V | a kastélyba!~ ~Az öregek közbeveték magokat, hogy ne bánjék 6876 1, VIII | egymásba voltak róva, s közei kitömve mohával. Lerajzolni 6877 5, IV | mint hullott egyszerre közéjök a szép Malika, épen a borozó 6878 6, II | gróf nevetve tolta magát közéjük, mindkettőt karjára fűzve.~ ~- 6879 8, III | kezde előttük a környék, a közelből kutyaugatás szólalt meg, 6880 6, V | odavonszolta magát a hágcsók közelébe.~ ~Legelől látszott azokon 6881 1, VIII | szép állatok megszagolták közeledésünket, nekikerekedtek s elfutottak 6882 1, VIII | utcza végéről nagy koczogva közeledni egy fakó szamarat, melyen 6883 7, XIII | bántanak.~ ~Tán érezi lelkem közeledtét e szomorú angyalnak.~ ~Olykor 6884 1, X | Bátyám az őrültséghez közelg, atyám a halálhoz, én a 6885 8, II | gyalogfenyő bokor.~ ~A vadász már közelgett a menekülni nem tudó vadja 6886 8, I | Az erdők felől egy lovag közelit, csatlósával a kastély felé, 6887 3, II | mit mondott; hanem remegve közelite az ablakhoz s annak szárnyait 6888 2, III | e szavakat, tapogatózva közelíte neje hálókamrája felé, lábai 6889 2, I | elhagyott hajóhoz nem örömest közelitenek a tengerészek.~ ~*~ ~Adamante!.... 6890 8, VII | tetézve s azzal a nyugágy felé közelitett.~ ~Oda simult hizelgőleg 6891 5, III | Nem érezték ők Isten közellétét. Fenhangon beszéltek, láthatólag 6892 7, XII | látatlan ajk lehelne legszorosb közelről hideg sóhajtást arczomra, 6893 1, VIII | országfőnököm bevitt az erdő közepébe, ott mutatott egy dombot, 6894 3, IV | távozó után, hogy az útja közepéről nagy ügygyel-bajjal visszafordult 6895 1, VIII | el, hogy én elindulok a középsőn, Jancsi balra, Friczi jobbra, 6896 1, IX | proletariusokra nézve is közhasznuvá teszi.~ ~Minden tenyészik 6897 1, V | gyülekezve: ott kártyáztak.~ ~Még közibök sem léptem, midőn egy szögletből 6898 6, IV | bizonyitá a democrata. Közkatonából lett ezredessé.~ ~- Magam 6899 3, II | szobákba zárattak el, minden közlekedés teljesen megszüntetett a 6900 1, IV | Megbocsáss, hogy e gondolataimat közlöm veled, oly mélységes időn 6901 2, V | esténként, s ki iránt a köznép ösztönszerü tartózkodásban 6902 6, III | magánkivül. Nekem semmi közöm önhöz. Én tolvaj vagyok, 6903 8, I | erkélyén. Kettő közűlök közönséges alak, kikre nincs miért 6904 6, IV | bátyád? kérdé Jacintotól közönyösen, pedig jól ismeré azt az 6905 4, III | meglakoltál érte. Nem - nem uram. Közöttem és a boldogság között oly 6906 3, IV | itteniekkel; a város és az épület közötti tér tele van mindennemű 6907 8, II | ölnyire volt egymástól. Közöttök ötven ölnyi mélységben zúgva 6908 1, X | volt, a ki melléje ülhetett közőlünk. Mintha az egyes ember is 6909 7, VII | az élet, a halál, - de központja gyűlöletem örökéletének 6910 1, X | ért.~ ~Este felé, midőn a közteremben családunk minden tagja együtt 6911 5, V | uraitoknak, nincs-e egy köztetek, a ki megdühödjön s megmarjon 6912 4, IV | kifogyhatatlan, személye köztiszteletben álló, de annál erősebben 6913 1, IX | mondhatni hódolóimnak, - s köztünk szólván, - ő, mint a szépnemnek 6914 6, IV | fűben hevert ábrándozva, egy közülük, kinek vállrózsája törzstisztet 6915 6, IV | csak don Aquiles hiányzik közülünk, hogy együttlegyünk. Csoda 6916 4, IV | a fölmentett neve.... A közvélemény is fölmentette őt....~ ~ 6917 8, II | Hirtelen széttekintett. Alatta közvetlenűl a kiálló hegyes sziklák, 6918 1, XI | a másikban egy félmázsás kőfejsze. A derék ember szuszogott 6919 1, VIII | pénzembe került, mintha otthon kőházat épitettem volna, szél és 6920 6, I | messzeségbe.~ ~A pompás kőhid oszlopairól tarka röppentyűk 6921 3, II | halott mellett, s ennek kőhideg kezeit csókolja zokogva 6922 4, V | messzire tervezett ármányt kohol ellenem.~ ~- Épen nem asszonyom. 6923 1, XI | egy darab, állván az egy kokusdió héjából, melybe egy nád 6924 3, IV | alkuszik, vitatkozik, énekel, koldul és káromkodik; - vadismeretlen 6925 4, I | előtt meghajól a királytól a koldusig minden ember; - kit imád, 6926 4, IV | dicsekedhetik ön, a mivel kollegái kevesen, hogy engemet legyőzött.~ ~ 6927 8, VI | üldözései elől menekült a kolostorba.~ ~- Természeteink nem egyeztek.~ ~- 6928 8, VI | beszélünk egymással. - Leányom a kolostorban meghalt.~ ~- Tudom asszonyom. 6929 8, VI | megegyezésével fogok számára egy kolostort keresni, hol embert neveljenek 6930 3, III | hogy kötve kell hinni a komának, s miután az ő rovására 6931 1, V | hogy előbb nézzék meg a komáromi kalendáriumból, hogy nincs-e 6932 6, II | hangon, melyet szabad volt komolynak is, tréfának is venni.~ ~- 6933 2, II | volt kellemetlen, ha hideg komolyságot kellett kifejeznie, külömben 6934 1, VII | lelkemet, de te el fogsz komorodni rajta, ha megmondom, miszerint 6935 2, V | és kilesse, halálos bús komorság fogott el, elveszté mosolygását, 6936 6, III | vettek észre.”~ ~A léptek kongása elhangzott a hosszú folyosón.~ ~ 6937 6, III | Negyedik hónapra érzé a fal kongásáról: hogy a tulsó szobától már 6938 2, I | egyebet, mint saját lépteim kongását, a földről oda semmi hang 6939 3, IV | már korán reggeltől fogva kongott a városban szakadatlanul, 6940 6, III | sejté, az egy elhagyott konyhaféle szoba volt, egy kandallós 6941 7 | termett, vagy más hasznos konyhanövényt.~ ~Hála Istennek, ez eszmék 6942 1, VIII | érzeni, gondolva az otthoni konyhára; rögtön utána is láttam, 6943 3, III | fejér ruhákat mangorolt a konyhaszolgáló társaságában, szobákat söpört 6944 3, V | fáradtan veté magát mellé a kőpadra.~ ~„Béke veled - szólt az 6945 7, XII | szállt meg vendégnemszerető kopár ormain. Éjenkint a viharok 6946 7, XII | magányosan, testvértelenűl, kopaszon. Olykor nehéz füst üli ormait, 6947 6, III | udvarra leért.~ ~Hallá, mint kopog végig a kövezeten.~ ~- Lassabban, 6948 6, III | elcsendesült, a folyosón járó őr kopogását kivéve, fölállt székére, 6949 8, I | gyönyörű medve szökik föl kopóim előtt, oly nagy, a minőt 6950 8, I | Hajrá!” kiáltok megörülve kopóimnak, azok elkezdik sarkalni, 6951 1, XI | fejbőrök, miket ellenségei koponyáiról lescalpozott, egyik kezében 6952 6, III | kenyérpéppel, azt behintette kőporral, s gyertyája füstjével mindig 6953 7, V | igér, s ennek ajtaja, a koporsófödél számodra megnyilik, oda 6954 4, VI | fehér. Előttük viszik kész koporsóikat.~ ~A mint a vesztőhelyhez 6955 7, XI | megholt özvegye ráborult a koporsóra, leszállt a sirboltba vele, 6956 3, I | mindegyik gyűrűjét egy-egy koporsószegből kovácsolták volna s végei 6957 6, III | mindig befeketité.~ ~A kivájt kőport pedig éjjel rendesen fuvoláján 6958 4, III | szegényes kis lak volt, avult, kopott bútorokkal, de tisztán tartva.~ ~- 6959 8, III | leánynak, félretéve minden korábbi ismeretséget, felállt két 6960 5, I | kit olyan nagyon szeret, koránsem valamely tisztességes család 6961 1 | a harmadik példány egy korát évekkel megelőzött, eszmékben 6962 6, III | Asszonyunk tizennyolcz éves korától fogva igen szabadgondolkozású 6963 7, X | Cabbalistákat és a Farizeusokat korbácscsal kezében verte ki a templom 6964 3, I | fegyveröltözetében, láttam azt a vihartól korbácsolt tenger hullámai között, 6965 3, II | végig repülnek az égen, korbácsolva láthatlan erőtöl, a mezőkön 6966 6, II | a szép háziasszony; azon korban, midőn az europai nők legszebbek 6967 1, V | esztendő mulva magam nyitok korcsmát, tudom a frankfurti virslit 6968 3, II | dalmát határokon hármas kordont huztak ellene, minden utazó 6969 3, IV | Lankadtan ült le egy kőre megpihenni; kisérője oda 6970 5, III | otthon alakitott magának korhely társaságot, melynek körében 6971 4, I | mint egy óra óta állt egyik korinthi oszlopnak vetve vállát az 6972 2, I | ne merülhessen; a párkány korlátjáról tépett kötélhágcsó s elszakadt 6973 3, I | ő a természet királya s korlátlan zsarnoka mindennek a mi 6974 1, III | ikáriai szabadság, melyet nem korlátol semmi, még csak törvények 6975 1, VIII | semmi zsarnokságot, semmi korlátolást nem szivelünk!~ ~A mint 6976 1, VIII | önmaga iránt gyakorol, mely korlátolja a szabad akaratot, és mi 6977 1, VIII | árukkal rakott piaczot, korlátos kikötőket képzeljek, ha 6978 1, VIII | mozdulatait mentül kevesebbé korlátozza, termetének egyéb részei 6979 2, I | vitorlákat nem mozgatja a szél. A kormány ki van facsarva helyéből, 6980 5, V | fajoknál.~ ~Végre sikerült a kormánynak elfojtani azt.~ ~A vezetőket, 6981 3, IV | tutaj lebegett jól roszszul kormányozva egyetlen férfi által a tulsó 6982 3, V | visszakövetelt, cserébe a magyar kormányszék tőle bizonyos Tóváry Dánielt 6983 5, I | a leányok voltak a vidám kőrök legragyogóbb ékességei és 6984 7, IV | a virágos kert, melynek kóróit is rég szétfútta a szél? 6985 7 | megtermé, most fonnyadt kórómaradványaikkal van tele s bánja, hogy helyettök 6986 1, VI | nekem is volt főszolgabiró koromban.~ ~Egy pár napig jól megvoltam 6987 1, XI | kinek tollakból csinált koronája a pókhálókat szedte le a 6988 6, II | tajtékká pezsdűltek a pohár koronáján s röviden igy szólt:~ ~- 6989 1, V | mindenféle kötelekkel és korongokkal legkisebb tekintet nélkül 6990 6, III | alunni ment. Künn az utczán koronkint egy pár pajkos azon járó 6991 1, VIII | látni; ide adott egy valami kórót, hogy rágjam meg, nem valóságos 6992 1, VIII | megkóstol s azoktól aztán majd a kórság töri ki, vagy megszagol 6993 6, VI | kihozott neki egy zöld mázos korsót. Diaz az utólsó cseppig 6994 1, VIII | akkor magam meheték aztán a korsóval a vizre.~ ~Öcsém, mi itt 6995 5, I | kiválogatá még nyolcz tiz éves korukban s felviteté magához Szentpétervárra, 6996 8, III | a medve először kifalta kosarából az epret, s azután kergette 6997 8, VII | A kezében tartott étkes kosarat halkan, kimért nyugalommal 6998 2, II | tett csecsemőt, kivevé a kosárból, melybe kis rézlapra fel 6999 8, VI | nem találta többé ott, a kosárka, melyben kihozta, üres volt.~ ~ 7000 8, III | Ijedten futott el onnan, kosárkáját is ott hagyva, a medve először 7001 8, VII | szolgától kis porczellan kosarkát vett el, mely pástétomdarabokkal 7002 2, II | között egy csinosan fonott kosárkát pillanta meg, melyben gondosan 7003 2, I | tengerről, melyen azt a kósza szellő fel- és alá űzi?...~ ~ ~ 7004 7 | honnét megjelenő arczom a kőszáli sast ijeszté zúgó repülésre, 7005 1, VIII | fölemelkedik vele az egész kőszikla s el kezd szaladni. -~ ~ 7006 1, VIII | elmondja, hogy leült egy lapos kősziklára, s a mint ott halásznék, 7007 3, II | kifacsarja a fenyőszálat kőszirti tövéből.~ ~A fellegek végig 7008 3, IV | elszenderült, mérföldeket járt be a kőszivű seressan, hogy egy kosár 7009 1 | lesztek.~ ~A levelek, mikből e koszorú össze van állitva, három 7010 3, IV | átszakasztotta gátjait, s az egész kosztaniczai sikot elöntötte; a hegyekről 7011 3, IV | mint seressan és betegőr a kósztaniczai vesztegházban, végeztem 7012 3, II | szeressán jár fel s alá.~ ~Ez a kosztaniczi v e s z t e g h á z.~ ~Mindenkinek, 7013 3, IV | c z.”~ ~Az apa szivéről kőterhe esett le, mondhatta volna 7014 5, III | dőzs-asztalánál, s mikor valamennyien kótyagósak voltak, össze is verekedett 7015 3, I | gyűrűjét egy-egy koporsószegből kovácsolták volna s végei egy durva 7016 3, IV | levegőben kányák és karvalyok kovályogtak, mik messziről megérzik 7017 3, III | kisértőt hazaküldé hideg kriptájába. Hátha még lelkét látta 7018 7 | alól eredt, tisztán mint a kristály, partjain virágokkal csókolózott, 7019 7 | ágat, mely lombjait a hüs kristályvizben füröszti, s hallanám a közel